Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma szerint Kína legalább 18 országban vált érdekeltté az elmúlt években, hogy azokban saját katonai támaszpontot hozzon létre. A tengerentúli bázisok egyelőre még nem jelentenek valós fenyegetést Washington számára, viszont a jövőben ez könnyen megváltozhat. Peking hivatalosan csak az afrikai Dzsibutiban vetette meg a lábát, ám minden jel szerint a keleti nagyhatalom megjelent Kambodzsában is.
Washington szerint a terjeszkedés egyértelműen az amerikaiak ellen irányul, ezért fokozott figyelemmel követik a rivális tevékenységét.
Az óvatos bővülés egyelőre még nem jelenti azt, hogy Kína már a globális hegemón szerepkör átvételére készül, mivel ezek a támaszpontok sérülékenyek, ezzel pedig a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) vezetésében is tisztában vannak. Az ország célja ennélfogva jóval visszafogottabb a riválisnál, inkább a tengeri területek körüli járőrözésekre koncentrálnának, ahhoz viszont nem rendelkeznek kellő erővel, hogy Washington csapatai ellen hadműveletet indítsanak.
Az amerikai erők csak ritkán hoznak nyilvánosságra olyan információkat, amelyek a keleti nagyhatalom terjeszkedésével foglalkoznak, kivételt jelent ebben az Egyesült Államok Afrikai Parancsnoksága (AFRICOM). Stephen Townsend tábornok, az AFRICOM akkori parancsnoka már 2022-ben elmondta, hogy a kínai terjeszkedés azzal fenyeget, hogy Peking hamarosan képes lesz kiterjeszteni a hatalmát több kontinensre is, ezért szükséges az amerikai stratégia felülvizsgálata. Az amerikai kongresszus előtt elmondott beszédében felvázolta, hogy 2030-ra veszélybe kerülhet a nyugatiak számára a kereskedelmi hajózás biztonsága. Hozzá kell tenni, hogy ez a kijelentés némileg túlzásnak tűnik, főleg annak tekintetében, hogy a több éve Dzsibutiban működő kínai bázis mennyire cselekvőképtelennek tűnik. 2023 végén a jemeni húszi lázadók elkezdték megtámadni a polgári hajókat is a Vörös-tenger bejáratánál, ám erre kizárólag a nyugati hatalmak reagáltak, és küldtek hadihajókat a síita fegyveresek rakétáinak elhárítására.
Azt is fontos leszögezni, hogy az Egyesült Államokkal ellentéteben a kínaiak jelenleg nem képesek a világtengerekre szabadon kitörni. A keleti kijáratoknál Amerika szövetségesei vannak, akik szemmel tartják a keleti nagyhatalom hadiflottájának mozgásait. A másik ütközőzónának jelenleg a Dél-kínai-tenger számít, ahol szintén összefeszül Peking Washington egyik partnerével.
A legfontosabb prioritás a kínai döntéshozóknál is az, hogy a közvetlen határközeli nehézségekkel megbirkózzanak, addig a tengerentúli kitelepüléseknek jóval kisebb szerepet szánnak.
A lassú terjeszkedés azonban egyáltalán nem elhanyagolható, de a Pentagon is tisztában van azzal, hogy egyelőre nincs miért túlértékelni a szerepüket. A másik probléma, hogy Kína jelenleg olyan országokban igyekszik katonai létesítményeket létrehozni, ahol a politikai helyzet nem túl stabil, ezért a keleti nagyhatalomnak amiatt is lehetnek aggodalmai, hogy a közhangulat mikor fordul a jelenlétük ellen.
Több olyan forgatókönyv is született már, amelyek szerint a kínai bázisok szerepet kaphatnak egy esetleges Egyesült Államok elleni konfliktus esetén. Az állomásokon tartott fegyverzet, illetve azok mérete alapján szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy Peking a tengerentúli bázisokról indítson támadást az amerikaiak ellen. Készült viszont már olyan szcenárió is, amelyben Washington blokádot rendel el a keleti nagyhatalom ellen, emiatt már már évtizedek óta aggódnak Kínában. 2003-ban Hu Csin-tao kínai elnök „malakai dilemmának” nevezte egy beszédében a problémát, utalva ezzel arra, hogy a kínai áruforgalom jelentős része egy szűk tengerszoroson vezet keresztül, amelyet az Egyesült Államok könnyedén le tudna zárni. Ez azonban gyakorlatilag egyértelműen egy új globális konfliktust jelentene, mivel Peking nem hagyhatná válaszcsapás nélkül riválisa lépését.
A kínai katonai bázisok telepítése sokkal inkább szolgálja Peking gazdasági érdekeinek támogatását, mint a nagyhatalmi érdekeket és a globális harcászati rivalizálás felerősítését.
A kereskedelmi szempontok miatt viszont egyre inkább bővül azoknak az országoknak a listája, ahol megjelenhetnek a kínai egyenruhások, ebbe pedig Washington sem tud beleszólni. A szemléletváltást mutatja az AFRICOM úgy vezetőjének nyilatkozata is, aki a korábbi pánikszerű hozzáállás helyett inkább úgy fogalmazott, hogy együttműködések mentén kell megerősíteni az Amerika afrikai pozícióit, ezzel kellene felülkerekedni Kína nyomulásával szemben.
Címlapkép forrása: Gui Xinhua / PLA/Â China Military/Anadolu via Getty Images
