David Hambling, a Forbes szerzője két lépcsőre osztja az ukrán offenzíva kezdetét, és részletesen leírja, mi történhetett a támadás első óráiban. A támadás nagyban hasonlít a 2022-es harkivi ellentámadáshoz, de alkalmazkodott a drónháború követelményeihez is.
Az első lépcsőt a szerző „elektronikus villámháborúként” aposztrofálta. Ez nem takar mást, minthogy elfogó FPV-drónok segítségével levadászták Oroszország térségben repülő felderítő-drónjait, megvakítva a parancsnokokat.
Ezt követően, amint Moszkva erői „megvakultak”, a legmodernebb elektronikus zavaróegységeiket vezényelték a határ közelébe. Ezek az eszközök megzavarták az egységek kommunikációs rendszereit és a drónok vezérlési frekvenciáit.
A cikk ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy Kurszkban ezt azért tudták véghezvinni, mert a térség alacsony prioritásának köszönhetően nem a legmodernebb orosz eszközökkel volt ellátva. Egy ilyen fellépés sikeressége Donyeckben, vagy Luhanszkban sokkal megkérdőjelezhetőbb lett volna.
Az ukrán akció eredménye, hogy az orosz drónok működésképtelenné váltak, még a Lancet drónok is korlátozottan tudtak operálni a térségben. Megnyílt az út az ukrán páncélos egységek támadására.
A támadás második lépcsőjét a „drón villámháború” jelentette. Ez annyit takart, hogy a kiépített orosz védelmi vonalak ellen rettentő mennyiségű kamikaze- és bombázódrónt vetettek be, képzett drónoperátorok segítségével. Ez lényegében elsöpörte a gyengén védett orosz állásokat.
Ezt követően az ukrán hadsereg gyorsan betört az állásokba, megtörte a meggyengült orosz ellenállást, majd így haladt lépésről-lépésre, a fenti módszert ismételve. Azzal pedig, hogy ideig-óráig kiiktatták az orosz drónképességet a térségben, lehetővé vált a meglepetésszerű, gyors támadás végrehajtása.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
