A távcsőben helyet kapó öt óriási tükör fejlesztését Elise Vernet, az ESO adaptív optikai szakértője felügyeli. A legnagyobb, M1 névre keresztelt főtükör átmérője 39 méter, és összesen 798 hatszögletű szegmensből áll, amellyel ez a valaha készült legnagyobb távcsőben használt tükör. Vernet szerint a hatszögletű darabokat
úgy igazították egymáshoz, hogy azok egy tökéletesen monolitikus tükörként viselkedjenek.
A szerkezet egy kisebb, 2,4 méter átmérőjű tükre szintén rekordernek számít a maga kategóriájában, ugyanis ha elkészül, ez lesz a világ legnagyobb deformálható tükre, amely a külső körülményekhez igazodva képes változtatni az alakját.
A távcső építésével egyidőben több kutatóintézet és vállalat is egyre modernebb tükrök fejlesztésén dolgozik, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek a jövőbeli űrkutatás számára.
A Max Planck Kvantumoptikai Intézetben például kvantumtükör fejlesztetésén dolgoznak, amely az távcsőhöz használt óriási eszközökkel ellentétben mikroszkopikus méretben működik.
A kutatók 2020-ban egy mindössze egy atom vastagságú réteget hoztak létre, amely képes visszaverni a fényt.
Majd 2023-ban egy darab, "kvantum kapcsolóként" funkcionáló, mikroszkóppal irányított atomot helyeztek el a réteg közepén, amellyel a tudósok képesek szabályozni, hogy az átengedje, vagy visszaverje a fényt.
Az atomok által visszavert fény irányításának ez a képessége a jövőben számos kvantumtechnológiában, például az információ tárolására és továbbítására szolgáló, hackelésbiztos kvantumhálózatokban is alkalmazható lehet majd.
Címlapkép forrása: Joe McNally/Getty Images
