A szkepticizmus történelme
A mai értelemben használt "klímaváltozás" és a "globális felmelegedés" kifejezések az 1980-as években kerültek be a tudományos életbe, azonban a fosszilis tüzelőanyagok által okozott szennyezés környezetre gyakorolt hatását már évtizedekkel azelőtt is vizsgálták a tudósok.
Ahogy arra a Guardian áttekintése is rámutat, a szakemberek
már az 1950-es évek végén elkezdték figyelmeztetni a politikai döntéshozókat, és a szén- és olajipari vállalatokat a növekvő kibocsátás veszélyeire.
Az egyik első tudós, aki hangot adott a problémának, éppen az egyik legnagyobb magyar elméleti fizikus, Teller Ede volt, aki az Amerikai Ásványolaj Intézet 100. születésnapján, 1959-ben azzal sokkolta az ott jelenlévő iparági vezetőket, hogy a szén-dioxid kibocsátás 10%-os emelkedésével a sarki jégsapkák elolvadna, aminek hatására New York teljesen víz alá kerülhet.
Mint az egy későbbi vádiratból kiderült, 1977-ben egy amerikai olaj- és gázipari nagyvállalat, az ExxonMobil tudósai arról tájékoztatták a vállalat menedzsmentjét, hogy "elsöprő" egyetértés van abban, hogy a fosszilis tüzelőanyagok felelősek a légkör szén-dioxid szintjének emelkedéséért.
Ezen figyelmeztetésekre egyáltalán nem hallgattak, sőt, megpróbálták elnyomni a tudományos körökben akkoriban egyre gyakrabban tárgyalt klímaváltozás veszélyeiről szóló nézeteket.
A Greenpeace 2000-es évek elején folytatott nyomozása napvilágra hozott számos belsős dokumentumot, amelyek arról árulkodnak, hogy összesen 124 társadalmi és tudományos szervezet fogadott el pénzt az Exxontól, vagy működött együtt más, a vállalat által támogatott szervezettel. Ezen intézmények mind hasonló dolgokat állítottak a klímaváltozásról. Azt hangoztatták, hogy a környezetvédők valójában sarlatánok, a tudományos szféra pedig megosztott a klímaváltozás létezését illetően.
A klímaszkeptikus szervezetek támogatásával az Exxon igyekezett a globális felmelegedésről szóló valós, tudományos lábakon álló tények terjedését akadályozni, miközben a vállalat az egyik legnagyobb hozzájáruló a globális szén-dioxid szennyezéshez.
A vállalatok a közvélemény mellett a leginkább szennyező iparágak szabályozásáért is felelős politikusokat is gyakran próbálták a klímaszkepticizmus felé terelni. A már említett olajipari óriás, az Exxon a Guardian értesülései szerint az ezredforduló környékén több klímaszkeptikus amerikai politikust is támogatott. Az egyik leghíresebb klímaszkeptikus, Oklahoma volt republikánus szenátora, Jim Inhofe például egy furcsa módszerrel kívánta szemléltetni, hogy valójában nincs értelme klímaváltozásról beszélni:
2015 telén egy hógolyót emelt a magasba a Szenátus washingtoni üléstermében.
A klímatagadás egészen magas politikai körökben is hódít. A jelenleg második elnöki ciklusáért versengő Donald Trump például az USA elnöki székében ülve is gyakran hangoztatta klímatagadó nézeteit. Az ex-elnök 2017-ben a globális felmelegedés mérsékléséért létrejövő Párizsi Klímaegyezményből is kiléptette az országot. Két éve pedig a Fox News élő adasában nevezte "hoax-nak", azaz átverésnek a klímaváltozást.
A lakosság java része hisz benne, a többit nehéz lesz meggyőzni
A fentiek alapján látható, hogy ha az érdekek úgy diktálják egyes befolyásos emberek gyakran próbálnak hatni a lakosságra a klímaváltozás kérdésében. De mennyire jártak sikerrel a világban?
A példákból kiindulva talán az amerikai közvélemény van leginkább kitéve a klímatagadást propagáló nézeteknek. Ennek köszönhetően
még mindig jelentős azok száma, akik nem hisznek a globális felmelegedésben.
A Gallup évente monitorozza az amerikai lakosság hozzáállását a klímaváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdésekhez. 2023-as felmérésük alapján az amerikaiak 62%-a tartja úgy, hogy a globális felmelegedés emberi tevékenységeknek köszönhető. A klímaváltozás hatásaival kapcsolatban a lakosság 60%-a gondolja azt, hogy már elkezdődtek a folyamatok, míg velük szemben 12% úgy látja, hogy sosem lesznek hatások.
A politikailag rendkívül polarizált Egyesült Államokban a politikai nézetek is alakítják a klímaváltozással kapcsolatos véleményeket. A Gallup elemzéséből kiderül, hogy a demokrata pártiak 88%-a gondolja, hogy a klímaváltozás emberi tevékenység okozta szennyezésnek köszönhető. Ezzel szemben az arány a republikánusok körében mindössze 29%. Érdemes azt is kiemelni, hogy
míg a demokratáknál 2017 óta az arány nagyjából stagnál (87 és 91% között mozog), addig a republikánusoknál folyamatos csökkenés figyelhető meg.
Az elmúlt évtizedben 41%-ról egészen 29%-ra csökkent azon republikánusok aránya, akik nem egy természetes folyamatnak tartják a klímaváltozást.
Az európai lakosság körében készített felmérések azt mutatják, hogy az emberek jelentős hányada tartja problémásnak a környezet jelenlegi állapotát. Az Eurobarometer 2023-as közvélemény-kutatása szerint
Az uniós lakosság 77%-a gondolja azt, hogy a klímaváltozás egy nagyon súlyos probléma.
Egy idén tavasszal készített felmérésben a válaszadók 78%-a mondta azt, hogy hatással van az életére a klímaváltozás.
A magyar lakosság az uniós átlaghoz képest úgy néz ki, jobban kitettnek érzi magát a klímaváltozással szemben. Az idei felmérésből az látszik, hogy a lakosság 84%-a érzi magát veszélyben a folyamat miatt.
A magyar adatok nagyjából egybevágnak a világátlaggal. Egy friss, 22 országban lekérdezett kutatásban a válaszadók mintegy 88%-a mondta azt, hogy aggódik a környezet romlása miatt. A kutatás rávilágított, hogy a magas-, közepes és alacsony jövedelmű országok egyaránt aggódnak a klímaváltozás miatt. Azonban, a fejlődő országokban - például Kenyában és Indiában élők - a lakosság nagyobb veszélyben érzi magát a környezeti katasztrófákkal, aszályokkal, áradásokkal szemben. Ezek mellett pedig a többség pesszimista a környezeti válság megoldását illetően;
a válaszadók kevesebb, mint 40%-a gondolja úgy, hogy technológiai újításokkal leküzdhető lehet a probléma.
Összegezve: az eddig elkészült közvélemény-kutatásokból ugyan nem fogjuk tökéletesen megkapni, hogy a Föld lakosságának mekkora része hisz a klímaváltozásban, a kutatások ugyanis változó mintákkal és kérdésekkel dolgoznak. Azonban ha a nagy átlagot nézzük, az emberek döntő többsége jelentős problémát lát a globális felmelegedésben.
Egyes országokban viszont, mint például az egyik legnagyobb szennyező Egyesült Államokban, a lakosság jelentős része még mindig szkeptikus a klímaváltozással kapcsolatban.
De mégis hogyan győzhető meg egy klímatagadó?
Ahogy korábban már említettük, a klímatagadók egyik bevett érve a globális felmelegedéssel szemben, hogy jelenleg nincsen konszenzus a tudományos világban az eseménnyel kapcsolatban. Ez gyakori tévhit a lakosság körében, pedig a valóság teljesen mást mutat.
Fontos kitérni röviden arra is, hogy mit értünk "tudományos" alatt. A tudományos világ szövegei általában folyóiratokban jelennek meg publikáció formájában. Ezek a szövegek hosszú ellenőrzési folyamatokon mennek keresztül, ami alatt több, egymástól és a szerzőtől független szakértő bíráló is átnézi, javaslatokat tesz vele kapcsolatban, ezzel biztosítva, hogy a bekerülő szövegek valóban alátámasztott érveléssel rendelkeznek.
Egy 2013-as, 11 ezer tudományos publikációt vizsgáló kutatás megállapította,
hogy a klímatudósok 97,1%-a emberiség által okozott folyamatnak tartja globális felmelegedést.
Ez egyértelműen azt mutatja, hogy teljes egyetértés van a szakmabeliek körében arról, hogy a klímaváltozás nem egy természetes folyamat, hanem az emberiség károsanyag-kibocsátása erősíti folyamatosan.
Mindeközben, egy a Nature folyóiratban augusztusban megjelent kutatás szerint a lakosság rendre alulbecsüli a globális felmelegedéssel kapcsolatos tudományos konszenzust, tehát úgy gondolják, hogy nincs ennyire magas fokú egyetértés a kérdésben.
A kutatás során a tudósok online kérdőívben kérdeztek meg 10 ezer főt arról, hogy szerintük mekkora a tudományos egyetértés a klímaváltozásról. Ezt követően, megmutatták nekik a korábbi vizsgálatokkal bebizonyosodott 97,1%-ot, majd újra megkérdezték őket. Az eredmények azt mutatták, hogy
a válaszadók döntő része máshogy viszonyult a kérdéshez, miután látták, hogy mekkora az egyetértés róla a tudósok körében.
A tanulmány vezető szerzője, Bojana Većkalov szerint ez az eredmény a tudomány "kulturális tekintélyét" bizonyítja.
A Nature frissen megjelent elemzése szerint a kulcs a fentiek alapján, a tudomány álláspontjának hatékony kommunikációjában rejlik. Azonban, nem mindegy, hogy mivel próbálnak hatni az emberekre. Szakértők szerint a klímaváltozást szemléltetésére mára már nem elég az olvadó sarki jégsapkákkal és a kihalás szélére sodródó jegesmedvékkel szemléltetni.
Sokkal hatékonyabb lehet, ha emberek tömegeit érintő problémákkal foglalkoznak, mint például a növekvő élelmiszerárak, vagy éppen a halászat jelenlegi helyzete.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
