Több mint 2100 szolgálatban tartott géppel a General Electrics (napjainkban pedig Lockheed Martin) F-16 Fighting Falcon a világ legnagyobb számban alkalmazott vadászbombázója, majdnem kétszer annyit gyártottak belőle, mint a második helyezett orosz Szu-27-esből.
NATO has released a video of Ukrainian pilots training by Danish instructors on F-16 fighter jets. pic.twitter.com/jyT1Fp8UKx
— NEXTA (@nexta_tv) August 7, 2024
Az F-16-osokat jelenleg Ukrajnával együtt 26 állam üzemelteti (ebből 8 NATO-tagállam), Argentína volt a legújabb vásárlójuk, de Bulgáriában is folyamatban van a beszerzésük. Négy NATO-tagállamban, Olaszországban, Dániában, Hollandiában és Norvégiában már leszerelték a gépeket, ennek örülhetnek most Kijevben.
A most megérkezett 6-10 F-16-os (a pontos számot Kijev nem közölte) a holland légierő depóiból került átadásra, Amszterdamtól még további 32 gép várható, ebből 10 idén. Dánia az elkövetkező években 19 Fighting Falcont tervez odaadni az ukránoknak, Norvégia pedig az összes, eddig el nem adott gépet (Románia kapott tőlük korábban 32 gépet), ezzel összesen nagyjából 80 darabra emelve az Ukrajnának nyújtott támogatást.
Miért pont F-16?
Bár az F-16-os távolról sem számít rossz vadászgépnek, legfőbb erénye (és népszerűségének záloga) abban rejlik, hogy negyedik generációs vadászgéphez mérten aprópénzért meg lehet vásárolni. Felszereltségtől függően olcsóbb nemhogy a korabeli nyugati vadászgépeknél, de a hasonló technológiai színvonalon mozgó orosz Szu-27-esnél is. A gép mindemellett meglehetősen igénytelen is, aránylag kevés karbantartással is működőképes, ráadásul szemben például egy csúcskategóriás F-35-össel, nem kell neki a felszálláshoz patyolattiszta kifutópályát sem.
Az F-16-os másik nagy erénye sokoldalúsága: az aránylag kicsi gép alacsony és közepes magasságokban rendkívül mozgékony (nagy magasságban az orosz gépek előnyben vannak), megfelelő fegyverzettel, például AIM-120 AMRAAM rakétákkal (amelyekből Ukrajna a jelek szerint kapott) nagy távolságból is meg tudják támadni az orosz gépeket.
Igazi erősségük ugyanakkor a szárazföldi célpontok támadása.
Mit várhatunk Kijev új madaraitól?
Elöljáróban érdemes elmondani, hogy az F-16-osok és az orosz vadászgépek közötti harcra rendkívül kicsi az esély, egyrészt azért, mert az értékes és nagyon korlátozott számban rendelkezésre álló gépekre Kijev valószínűleg igyekszik majd vigyázni, másrészt pedig azért, mert egy F-16-os találkozása egy orosz géppel rettentő sok kérdőjelet tartalmaz.
Anélkül, hogy hosszasan ecsetelnénk azt a tucatnyi tényezőt, ami egy modern légiharc során befolyásolhatja a végkimenetelt, kijelenthető az, hogy bár
megfelelő körülmények között az F-16-os egyáltalán nem esélytelen az orosz gépek ellen, ugyanakkor egy jobb állapotban lévő (tehát nem az elmúlt 2 évben gyártott) Szu-34-es (ami az orosz légierő legnépszerűbb gépe) valószínűleg győzedelmeskedne.
A másik kulcstényező az, hogy az ukránok vélemezhetően inkább szárazföldi célpontok ellen tervezik bevetni a gépeket, hiszen ezek a háború jelen szakaszában magasabb stratégiai jelentőséggel bírnak. Valószínű az is, hogy az F-16-osok sem fognak sokkal messzebb merészkedni az ukrán légvédelem hatókörétől, mint Kijev Mig-29-esei. Bár az F-16-os valamivel magasabb túlélési eséllyel hajt végre ilyen akciókat, az ukránok valószínűleg nem áldoznák fel őket azért, hogy például lebombázzanak egy orosz olajfinomítót, ha ezt jóval olcsóbb drónokkal is meg lehet tenni.
Ahogyan azt már számtalanszor megírtuk, az F-16-osok valószínűleg nem fognak érdemi változást hozni az ukrajnai harcokban.
Ahhoz, hogy erre lehetőség nyíljon nem 80, hanem 2-300 gépre lenne szüksége Kijevnek, megfelelően képzett személyzettel, modern felszereléssel.
Mindettől függetlenül nem kizárt az, hogy az ukrán légierő megpróbálja majd tartalékolni ezeket a gépeket addig, amíg nagyobb számban állnak rendelkezésre, majd célzott csapásokat mérnek a front közelében található orosz hadianyag-elosztó központok és parancsnoki állások ellen.
Címlapkép forrása: Vitalii Nosach/Global Images Ukraine via Getty Images
