Kiszámíthatatlan kimenetelű hazárdjátékba kezdett Emmanuel Macron francia elnök, amikor a június 9-i európai parlamenti választás estéjén – pártja látványos kudarcát követően – feloszlatta a Nemzetgyűlést, és új törvényhozási választásokat írt ki. A június 30-án és július 7-én megtartott voksoláson aztán a Macron mögött álló választási szövetség második lett, míg a legnagyobb esélyesnek tartott, Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés csak a harmadik helyre futott be. Az eredmény mentőövet dobott az államfőnek, sőt, nem sokkal később még saját jelöltje, Yaël Braun-Pivet a Nemzetgyűlés elnökének történő megválasztását is keresztül tudta vinni.
Gabriel Attal macronista kormánya a nemzetgyűlési választások után lemondott, de a párizsi olimpia előtt az elnök már nem akart új kormányfőt kinevezni, így az Attal-kormány az olimpia alatt és azóta is ügyvezető kormányként működik – ilyen hosszú átmeneti időszakra még nem volt példa az V. Köztársaság 1958 óta tartó történetében. Az ötkarikás játékok végeztével azonban Macron sem halaszthatja tovább a kormányfő kinevezését, ezért múlt péntektől tárgyalássorozatba kezdett a francia pártok képviselőivel.
Az 577 tagú Nemzetgyűlésben – amely kizárólag egyéni választókerületekben választott képviselőkből tevődik össze –
lényegében patthelyzet alakult ki a pártok között, egyik erőnek sincs meg a 289 mandátumot jelentő abszolút többség.
A legtöbb képviselője az egyesült baloldalnak, az Új Népfrontnak (NFP) van, ugyanakkor ez a szövetség is négy nagy pártra – a radikális Engedetlen Franciaország, a szocialisták, a kommunisták és a zöldek – oszlik, amelyek között korántsem osztatlan az egység. A második legnagyobb erő a Macron mögött álló pártszövetség, az Együtt, melynek vezető ereje a Macron-párt, a Reneszánsz, de több kisebb erő is jelen van benne, amelyek olykor különutas politikát folytatnak. A harmadik erő a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés, amelyhez csatlakozott a jobbközép Köztársaságiak néhány képviselője a renegát elnök, Éric Ciotti vezetésével. És negyedik erőként ott vannak még a Le Penékkel le nem boltoló Köztársaságiak is.
A három nagy erő egyikének sincs meg az abszolút többsége, és egyik sem hajlandó koalícióra lépni a másikkal. A legvalószínűbb koalíció az Új Népfront és a macronisták koalíciója lehetne – hiszen képviselőjelöltjeik kölcsönös visszalépésének köszönhetően sikerült visszaszorítaniuk harmadik helyre a szavazatok abszolút számában első Nemzeti Tömörülést –, de az Együtt képviselői nem hajlandók szövetkezni egy olyan baloldallal, amelyben jelen van Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország erősen palesztinpárti és antiszemita ízű kijelentésektől sem visszariadó vezetője, korábbi többszörös elnökjelölt. Mélenchon ugyan képes volt feladni miniszterelnöki ambícióit, és az egyesült baloldal megegyezett egy közös kormányfőjelöltben Lucie Castets párizsi városi tisztviselő személyében, de a macronisták így sem tudnak támogatni egy olyan kormányt, amelyben az Engedetlen Franciaország is jelen van.
Fin des à Tours ! Maintenant, on veut Lucie Castets à Matignon #JDE2024
— Octave (Plessis) August 25, 2024
Macron hétfőn ki is jelentette, hogy nem nevezi ki miniszterelnöknek Lucie Castets-t, mondván, az NFP-nek nincs meg az abszolút többsége – 193 mandátuma van –, a Nemzetgyűlés pedig első adandó alkalommal bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatna egy baloldali kormányt. Az elnöki hivatal egyben felszólította a szocialistákat, a kommunistákat és a zöldeket, hogy adják fel szövetségüket az Engedetlen Franciaországgal, és a macronista pártokkal próbáljanak meg egy kormánykoalíciót létrehozni.
A baloldal említett pártjai azonban ezt elutasították, és kijelentették,
nem vesznek részt tovább az elnök által kezdeményezett tárgyalásokon.
Cyrielle Chatelain, a zöldek nemzetgyűlési vezetője azt mondta, Macron nem tiszteli a saját maga által kiírt választások eredményét, de ők nem fogják feladni, hogy Castets legyen az ország miniszterelnöke. Az Engedetlen Franciaország még keményebben reagált: szeptember 7-ére tüntetést hívott össze Macron ellen, és felvetette, hogy elmozdítási eljárást kezdeményeznek az államfővel szemben. Az elnök elmozdításához a Nemzetgyűlés, illetve a felsőház, a Szenátus kétharmadára is szükség van, ezért szinte biztos, hogy nem járnak sikerrel, különösen hogy még a szocialisták sem támogatják az indítványt.
Források szerint Macron a centrumtól nem messze álló, jobbközép vagy balközép miniszterelnök-jelöltek kinevezését fontolgatja. Felmerült a jobbközép politikus, Xavier Bertrand neve, aki jelenleg egy francia régiós tanács elnöke, Bernard Cazeneuve korábbi szocialista kormányfő, illetve a 2024-es olimpiai falunak helyet adó, Párizshoz közeli Saint-Ouen-sur-Seine szocialista polgármestere, Karim Bouamrane is.
Egyelőre azonban nem látszik, hogyan mászik ki Franciaország az elnök által keltett politikai káoszból.
Most úgy tűnik, senki nem akarja feladni pozícióját, márpedig ahhoz, hogy működőképes kormánykoalíció jöjjön létre, többeknek is hajlania kellene a kompromisszumokra. Az idő pedig sürget, a 2025-ös költségvetés tervezetét ugyanis egy hónapon belül be kellene nyújtani, majd még ebben az évben el is fogadni.
Címlapkép: Emmanuel Macron francia elnök integet a 2024-es párizsi nyári olimpia záróünnepségének kezdete előtt a saint-denis-i Stade de France-ban 2024. augusztus 11-én. MTI/AP/David Goldman
