Narendra Modi július elején tett kétnapos látogatást az orosz fővárosban, ahol nagyon szívélyes keretek között találkozott az orosz elnökkel. Ez volt az első személyes találkozó a két vezető között, mióta az ukrajnai háború 2022 februárjában az oroszok nagyszabású inváziójával elkezdődött. Modit harmadik alkalommal választották meg idén India vezetőjének, majd ezt követően vezetett az útja az első kétoldalú megbeszélésre a világ legnagyobb országába. Még különlegesebbé tette a helyzetet, hogy az indiai politikus a 2015-ös beiktatása óta egyszer sem járt még Oroszországban. A látogatás egyáltalán nem véletlen, a két nagyhatalmat nagyon erős és nagyon régi kötelékek fűzik össze.
- A kereskedelem rendkívül felpörgött az ukrajnai konfliktus óta, különösen azért, mivel Újdelhi hajlandó megvásárolni az orosz nyersanyagot. A fő problémát az jelenti számára, hogy nincs cserébe mit eladnia, ezért rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg az export-import arány. India szeretné valahogy ezt egyensúlyba billenteni, méghozzá egy ötéves terv segítségével.
- A hadiipari összeköttetések szintén nagyon szorosak, mivel India a védelmi erők felszereléseinél nagyban épített az orosz technológiára. Mivel a saját hadiiparát csak későn kezdte el felépíteni, ezért jelentős lemaradásban van a modern felszerelések tekintetében. Újdelhi szeretné valamelyest függetleníteni magát Moszkvától, a kényes téma voltát jelzi, hogy júliusban a nyilvánosság előtt nem is esett szó erről.
- India és Oroszország is oszlopos tagja a BRICS-nek, amely a „globális dél” államait hivatott képviselni, de sokkal inkább tekinthető a nyugati világrend ellensúlyozására létrehozott fórumnak. Ebben Moszkva sokkal harcosabb hangnemet képvisel, míg Újdelhi igyekszik billegő pozícióban maradni.
India's Top Trade Partners in FY 25 (April-June): 1. USA2. China (PRC)3. United Arab Emirates4. Russia5. Saudi Arabia6. Iraq7. Netherlands8. Singapore9. Indonesia10. Germany(MoC&I) {:url}
— The (Indian) August 20, 2024
Az egyik legfontosabb témának a moszkvai látogatása során egyértelműen az ukrajnai háború kérdését jelölték meg Nyugaton, ám ebből a szempontból visszafogott maradt a kommunikáció. Sokan ezt úgy értelmezték, hogy „hatalmas csalódás” volt Modi viselkedése, mivel továbbra sem akar egyértelműen állást foglalni. Az viszont szintén világos, hogy
Újdelhi túl fontos világpolitikai szereplő, hogy akár Európa, akár az Egyesült Államok erőltetetten akarja rákényszeríteni az akaratát, mivel ezzel eltaszíthatják maguktól a világ legnépesebb országát.
Éppen ez az, ami India stratégiai gondolkodásának egyik központi elemévé vált az elmúlt években. Az ország nem akar többé a két (vagy három) nagyobb blokk között egy ingázó hatalmi pozíciót betölteni. Újdelhi sokkal inkább arra törekszik, hogy az önjáró politikájával – sok más versenytársához, elsősorban Kínához – hasonlóan ők is egy önálló erőközponttá váljanak, a saját karakteres meghatározható politikájukkal, függetlenül más hatalmak véleményétől.
Ez a geopolitikai elhatározás is állhat a döntésnek a hátterében, hogy másfél hónappal a moszkvai vizit után Modi Volodimir Zelenszkijhez, az ukrán elnökhöz is ellátogat. A találkozóra augusztus 23-án fog sor kerülni a várakozások szerint. A megbeszélések során várhatóan az együttműködés lehetőségeit fogják majd kivesézni a felek, így a kereskedelemről, a gazdaságról, a kutatás és fejlesztés területéről beszélhetnek, de a védelmi szektor is szóba kerülhet. Ez utóbbinak azért van nagy jelentősége, mert az egykor még a Szovjetunióból hadifelszerelés egy jelentős részét a mai Ukrajna területén gyártották. Különösen a haditengerészetnél most is használt gázturbinás hajtóművek kaphatnak jelentősebb megvilágítást. A másik érintett szektor az indiai légierő lehet, mivel még 2009-ben arról kötöttek szerződést az ukrán SpetsTechnoExport (STE) vállalattal mintegy 400 millió dollár értékben, hogy korszerűsítik az Újdelhi szolgálatában álló 105 darabos An-32-es közepes taktikai katonai szállító repülőgépet.
A collection of IAF's workhorse, the Antonov An-32.The IAF bought 120+ examples & approx 100 are currently in service3 dozen upgraded by Russia and another considerable number will be modernised in lots at 1 Base Repair Depot Kanpur & 3 Base Repair Depot Chandigarh Vayu pic.twitter.com/cNS1VfvscI
— Vayu (Aerospace) June 1, 2024
Eljő a várva várt béke?
Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban jelent meg annak az igénye, hogy béketárgyalások induljanak meg Kijev és Moszkva között, ám sokszor éppen az a közvetítő hiányzott, amelyben mindkét fél megbízik. Volt korábban olyan megállapodás, amelyet Törökország hozott tető alá – a gabonaegyezmény a Fekete-tengeren –, vagy olyan, amit Katarban próbáltak meg nyélbe ütni – ez utóbbit sikertelenül. Tehát abban nincs feltétlenül hiány, hogy ki jelentkezne be az esetleges békehozó szerepére. Azért is fontos ez, mert amely hatalom erre képes lehet, az a jövőben jóval nagyobb nemzetközi elismerésnek örvendhetne, valamint a konfliktusban álló felek is jóval nagyobb bizalommal és hálával fordulhatnának hozzá a rendteremtést követően. Ez az a pont, ahol
Indiának is érdeke bekapcsolódni az eseményekbe, mivel a békehozó hatalom szerepe éppen illeszkedik Modi nagy stratégiájába: az ország közvetíthet Moszkva és Kijev között, ezzel pedig egyedülálló tettet hajt végre, és elhozza a békét az egyre kilátástalanabbá váló háborúban.
Újdelhi ráadásul több legyet is üthetne egyetlen csapással: éppen annak a Kínának tudna alátenni a miniszterelnök, amelyik egyre nagyobb riválisának számít. Volodimir Zelenszkij ugyanis már több alkalommal is jelezte, hogy valójában Peking politikáján múlhat a béke kérdése a háborúban, mivel Hszi Csin-ping kínai elnöknek „csak egy telefonhívásába kerülne” véget vetni a véres eseményeknek. Az ukrán elnök ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy Moszkva jelentős mértékben függ a kínai kereskedelmi kapcsolatoktól (és a kettős felhasználású technológia eladásán keresztül a hadiipar is kitett a keleti eszközöknek), ezáltal pedig a gazdaság jelentős károkkal nézne szembe, ha Peking hirtelen megváltoztatná a véleményét, és lejjebb tekerné az orosz kapcsolatait. Erre azért nincs esély, mivel egyelőre Kína számára egyszerűen túlzottan kifizetődő az egész. A keleti nagyhatalomnak sok szempontból éri meg az ukrajnai háború: elvonja a nemzetközi közösség figyelmét, ezért szabadabban tudja fejleszteni a saját haderejét; közben olcsón jut hozzá az éltető energiahordozókhoz, ezzel pedig ki tudja elégíteni az éhes kínai gazdaság igényeit; ráadásul még egy hatalmas piac is megnyílt a kínai termékek számára.
Narendra Modi egy békemisszióval ráadásul személyesen is profitálni tudna abból, ha az ő segítségével tudnának tárgyalóasztalhoz ülni a felek, mivel ezzel számos politikai hasznot élvezhetne:
- A miniszterelnök az idei, harmadik ciklusát rekordalacsony felhatalmazással nyerte meg. Ez azt jelenti számára, hogy az a politika, amit korábban képviselt már nem élvez akkora támogatottságot, pedig korábban is a hindu nacionalizmus jelszavait hirdette. Amennyiben valódi előrelépést tudna elérni a konfliktusban, az a belföldi megítélését is javíthatná.
- El tudná mondani a (a hazai közönségen túl), hogy az eddigieknél is erősebben tette fel Indiát a világtérképre, mivel ő volt végre képes eredményeket elérni, ezzel pedig az ország globális befolyása megnőne.
- A jövőben más konfliktusoknál is számíthatnának rá, mint potenciális „rendcsináló közvetítő”.
A Modi, mint békemisszonárius szereppel viszont négy olyan ok is van, ami alaposan aláássa ezt az elképzelést:
- Elsőként az, hogy nem mutat túl jól az, hogy Újdelhinek szinte majd az összes szomszédjával vannak kisebb nagyobb diplomáciai csörtéi, de kiemelkedik ebből Pakisztán és Kína. Felmerül a kérdés, hogy India hitelesen tudja-e a békés rendezés gondolatát képviselni akkor, amikor évtizedek óta feszült, többször összecsapásokig fajuló konfliktusokkal küzd a saját területén.
- Az is kétkedésre ad okot, hogy Indiának nem igazán van tapasztalata a közvetítésben, mivel jellemzően a saját problémák megoldása élvezett prioritást, ebben értek is el eredményeket (például az enklávék [olyan államterület, amely teljes egészében egy másik állam/ország területén belül helyezkedik el] határrendezése Bangladessel).
Enklávék egy csoportja Banglades és India határán. Rózsaszínnel az indiai enklávék, míg sötétzölddel a bangladesiek. A kép forrása: Wikimedia Commons via Cyberpunk7282 - Újdelhi még mindig tulajdonképpen haszonélvezője a háborúnak, ezért kétséges, hogy egyáltalán fűződik-e a háború lezárásához elegendő érdeke Modinak.
- Rossz az időzítés: Ukrajna kurszki támadása alaposan felkavarta az állóvizet a felek között, annak ellenére is, hogy a legtöbb ukrán politikus szerint ez a lépés is végső soron a békéhez fog elvezetni. Moszkvában egyelőre nem így gondolkodnak az eseményekről, a Kreml több nagy hatalmú politikusa is kijelentette, hogy szó sem lehet megbeszélésekről. Ebben a helyzetben vélhetően Modi is tehetetlen lenne, hiába minden befolyás, Putyinnál ez is kevés lehet.
Sok a kérdőjel tehát az indiai kormányfő kijevi látogatása körül, mindenesetre meglepetés lenne, ha az ukrajnai háború valódi lezárásáról kezdődnének meg a tárgyalások, Modi pedig közvetítőként dobná be magát „barátja” Putyin és Zelenszkij között.
A realitás egyelőre még sokkal inkább afelé mutat, hogy India szeretné fenntartani a pártatlanság látszatát, ezért az ukránokkal és az oroszokkal is üzletelni akar, ezzel pedig további gazdasági előnyökre szert tenni.
Az bizonyos, hogy nem a véletlen műve, hogy ennyire gyorsan Ukrajnában is látogatást tesz az indiai miniszterelnök a moszkvai találkozója után, ám vélhetően inkább a saját nemzetközi megítélését szeretné visszabillenteni a korábbi „semleges” pozícióba.
Címlapkép forrása: Damian Lemanski/Bloomberg via Getty Images
