Az írás azzal kezdődik, hogy Andrew Latham méltatja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, aki szerinte tehetséges politikus és szónok, mesterien állította maga mellé a globális közvéleményt.
A mostani, Kurszk elleni offenzívát viszont „stratégiai ballépésnek” tartja, ami szerinte fontos erőforrásokat von el a frontvonal legfontosabb szakaszáról és kevés stratégiai haszonnal kecsegtet.
Latham úgy látja, hogy az offenzíva valóban alkalmas volt arra, hogy Ukrajnát ismét pozitív fényben tüntesse fel a nemzetközi médiában, illetve pszichológiai hatása is volt Oroszországra nézve.
Ettől függetlenül úgy látja: érdemesebb lett volna az offenzívát Ukrajnán belülre koncentrálni, ahol egy ilyen hadművelet akár lehetőséget is generált volna a frontvonal áttörésére, de legalább az orosz védvonalak meggyengítésére.
Ukrajna most egy költséges és végeredményében fölösleges műveletben ragadt. A világot lenyűgözi, ami történik, viszont Ukrajna jövőjéért máshol zajlik a küzdelem”
– írja Latham.
Hozzáteszi: ami most történik, a harctéren kevés stratégiai előnyhöz juttatja Ukrajnát, ahhoz pedig, hogy megnyerjék a háborút, gyakorlati és elérhető célokra és nem „hatalmas gesztusokra” van szükség.
Lenyűgöző a bátorságuk és az ellenállásuk, de jó lenne, ha ez stratégiai bölcslátással párosulna. A győzelem nem szimbolikus, ellenállást mutató gesztusokban, hanem a területi felszabadításért folytatott fáradhatatlan harcban rejlik”
– fogalmaz a professzor.
Bár cikkében többször is méltatja Ukrajnát, zárásként Andrew Latham kritizálja a kijevi vezetést azért is, mert szerinte amellett, hogy értelmetlenül nagy kockázatot vállalnak, a mostani eszkaláció nem csupán Ukrajnára, hanem más országokra nézve is veszélyes lehet.
Címlapkép forrása: Pablo Miranzo/Anadolu via Getty Images
