A Perzsa-öböl keleti partvidékén egy körülbelül egyharmad Dunántúl területnyi félszigeten fekvő Katar mindenképpen az elmúlt egy évszázad egyik legnagyobb nyertesének tekinthető. Az 1920-as években még mindössze néhány tízezren laktak a területen, akik többnyire kereskedelemből, gyöngyhalászatból és nomád pásztorkodásból éltek. Ekkoriban ráadásul egy gazdasági válság tovább rombolta a helyiek megélhetési lehetőségeit: betört a piacra a japán szintetikus gyöngy, ami súlyos nehézségeket okozott a Perzsa-öbölben élőknek. A kilábalást akkor a fekete arany, azaz a kőolaj felfedezése hozta el a térségben, amely ekkoriban még brit mandátumterületnek számított. Ez a félgyarmati státusz azt jelentette, hogy az európai hatalom előnyben volt a nyersanyag-lelőhelyek kiaknázásában, tódultak ide a nyugati vállalatok. A sorsfordító változást aztán a függetlenség 1971-es elnyerése hozta Katarban, az addigra már jócskán fejlődő ország ettől kezdve még inkább emelkedő pályára állt, évtizedek munkájával felépült a mai modern, futurisztikus épületek sorával telerakott ország, miközben a jövőre vonatkozóan is hasonlóan nagyszabású, monumentális terveket dédelgetnek.
A csillogás és a luxus mögött azonban akadnak olyan alapvető probléma az ország életében, amely alig változott az elmúlt egy évszázadban, ez pedig az élelmiszer-biztonság kérdése.
A sorsfordító dráma
A változást a 2017-es blokád hozta el, amikor a szomszédos – Katarral egyébként szövetségi viszonyban lévő – országok egyszerre határozták el, hogy embargót vezetnek be ellene. Bár a világ a politikai fejleményekre figyelt, Dohában hamar szembesülniük kellett azzal a szerencsétlen körülménnyel, hogy az élelmiszer-ellátásuk döntő többségét éppen azokból az országokból szerzik be, amelyek drasztikus intézkedéseket hoztak ellene. Az importra szoruló rendszer egyáltalán nem véletlenül alakult ki. Az apró arab ország sivatagos, forró területen fekszik, a területe – természetes körülmények között – alkalmatlan arra, hogy meg lehessen művelni. A hőmérséklet szinte kibírhatatlanná tud válni a nyári hónapokban, idén augusztus elején több napig 45 Celsius-fok fölé csúszott a hőmérő higanyszála, miközben éjjel is csak 35 fokig „hűlt” le a levegő. A jövőben ráadásul ennél is melegebb klímára lehet számítani, mivel a klímaváltozás hatásai erőteljesen érintik ezt a térséget is,
egyre gyakrabban kell majd számítani akár az 50 fokos hőségre is, amit már tényleg csak nagyon kevés élőlény képes átvészelni.
Ebben a helyzetben a politikai döntéshozók szinte azonnal lépni tudtak, kezdetben máshonnan pótolták a kieső mennyiséget. A gazdag olajmonarchia nagy hasznát vette annak, hogy korábban felépítette a világ egyik legnagyobb teherszállító légiflottáját, ugyanis ezek segítségével gyorsan, és hatékonyan tudta más országokból szállítani az élelmiszert. Doha segítségére leginkább Törökország és Irán sietett, de szerte a világból (még Magyarországról is) gyorsan érkeztek szállítmányok. A gyors cselekvésre azért volt szükség, mert Katar nagyjából 90 százalékban külföldről szerezte be az élelmiszert, és nagyon könnyen válság alakulhatott volna ki, mivel szinte csak napokra elegendő tartalékkal rendelkeztek. A helyzetet súlyosbította, hogy a katariak a blokád bejelentése után azonnal a boltokba özönlöttek, hogy minél több élelmiszert halmozzanak fel maguknak.
Watch 165 cows arrive by plane in Qatar to help ease the milk shortage caused by sanctions https://t.co/aREOoqUbO5
— CNN (@CNN) July 13, 2017
Katar többszintű stratégiát épített fel, amely egyszerre alkalmazza a nemzeti, a regionális és a globális szempontokat. A koncepció fontos elemei, hogy a külföldi szaktudást és technológiát importálják az agrárszektorba, valamint a globális élelmiszerbiztonságra is az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítanak. Az ország még 2009-ben mutatta be a Katari Nemzeti Élelmezésbiztonsági Programot (QNFSP), ebben már megfogalmazták, hogy a nagyon magas behozatal helyett inkább a saját termelésre kell átállni.
Ambiciózus számokat fogalmaztak meg: szerették volna elérni, hogy 2023-ra már 70 százalékban saját termelésből fedezzék az élelmiszerellátást.
Később ezt némileg módosították, már csak 40-60 százalékot vártak el, de a program nem kapott elég figyelmet, úgyhogy ezt sem sikerült teljesíteni. A fejlesztések egy jelentős része ráadásul nem is Katarban zajlott le, hanem a Hassad Food külföldön (Ausztrália, Pakisztán és Omán) vett termőföldeket, ahol termelni kezdett. Ezzel viszont nem sikerült ellensúlyozni a belföldi program hiányosságait. A 2017-es blokád aztán minden addiginál erősebben mutatta meg, hogy a korábban elhanyagolt területre jóval nagyobb figyelmet kell fordítani.
Dohában is felismerték, hogy át kell tervezniük a területet, ezért két élelmezési stratégiát is kidolgoztak: 2018-2023 és 2023-2030 közötti több lépcsőben felépülő tervet készítettek. Ebben egyértelműen a helyi termelés felpörgetése kapta a legnagyobb figyelmet, erre pedig komoly összegeket fordítanak. A megváltozott szemlélet mellett már a korábbiaknál jóval nagyobb eredményeket értek el, második nekifutásra több területen is látványos lett az előrelépés. Eleinte a tejtermelésre és a csirkefeldolgozásra fordítottak figyelmet, ezzel pedig határozott haladást értek el az élelmiszerbiztonság területén. Keresték az együttműködések lehetőségét is, hogy a külföldi tapasztalat és modern vállalatok segítségével fejlesszék az agráriumot. Igyekeztek a modern mezőgazdasági termesztésre koncentrálni, így a vertikális gazdálkodással hely- és erőforrástakarékos művelést kialakítani. Ezzel meg lehet növelni a termési időszakot is, így az év nagy részében elérhetővé váltak Katarban a helyi termesztésű zöldségek. A klímatudatos megközelítés is nagy figyelmet kapott, törekedtek a minél alacsonyabb kibocsátásra. Az állami vagyonalap a korábbiaknál jóval nagyobb összegben fektet be élelmiszeripari vállalatokba. Létrejött a Baladna vállalat, amely eredetileg 3400 importált szarvasmarhával indult, mára 22 000 darabosra bővülő állománnyal fedezi a helyi tejfogyasztás 95 százalékát. A cég a nemzeti büszkeség része is lett egyben, a telephely mellett a látogatókat várja a Baladna Park, egy szupermodern szórakoztató központ.
A glimpse of the fun & thrilling activities that took place in Baladna park during Qatar National Sports Dayلمحة عن مجموعة الأنشطة الممتعة والمثيرة للحماس في منتزه بلدنا خلال اليوم الرياضي لدولة قطر pic.twitter.com/ggKEdSa6Ni
— Baladna (QATAR) February 15, 2018
2021-ben Doha megállapodást írt alá a Világélelmezési Programmal, hogy 90 millió dolláros segélyt nyújt Jemennek a helyi élelmezési problémák csökkentésére, ezzel jelezve, hogy hajlandó a saját kihívásain túl is foglalkozni a problémával.
Kihívásokkal terhelt jövő
Katarban a gazdasági fellendülés azt is magával hozta, hogy folyamatosan növelték a megművelhető területek nagyságát. A Világbank adatai szerint az 1960-as években még csak a földek 0,1 százaléka volt alkalmas mezőgazdasági művelésre, 2021-re ez a szám 1,8-ra emelkedett. Hiába a jelentős előrelépés, ez még mindig messze elmaradt a globális átlagtól, ami 14,3 százalék. A száraz éghajlat a felhasználható édesvíz mennyiségét is erősen korlátozta, az éves átlagos csapadékmennyiség mindössze 70 mm körül alakul, de ebben egyre nagyobb kilengések tapasztalhatóak. Azt nem tudni, hogy meddig lehet emelni a szűkös lehetőségek mellett a földek megművelésének mennyiségét, nyilvánvalóan ennek is vannak komoly felső korlátjai, amelynél tovább már egyszerűen nem lehet bővíteni a termelést. Az is
aggodalmakra ad okot, hogy Doha gyors ütemben aknázza ki a föld alatti vízkészletét, ennek pedig körülbelül a 90 százalékát a mezőgazdaság emészti fel.
A kutatások szerint a feltöltődés sebessége nem elég gyors ahhoz, hogy az a megnövekedett igényeket fedezni tudja, ráadásul a tengervíz bemosódása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egyre sósabbá válik az öntözésre szánt víz, ami káros lehet a növények számára. A 2023-2030-as élelmiszerbiztonsági stratégiában szerepel, hogy csökkentsék az öntözésre szánt víz mennyiségét mintegy 40 százalékkal. Ezt a szennyvíztisztítási kapacitások kiépítésével, valamint a sótalanítási kapacitások növelésével érnék el.
Katar demográfiai mutatói szintén azt követelték meg a döntéshozóktól, hogy hosszútávú megoldásban gondolkodjanak. A szénhidrogén készletek felfedezését követően az kitermelés beindításához hirtelen nagyon sok képzett külföldi vendégmunkásra lett szükség, mivel helyben nem állt rendelkezésre sem a szükséges szaktudás, sem pedig a kellő munkaerő mennyiség. Bár a helyi – állampolgár – lakosság létszáma folyamatosan emelkedik, az összlakosságon belüli részarányuk nem hogy nőtt volna, még csökkent is. Ez annak a következménye, hogy a más országokból érkezők létszáma még ennél is gyorsabban bővült. A 20. század elejei – különböző becslések alapján – 20-30 ezer fős helyi lakosság mára 3 millió fő környékén mozog (időszakosan nagyjából 2,8 és 3,1 millió közé tehető, a kilengéseket a nyári eltávozások okozzák),
tehát nagyjából 100 év alatt mintegy százszorosára nőtt a népesség.
A tendencia élelmezési szempontból is kihívás elé állította az országot, mivel egyre több éhes szájat kellett „etetniük”. A jövő ebből a szempontból változatlanul nagy kihívásokat jelent, mivel a trendek alapján tovább nőhet a lélekszám, – bár az előrejelzések szerint lassabban, mint a 2000-es évektől tapasztalt nagy népesedési robbanás idején.
Katar példája megmutatja, hogy milyen könnyen válhat súlyos krízissé egy olyan, szinte fasorba se vett kérdés, mint az élelmiszerbiztonság. A 2017-es esemény után észbe kaptak a döntéshozók a gazdag országban és kiemelt figyelmet fordítottak a termelés felpörgetésére, ezzel pedig valódi eredményeket értek el. A szűkösen rendelkezésre álló erőforrások, valamint a klímaváltozás helyi hatásai viszont továbbra is aggodalmakra adhatnak okot az országban. Az eddig elért eredmények tekintélyesek, ezek példával szolgálhatnak más országok számára is, ám fontos megegyezni, hogy Katar anyagi helyzete alig hasonlítható össze bármelyik más országéval, az állami vagyonalap szinte korlátlan lehetőségeket nyit a gyors lépésekre. A hosszútávú gondolkodás, a szakértelem-megosztás, a rugalmas hozzáállás és a környezeti kihívásokra mutatott nyitottság viszont olyan erények lehetnek, amelyből hosszútávon profitálhat az olajmonarchia. Az biztos: ha a szomszédos államok újra blokádot rendelnének el Katar ellen, akkor élelmiszer-biztonsági szempontból sokkal felkészültebben nézne szembe a kihívásokkal az ország.
Címlapkép forrása: Jan Kuhlmann/picture alliance via Getty Images
