Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Múlt héten csütörtökön kezdődtek újra a tárgyalások egy lehetséges gázai tűzszüneti megállapodással kapcsolatban. A megbeszélésen ugyan a Hamász hivatalosan nem vett részt, a gyakorlatban mégis történt előrelépés az Izrael és a három közvetítő állam, Egyiptom, Katar és az Egyesült Államok közötti egyeztetéseken. Áttörést ugyan nem sikerült elérni, de a közvetítők pozitív hangvételű pénteki nyilatkozata szerint a tárgyalások folytatódnak ezen a héten magasabb szinten Kairóban.
Az utolsó lehetőség?
A Biden-kormány tagjai baljóslatúan többször végső javaslatként vagy utolsó lehetőségként utaltak a jelenlegi tárgyalásokra. Washington és a nemzetközi közösség tagjainak jelentős része érthetően frusztrált Izraelnek és a Hamásznak az eddigi egyeztetéseken mutatott hozzáállása kapcsán.
Tavaly november utolsó hetére ugyan sikerült egy tűzszüneti megállapodást összehozni, és szabadon engedni a túszok egy részét, azóta azonban semmilyen eredménnyel nem jártak a tárgyalások. Hol egyik, hol másik félről derült ki, hogy időt húz, vagy éppen komolytalanul vesz részt a tárgyalásokon: például a Hamász egyszer korábban egy általa módosított, a tárgyalópartnerek által nem látott verzióba „egyezett bele”, Benjamin Netanjahu kormányfő pedig májusban újabb és újabb követeléseket fogalmazott meg, amelyeket a korábbi javaslatainak pontosításaként próbált eladni.
Eközben ráadásul az izraeli vezetés láthatóan nem tesz meg mindent a regionális feszültségek csökkentése érdekében. A július utolsó napjaiban végrehajtott dupla bejrúti és teheráni dupla akciót követően Irán és a Hezbollah is válaszcsapást helyezett kilátásba, amely az Izrael területe elleni áprilisi iráni támadáshoz hasonlóan az eszkaláció veszélyét hordozza. A bosszú megakadályozását szolgálják a jelenlegi tárgyalások is, amely legalábbis taktikai szinten sikeres volt: úgy tűnik, hogy Irán és szövetségesei meg fogják várni a jelenlegi folyamat végét.
Washingtonnak ráadásul nemcsak a regionális eszkaláció, de az elnökválasztási kampány miatt is sürgető a tárgyalások életben tartása.
Október 7-ét követően a Biden-kormány Izrael melletti gyors kiállása majd a gázai háború közvetlen és közvetett támogatása miatt rengeteg amerikai muszlim és progresszív szavazót vesztett a demokrata párt legalábbis átmenetileg. Ugyan az elnök visszalépése és Kamala Harris alelnök jelölése valamelyest csökkentette a nyomást, de érdemi változást nem hozott. A választások közeledésével egyre sürgetőbb lesz, hogy a demokrata vezetés hozzon össze egy tűzszüneti megállapodást. Ráadásul ennek hiányában bármikor eszkalálódhat a válság, ami nem jönne jól a kampány utolsó heteiben.
A vitás kérdések
Az amerikai-egyiptomi-katari hármas által kezdeményezett jelenlegi tárgyalások a májusi izraeli-amerikai javaslatra épülnek. E szerint a tűzszüneti megállapodás három szakaszban zárná le a háborút.
- Az első, hathetes szakaszban egy átmeneti fegyverszünet keretében Izrael kivonulva a Gázai-övezet lakott területeiről, valamint a női és idősebb túszok elengedéséért cserébe kiengedne palesztin foglyokat. Ezzel párhuzamosan a felek időt kapnának arra, hogy átbeszéljék a következő periódusok részleteit.
- A második szakaszban ezt követően végleg lezárnák a harcokat, cserébe a Hamásznak viszont el kell engednie az összes túszt, beleértve a férfi katonákat is.
- A harmadik szakaszban elindulhat a gázai újjáépítés és a halott túszok holttestének visszaadása.
Ezt a keretet, úgy látszik, a felek hajlandóak elfogadni, a részletekben azonban egyelőre nem tudtak megállapodni. Nagy kérdés, hogy milyen sorrendben és pontosan hány túszt, illetve foglyot engedjenek el a felek, illetve pontosan kiket. A Hamász szeretné a szabadon bocsátottak között látni Marvan Bargútit, a 2002-ben bebörtönzött palesztin politikust, aki ma a legnépszerűbb vezetőnek számít.
Vita tárgyát képezi még az izraeli katonai jelenlét kérdése is Gázában. Netanjahu kormánya nem akar beleegyezni a teljes kivonulásba, hiszen ezzel nem csak a Hamász visszatérését tennék lehetővé, de ellent is mondanának a kormány korábbi háborús ígéretének, a szervezet teljes elpusztításának. Éppen ezért Izrael fenn akarja tartani jelenlétét két területen:
- - a gázai-egyiptomi határon (ún. Philadelphia-folyosó)
- - és az övezetet kettéosztó, az izraeli hadsereg által létrehozott Netzarim-folyosón.
Még nem tudjuk, hogyan fogják megoldani a kérdést a közvetítők, de nehéz lenne elképzelni, hogy a Hamász beleegyezne bármilyen javaslatba, ami tartalmazná az izraeli katonai jelenlétet ezeken a területeken.
A két fél nem is akar békét?
A fenti részleteken túl a legnagyobb akadálya a megállapodásnak a politikai akarat hiánya. Úgy látszik, hogy ugyan más okokból kifolyólag, de sem Izrael, sem a Hamász nem tűnik lelkesnek egy megállapodással kapcsolatban. Ez a bizalom teljes hiányán túl a különböző politikai kalkulációkra is visszavezethető.
A miniszterelnöknek korlátozott a belpolitikai mozgástere. Koalíciós partnerei hallani sem akarnak megállapodásról vagy a háború lezárásáról, számukra a Hamász teljes legyőzése sokkal fontosabb, mint a túszok kiszabadítása.
Ráadásul a konfliktus lezárását követően jönnének fel a kényelmetlen kérdések: mekkora felelőssége van a jelenlegi koalíciónak az október 7-i akcióban, vagy milyen politikai megoldást képzelnek el pontosan Gázában. Amíg zajlik a háború, addig ráadásul Netanjahu koalíciós partnerei szinte észrevétlenül ki tudják terjeszteni az izraeli megszállást Ciszjordániában.
A Hamász ezzel szemben nem látja értelmét megállapodni Izraellel úgy, hogy a Netanjahu-kormány többször jelezte: bármilyen megállapodás esetén is folytatná a szervezet elleni fellépést.
Ráadásul az izraeli kormány július 31-én a csoport politikai vezetőjét, Iszmáil Hanijét likvidálta, aki a tűzszüneti tárgyalásokban közvetlenül részt vett. Az új vezetőnek megválasztott, a gyakorlatban eddig is a gázai Hamászt vezető Jahja Szinvár a szervezet egyik legradikálisabb tagja, aki az október 7-i merénylet mögött is állt. A tőle kiszivárgott levelek alapján Szinvár a Hamász szempontjából előnyösnek tartja, hogy Izrael megszállta a Gázai-övezetet, a magas civil áldozatszámot pedig szükségesnek látja. Ilyen szempontból a tűzszünetnek sok értelme nincs, hacsak az nem jár olyan körülményekkel, amelyek lehetővé teszik Gáza irányítását.
Az tehát, hogy lesz-e megállapodás, két dologtól függ: képes lesz-e a két fél túllépni saját rövidtávú érdekein, illetve nemzetközi partnereiknek sikerül-e elég nyomást gyakorolni rájuk. Ez lenne az egyetlen biztos módja a humanitárius válság kezelésének és a háborús eszkaláció megakadályozásának, ennek hiányában pedig a következő hetekben bármi megtörténhet a térségben.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
