A Joszif Sztálin után elnevezett ISz-7-es vagy JSz-7-es egy hatalmas méretű szovjet kísérleti nehézharckocsi volt, közvetlenül a második világháború után építették meg az első prototípusokat. Összesen hat darabot készítettek belőle és az 1950-es évek végéig kísérleteztek velük a szovjet mérnökök. Sorozatgyártására, rendszeresítésére nem került sor.
Először áprilisban jelentek meg felvételek arról, hogy orosz mérnökök egy csapata elkezdett dolgozni azon, hogy a jelenleg Kubinkában tárolt ISz-7-est ismét működőképessé tegyék. A rossz nyelvekkel ellentétben a projekt célja kizárólag a történelmi emlékezet ápolása és nem az, hogy Ukrajnába küldjék a masszív harckocsit.
Most úgy néz ki, a munka sikerrel járt: az ISz-7-es ismét képes önerőből közlekedni és úgy néz ki, még szép új festést is kapott.
Hes Alive!IS-7, Patriot park #is7
— Yuri (Pasholok) September 11, 2024
A ISz-7-es az egyik legnagyobb, legnehezebb harckocsi, melyet a szovjet hadiipar valaha előállított. Egy 68 tonna össztömegű, 130 milliméteres Sz-70-es típusú harckocsiágyúval felszerelt harckocsiról van szó, melyet nyolc géppuskával is kiegészítettek az orosz mérnökök. A páncélost egy 1050 lóerős motor hajtotta.
Bár a ISz-7-es sosem került sorozatgyártásra, számos dizájnelemet átemeltek belőle a későbbi JSz-10 / T-10 nehézharckocsiba. Az 1960-as években aztán a páncéltörő rakéták elterjedésével a nehézharckocsikat világszerte felváltották a könnyebb, agilisebb általános rendeltetésű harckocsik (Main Battle Tank – MBT).
Címlapkép forrása: Vladimir Gorbunov / CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
