Váratlan kijelentések
2024 különösen mozgalmas évnek tűnik a két Korea kapcsolatában, mivel számos olyan esemény történt, amik alapvetően változtatják meg az eddigi felállásokat.
- 2024 januárjában Kim Dzsongun kijelentette, hogy a békés egyesülés nem lehetséges a két ország között. Beszédét a phenjani Legfelsőbb Nép Gyűlés, azaz az észak-koreai parlament előtt mondta el. Hozzátette, hogy ehhez az alkotmányt is meg kell változtatni, méghozzá úgy, hogy egyértelmű legyen:
Dél-Korea a változhatatlan fő ellenség.
Napokkal később az egyesülés reményének állított szobor is lerombolásra került, ezzel erős szimbolikus hátteret is adtak a döntésnek. - Dél-Korea elnöke, Jun Szogjol nem hagyta válasz nélkül az északi szomszéd agresszív húzásait. Kijelentette, hogy bármilyen provokációra többször erősebb választ fog adni. A politikus „antinacionalistának” nevezte Kim Dzsongun rezsimjét és jelezte, hogy Szöul fenntartja az alkotmánya 4. cikkelyében megfogalmazott hagyományos, az egy nemzet, egy kormány és egy rendszer gondolatán alapuló egyesülési politikáját.
E lépéseket kétségbeejtőnek minősítik szerte a világon, mivel egyértelműnek látszik, hogy a félsziget országainak egyesülésére csak akkor lehet esély, ha az erősebb bekebelezi a gyengébbet.
A múlt, a militarizáltság szintje, a globális szövetségesek miatt ez egyértelműen azzal fenyeget, hogy egy pusztító háborúval érhető csak el a régóta hőn áhított nagy cél.
North Korea's Kim Jong Un says pic.twitter.com/jIC5HRorCQ
— Clash (Report) January 9, 2024
Az igazi változást az jelenti, hogy Észak-Korea egyik legfontosabb politikai célja eddig az volt, hogy az „egy nemzet, egy állam” jegyében egyesüljenek a déliekkel. A mostani változtatás viszont alapjaiban írja át az eddigi erőegyensúlyt, mivel ez akár azt is jelentheti, hogy Phenjan tulajdonképpen elismerte: alulmaradt az egyesülési (és fegyverkezési) versenyben riválisával szemben, ezért újfajta stratégiai megoldást keresnek a további túléléshez. Ezen a véleményen van Jun Bongcson is, aki a United States Institute of Peace-nek az az északkelet-ázsiai régióval foglalkozó nem rezidens vezető tanácsadója.
Tanulmánya szerint pusztán a számok ismeretében indokoltnak tekinthető Kim Dzsongun döntése, mivel a legtöbb mutató a déliek felé billenti a mérleget (a katonai erőviszonyok figyelembevétele nélkül):
- Dél-Koreában 50 milliónál is többen élnek, míg északon ez a szám körülbelül a fele. A jelenlegi helyzet annyiban csalóka, hogy a kapitalista országban történelmi mélységekben van a gyermekvállalási kedv, a teljes születési arányszám 2023-ban mindössze 0,72 volt, ami gyors elnéptelenedéssel fenyegeti az országot. Északon is ismertek népesedési gondok, a rezsim vezetője már arra biztatta a nőket, hogy vállaljanak több gyereket. A trendek miatt a jelenlegi arányok jelentősen átalakulhatnak a jövőben, de teljesen felborulni belátható időn belül nem fognak. Az ENSZ előrejelzése szerint Észak-Korea lakossága a következő évtizedekben 26 millió fő körül fog stagnálni, míg a délieké lassú, de folyamatos csökkenésnek indul.
- A gazdaság helyzetét illetően egészen elképesztővé vált a különbség.
Dél-Korea egyértelműen középhatalmi státuszt tölt be, 1700 milliárd dolláros GDP-jével a világ élvonalába tartozik, egy főre lebontva ez 34 ezer dollárt jelent.
Ezzel szemben északon körülbelül 16 milliárd dollárból gazdálkodik a rendszer (ez több mint százszoros különbség!), vagyis alig több mint a 600 dollár jut egy lakosra. (Fontos itt megjegyezni, hogy Phenjan nem oszt meg adatokat a világgal, ezért itt csak becslésekre lehet hagyatkozni, amiben jelentős eltérések mutatkoznak: más adatok szerint például „csak” hatvanszoros a különbség.) - Kim Dzsongunnak rendszeresen szembe kell néznie az országát érintő válságokkal. 2024 augusztusában például pusztító árvizek okoztak súlyos károkat Észak-Korea északnyugati részén, ami az élelmiszer-ellátás biztonságát veszélyeztette. A problémákkal küzdő mezőgazdaság miatt vissza-visszatérő élelmezési nehézségek sújtják az országot, amelynek az adottságai amúgy sem kedvezők. Dél-Koreának nem kell ilyen kihívásokkal megküzdenie, stabil a lakosság ellátása.
A felsoroltak fényében a szakértő arra jutott, hogy az északi politikai vezetésnek egyetlen esélye volt arra, hogy a jövőjét biztosítsa: a totális jogi és politikai szakítás.
Az elmúlt években más szempontból is változás állt be a két Korea viszonyában, ismét karnyújtásnyira került egy háború fenyegető réme. Phenjan az elmúlt években a folyamatos rakétakísérletekkel tartottan fenn a feszültséget, majd 2023 végén politikai szempontból is szintlépés következett: Kim Dzsongun Dél-Koreát a „legellenségesebb államnak” nyilvánította és „harcos viszonynak” nevezte a kapcsolatot, valamint felszólította a hadsereget, hogy készítse elő a déli szomszéd „meghódítását”.
North Korea claim successful test of 240mm guided MRLS projectile.This is the third known test (February & April 2024) of the system, with claimed technical improvement in this latest test including a pic.twitter.com/v3ocRzGeuB
— Joseph (Dempsey) August 28, 2024
A hangzatos kijelentések ellenére még mindig kicsi annak a veszélye, hogy az északiak tényleg nagyszabású hadműveletbe kezdenének a fejlett déliek ellen. Ennek több oka is van. Phenjan hiába lett atomhatalom, ami magabiztosságot ad számára, a kiterjedt háború még mindig a rezsim fennmaradását veszélyeztetné. Egy ilyen konfliktus ugyanis erős gazdaságot igényel, ám ez a feltétel egyértelműen hiányzik, ráadásul Kimet a szövetségesei, Kína és Oroszország sem támogatnák egy támadás esetén. Kisebb regionális összecsapásokra azonban szinte bármikor esély van, különösen a demarkációs vonal körül. Kérdés, hogy ez pattinthat-e ki akkora konfliktust, hogy az végül elvezet a totális eszkalációig.
Na, de mit gondolnak erről a koreaiak?
A helyzetet bonyolítja, hogy a demokratikus berendezkedésű déli országban a politikusoknak figyelembe kell venniük a közvéleményt is a döntéseik meghozatalánál, különben a karrierjüket is kockára tehetik. Ez a körülmény alapvetően befolyásolja Szöult, hogy miképpen viszonyuljon az eseményekhez. Jun Szogjol elnök az év elején tett kijelentéseit 2024 augusztusában megerősítette, valamint újabb kiegészítéseket is fűzött hozzá. Az egyesülés új, „szabadságon alapuló” doktrínáját hirdette meg, ez egy egyetemes emberi jogi megközelítést alkalmaz. A tervezet kritikusai szerint ez azt jelzi, hogy
Szöul álláspontja is eltolódott, és eltávolodott a korábbi „minjok-alapú” megközelítéstől.
Érdemes kibontani, hogy ez mit is jelent pontosan. A „minjok” (koreai nyelven ez leginkább a nemzetnek megfelelő szó) a koreai etnikai alapú nacionalizmust jelenti, amely az egységesség igényét a közös származás miatt fogalmazza meg. A felek széttartó narratívájával ez viszont veszélybe került, mivel ez az alap eddig (ellenkező értelmezésben ugyan) egységesen megfogalmazott volt északon és délen is, most viszont a különválás elfogadásának belengetésével növekedett a feszültség kockázata is.
Jun Szogjolnak belpolitikai szempontból alapos indoka volt, hogy a korábbi felfogáson változtasson, mivel Dél-Koreában a társadalom nem kifejezetten lelkes az egyesülés gondolatától. A lakosság – különösen a fiatalabb generációk – egyre inkább szükségtelennek tartja az egyesülést, mivel a nemzetbiztonsági szempontokat fontosabbnak tartják, mint a minjok köteléket. Egy másik kutatás arról értekezik, hogy az emberek többsége a „békés egymás mellett élés” politikáját támogatná inkább.
Sokkal nagyobb kihívást jelent a rendkívül zárt rendszert alkotó, szinte mindig mindent a végletekig titkoló Észak-Koreában felmérni, hogy az ottaniak hogyan viszonyulnak a kérdéshez. A szöuli székhelyű civil szervezet, a Unification Media Group (UMG) igyekszik nyomon követni a rezsimben zajló eseményeket. Azt jelentették, hogy
Phenjan a több évtizedes propagandát és egyesüléspárti múltat viharos sebességgel próbálja eltörölni.
Megsemmisítették vagy átalakították az összes ezzel kapcsolatos emlékművet, szobrot és műalkotást és radikálisan átfordították a kormányzati üzeneteket és a propagandát. Az iskolákban a tankönyvekből is törölték az egységes Korea ideáját. Az erőfeszítések ellenére a hét évtizeden keresztül épített szisztematikus eszmét még nem tudták ennyivel kitörölni a köztudatból. Bár igyekeznek a kulturális műveket visszamenőlegesen is átírni vagy cenzúrázni, ezt nem tudják egyik pillanatról a másikra végrehajtani.
Az UMG-nek sikerült volt a témában megszólaltatni néhány észak-koreait, a válaszok pedig zavarodottságot mutatnak. Az ország lakói nem értik, hogy miért változott meg ilyen gyökeresen a kommunikáció, sokan a megdöbbenésüket fejezték ki. A Szöulban székelő, de északi hírekre szakosodott lap, a DailyNK már olyan esetről is beszámolt, amikor egy idősebb férfit letartóztattak, mivel hangot adott értetlenségének, hogy a Kedves Vezető (Kim Ir Szen, Észak-Korea első és örökös elnöke) által kiadott egyesítési jelszót hirtelen miért törölnék el. Más, névtelenül a lapnak nyilatkozó megszólalók is csalódottságukat fejezik ki amiatt, hogy egyszer csak minden eddiginél távolabbra került az idealizált egyesülés lehetősége.
Kim Dzsongun 2024 eleji kijelentése után a szimbolikus lépéseken, valamint a kommunikáció megváltoztatásán kívül más is történt:
a két Korea közötti demilitarizált zóna északi részébe katonák ezrei érkeztek, majd szisztematikusan elkezdték felszedni a dél felé tartó infrastruktúrát, valamint taposóaknák ezreit kezdték el telepíteni.
A lépés kettős célt szolgált: egyrészt csökkentették a fizikai összeköttetést Dél-Koreával és még jobban elszigetelték az országot, másrészt pedig az eddigieknél is nehezebbé tették a déli fegyvereseknek egy összecsapás esetén az áthaladást.
Az észak-koreai rezsim váratlan húzása komoly kihívás elé állítja a politikai vezetést. Az életszínvonal nagyon alacsony az országban, nem véletlen, hogy igyekeznek minden létező eszközzel megakadályozni, hogy a déliek jólétéről értesüljön az észak-koreai lakosság. Nem lehet sorozatokat nézni, de olyan zenét sem hallgatni, ami Dél-Koreában készült. Akit mégis rajtakapnak, az nagyon súlyos következményekkel számolhat, ki is végezhetik ezért.
Phenjannak viszont muszáj lenne egy olyan alternatív jövőképet felépíteni a lakosság előtt, amivel képes lehet versenyre kelni az egyesített Korea álmával és az ezzel járó vélt fellendüléssel.
Kim Dzsongun a minap arról határozott, hogy újra megnyitja az országot a külföldi turizmus előtt, ami már jelezheti azt, hogy változást készítenek elő a szigorú diktatúrában, ami egy szebb jövő ígéretét adja az észak-koreaiaknak és versenyre kelhet a több évtizeden keresztül épített propagandával.
Címlapkép forrása: Wikimedia Commons via Park Jongwooo
