Az elmúlt másfél évben Peking és Manila egyre súlyosabb feszültségétől volt hangos a sajtó a Dél-kínai-tenger térségében, mivel a két ország nem tud megállapodni a kulcsfontosságú területen futó határvonalakról. Kína egyre nagyobb gazdasági, politikai és katonai erőre tett szert, ezt kihasználva pedig mind hangosabban követeli magának szinte az egész régiót, mivel ezzel ellenőrizni tudná a világ egyik legforgalmasabb tengeri hajózási útvonalát, valamint a tengerfenéken található ásványkincsek kitermelésének is nekiláthatna. A probléma ezzel az, hogy más, a térséggel határos országok szintén követelnek maguknak tengeri területet itt, ez pedig érthető érdekellentétekhez vezet. Bár az elmúlt években éppen a Fülöp-szigetekkel vált látványossá Kína vitája, de másokkal is van – egyelőre inkább csak szunnyadó – problémája a keleti nagyhatalom vezetésének. Az egyik éppen Vietnam.
Egy furcsa érdekegyezség
A miniszterek megingathatatlan elkötelezettségüket fejezték ki a védelmi és katonai együttműködés elmélyítése mellett, folyamatos interakció és elkötelezettség révén minden szinten
– közölte a szigetország védelmi minisztériuma a megállapodás bejelentését követően. Hozzátették, hogy növelik a kapcsolataikat a katasztrófaelhárítás és a katonai orvoslási tevékenység területén.
Ennek közvetlen előzménye, hogy augusztus 9-én a vietnami és a Fülöp-szigeteki parti őrség hajói megtartották első közös gyakorlatukat.
WATCH: Ships of the Philippines & Vietnam Coast Guards use water cannons to put out a fire during their first-ever bilateral drills in the West Philippine Sea. Via @JEMendozaINQ
— Indo-Pacific (News) August 9, 2024
A geopolitikai szempontokat figyelembe véve az a pont nevezhető kiemelkedőnek a tárgyalásokon, hogy Hanoi és Manila egyetért abban: a vitákat békésen, a nemzetközi joggal összeegyeztetve, az Egyesült Nemzetek Szervezete tengerjogi egyezményével összhangban fogják rendezni a jövőben.
Ez a fejlemény azért nagyon fontos, mivel Manila 2013-ban már eljárást indított az ENSZ Tengerjogi Egyezményének hágai választott bíróságán a területi vitájában Kínával szemben. A testület Manilának adott igazat 2016-ban, amit viszont Peking nem fogadott el arra hivatkozva, hogy a bíróságnak nincs is joga a kérdésben dönteni. A feszültség azóta sem enyhül lényegesen, sőt vissza-visszatérő elem, hogy fizikai atrocitásokra is sor kerül. Az említett incidensek egyelőre kimerülnek abban, hogy a két hatalom parti őrségének hajói tülekednek egymással a Second Thomas-zátony közelében, ahol egy 1999-ben elsüllyesztett régi hadihajó képez egy apró tengerészeti állomást. A kínai hatóságok állítása szerint ez a terület Kína fennhatósága alá esik, ezért nem engedik be a mesterséges szigetre szállítani kívánt segélyeket. Az egymásnak feszülő vízi járművek tevékenysége eddig még nem követelt halálos áldozatokat, de több alkalommal is vízágyúzással támadtak a keleti nagyhatalom hajói a Fülöp-szigetek parti őrségére. Ezek az akciók nemegyszer jelentős anyagi károkat vagy komolyabb fizikai sérüléseket okoztak a Fülöp-szigeteki legénység néhány tagjának, de nem eszkalálódtak tovább.
A másik oldalt képviselő
Vietnam helyzete különösen érdekes a konfliktusban: Kína szomszédjaként az ország egyik legfontosabb szempontja, hogy jó kapcsolatot ápoljon Pekinggel.
Hanoi viszont a történelmi sérelmek, az érdekellentétek és az egyre aggasztóbb nyomulás miatt meg akarja tartani a kellő távolságot a nagyhatalomtól, így létrejött a „bambuszdiplomácia” politikája, amely az erős távol-keleti növényhez hasonlóan rendkívül rugalmas és bármelyik irányba képes elhajolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Hanoi mindegyik, a térségben tényezőnek számító hatalommal igyekszik erős kapcsolatokat kialakítani, de nem szeretne egyikhez sem túl közel kerülni. A Kínával ápolt relatív kiszámítható viszony viszont egy pillanat alatt felborulhat, ha a területi ellentétek kerülnek szóba. 2023-ban Vietnam betiltotta a Barbie című amerikai mozifilmet, mivel az egyik jelenetben egy olyan képkocka villant fel, amely a Dél-kínai-tenger Hanoi által követelt részét is Kína területeként ábrázolta. A kommunista ország határozott fellépése jelezte, hogy bár a felszínen minden rendben van a szomszédos államok között, a mélyben azért vannak bőven rendezetlen pontok közöttük.
Vietnam és Kína között az ellentétek (most) nem jutottak el fizikai atrocitásig, de a jövőben Hanoi is felkészülhet arra, hogy a Dél-kínai-tengeren szembe kell néznie a keleti nagyhatalom hibrid hadviselésével. Az, hogy a délkelet-ázsiai ország vezetése számol is ezzel, éppen a Fülöp-szigeteki védelmi megállapodás lehetősége bizonyítja a legjobban.
Vietnamban és a Fülöp-szigetekben számos azonos vonás van:
mindkét ország A nyugatiak gyarmata volt, mára felemelkedő hatalmak, 100 millió feletti lakossággal. Közös az is, hogy területkövetelési vitában vannak Kínával, valamint az Egyesült Államok erős partnerének számítanak.
Tehát szinte minden adott volt, hogy valamilyen módon nyissanak egymás felé katonai szempontból. Gilberto Teodoro Fülöp-szigeteki védelmi tárcavezető a sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy a két nemzet „közös fenyegetésekkel” néz szembe és az „ASEAN-szolidaritás jegyében fognak együttműködni”. Bár direkt módon nem említette, a miniszter szavaiból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy Kínára utalt a „fenyegetés” szó alatt.
Mi lesz akkor?
Alig írták alá a dokumentumot a felek, másnap szinte menetrendszerűen érkezett az újabb parti őrségi hajók közötti tülekedésének híre. Annyi változott viszont, hogy a Second Thomas-zátonynál az indulatok elcsitultak, cserébe a Kínai Parti Őrség (CCG) mintegy 60 kilométerrel keletebbre kezdett akcióba a Sabina-zátonynál. A Fülöp-szigeteki Parti Őrség (PCG) szóvivője, Jay Tarriela úgy fogalmazott, hogy az 5205-ös számú CCG hajó „közvetlenül és szándékosan nekiment” a 97 méteres BRP Teresa Magbanuának, a PCG egyik legnagyobb parti őrhajójának. Személyi sérülés nem történt, a vízi járművön esett károkról pedig nem beszélt. A manilai védelmi minisztérium külön nyilatkozatban elítélte Kína „provokálatlan agresszióját”, és kijelentette, hogy „továbbra is szilárdan megőrzi szuverenitását, szuverén jogait és joghatóságát a Nyugat-Fülöp-tengeren”. (Manila így nevezi a Dél-kínai-tenger általa követelt részét.)
A Chinese Coast Guard ship rammed a Philippine Coast Guard ship near Escoda/Sabina Shoal.Sabina Shoal is a part of the Spratly Islands, currently claimed by China, Taiwan, The Philippines, and Vietnam.Chinese media claimed that a Philippine ship intentionally rammed them. pic.twitter.com/Ra9NZT95mp
— FUNKER530 (@FunkerActual) August 31, 2024
Nem kellett sokat várni a CCG válaszára: a szóvivő szerint éppen a rivális hatalom hajója hatolt be szándékosan a kínai területre, majd okozott károkat a kínai parti őrség járművének. Kijelentette, hogy Peking nem hagyja válasz nélkül az esetet és meg fogja tenni a szükséges óvintézkedéseket a térségben. Hozzá kell tenni, hogy nem ez volt az első hasonló eset 2024 augusztusában a Sabina-zátonynál: korábban már augusztus 19-én és 25-én is ilyen természetű összecsapásra került sor.
Hanoinak és Manilának a Dél-kínai-tenger bonyolult és kusza területi követelései miatt egymással szemben is vannak hivatalosan érdekellentéteik, ám 2024 júniusában a felek megegyeztek abban, hogy ezt a vitát tárgyalásos úton fogják rendezni. Van azonban egy fontos különbség a Vietnam és a Fülöp-szigetek politikája között: ameddig az előbbi Kína nagyon közeli partnere, aki
képes volt meggyőzni Pekinget arról, hogy békés szándékról van szó esetében, addig az utóbbi esetében a példák mutatják, hogy ilyen forgatókönyvre már esély sincs.
Az eltérő mentalitás ellenére az együttműködéssel és tapasztalatcserével mindkét fél jól járhat. Amennyiben a fennálló határvitáikat pedig ténylegesen sikerül rendezniük egymással, azzal nemcsak egy stabil védelmi együttműködés alakulhat ki a régióban, hanem egy példaértékű esetet is fel tudnak mutatni, mintegy útmutatásként a Dél-kínai-tenger más országai számára.
GRAPHIC: China's territorial claims in the South China Sea against Vietnam, Philippines, Malaysia and Taiwan. Cheers pic.twitter.com/cCSGdIiXvB
— Tarek (Fatah) April 30, 2016
Vietnam ezzel kitartott a négy „nem” politikája mellett, vagyis: nincs katonai szövetség és nem állnak szemben senkivel sem ellenséges viszonyban, nem létesítenek külföldi katonai bázisokat vietnami területen, és végül nem használhatják ki Hanoit egyetlen ország ellen sem befolyásoló tényezőként.
Úgy tűnik, hogy Kína növekvő ereje és egyre hangosabb területi követelései olyan érdekszövetséget hozhatnak létre a Dél-kínai-tengeren, amely közösen próbálhat meg fellépni a nagyhatalom akarata ellen. Bár ez önmagában (bár kellemetlen jelnek tekinthető Pekingben) még nem okozna komoly fenyegetést a keleti nagyhatalom számára, mivel a hadereje még így is sokszorosa a közeledő országokénál, a helyzet ennél jóval összetettebb. Kínának nem itt van az egyetlen vitája, hanem Tajvan szigetével is problémái vannak, valamint csekélyebb mértékben, de Japánnal és Dél-Koreával is akadnak nézeteltérések. Nem biztos, hogy ezek az országok a „tűzbe tennék a kezüket” egy dél-kínai-tengeri háború esetén, az kijelenthető, hogy inkább a keleti nagyhatalom elleni fellépés mellett állnának ki.
Aggasztóbb lehet Peking számára viszont az Egyesült Államok haderejének jelenléte és tevékenysége. A nyugati nagyhatalom ugyanis az elmúlt években egyre erőteljesebben dolgozik azon, hogy az indo-csendes-óceáni térségi helyzetét az erősödő rivális ellenére megszilárdítsa. Sorra jönnek létre az olyan megállapodások, amelyeknek az értelmében akár más országok területén is el lehet végezni a legfontosabb javítási munkálatokat a legfontosabb hadihajókon, ezzel pedig csökken a logisztikai lánc ideje és távolsága is egyben. Washington ezen felül szorgalmazza a katonai szövetségek létrehozását a Távol-Keleten, hiszen ekkor jóval nagyobb esélye lenne visszatartani Kína nyomulását. Éppen ezért vélhetően
a mostani szándéknyilatkozat és védelmi közeledés VÉLHETŐEN inkább a Fehér Ház malmára hajtja a vizet, míg a két résztvevő pedig abban bizakodhat, HOGY ezzel nem húzza ki a gyufát Kínánál.
Címlapkép forrása: Wikimedia Commons
