Donald Trump volt amerikai elnök a 2020-as újraválasztási vereség után úgy vélte, 2024-ben végre ismét sínen van. A június végi vitán, magához képest relatíve visszafogottan, de leteperte az el-elbizonytalanodó Joe Biden elnököt, akinek ezután látványosan bezuhant a támogatottsága. A republikánusok nemzeti egységet zászlóra tűző, július 15. és 18. között megrendezett jelölőgyűlésén nyugodtan hátradőlhetett, miközben a pár nappal azelőtt ellene megkísérelt merénylet fényében párttársai sorra dicsőítették a mártírokkal vetekedő magasságokba emelt volt elnököt. Mi több, Trump újraírta a párt hivatalos elnökjelöltjeként előadott első beszédét, hogy – tőle szokatlan módon – egységteremtő szerepben lépjen fel, a kampánystábja ugyanis úgy vélte, a július 13-i lövöldözés után „sokkal szimpatikusabbá válhat a bizonytalan szavazók szemében.”
Noha Trump beszédének eleje megfelelt a magasztosságról és megkomolyodásról szóló elvárásoknak (ahogy tanácsadói tervezték), a végére átcsapott a kampánygyűléseiről alaposan ismert szófordulatok és szlogenek nem feltétlenül összefüggő ismétlésébe. A merényletkísérlet ide vagy oda,
Trump mégiscsak Trump maradt, a tanácsadói befolyása pedig véges
– konstatálta az amerikai média zöme. Mostanság újabb bizonyítékokat láttunk erre.
Trump jelölőgyűlésen tartott beszéde és Biden visszalépése között mindössze négy nap telt el, két nappal későbbre pedig már arra is fogadni lehetett, hogy Kamala Harris alelnök fog ringbe szállni a saját párttársai által visszalépésre kényszerített 81 éves elnök helyett. Az új helyzet értékelését akkor Trump annyival letudta, hogy
Harrist Bidennél is könnyebb lesz legyőznie.
A demokrata alelnök azonban felkavarta a 2020-as választás visszavágójaként kezelt idei versenyfutás állóvizét, amit a közvélemény-kutatási és adománygyűjtési számok, no meg a demokraták kiugró lelkesedése is alátámaszt. Amellett, hogy immár „vidám harcosokként” feltűnően pozitívabb, a jövőre fókuszáló üzenetekkel operálnak, és jóllehet Harris a hivatalban lévő alelnök, elvették Trumptól azt, hogy őt tekintsék „a változás” jelöltjének.
A RealClearPolling összesítésében Harris már több mint egy hete átvette a vezetést, a felméréseket átlagolva augusztus 5-e óta ő áll az élen – bár az előnye inkább statisztikai döntetlennek, mintsem célfotós befutónak tekinthető. Eközben a New York Times három rozsdaövezeti csatatérállamban végzett kutatása arra jutott, Pennsylvaniában, Michiganben és Wisconsinban is Harris a favorit 50%-46% arányban, annak dacára, hogy Biden májusban (azaz már a vita előtt is) Trump mögött kullogott ezekben az államokban, Michigant kivéve. Harris a rozsdaövezet bezsebelésével (és Nebraska egyik elektori szavazatával) éppenhogy elérné a győzelemhez szükséges 270 elektori voksot, úgy, hogy a napfényövezeti Nevada, Arizona vagy Georgia államairól még szót sem ejtettünk, ahol szintén számottevően jobb esélyekkel száll versenybe a hivatalban lévő elnöknél.
Trump keresi a fogást
Amióta Kamala Harrisszel kell szembenéznie,
a volt elnök és pártja többféle támadást is kipróbált
az általa legtöbbször „inkompetensnek”, „radikális baloldali hibbantnak” vagy „veszélyes San Franciscó-i liberálisnak” titulált volt kaliforniai főügyésszel szemben.
Észrevette valaki, hogy Kamala Harris nem csinál interjúkat? Ez azért van, mert ő nagyon BUTA! Képtelen rendesen beszélni súgógép nélkül
– ekézte Trump a korábbi szenátort, amiért elnökjelölti kampánya kezdete óta nem adott hosszabb interjút.
Ám a kijelentés hatékonyágát kérdőre vonta a Politico által megszólaltatott arizonai republikánus stratéga, Barrett Marson. „Amikor Trump nem az inflációról, a bevándorlásról és a gazdaságról beszél, akkor nem nyer szavazókat” – vélekedett, majd hozzátette: „ha Harris intellektusára megyünk rá, az nem fogja megmozgatni a középutas szavazókat.”
A republikánusok egy része kezdetben azzal vádolta Harrist, hogy kizárólag a neme és az etnikai származása miatt került jutott idáig. Augusztus 5-én Trump azt fejtegette a Fekete Újságírók Országos Szövetségének eseményén, hogy az alelnök eddig „csak az indiai örökségét népszerűsítette és most már feketeként akarja magát megismertetni”, majd feltette a kérdést:
Indiai vagy fekete? Régen teljesen indiai volt, aztán hirtelen fordulatot vett, és fekete lett, és szerintem ezt valakinek meg kellene vizsgálnia.
Az Egyesült Államok első női, illetve színesbőrű alelnöke egyébként anyai oldalon indiai származással, míg jamaicai apja ágán afrikai gyökerekkel rendelkezik, így az amerikai társadalom tizedét kitevő többrasszú lakossághoz tartozik. A népszámlálási adatok szerint egyébként 2010 és 2020 között háromszorosára duzzadt ez a csoport (részben demográfiai, részben statisztikai módszertani okokból), és kifejezetten magas, közel 45%-os az arányuk a kulcsfontosságú szavazóknak tartott latinók vagy spanyolajkúak között. Emellett a hispánok több mint harmada valamilyen más faji csoportba sorolja magát.
Mivel a billegő Arizona és Nevada lakossága 30%-ban hispán származású, Trump támogatását pedig a feketék és más színesbőrűek körében az eddigieknél sokkal magasabbra mérik idén, számos republikánus stratéga és politikus is óva intette Trumpot az efféle megjegyzésektől, amellett, hogy a demokraták sértőnek bélyegezték azt.
Szerintem a jobb megközelítés az, ha Kamala Harris politikájára összpontosítunk
– mondta Steve Daines montanai szenátor, míg a Trump alelnökjelöltjével, J. D. Vance-szel közeli szövetséges Josh Hawley szenátor úgy nyilatkozott, „nem túl jó ötlet egyik párt számára sem, hogy rasszalapú identitáspolitikát folytasson.”
Hiányzik Biden
Az exelnök részéről azt végképp kontraproduktívnak tartotta szinte az egész republikánus értelmiségi réteg, hogy újranyitotta a Brian Kemppel, Georgia állam népszerű republikánus kormányzójával folytatott viszályát a 2020-as elnökválasztási eredmény kapcsán. Trump augusztus eleji atlantai rendezvényén „rossz” és „hűtlen embernek”, illetve „nagyon átlagos kormányzónak” nevezte Kempet, aki négy éve nem volt hajlandó részt venni Trump választási csalást kiáltó erőfeszítéseiben.
My focus is on winning this November and saving our country from Kamala Harris and the Democrats - not engaging in petty personal insults, attacking fellow Republicans, or dwelling on the past. You should do the same, Mr. President, and leave my family out of it. pic.twitter.com/m8y6CSuZKY
— Brian (Kemp) August 3, 2024
Én a novemberi győzelemre összpontosítok, és arra, hogy megmentsem az országot Kamala Harristől és a demokratáktól – nem pedig arra, hogy kicsinyes sértegetésekbe bocsátkozzam, republikánus társaimat támadjam, vagy a múlton rágódjak
– reagált közösségi oldalán a georgiai kormányzó. Rajta kívül a georgiai republikánusok korábbi pártelnöke „galaktikus, könnyelműségből elkövetett hibaként” értékelte Trump cselekedetét, míg a konzervatív körökben népszerű Fox News műsorvezetője, Laura Ingraham „vesztes stratégiának” titulálta.
További támadásokat felvonultatva, azután, hogy a tőzsde múlt héten bekövetkezett átmeneti esésére „Kamala Krash”-ként hivatkozott, a volt ingatlanmogul azzal vádolta meg a Harris-kampányt, hogy mesterséges intelligenciával hamisították meg a michigani gyűlésükre összecsődült tömeget.
Észrevette valaki, hogy Kamala CSALT a reptéren? Nem volt senki sem a gépnél, és ő egy mesterséges intelligenciával generált, hatalmas «tömeget» mutatott az úgynevezett követőiből, DE NEM LÉTEZTEK! Egy karbantartó feljelentette a reptéren, amikor észrevette a hamis képet a tömegről, miközben nem volt ott senki, amit később az alelnöki repülőgépen lévő tükröződés is megerősített
– értekezett az Egyesült Államok 45. elnöke a közösségi oldalán. A demokrata elnökjelölt fiókja erre azzal válaszolt, hogy
„1) Ez egy valódi fotó a Harris-Walz-kampány 15 ezer fős tömegéről Michiganben. 2) Trump még mindig több mint egy hete nem kampányolt egy billegő államban sem... Elfogyott az energia?”
1) This is an actual photo of a 15,000-person crowd for Harris-Walz in Michigan2) Trump has still not campaigned in a swing state in over a week... Low energy? pic.twitter.com/VgTfoMAcuk
— Kamala (HQ) August 11, 2024
A volt elnök egyébként azt is állította posztjában, hogy az alelnököt ki kellene zárni a Fehér Házért zajló küzdelemből, mivel szerinte egy „meghamisított kép létrehozása a VÁLASZTÁSBA VALÓ JOGTALAN BEAVATKOZÁS. Aki ilyet tesz, BÁRMIBEN képes csalni!”
Valószínűleg abból kiindulva, hogy az elnökséghez szükséges személyiségjegyek terén inkább Harrisnek lejt a pálya a felmérések alapján, a Trumpot irányváltásra biztatókhoz csatlakozva Kevin McCarthy volt republikánus házelnök azt hangsúlyozta, felesleges az alelnök karakterére vagy támogatóinak létszámára összpontosítani.
Ne a közönségének nagyságát vonjuk kétségbe, hanem az álláspontjait; hogy mit tett főügyészként a bűnözéssel kapcsolatban. […] Hogy mit tett, amikor cárként a határvédelemmel kellett volna foglalkoznia?
– hangoztatta McCarthy.
A fejleményekre reflektálva több magazin, köztük a New Yorker, arról cikkezett, hogy
kis túlzással az egész országban Trumpnak hiányzik a legjobban Biden jelöltsége
– pontosabban az, hogy vele szemben kampányolhasson. A korábbi ingatlanmogul múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján hosszasan magyarázta, hogy „Bidennek joga volt indulni” és puccs áldozatává vált, majd alkotmányjogilag teljesen megalapozatlanul azt állította,
nem vagyok Biden-rajongó, de alkotmányos szempontból, bármilyen szempontból is nézzük, elvették tőle az elnökséget.
Trump annak dacára kelt gyakorlatilag Biden védelmére, hogy korábban alkalmatlannak minősítette az Ovális Iroda elfoglalására.
A hétvégén tartott montanai beszédében pedig – online posztjaihoz hasonlóan –
azt feszegette, hogy ő lát esélyt Biden visszatérésére.
Úgy hallottam, hogy a demokraták konvencióján fog visszatérni. Be fog sétálni a terembe, és azt fogja mondani: «Vissza akarom kapni az elnökségemet. Még egy esélyt akarok, hogy vitázzak Trumppal.»
A volt elnök három hét elteltével sem alkalmazkodott még ahhoz a valósághoz, miszerint ezúttal nem egy vele azonos nemzedékbe tartozó férfival, hanem egy nála 20 évvel fiatalabb nővel kell megküzdenie. Ezt jól szemlélteti az is, hogy hétfőn az Elon Muskkal felvett kétórás beszélgetése során
a „Joe” vagy „Biden” nevet 26-szor, míg Kamala Harrisét csak nyolcszor említette.
Harris momentumának megállításához pedig valószínűleg többre lesz szükség Trump részéről, mint az eddig látott, gyakran váltogatott inzultusok vagy becenevek – az exelnök kezdetben a „kacarászó” vagy „vihogó”, aztán a „hazug”, majd az „őrült” jelzőt aggatta riválisára, akire „Kamablaként” is hivatkozott az olykor barokkos körmondatain élcelődve.
A demokraták versenyt futnak, hogy Kamala Harrist az igazi Selina Meyerből a női Obamává alakítsák át
– hasonlította egy névtelenül nyilatkozó republikánus stratéga Harrist az HBO fiktív női alelnököt bemutató komédiasorozatának nevetséges főszereplőjéhez, és úgy folytatta: „és Donald Trump fegyelmezetlensége hagyja ezt nekik”.
Korábbi fehér házi vezető tanácsadója, Kellyanne Conway szintén fegyelmezettségre szólított fel, és a következő javaslattal élt korábbi főnöke felé egy interjúban: „Kevesebb sértegetés, több tisztánlátás és a szakpolitikák szembeállítása.” Conway ezt tartja Trump nyertes képletének.
Káosz a kampányban
A volt elnök azonban nem először hallhatja ezt a tanácsot,
ugyanis több lap is arról számolt be, hogy a republikánus kampány finoman szólva sincs a helyzet magaslatán. Ahogy a New York Times fogalmazott cikkében, „Trump belekényelmesedett abba, hogy egy 81 éves hivatalban lévő elnök ellen kampányol, akinek nehézséget okozott a lépcsőkön, gondolatokon és mondatokon való eligazodás.”
Nem igazságos, hogy legyőztem [Bident], és most [Harrist] is le kell győznöm
– elégedetlenkedett Trump egy privát telefonbeszélgetés során a Washington Post tudósítása alapján. Azon túl, hogy alelnökjelöltje zárt ajtók mögött „váratlan gyomrosnak” nevezte Biden kiugrását, az azóta eltelt napokat illetően Lindsey Graham dél-karolinai szenátor pedig elismerte, hogy belefutottak „pár bukkanóba”,
A times a Trump-kampány legrosszabb három heteként írta le az elmúlt időszakot,
mivel a környezete kizökkentnek és zavarodottnak látja a volt elnököt. A republikánus zászlóvivő például egy augusztus 2-i, több mint 100 tehetős adományozóval vacsorázott, akik közül egyesek azt remélték, hogy Trump meg fogja nyugtatni őket, és egy sor hiba után végre újrakalibrálja magát.
De nem így történt:
az exelnök ehelyett a 2020-as állítólagos választási csalásról értekezett, majd a Harris etnikai származását firtató megjegyzésére reflektálva úgy fogalmazott, „szerintem igazam volt.” Amikor pedig arról faggatták, hogyan fogja visszavenni a kezdeményezést a demokratáktól, Trump az alelnök kritizálásába vágott, majd hozzátette:
Az vagyok, aki vagyok.
Trump ezenkívül csípőből elutasította az adományozók azon véleményét, miszerint talán le kellene váltania a nála is népszerűtlenebbnek bizonyuló J. D. Vance alelnökjelöltet. Ennek ellenére, amikor a már említett vacsorán arról kérdezték, mit gondol arról, hogy a demokraták „furcsának” bélyegzik őt és Vance-t, Trump úgy utasította vissza a felvetést, „nem rólam mondják. J. D-ről.”
Trump hangulata mindenesetre jobbra fordult az elmúlt napokban a környezete szerint, miután Harris Tim Walz minnesotai kormányzót nevezte meg jelölttársának. Arról, hogy az alelnökjelöltek milyen kockázatokat támaszthatnak mindkét fél számára, itt írtunk bővebben.
A Times beszámolója szerint
a volt elnök konstans arról érdeklődik tanácsadóinál, hogy meddig tarthat Harris lendülete, és mit mutatnak a felmérések.
Elsőszámú adatguruja, Tony Fabrizio egyébként azt jósolta elvileg, hogy Harrisnek két-három hét múlva lefelé indulhatnak a számai. Bárhogy is legyen, az nem sok jóval kecsegtet, hogy a 2016 óta republikánus bástyának minősülő Ohio államban (melyet Vance is képvisel) két belsős kutatás alapján állítólag 50% alá esett Trump támogatottsága.
Az Axios eközben arról írt, hogy ha eddig nem lett volna világos, Trump „küszködik, hogy túllépjen a haragján”, és tanácsadói a falra másznak attól, hogy privátban és nyilvánosan is „fortyog, mérgelődik és botladozik.” Ráadásul a lap úgy tudja, nem minden segédje olyan optimista, mint Fabrizio: egy részük ugyanis úgy véli,
Harris az egy hét múlva kezdődő demokrata jelölőgyűlést követően még tovább növelheti az előnyét
– „különösen, ha nem határozzák meg jobban, gyorsabban” Harris személyét a támadásaikkal.
A párt politikusai és stratégái felől érkező nyomásgyakorlás azonban talán végre gyümölcsöt hozhat: egyes források szerint az exelnök felismerte, hogy új üzenetre kell fókuszálnia, de a tiszta lappal való újrakezdés vágyálommal ér fel. Egy magas rangú republikánus tisztviselő úgy fogalmazott az Axiosnak, Trump segédjeinek nincsenek tévképzetei a személyiségéről, ezért „arra összpontosítanak, hogy át kell alakítania az üzenetét a győzelemhez.”
Ami viszont kulcsfontosságú, hogy
ehhez meg kell győznie magát arról, hogy a többi szemetet maga mögött hagyja
– utalva itt a korábban felsorolt vádakra és eszmefuttatásokra. „Trump elnök tudja, hogy ő az egyetlen, aki véget vethet a média mézeshetének Kamala Harrisszel” – vélte Trump egyik szövetségese. A kampány szerinte szintén abban lát lehetőséget, hogy Harrist a korábban már említett, inflációval és a déli határral kapcsolatos politikájával ássa alá.
Az exelnök szövetségesének tartott Lindsey Graham szenátor arról beszélt, „a vereség csak Trumptól függ”, és reméli, visszatérnek a Harris politikáját célzó kritikáikhoz. Trumpról a szenátor úgy nyilatkozott,
azt hiszem, eredetileg frusztrált volt, de az elmúlt néhány napban jó beszélgetéseket folytattunk, és úgy gondolom, hogy a szél a hátunk mögött van.
Ami biztos, hogy Trump nincs hozzászokva ahhoz, hogy ellenfele nagyobb (pozitív vagy negatív) hírverést kapjon, mint ő, ami politikai karrierje során gyakorlatilag először fordul vele elő. Noha egyesek már temetnék a „Trump-show-t”, és úgy vélik, Harisszel szemben a volt elnök hiányosságai csak egyre több figyelmet fognak kapni, a verseny korántsem lefutott. Az elsőszámú kérdés, melyet a Washington Post is firtatott, hogy
az exelnök képes lesz-e egységes, összefüggő üzenettel ellentámadni,
hiszen ami elegendőnek bizonyult a tétova Biden ellen, a dinamikus Harrisnek meg sem kottyanhat.
Ami az elmúlt hetekben történt, az az, hogy lett egy valódi versenyünk. Ez már egy igazi elnökválasztási kampány
– fejtette ki véleményét a republikánus Mitt Romney 2012-es elnökjelölti kampányában dolgozó Kevin Madden.
A Biden-Trump verzióban mindkét jelölt hetente egy-egy eseményt tartott, nagyon ritkán jelent meg a kampánykörúton, és nem volt igazi aktivitás
– vélte Madden, aki szerint mostantól számítanak a stratégiák, az erőforrások és az idő, ezért egyik oldalnak sincs sok hibázási lehetősége.
Címlapkép: Donald Trump volt republikánus elnökjelölt érkezik sajtótájékoztatóra Mar-a-Lagó-i birtokán, a floridai Palm Beachen 2024. augusztus 8-án. Címlapkép forrása: Joe Raedle/Getty Images
