Nincs vita, beindult Kamala Harris alelnök szekere Joe Biden július 21-ei visszalépése óta. Felmérés felmérés után erősíti meg, hogy a versenyfutás az eddiginél szorosabbá vált, és a hitüket vesztett demokraták ismét választási lázban égnek újdonsült elnökjelöltjük miatt – erre az e heti Harris-Walz-kampánykörúton összegyűlt tömegek látványos bizonyítékként szolgálnak. Ha pedig ez nem lenne elég, a volt kaliforniai szenátor az elmúlt hónapban több mint kétszer annyi adományt gyűjtött, mint republikánus riválisa.
Ezzel a demokrata zászlóvivő – miután Donald Trump májusban bankot robbantott az elítélésének hála – júliusban visszavette az elsőséget, már ami a kampányszámlájára folyósított dollárokat illeti. Trump számára nem túlságosan biztató jel, hogy a lemaradást abban a hónapban szedte össze, amikor az ellene megkísérelt merénylet és a republikánus jelölőgyűlés következtében extra médiafigyelem kísérte, és megnevezte alelnökjelöltjét, J. D. Vance-t.
Trumpot számos kritika érte az „új jobboldali”, radikális oldalhoz sorolt ohiói szenátor kiszemelése okán, bár ezt a demokraták egyáltalán nem bánják. Chuck Schumer, a párt szenátusi vezetője úgy fogalmazott Vance alelnökjelöltsége kapcsán, hogy Trump részéről ez lehet „az egyik legjobb dolog, amit valaha is tett a demokratákért.” Kollégája, a korábbi házelnök, Nancy Pelosi pedig nevetve azt nyilatkozta Vance-ről,
nagyszerű választás volt.
A héten azonban fordult a kocka, miután Kamala Harris is megnevezte saját jobb kezét, Tim Walzot, aki bár kongresszusi képviselőként a másik oldal felé mutatott nyitottságáról volt híres, minnesotai kormányzóként – szerinte a józan észnek megfelelő – progresszív, baloldali populista irányt vett. Maga Trump ezáltal úgy reagált Walz debütálására, hogy ez „egy nagyon-nagyon liberális ember, és sokkoló választás”, majd kárörvendően úgy folytatta,
nem is lehetnék boldogabb.
A verseny tehát elindult az országosan alig ismert alelnökaspiránsok egyrészt bemutatására és megkedveltetésére, másrészt aláásására és bemocskolására. Nézzük, mit vágtak eddig az alelnökök fejéhez, és mi az, ami valóban hosszútávú fejfájást okozhat.
Bűntudat Vance miatt?
Miután kiderült, hogy a 2024-es elnökválasztáson a Trump-Vance páros fog ringbe szállni, az amerikai sajtó zöme azzal magyarázta az ohiói szenátor alelnökjelöltségét, hogy a pár nappal azelőtti pennsylvaniai merényletkísérletet hajszállal megúszó, a kutatásokban akkor utcahosszal vezető
Trump ezzel még inkább ráerősített a trumpizmusra.
A volt elnök – a MAGA-mozgalom kvázi „trónörökösét” kijelölve – így a Vance-szel szoros kapcsolatot ápoló fiára hallgatott, és nem a republikánusok régivonalas szárnyára, ami Marco Rubio floridai szenátor és Doug Burgum észak-dakotai kormányzó mellett agitált.
Vance nem politikai választás volt
– véli Joshua Novotney pennsylvaniai republikánus tanácsadó, aki szerint Trump Vance-szel nem előnyt akart kovácsolni valahol, hanem egyszerűen megbízik benne, és együtt akar dolgozni vele.
Trump valószínűleg tisztában volt azzal, hogy Vance rizikós választás, hiszen eddig is ismert volt a bestselleríró számos olyan múltbeli nyilatkozata, melyben élesen bírálta a volt elnököt. Többek közt idiótának, ártalmasnak és megvetendőnek nevezte Trumpot, "akit ki nem állhat", és Amerika Hitleréhez hasonlította.
A demokraták természetesen előszeretettel felhánytorgatják ezt, és például az abortusz korlátozását támogató nézeteit is.
De nemcsak a jelöltként harmadjára újrázó exelnökről, más témában is kerültek elő vitás megjegyzései. Vance három éve úgy fogalmazott, az olyan "gyermektelen macskás nők" és demokrata vezető politikusok, mint Kamala Harris, Alexandria Ocasio-Cortez és a meleg közlekedési miniszter, Pete Buttigieg tönkretették az Amerika értékeit. (Az alelnöknek két nevelt felnőttkorú gyermeke van férje, Doug Emhoff előző házasságából, Buttigieg pedig férjével 2021-ban fogadott örökbe két gyereket.)
Bár Trump harcostársa azzal védekezett, hogy ironizált, és a Demokrata Párt szerinte család- és gyerekellenes politikájára utalt, még több republikánus kommentátor is szerencsétlennek és kontraproduktívnak nevezte Vance megszólalását, ami elidegenítheti a női szavazókat. A demokraták (valamint többek közt Jennifer Aniston színésznő) sértőnek titulálták, míg Usha Vance, az alelnökjelölt felesége „pikírt beszólásnak” nevezte azt, továbbá azt sérelmezte, hogy az emberek nem látják a mondat valós jelentését, ha kiragadják a kontextusból.
Erre jött rá az, hogy Vance álláspontjaiból és személyiségéből több ízben gúnyt űztek az interneten (köztük egy kanapé nem rendeltetésszerű használatával összefüggő alaptalan vád miatt), majd
elindult a hírözön arról, hogy a Trump-kampány és a republikánusok megbánták az ohiói szenátor kiválasztását.
A finalistaként említett személyek közül neki volt a legnagyobb kockázata, mivel soha nem esett át országos átvilágításon
– mondta a Politicónak egy republikánus stratéga, míg egy képviselőházi republikánus képviselő azt magyarázta a Hillnek: „Nem arról van szó, hogy rossz a hírneve, csak nem vonz be egyetlen olyan szavazót sem, aki ne lett volna már Trumpé. Ez a probléma.” Egy Axios által megszólaltatott képviselő úgy vélte,
sokkal nehezebbé vált az út. Ő volt az egyetlen, aki nem a biztonságos választás volt. És azt hiszem, mostanra mindenki rájött erre.
Ami pedig csak erősíthet a Vance-ben kétkedők kórusán, az az, hogy a CNN riportere arra jutott, a július közepén tartott republikánus jelölőgyűlés sem segített a népszerűségén: Harry Enten szerint
J.D. Vance tekinthető a leginkább elutasított, nem hivatalban lévő alelnökjelöltnek 1980 óta,
hiszen ő az első, akinek negatív tartományban található a megítélése.
Ezt alátámasztják a YouGov adatai is, melyek alapján Vance a bejelentés előtt -6%-os negatív népszerűségi mutatóval bírt, ami a szokásosnak megfelelően feltűnő emelkedésnek indult az alelnökjelöltségéről szóló bejelentést követő napokban. Ami azonban elkeserítheti a Trump-kampányt, az az, hogy
amint többen és többen ismerték meg, Vance megítélése ismét romlásnak indult.
Bár a tendencia nem reménykeltő, érdemes kiemelni, hogy kezdetben az amerikaiak fele, július végén pedig ötöde nem rendelkezett semmilyen véleménnyel Vance-ről, mert nem ismerték eléggé.
Noha az erőtlen kampányt futó Bidennel szemben nem érződött óriási hátránynak Vance küszködése, az elnök kiugrásával úgy tűnik, több előnnyel járt volna egy amerikaiakar (és saját pártját) kevésbé megosztó alelnökjelölt kinevezése. Az Atlantic-nek a Trump-kampány egyes képviselői is elismerték, hogy
Vance egyfajta luxus opció volt, akivel a bázisuknak akartak kedvezni, mintsem új, billegő szavazókat meggyőzni egy szoros küzdelemben.
Azt pedig Vance szintén bevallotta zárt ajtók mögött, hogy Biden „váratlan gyomrossal” felérő visszalépése keresztülhúzta a számításaikat.
Az edző pályára lép
Az Axios azonban arról ír,
Vance épp Tim Walz, demokrata kollégájának színre lépésével találhatott rá a hangjára.
Kamala Harris kedden jelentette be, hogy a minnesotai kormányzót választotta harcostársának, ami következtében – Trumphoz hasonlóan – az alelnököt is érte bírálat.
A legtöbben arra számítottak, hogy a demokrata elnökjelölt Josh Shapiro pennsylvaniai kormányzót vagy Mark Kelly arizonai szenátort fogja felkérni,
mivel mindketten kritikus billegő államokból származnak.
Ám azáltal, hogy Kelly promóciója még nagyobb hátrányt okozna a demokrata szenátusi többség megőrzésért zajló harc közepette, valamint a rozsdaövezet nélkül gyakorlatilag nincs esély a győzelemre (Pennsylvania akár egymagában is eldöntheti a voksolás kimenetelét), a sajtóban főként Josh Shapirót emlegették, mint valószínű befutó. További előnyei között aláhúzták (az olykor Barack Obamához hasonlított) szónoki képességét és dinamikusságát, a pennsylvaniai népszerűségét, és hogy centrista politikájával kiegyensúlyozná Harris 2020-ban hangoztatott liberális irányvonalát.
A kezdettől fogva esélyesnek tartott pennsylvaniai kormányzót azonban lehúzta pár korábbi álláspontja: egyrészt korábban támogatta egy hátrányos helyzetű diákok magániskolai ösztöndíjazását célzó állami program bevezetését ("school vouchers") – ami a demokraták és a tanárszakszervezetek többsége szerint csak a közoktatástól vonná el a forrásokat –, valamint az egyetemi kampuszokon tüntető palesztinpárti aktivisták egy részét a Ku Klux Klánhoz hasonlította. Ezen kívül szintén a figyelem középpontjába került az egyik vezető tanácsadóját érintő szexuális zaklatási botrány, illetve egy ügyészként tett gyilkossági nyomozással kapcsolatos korrupciógyanús lépése miatt.
Miután tehát Harris nem őt választotta, egyesek – köztük prominens republikánusok – antiszemitizmussal vádolták a demokratákat, szerintük ugyanis csak a zsidó vallása és a határozott Izrael-párti véleménye miatt nem Shapiro kapta a pozíciót. A demokraták a feltételezést azzal utasították vissza, hogy a párt túlnyomó többsége továbbra is kiáll Izrael mellett, ráadásul a zsidó képviselők, szenátorok és kormányzók zöme demokrata párti, ahogy az alelnök férje is. A tudósítások alapján az előbbi tényezők jóval csekélyebb szerepet játszhattak Harris döntésében annál a ténynél, hogy
Shapiro meghallgatása egyszerűen nem ment valami fényesen.
A Politico arról írt, a Harris-kampány túl „nyomulósnak” találta az egyesek által rendkívül ambiciózusnak tartott Shapiro próbálkozásait a poszt megszerzésére, ráadásul a vasárnapi beszélgetésük során inkább „tárgyalt” Harrisszel a potenciális feladatait illetően, mintsem a feltétel nélküli szolgálatát ajánlotta volna fel. A helyzetet felmérve, Shapiro állítólag ki is fejezte utólag, hogy inkább maradna a kormányzóságnál.
BREAKING: The Kamala Harris-Tim Walz campaign just released their first ad highlighting who Tim Walz is and what he is about. Retweet to make sure every American knows Tim Walz and what he stands for. pic.twitter.com/QMKPKhd5Y4
— Kamalas (Wins) August 6, 2024
Mindeközben a párt kongresszusi képviselői (köztük a befolyásos Nancy Pelosi) volt alsóházi kollégájuk, a versenyben fekete báránynak tartott Tim Walz mellett kampányolt, aki minnesotai kormányzóként a progresszíveket is lenyűgözte intézkedéseivel. A gyakran „középnyugati apuka” archetípusaként jellemzett Walz középiskolai tanárként és amerikaifoci-edzőként tevékenykedett, mielőtt 2006-ban Minnesota 1-es, republikánus bástyának tartott, vidéki kongresszusi körzetében győzelmet nem aratott volna. Képviselőként főleg a mezőgazdaságot és a veteránokat érintő ügyekkel foglalkozott, és hírnévre tett szert a másik oldallal való hajlandósága miatt.
A beszámolók szerint Harris azonnal kijött a lazán öltözködő, szabadidejében vadászni járó Walzzal, aki először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy
ő bélyegezte először furcsának Trumpot és Vance-t, amit aztán az egész párt átvett.
A szakpolitikai eredményeivel és közvetlen modorával Harrist lenyűgöző Walz emellett szolgálatra késznek mutatkozott, és állítólag nem fejezett ki számottevő érdeklődést egy jövőbeli elnöki indulás iránt. Egyszóval úgy tűnt, Walz a biztosabb választás, aki Shapirónál hűségesebb és megbízhatóbb kormányzótárssá válhat.
Trumpék ellenoffenzívája
A demokraták ujjongva fogadták a párt bázisát kevésbé megosztó Walzot, a nemrég függetlenné vált, az ezelőtt a párt konzervatív szárnyához tartozó Joe Manchin szenátortól a progresszív Alexandria Ocasio-Cortezig, szinte mindenki üdvözölte a kinevezését.
Csakúgy, mint Donald Trump és egyes párttársai.
Éljenzünk
- mondta egy republikánus stratéga, aki szerint Harris a lehetséges jelöltek közül a leggyengébbet választotta. Egy másik pedig arról beszélt a New York magazinnak:
Shapiro levette volna Pennsylvaniát a térképről.
"A baloldali jelöltet választotta" - örvendezett a Politicónak egy harmadik tanácsadó, aki szerint a republikánusok "csendben" pont ennek "drukkoltak." A Trump-kampány hivatalos közleményben úgy reagált,
Kamala Harrishez hasonlóan Tim Walz is egy veszélyesen liberális szélsőséges, és a Harris-Walz-féle kaliforniai álom minden amerikai rémálma.
Miközben a Politico Trump számára egyfajta újrakezdési lehetőségként értékelte Walz megjelenését, maga a volt elnök is támadásba lendült, állítása szerint ugyanis a kormányzó Harrisszel egyetemben azt szeretné, hogy az ország „kommunista legyen”; nem akarnak erős határvédelmet és közbiztonságot; illetve Walz „nagyon támogatja a transzneműeket – bármi, ami transznemű, az szerinte nagyszerű.” Miután egyébként Walz kormányzóként aláírt egy olyan törvényt, amely kötelezővé tette az állami iskoláknak, hogy a mosdókban helyezzenek ki női higiéniai termékeket (a fiúvécéket is beleértve), Trump egyes követői "Tampon Timként" kezdték emlegetni a közösségi médiában.
BREAKING: NEW TRUMP AD - Chief Weirdo Tim Walz pic.twitter.com/qXlbe33xTf
— Rev. (Damien) August 8, 2024
A 2019-ben megválasztott Walzot tehát kormányzói lépéseivel kezdték támadni,
ami közé tartozik, hogy ingyenes ebédet biztosítottak az iskolásoknak, kiterjesztették az állami egészségbiztosítást, és fokozott védelem alá vették a munkavállalók szakszervezeti szerveződését. A jóléti intézkedések mellett a 2023 óta demokrata többségű minnesotai törvényhozás könnyített az illegálisan az országban tartózkodó bevándorlók jogosítványhoz jutásán és az elítélt bűnözők szavazati jogának visszaszerzésén, törvénybe iktatták az abortuszhoz való hozzáférést, továbbá legalizálták a marihuána magáncélú felhasználását.
Ezen kívül a kormányzó vezette az államot 2020 májusában, a George Floyd rendőri intézkedés közbeni megölése miatt kitört minneapolisi zavargások idején, amely kezelése okán szintén célba vették.
Engedte, hogy a randalírozók felgyújtsák Minneapolis utcáit
– csepülte Walzot J. D. Vance kedden. Ezt az érvét viszont hatástalaníthatja az, hogy kiszivárgott egy 2020-as telefonbeszélgetés, melyben Trump elnökként épp, hogy dicséri Walz reakcióját, illetve elégedettségét és háláját fejezi ki neki.
Donald Trump Truth Social 12:52 PM EST 08/07/24 @realDonaldTrump
— Donald (J.) August 7, 2024
BREAKING: Brand new audio leaked shows Donald Trump expressing his profound support for Tim Walz handling of the 2020 protests in Minnesota. Retweet so all Americans know Donald Trump was formally a supporter of Tim Walz. pic.twitter.com/wreAp5fWxi
— Walz (Wins) August 7, 2024
Ám Vance nemcsak emiatt állt bele demokrata jelölttársába.
Szerdán ugyanis azzal gyanúsította meg Walzot, hogy hazudott a nemzeti gárdában töltött 24 éves szolgálatáról.
Vajon mikor volt Ön valaha is háborúban?
– tette fel a kérdést a négy évig tengerészgyalogosként szolgáló Vance, majd elmondta: "Egy napot sem töltött a frontvonalon. [...] Szégyellném magam a helyében, ha úgy hazudnék a katonai szolgálatomról, ahogy ő tette". Vance ezzel bizonyára arra utalt, amikor a kormányzó a fegyvertartás korlátozásáról beszélve kijelentette:
Gondoskodhatunk arról, hogy azokat a háborúba való fegyvereket, amelyeket én a háborúban használtam, csak háborúban használják.
Noha Tim Walz valóban nem szolgált a frontvonalon, a demokrata alelnökjelölt támogatói rámutattak, hogy J. D. Vance a memoárjában elismerte, hogy féléves iraki bevetése alatt ő sem látott soha valódi harcot, mivel a sajtóosztályon dolgozott.
You know what really bothers me about Tim Walz?When the US Marine Corps asked me to go to Iraq to serve my country, I did it. When Tim Walz was asked by his country to go to Iraq, he dropped out of the Army and allowed his unit to go without him. I think that's shameful. pic.twitter.com/Dq9xjn4R51
— JD (Vance) August 7, 2024
A kormányzó bírálói ezen kívül azt is kifogásolták, hogy Walz épp az egysége iraki bevetése előtt hagyta ott a sereget, hogy elinduljon a 2006-os kongresszusi választáson.
Amikor Tim Walz-ot arra kérte a hazája, hogy menjen Irakba, tudják, mit tett? Kilépett a hadseregből, és hagyta, hogy az egysége nélküle menjen
– bírálta ellenfelét az ohiói szenátor.
Az egészpályás letámadás keretében a katonai rangja miatt is pellengérre állították Walzot,
azzal vádolva, hogy hamisan hivatkozott magára többször is főtörzszászlósként. Walzot a leszerelése előtt nem sokkal léptették elő, ám végül visszafokozták törzszászlóssá, mivel nem végezte el a ranghoz szükséges képzést. Az ABC arról írt, három évet kellett volna ebben a rangban töltenie, hogy megtarthassa azt, de a Hill szerint a nemzeti gárda jóváhagyta Walz számára a magasabb fokozat használatát. Mindenesetre a Harris-Walz-kampány – anélkül, hogy érdemben reagáltak volna – eltávolította a honlapjáról az alelnökjelölt rangjával kapcsolatos említéseket.
A republikánusok támadásait egyébként alááshatja az, hogy Donald Trump a vietnámi háború alatt négyszer is tanulmányi halasztással úszta meg a besorozást, majd orvosi felmentést szerzett csontkinövések miatt, amit a New York Times "szívességként" jellemzett.
Walz = Vance?
Felmerülhet tehát, hogy Harris Trumphoz hasonló hibát követett el,
miszerint egy könnyen támadható, politikailag előnytelen személy mellett tette le a garast, akivel nem tudja csúcsra járatni a győzelmi esélyeit. A kutatásokban egyre feljebb törekvő Harris döntését valószínűleg szintén az befolyásolhatta, hogy
abban bízik, nem lesz szüksége a választási matek szempontjából kiváló Shapiróra, és végül a pennsylvaniai rásegítés nélkül is győzedelmeskedhet.
A FiveThirtyEight számításai alapján egyébként az alelnökjelöltek átlagosan 1,7 százalékpontos szavazatarány-növekedést hoznak a szülőállamukban, ami kevésnek tűnhet, ám egy szoros versenyben a világot jelentheti.
Emellett fontos kiemelni, hogy (szintén a FiveThirtyEight gyűjtése szerint) az elmúlt 30 évben csupán kettő alelnökjelölt származott billegő államból, és jóval inkább azon elv alapján kerültek kiválasztásra a harcostársak, hogy
- ne tegyenek kárt a kampánynak,
- személyiségileg kompatibilisek legyenek az elnökaspiránssal,
- és „kiegyensúlyozzák” annak karakterét.
Jóllehet mindketten a középnyugati rozsdaövezethez közeli gyökerekkel rendelkeznek, Walzot Vance-hez hasonlítva arra juthatunk, hogy az előbbiek alapján nem egyeznek meg egymással, és egyelőre az amerikaiak is teljesen más fényben látják őket. Bár közel negyedüknek egyelőre nincs pozitív vagy negatív véleménye Walzról, ezért képlékeny a helyzet, jelenleg mérföldekkel népszerűbb, mint Vance volt a debütálásakor,
mi több, Walz azóta tartja a még Harrist is jócskán túlszárnyaló, legutóbb nettó +11 százalékra mért pozitív megítélését.
A mindennapi emberek hangján beszélő minnesotai kormányzó ezenkívül – még ha ideológiailag kevésbé – nemben, etnikai és földrajzi származásban, valamint „imidzsben” is erős ellentétét képezi a volt San Franciscó-i ügyész Harrisnek – ráadásul 1980, Jimmy Carter óta Walz az első demokrata elnök- vagy alelnökjelölt, aki nem végzett jogi egyetemet.
Ehhez képest Vance mindössze életkorban és földrajzilag kínál mást, mint Trump (bár a szerény körülményekből származó Vance ellen is felhozható az, hogy San Franciscóban dolgozott kockázatitőke-befektetőként), ideológiailag pedig még a volt elnöknél is sarkosabb nézetekkel rendelkezik. Miközben például Trump igyekszik elhatárolódni a Project 2025 radikális jobboldali programjától, Vance-szel maga mellett ez nehezebbnek bizonyulhat számára.
Ami szintén fontos szempont, hogy
Walz kongresszusi képviselőként rendre felülmúlta párttársai eredményét a vidéki körzetében
(átlagosan 12 százalékponttal), miközben Vance a 2022-es szenátusi voksoláson alulteljesített az Ohióban induló republikánus kollégáihoz képest.
A hátralévő kérdés, melyre érdemes lesz figyelni, így az marad, hogy
melyik alelnökjelölt fog jobban megfelelni a „ne tégy kárt” aranyszabályának.
Nem csoda, hogy mindkét kampány igyekszik befolyásolni a választók első benyomását, és minél hamarabb, a lehető legrosszabb fényben lefesteni az ellenfél eddig relatíve ismeretlen második emberét. Összességében azonban úgy tartja az általános bölcsesség, hogy – néhány kivételtől eltekintve – az alelnökjelölt személye országosan nincs tetemes hatással a választás kimenetelére, ezt pedig (talán magát is nyugtatva) még Donald Trump is elismerte.
Az viszont nem sok jót tartogat a volt elnök számára, hogy
a demokratáknak az egy hét múlva kezdődő jelölőgyűlésük tökéletes lehetőséggel fog szolgálni, hogy meghosszabbítsák a mostani lendületüket,
és szembemenjenek a republikánusok Tim Walzot érintő vádjaival. Lehet, hogy Trump pont ezt érezve (és ettől félve) hívta össze a csütörtöki sajtótájékoztatóját, mely során újabb vitákra hívta ki Harrist, így megpróbálva visszavenni a kezdeményezést.
Címlapkép: Kamala Harris amerikai alelnök egy kampányrendezvényen a Michigan állambeli Detroitban 2024. augusztus 7-én. Címlapkép forrása: Emily Elconin/Bloomberg via Getty Images
