A szakemberek a Nature Geoscience folyóiratban publikálták az eredményeket. A kutatás betekintést nyújt abba, hogy a jég fogságában megőrzött vírusok hogyan alkalmazkodtak az éghajlat változásaihoz az évezredek alatt. Emellett a tudósok egyik legfontosabb célja a permafrosztban tárolt ősi információk megőrzése, a globális felmelegedés ugyanis nagy veszélyt jelent az örökké fagyos talajokra.
Lonnie Thompson, az Ohio Állami Egyetem paleoklimatológusa elmondta, hogy a
Hegyi gleccsereink és a bennük rejlő történelem egyre gyorsuló ütemben tűnik el, ahogy a globális hőmérséklet folyamatosan emelkedik.
A fagyott talaj mélyebb rétegeiből származó jégmagok kinyerése komoly kihívást jelentett a kutatók számára. Egy 60 fős expedíciós csapat utazott el a 6000 méter feletti magasságban elterülő Guliya-fennsíkra, ahol egy olyan, speciális géppel fúrtak le 300 méter mélyre a jégbe, amely lehetővé teszi, hogy a mintákat egész darabban kiemeljék.
Ez az elért mélység nagyjából 41 ezer évvel ezelőtti leleteket rejt magában.
A kinyert jégmagokat ezt követően a helyi őshonos állatok, a jakok bevetésével, valamint hűtéssel ellátott teherautókkal és repülőgéppel szállították végül a laboratórium -31 fokos hűtőjébe.
A kutatók a mintákban 1705 vírusfajt azonosítottak, melyek 97%-a teljesen új a tudomány számára.
CsePing Csung, a tanulmány első szerzője szerint a legrégebbi minták óta eltelt 41 ezer év alatt globálisan három éghajlati periódus is végbement, amelyek a hideg és meleg időjárás váltakozásával jártak. Ezért a tudós szerint
a kutatás egyedülálló lehetőséget biztosít arra, hogy megfigyeljük, hogyan változtak a vírusközösségek a különböző éghajlati viszonyok hatására.
Fontos azonban hozzátenni, hogy a szakértők nem tartják valószínűnek, hogy a feltárt vírusok veszélyt jelentenek az emberiségre. Sőt, Thompson azt is kiemelte, hogy a kutatócsapatok rendszeresen isznak a gleccserekből származó olvadékvízből, amelyek a Föld egyik legtisztább környezetének számítanak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
