Az ukrajnai háború egyik legnagyobb tanulsága, hogy hiába feszülnek egymásnak a harctéren drága és korszerű harcjárművek, harci drónok, hiába a sok high-tech tüzérségi eszköz, a műholdas felderítés és az elektronikus harcászat, a legfontosabb csaták még mindig a lövészárkokban és városok utcáin dőlnek el, ahol egyszerű gyalogsági alakulatok csapnak össze elfoglalandó, visszafoglalandó területért. Egy harci drón ugyanis nem tud elfoglalni, megtartani egy fontosabb települést, parancsnoki központot, nem tudja kitűzni a városközpontra a csatát nyert nemzet zászlaját. Hasonló volt a helyzet Izraelben is: Jeruzsálem a tavaly októberi Hamász-támadás után is úgy tudott gyorsan ellentámadásba átmenni, hogy több mint 360 ezer tartalékost mozgosítottak, akik nélkül lehetetlen lett volna elfoglalni Gázát.
Az Egyesült Államok hadereje teljesen önkéntes alapon szerveződik már több mint 50 éve, a világ legerősebbjének tartott amerikai haderő fegyvernemeinek személyi állományát viszont évről évre egyre nehezebb feltölteni friss élőerővel.
Magyarul évről évre egyre kevesebb amerikai akar katona, vadászpilóta, harckocsizó vagy éppen tengerész lenni.
A Vox elég részletes számokat közölt nemrég az egyre súlyosabbá váló amerikai toborzási krízisről. Azt írják, a négy nagy amerikai haderőnemből háromban nem sikerült tavaly elérni a kitűzött toborzási számokat:
- a főleg szárazföldi hadviselésre specializált hadsereg (Army) 10 ezerrel kevesebb jelentkezőt szedett össze tavaly, mint a kitűzött célszám, ez majdnem 20%-os elmaradást jelent,
- jelenleg mindössze 445 ezer katonája van az amerikai hadseregnek, ami 1940 óta nem látott alacsonyságú szám,
- elmaradt a tavalyi toborzási célszámoktól a haditengerészet (Navy) és a légierő (Air Force) is,
- egyedül a tengerészgyalogság (Marines), illetve a még gyermekcipőben járó űrerők (Space Force) tudta teljesíteni a kitűzött kvótákat. Előbbi is azért, mert pár éve csökkentették a kitűzött éves toborzási célokat és az állomány teljes létszámát.
Ami még ennél is súlyosabb probléma lehet az, hogy a hadsereg tartalékos állománya (Army Reserve) és a gárda (National Guard) létszáma is folyamatosan és gyorsan csökken. Mindkét szervezet 30% körül maradt el a tavaly kitűzött toborzási célszámától. A haditengerészetnél még ennél is rosszabb a helyzet: a tartalékos szervezet legénységi állománya 35, tiszti állománya 40%-kal maradt el a kitűzött toborzási kvótától.
A magazin kitér arra: az Egyesült Államok rendelkezik egy olyan rendelkezésre-állási állománnyal is, amely olyan emberekből áll, akik nincsenek aktív és tartalékos állományban sem, viszont behívhatók katonai szolgálatra, ha krízisbe kerül Amerika. Ők főleg leszerelt, nyugalmazott, visszavonult katonák, akik legalább az alapkiképzést elvégezték. Ez az állomány Egyéni Készenléti Tartalék (Individual Ready Reserve – IRR) névre hallgat.
Az IRR feltöltöttsége is extrém alacsony: alig 264 ezer katonát tudna behívni az amerikai haderő krízishelyzetben.
A csökkenés leginkább a hadseregnél érzékelhető: itt az IRR-állomány 700 ezer fő volt 1973-ban, 50 év múltán alig 76 ezer főre csökkent, ami azt jelenti, hogy a létszám majdnem 90%-a elapadt.
A Vox cikke arról ír: ilyen számokkal az amerikai haderő nagyon nehézkesen tudna csak megvívni egy komolyabb, magasabb intenzitású háborút akár Iránnak, Észak-Koreával, de főleg Oroszországgal, Kínával szemben.
Ezek az országok mind hatalmas tartalékos állománnyal és mozgósítható, katonai képzésben részesített civilek tömegével rendelkeznek, ami Amerikának nem feltétlen áll rendelkezésére.
Az írás egyébként részletesen foglalkozik annak okaival is, hogy miért nem mennek az amerikai fiatalok katonának:
- A fő ok az amerikai fiatalok általános egészségügyi állapota: a 17 és 24 évesek alig 23%-a elég fitt ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön annak lehetősége, hogy bármilyen katonai szolgálatot tudjon teljesíteni. Komoly probléma az elhízás, a drog / gyógyszerhasználat és a különféle mentális betegségek.
- A fiatalok körében a hajlandóság is hiányzik: egy friss poll szerint a 16 és 21 év közti amerikaiak alig 10%-ában merül fel egyáltalán az lehetőségként, hogy bármilyen katonai szolgálatot végezzen. Őket is főleg a fizetés, a juttatások és kedvezmények lehetősége és nem a „haza szolgálata” vagy más, magasztos eszme vonzza.
- A fiatalok egyébként keveset tudnak magáról a katonai szolgálatról is: félnek a haláltól, poszttraumatikus stressztől, nem akarnak harci bevetésen részt venni. Pedig az amerikai haderő tagjainak alig 15%-a kerül egyáltalán harctéri beosztásba, ennek töredéke vesz részt valaha éles bevetésen.
- Az előző háborúk, főleg Irak és Afganisztán, sokat ártottak az amerikai haderő imidzsének. Sok amerikai úgy gondolja, hogy egyrészt nem teljesített olyan jól az amerikai haderő, mint az illett volna a „világ legütőképesebb fegyveres szervezetétől,” ráadásul a háborúk közel sem érték meg azok személyi és anyagi áldozatát. Sokan úgy látják: értelmetlen volt sok milliárd dollárt és amerikai életek ezreit feláldozni olyan konfliktusok során, melyeket Washington végeredményében nem nyert meg.
- Mivel egyre kisebb a mozgatható aktív állomány, a katonákra egyre több feladat hárul, így egyre kevesebbet mehetnek eltávra, romlik a morál, nő az öngyilkosságok száma. Ez egy ördögi kör: mivel romlik az amerikai haderő reputációja ezen tényezők miatt – arról szólnak a sztorik, hogy milyen nehéz és kihívásokkal teli dolog katonának lenni – egyre kevesebben vállalják majd ezt a karrierutat.
- A Z-generáció és a még fiatalabbak számára egyre nehezebb részt venni egy hierarchikus, szigorú keretek közt működő és keményen szabályozott szervezetben, mint a hadsereg, haderő.
Egyelőre nem látszik, hogy sikerülne megoldani az amerikai haderő toborzási krízisét: a Vox többféle ötletet, megoldási tervet is felvázol, de olyat nem hoznak, amely átütő és hatékony módon orvosolná az amerikai haderő toborzási krízisét. Azt írják: lehet, hogy egy élhetőbb munkahely-magánélet balansz jót tenne az amerikai haderőnek, illetve célravezető lehetne egy olyan modell is, melyben szabadabban leszerelhetnek, majd újra felszerelhetnek az amerikai katonák. Kitérnek végül arra, hogy lehet, hogy a toborzási kedv újjászületéséhez egy újabb nemzetközi krízisre lenne szükség, de így is: történelmi példák azt mutatják, hogy nagy háborúk, világháborúk esetén is szükség van a sorkatonaság intézményének bevezetésére.
LEHET, HOGY AZ AMERIKAI VEZETÉSNEK ISMÉT MEG KELL VIZSGÁLNIA HOSSZABB TÁVON AZT A LEHETŐSÉGET, HOGY VISSZAVEZETIK A KÖTELEZŐ KATONAI SZOLGÁLATOT, MÁSKÉPPEN AZ AMERIKAI HADERŐ MÉRETE FOLYAMATOSAN CSÖKKENNI FOG ÉS ALUL MARADHAT OLYAN RIVÁLISOKKAL SZEMBEN, MINT KÍNA VAGY OROSZORSZÁG, HIÁBA A FEJLETT ÉS KORSZERŰ TECHNIKA.
Címlapkép forrása: Portfolio
