Egy nagy, nagy falat fogok építeni a déli határon. És Mexikó fogja kifizetni
- hangoztatta legfőbb ígéretét Donald Trump 2015 júniusában, amikor bejelentette indulását a 2016-os elnökválasztáson. Trump ezután – ahogy az akkoribban, első hallásra még meghökkentőnek tűnt egy elnökjelölttől – hozzátette:
Amikor Mexikó küldi az embereit, nem a legjobbakat küldi. [...] Drogot hoznak. Hozzák a bűnözést. Nemi erőszakot követnek el. És néhányan, feltételezem, jó emberek.
Trump nyolc évvel ezelőtti kampányának legnépszerűbb szlogenjévé vált az "Építsük meg a falat!". Talán ő sem gondolta volna, hogy 2024-re – a mexikóiakról tett megjegyzését leszámítva – az amerikaiak fele egyet fog érteni vele a határfal meghosszabbításáról és tömeges deportálások végrehajtásáról.
Ahogy a 2020-ban még a határátlépés dekriminalizálása mellett kiálló demokrata elnökjelölt, Kamala Harris talán úgyszintén meglepődne annak hallatán, hogy négy évvel későbbi kampányában a határrendészet megerősítése, és nem újragondolása mellett fog síkra szállni.
Álláspontjaik tehát látszólag közeledtek, de számos dologban továbbra sem azonosak. De egy dolgot mindketten leszögeztek: az amerikai bevándorlási rendszer nem működik.
"Maradj Mexikóban!"
Ami a republikánus exelnök legtöbbször hangoztatott tervének megvalósulását illeti, mintegy ezer kilométernyi kerítés már Trump 2016-os megválasztása előtt fel volt húzva a háromszor ekkora amerikai-mexikói határon. A republikánus adminisztráció 727 kilométernyit épített fel 2017 és 2021 között, ezen belül azonban csak egy 130 kilométeres sávot falaztak le újonnan, amiből 50 kilométernyi egy másodlagos, megerősítő vonalat képez. A nagyszabású építkezésből egyszóval inkább felújítás lett, legalábbis ami a többi 600 kilométert illeti.
De a Fehér Házat 78 évesen újból megpályázó volt elnök hozott más, nagy port kavaró bevándorlási intézkedéseket is.
Az eredetileg "muszlimtilalomként" elhíresült rendeletet félretéve, Trump másik emblematikus, "maradj Mexikóban" szlogennel fémjelzett lépése arra kényszerítette a menedékkérőket, hogy a szomszédos országban várakozzanak a kérelmük bírósági meghallgatásáig. Ezáltal mintegy 70 ezer embert küldtek vissza Mexikóba, ahol a Human Rights First nevű non-profit szerint több mint 1500 bevándorlót raboltak el, erőszakoltak meg vagy bántalmaztak.
Trump igazságügyi minisztériuma emellett – a 2018-ban bejelentett zéró tolerancia jegyében – arra utasította a hatóságokat, hogy indítsanak büntetőjogi eljárást minden illegális határátlépő ellen. Mivel kiskorúakat nem lehet a gyámjukkal együtt fogva tartani, e következtében
körülbelül 5 ezer gyermeket választottak el a családjától.
(Azelőtt főleg ideiglenesen szabadlábra helyezték vagy együttes őrizetbe vették a családokat).
Az is előfordult, hogy a szülőket a gyermekeik nélkül toloncolták vissza hazájukba, utóbbiakat pedig állami felügyelet alá helyezték. Miután az amerikai médiában kirobbant a "ketrecben őrzött kiskorúakról" szóló botrány, Trump leállította a családok szétválasztását, és egy szövetségi bíró elrendelte azok egyesítését. (Trump ciklusa alatt 7 gyermek halt meg a túltelített határőrizeti központokban.)
A 2020-as elnökválasztáson győzelmet arató Joe Biden a kampányban "embertelennek" és "kegyetlennek" nevezte Trump politikáját, és elnökként a családok egyesítését tűzte ki célul. Az erőfeszítések dacára megközelítőleg 2 ezer gyermeket még mindig nem juttattak vissza a családjához. Biden ezenkívül – bírósági csatározások árán – eltörölte Trump "maradj Mexikóban" nevű programját, valamint a kritikusok által muszlimellenesnek tartott beutazási tilalmát.
Trump rég nem látott szigorral és politikai csörtékkel járó határpolitikája után viszont Bidenét is bőven érte bírálat, bal- és jobboldalról egyaránt.
Megdőlt a rekord
A bevándorlókkal szemben emberséges bánásmódot ígérő Biden elnöksége alatt krízist robbantott ki a déli határhoz csődült tömeg: az amerikai határőrség 2023 decemberében több mint 300 ezer alkalommal találta magát szembe Mexikó felől érkező határátlépőkkel,
ami az eddigi legmagasabb nyilvántartásba vett havi adatnak minősült.
Nemcsak akkor, Biden 2021-es Ovális Irodába kerülése óta rekordmennyiségű ember próbált a déli zöldhatáron keresztül behatolni az Egyesült Államokba. A bevándorlással szemben szigorúbb, "inváziót" emlegető republikánusok számára máig bőven szolgál munícióval, hogy
ha a Biden teljes elnöksége alatt regisztrált határátlépések mennyiségét nézzük, ég és föld a különbség közte és Trump között.
A republikánus politikus elnökségével nem tökéletesen egybeeső 2017 és 2020-as fiskális évek között kicsivel több mint 2 370 000 határátlépés történt, miközben
csak 2023-ban ennél több, 2 475 000 hasonló incidens került feljegyzésre.
Az előző év októberében kezdődő 2021-es pénzügyi esztendő óta közel 8 és félmillió alkalommal tartóztattak fel valakit a határvidéken.
A meredek emelkedés ám nemcsak a trumpi szigort ambivalens üzenetekre váltó Biden-kormányzat számlájára írható. A globális migrációs trendek alapján egyébként is fellendülőben van a tehetősebb országokba irányuló népvándorlás: 2022-ben 6,1 millió ember érkezett az OECD 38 tagállamába, ami 2021-hez képest 26%-os, 2019-hez viszonyítva pedig 14%-os növekedés.
A válsághelyzet kialakulása emellett
a koronavírus-járvány ideji lezárások miatt otthonmaradók, majd tömegesen útra kelők "feltorlódásának" róható fel elsősorban.
Ahogy a BBC kiemeli, a határra érkezők száma már a járvány kitörése előtt, 2018-ban növekedésnek indult, elsősorban azon közép-amerikaiak miatt, akik többek közt a bűnbandák által elkövetett erőszak, a szegénység, a politikai elnyomás és a természeti katasztrófák elől menekültek. Őket napjainkra főleg venezuelaiak, kubaiak, kolumbiaiak és kínaiak egészítették ki.
A pandémia kezdetekor, 2020 márciusában jelentette be a Trump-adminisztráció, hogy a szövetségi törvénykönyv közegészségügyi intézkedései között fellelhető 42. jogcímű (Title 42) hatáskörével élve
kvázi lezárja a déli határt, ami azonnal radikális csökkenéssel járt a határátlépések számában.
A járvány kezdeti fázisa alatt szinte az összes feltartóztatás kiutasítással végződött, majd a hatalomba lépő Biden-kormányzattal kezdve, 2021 tavaszától – a járvány lecsengése után egyre több érkezővel párhuzamosan – körülbelül felére csökkent a kiutasítottak aránya. A Covid visszaszorulásával az emberi jogi szervezetek és a demokraták balszárnya nem kímélte Bident, amiért a káosztól tartva nem törölte el rögvest a Title 42-t. Egyes non-profitok például "köpönyegforgatónak" és "feleslegesnek" nevezték a menedékjogot korlátozó intézkedés fenntartását (és kiterjesztését, miközben állítólag a kivezetésén dolgoztak).
Biden végül 2023 májusában függesztette fel a végrehajtását, ezt követően pedig elismerte:
kaotikus lesz egy kis ideig a helyzet.
A korábban említett adatokat elnézve Biden nem tévedett. Amíg érvényben volt, összesen mintegy 2,8 millió embert utasítottak ki az országból a 42. jogcímre hivatkozva.
Füstbe ment reform
Amióta hivatalba lépett, Joe Biden nemcsak a Title 42 vontatott visszavonása miatt váltotta ki a progresszív párttársai és emberi jogi aktivisták dühét. Annak eltörlését követően ugyanis kiadott egy szabályozást, miszerint csak a törvényes úton belépő (előre regisztráló), vagy egy másik országban korábban elutasított személyek kérhetnek menedékjogot. Mivel sokan Mexikóban foglalnak időpontot a határőrség alkalmazásán keresztül, és ott várják ki a sorukat, hogy legálisan átjuthassanak,
egyesek Trump hozzállásához hasonlították Biden lépését, csak pepitában.
Az ACLU polgárjogi szervezet bíróságon támadta meg, munkatársuk, Jonathan Blazer pedig úgy értékelte azt, hogy Biden ezzel "Trump munkáját fejezi be, ahelyett, hogy saját kampányígéreteit teljesítené."
ezután Szenátorok pártokon átívelő csoportja 2024 februárjában mutatott be – egy Biden által is üdvözölt – határvédelmi törvényjavaslatot.
A csomag rossz emlékeket idézett fel: a recsegő-ropogó bevándorlási rendszer átalakítására legutóbb 2006-ban és 2013-ban tett kísérletet a Kongresszus. A republikánus George W. Bush elnök alatt a konzervatív párttársai ellenállása nyomán a törvényhozás felsőházát sem hagyta el a tervezet, mondván, nem erősíti meg kellőképpen a határt, és az állampolgárság elérésének lehetőségével jutalmazná az országban illegálisan tartózkodókat. 2022-ben mintegy 11 millió ember élt az Egyesült Államokban bármiféle papír vagy engedély nélkül, közülük több mint 8 millióan aktív munkavállalók voltak.
2013-ban jött a következő kétpárti próbálkozás, a demokrata Barack Obama idején, ami noha sikeresen átment a szenátuson, a republikánusok jobbszárnya (beleértve az akkor még virágzó Tea Party-t) megtorpedózta annak alsóházi elfogadását.
11 évvel később szinte ugyanez a forgatókönyv teljesült:
az ukrajnai és izraeli segéllyel összekötött, korábbiaknál szigorúbb határvédelmi csomagot ezúttal a párt Donald Trumphoz hű szárnya iktatta ki, még ha a republikánusok lassan nyugdíjba vonuló szenátusi vezetője, Mitch McConnell eredetileg támogatta azt. (A nemzetközi segélyekre végül később, külön mondták rá az áment.)
A 20 milliárd dolláros bevándorlási reform részeként a folyamat felgyorsítása érdekében a legtöbb új menedékjogi ügy elbírálását a belbiztonsági minisztérium szerve végezte volna az igazságügyhöz tartozó bevándorlási bíróságok helyett, és megemelték volna a menedékjoghoz szükséges jogi sztenderdet. Mindezt azért, hogy
a végére jussanak annak a több mint 3,5 millió beragadt kérelemnek,
amely jelenleg a bíróságok pecsétjére döntésére vár. Ezekben az ügyekben átlagosan az egy évet is meghaladja az ítélethozatali idő, amit a várakozó bevándorlók őrizetben, alternatív kényszerintézkedés hatálya alatt vagy szabadlábon töltenek.
A kétpárti alku legjelentősebb újdonsága azonban egy olyan eszköz létrehozása lett volna, mely túlterheltség esetén lehetővé teszi a kormánynak, hogy a törvénytelenül érkezők előtt "lezárja a határt", azaz megtagadja a menedékjogot, és kiutasítsa őket. Ezt a jogosultságot akkor léptethették volna életbe,
ha a napi határátlépések száma egy hétig folyamatosan meghaladja a 4 ezret,
míg ha megugorja az 5 ezret, akkor kötelező lett volna a beindítása.
A korábbi reformkísérletek ellenére ez a csomag tehát inkább szólt a problémák tünetkezeléséről és a rendszer toldozgatásáról-foltozgatásáról, mintsem hosszútávú átalakításról (a határlezáró hatáskör például három év után lejárt volna). A progresszív demokraták főleg azért elégedetlenkedtek, mert a korábbi javaslatokkal ellentétben nem adott semmilyen esélyt az illegálisan országban lévőknek, még a gyermekként érkezetteknek sem, hogy állampolgárságot szerezzenek (a 2013-as javaslat egyébként egy 13 évig elnyúló állampolgársági procedúrát helyezett kilátásba).
Az Egyesült Államokba gyermekkorukban, szüleik által illegálisan behozott bevándorlókat "dreamerként", azaz álmodozóként szokás emlegetni a státuszukat legalizálni célzó DREAM Act nyomán. Obama a tervezet sokadik, 2011-es bukása után elnöki rendeletben nyújtott munkavállalási engedélyt és átmeneti, kitoloncolással szembeni védelmet mintegy 700 ezer "álmodozónak" a DACA (Deferred Action for Childhood Arrivals) keretében. Ebbe egy bírósági per miatt jelenleg szünetel a felvétel, bár a jogosultak körét összesen 2 millióra teszik. Trump elnökként megpróbálta eltörölni a programot, de a Legfelsőbb Bíróság procedurális hiányosságok miatt megakadályozta.
A volt elnök januárban nem kertelt a bevándorlási javaslatcsomaggal kapcsolatban:
nem fog megtörténni, és én végig harcolni fogok ellene.
Miután egyértelművé vált, hogy a javaslat "halva született" – Mike Johnson republikánus házelnök szavait idézve –, Joe Biden Trumpot hibáztatta a kudarcért, Chuck Schumerrel, a demokraták szenátusi vezetőjével egyetemben.
Donald Trump inkább fenntartaná a káoszt a határon, hogy hasznot húzhasson belőle a kampányban, ahelyett, hogy hagyná, hogy a szenátus helyesen cselekedve megoldja a problémát
- nyilatkozta Schumer februárban, aki májusban újból szavazásra bocsátotta a javaslatot, bírálói szerint gyakorlatilag csak azért, hogy republikánus kollégái ismét blokkolják, a demokraták pedig mutogassanak rájuk. A Trump szerepét elismerő James Lankford, a csomagot kidolgozó kétpárti munkacsoport republikánus tagja a New York Timesnak azt mondta, ha az előválasztás beindulása és az indulatok felfűtése előtt, decemberben a szenátus elé került volna a javaslat, szerinte átment volna.
Délnyugaton a helyzet változatlan?
De nem így történt. A hoppon maradt, ám a zöldhatárra tóduló tömegek miatt továbbra is nyomás alatt lévő Biden ezért elnöki rendeletet adott ki júniusban, kölcsön véve a kétpárti alku egyes részeit. Az elnök előírta, hogy ideiglenesen fel kell függeszteni az illegális határátlépők menedékkérelmeinek benyújtását, ha egy héten keresztül napi átlagban meghaladja a 2500-at a feltartóztatások száma. Akit illegális határátlépésen érnek a felfüggesztés ideje alatt, tüstént kitoloncolhatják; a kérelmek befogadása pedig azután tér vissza a normális kerékvágásba, ha a napi átlag 1500 alá csökken három héten keresztül.
Ez az intézkedés segít abban, hogy visszavegyük az ellenőrzést a határaink felett, és helyreállítsuk a rendet
- indokolta Biden a szigorítást, egyúttal különbséget tett Trump és önmaga közt, mivel ő "sosem démonizálná a bevándorlókat." A republikánusok a lépést
látszatintézkedésnek és "túl későn, túl kevésnek"
nevezték, míg az ACLU polgári jogi szervezet a bírósági pert indított ellene, mert az alapvető jogokkal ellentétesnek véli a menedékkérelem beadásának megtagadását.
A demokrata elnök tarsolyában lapult azonban még egy kártya, hogy kiegyensúlyozza az előző rendeletét, és ezzel a pártja liberális szárnyának igyekezett kedvezni. Biden csakugyan két hónappal ezelőtt leleplezett programja munkavállalási engedélyt és kitoloncolás elleni védelmet nyújt az amerikai állampolgárokkal összeházasodott, engedély nélküli bevándorlóknak, amennyiben legalább 10 éve az Egyesült Államokban élnek. A javaslat újdonsága abban rejlik, hogy megkönnyíti számukra az utat az állandó jogállás és az amerikai állampolgárság felé, mivel elhárítja azt a korábbi akadályt, miszerint az Egyesült Államokba illegálisan érkezők nem kaphatnak zöldkártyát anélkül, hogy először évekre elhagynák az országot.
A 2024-es kampány során Biden (és az elnökjelöltséget átvevő alelnöke) így a szigorítás- és legalizációpárti tábornak is kedvező rendeleteire és a reformcsomagot elgáncsoló republikánusok "felelőtlenségére" emlékeztetheti a szavazókat, de azzal is visszavághat a rekordmagas bevándorlási adatokat hangoztató Trumpnak, hogy a Biden-adminisztráció utolsó évére jelentős visszaesés ment végbe:
2024 júniusában az eddigi legkevesebb határátlépés történt 2020 ugyanezen időszaka óta.
A számok elsősorban idén májusban indultak meredek csökkenésnek. Az idei fiskális év ráadásul valószínűleg a 2022-esnél jóval kevesebb incidenssel fog zárulni, bár a 2021-es adatok már a visszapillantóban vannak. Amivel viszont Biden nem igazán dicsekedne pártján belül, az az, hogy nagyrészt a déli határon visszafordított tömegek miatt
ő több kiutasítást hajtott végre elnöki ciklusa alatt, mint Trump.
Változott a közvélemény
Bármennyire is igyekszik Biden csökkenteni a nyomást az évtizedek óta küszködő, azóta pedig a pártpolitika által túszul ejtett bevándorlási rendszeren, Donald Trump 2016 és 2020 után idén is központi kampánytémaként kezeli a migrációt.
Miért is ne tenné, hiszen a YouGov alapján Trump elnöki ciklusának közepére a gazdaságot is beelőzte a bevándorlás mint a választók által legfontosabb ügynek tartott kérdés, és 2024 tavaszára újfent megközelítette az infláció és az áremelkedés okozta kihívások jelentőségét – bár mostanra ismét utóbbi vette át a vezetést.
A Gallup számai szintén megerősítik, hogy
idén kora tavasszal tetőzött a bevándorlás okozta aggodalom az Egyesült Államokban,
de azóta harmadik helyre szorult, hiszen többen tartják a kormányzati politika rossz irányvonalát a legnagyobb problémának. Bár a bevándorlás februárban és márciusban megközelítette a gazdaság fontosságát, az amerikaiak kitartóan utóbbit tekintik a legégetőbb bajnak, nem mintha a második hely nem járna kiemelt figyelemmel.
Ami a bevándorlási válságra adott megoldásokat illeti, a republikánus zászlóvivő azt ígérte, hogy újraválasztása esetén
- visszaállítaná a beutazási tilalmakat és a "maradj Mexikóban"-elvet,
- a "valaha volt legnagyobb" kitoloncolási műveletet hajtaná végre,
- eltörölné a DACA-t, ami a gyermekkorukban illegálisan letelepedett bevándorlókat védi,
- és bedobta, hogy akár megvonná az alkotmányjogilag automatikusan járó állampolgárságot azoktól, akik illegális bevándorlók gyermekeként születnek az USA területén.
A vele szembeszálló demokrata alelnök, Kamala Harris ennél liberálisabb álláspontot képvisel, bár a saját nézetei is változtak.
Noha Harris San Franciscó-i kerületi ügyészként az illegális bevándorlókkal elnézőbb gyakorlatot képviselt, 2008-ban helyeselte, hogy a rendőrség adja át kitoloncolásra a bűnténnyel gyanúsított fiatalkorúakat a szövetségi bevándorlási hatóságnak (mielőtt ítéletet hoztak volna az ügyükben). Ám kaliforniai főügyészként 2015-ben már úgy fogalmazott,
sajnos tudom, hogy néz ki a bűnözés. Tudom, hogy néz ki egy bűnöző, aki bűncselekményt követ el. Egy papírok nélküli bevándorló nem bűnöző.
A 2020-as demokrata előválasztási kampány során továbbá a trumpi szigor árnyékában síkra szállt az illegális határátlépés dekriminalizálása, valamint a Bevándorlási és Vámhatóság (ICE) újragondolása mellett.
Ezek a nézetek akkoriban nagyrészt lefedték a Demokrata Párt fősodorát, az idei kampányban azonban nem valószínű, hogy hallani fogunk róluk.
Méghozzá azért, mert Joe Biden elnöksége óta óriási változásokon ment keresztül a migrációval kapcsolatos közvélekedés az USA-ban.
2021 óta közel duplájára emelkedett azoknak az aránya, akik szerint csökkenteni kellene az országot célba vevő bevándorlást: 2024-ben a társadalom többsége, 55% értett ezzel egyet, ami csak kicsivel marad el a 9/11-es terrortámadások utáni adattal. Pártpreferencia alapján ezt a tendenciát főleg a republikánusok hajtják, viszont a függetlenek és demokraták is mintegy 10-10 ponttal "bevándorlásellenesebbé" váltak, ami meglátszik a választók által támogatott intézkedések terén is. A Civiqs 2017 óta végzett, vagy-vagy-típusú felmérése szerint 2024 tavaszán először fordult elő, hogy többen bólogassanak az illegális bevándorlók kitoloncolására, mint az esetleges állampolgárrá válásukra.
A Gallup szerint 2019 és 2024 között jelentősen, több mint 10 százalékponttal visszaesett azok hányada, akik támogatnák az állampolgársághoz vezető út megnyitását az illegális bevándorlók számára, bár a dreamerek esetében jóval kisebb a csökkenés. A legszembetűnőbb ezenkívül az, hogy a
tömeges deportálásokat támogatók aránya majdnem elérte a megkérdezettek felét, míg a határfal építésének új fokozatba kapcsolását immár 53% helyeselné.
A párthovatartozás szerinti bontásból mindazonáltal kiderül, hogy
egyes potenciális lépések széleskörű, politikai ellentéteket átívelő népszerűséggel bírnak.
Ide tartozik a lényegesen több határőr alkalmazása, a gyermekként törvénytelenül országba hozottak állampolgársága, illetve a Trump és Biden által is alkalmazott, túlterheltség idején felfüggesztett menedékkérelmi procedúra is. Az illegális bevándorlók potenciális állampolgárságát főleg a demokraták, míg a határfal bővítését és a tömeges kitoloncolásokat elsősorban a republikánusok szeretnék elérni.
Biden után Harris is bekeményít
Ezeket a számokat minden bizonnyal Kamala Harris kampánystábja is látta, aki korábbi álláspontjaival szembemenve hasonló fordulatot vett, mint a 2020-ban emberséges bánásmódot hirdető Biden. Így Harris jelenlegi retorikája várhatóan ahhoz fog közelebb állni, amikor – a bevándorlás kiváltó okaiért felelve – 2021 júniusában Guatemalába utazott, ahol alelnökként következőképp fordult az útra kelők felé:
Ne jöjjenek! Ne jöjjenek!
A republikánusok azóta is egy akkori, balul elsült interjújával támadják, amikor arra a kérdésre, hogy mikor fog ellátogatni az amerikai-mexikói határra, Harris úgy válaszolt, "voltunk a határnál", majd miután azt firtatja a riporter, hogy ő maga nem járt ott, azt felelte:
és nem voltam Európában. Mármint, nem értem, hogy mire akar kilyukadni.
Ez az állítás bekerült Trump egyik reklámjába is, melyben az alelnök nyakába varrják a határon átcsempészett fentanil okozta haláleseteket és az illegális bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket.
Harrist egyébként 12 százalékponttal kevesebb amerikai választó gondolja alkalmasnak a bevándorlás kezelésére, mint Trumpot, ami a gazdaság mellett a leggyengébb ügyei közé tartozik a volt elnökkel szemben. Az viszont örömmel töltheti el a demokrata kampányt, hogy bármennyire is az alelnöke, a szavazók Harrisről alkotott benyomását nem húzza le Biden népszerűtlensége: úgy vélik, Harris rátermettebb az összes kérdés megoldására, mint az elnök, ezáltal kisebb a különbség közte és Trump között.
Tudván, hogy Trump a bevándorlással fogja ekézni az egész kampány alatt,
a riválisa szerint "veszélyesen liberális" Harris máris igyekszik újrakeretezni magát:
a migrációra fókuszáló reklámjában "határmenti államból" származó ügyészként hivatkoznak rá, aki elszámoltatta a nemzetközi bűnbandákat. Ezen túl kiemelik, hogy támogatta "az évtizedek óta legkeményebb bevándorlási törvény" elfogadását, több határőrt állítana szolgálatba, és leszámolna a drog- és embercsempészekkel. Harris egy ilyen platformmal a 2020-as demokrata előválasztáson nem sok babért tudott volna learatni, meglátjuk, mire lesz az idei elnökválasztáson Trumppal szemben.
A válság által hatványozottan sújtott határmenti billegő államban, Arizonában tartott beszédében az alelnök azt hangsúlyozta, hogy Trumppal ellentétben ők tudják, mi szükséges a működésképtelen bevándorlási rendszer megjavítására:
átfogó reform, ami magába foglalja az erős határbiztonságot, és a kiérdemelt állampolgársághoz vezető utat.
Mint kijelentette, elnökként azonnal aláírná a kétpárti határvédelmi törvényt.
Azt, hogy a demokraták visszamozogtak a centrumba a bevándorlást illetően, néhányan, mint például a részben emiatt diadalmaskodó Tom Suozzi képviselő nyertes stratégiának tartják.
Ám más demokraták attól félnek, hogy mindez csak vágyálom, hiszen a migráció terén sosem lesznek "republikánusabbak" a republikánusoknál.
Bár egy olyan szoros versenyfutásban, mint a mostani, a csatatérállamokban az is számíthat, ha csak pár százaléknyi mérsékelt voksoló bízná nyugodtabban a keményebbnek mutatkozó Harrisre az ország vezetését. Kérdés, hogy a Trump által sulykolt múltbeli nyilatkozatai ellenére hitelesnek fogják-e találni az alelnököt.
Érdekesség továbbá, hogy miközben Biden elnöksége alatt a bevándorlást csökkenteni szándékozók aránya lőtt ki, addig Trump ciklusa idején azok hányada nőtt, akik több bevándorlót látnának az országban. Ez egyeseket arra engedett következtetni, lehetséges, hogy a polarizált amerikai közéletben immár a bevándorlásról alkotott közvélekedést is a pártpolitikai inga mozgatja, azaz mindig az épp hatalmon lévőkkel ellentétes vélemény válhat uralkodóvá.
Ami pedig a bevándorlás általános megítélését illeti az Egyesült Államokban, rekordszintű határátlépések ide, omladozó bevándorlási rendszer oda,
a túlnyomó többség továbbra is úgy véli, hogy a migráció alapvetően jó dolog az amerikai társadalomra nézve.
Címlapkép: Bevándorlók sorakoznak az amerikai határőrség központjánál, miután átlépték az amerikai-mexikói határt 2023. december 7-én az arizonai Lukeville-ben. Címlapkép forrása: Getty Images
