Megérte visszalépnie Joe Bidennek? Szabályosan berobbant Kamala Harris kampánya, de messze még a győzelem

Kamala Harris alelnök és újdonsült várható elnökjelölt múlt héten sprintfutásba kezdett a Fehér Ház demokrata kézen tartása érdekében. A volt kaliforniai szenátor óriási menetelése számos eredménnyel példázható:

• Harris egy hét alatt 200 millió dollár kampánytámogatást zsebelt be,

  mely kétharmada új adományozóktól érkezett. Összehasonlításképp, a republikánus elnökjelölt, Donald Trump kampánya július elején arról számolt be, hogy 2024 második negyedévében összesen 331 millió dollárt gyűjtött össze. Ugyanezen időszak alatt Joe Biden néhai kampánya 264 millió dollárt szedett be. Az elnök elődjének számláján egyébként közel 285 millió dollár csücsült június végére, a demokrata kampánynak pedig 240 millió dollár készpénz állt rendelkezésre. Ez Biden július 21-i visszalépése óta majdhogynem megduplázódott a rekordmennyiségű bevétel következtében, ami nominálisan Barack Obama egész 2008-as kampánykiadásának több mint negyedével ér fel.

• Az elnök félreállása nyomán nemcsak a Demokrata Párt donorjai, hanem az aktivistabázisa is feltűnően lelkesebbé vált, 170 ezer új önkéntes csatlakozott ugyanis a Harris-kampányhoz egy hét alatt. Emellett a demokrata szavazók is teljesen máshogy élik meg a párt jelölési folyamatát: közvetlenül Biden visszalépése előtt a demokraták mindössze 17%-a látta ezt optimistán,

  azt követően azonban már több mint felük, ami 34 százalékpontos növekedéssel ér fel pár nap leforgása alatt.

  Ezen kívül 16-16 ponttal nőtt a magukat magabiztosnak és inspiráltnak tartó demokraták aránya, az izgatottaké pedig 26 ponttal emelkedett, ami immár a párt választóinak felére igaz. A YouGov szerint ráadásul

  a legtöbb demokrata lelkesnek (44%) vagy elégedettnek (33%) érzi magát a párt jövőjét illetően,

  ami meghaladja a 2016-ban és 2020-ban, a kampány ezen szakaszában tapasztaltakat. Ezzel szinte teljesen bezárult a Biden jelöltsége miatt erősen szétnyíló, demokraták és republikánusok közötti "lelkesedési olló". Érdekes, hogy 2016-ban, Donald Trump első jelöltségekor a republikánusok mindössze 23 és 17%-áról volt ez elmondható augusztus elején. Amiben pedig legszembetűnőbb a Harris okozta földindulás, az az, hogy az ő kampánygyűlésein jóval többen és jóval energikusabban vesznek részt, mint Biden rendezvényein.

why did I stay up till 3am making a von dutch brat coconut tree edit featuring kamala harris and why cant I stop watching it on repeat pic.twitter.com/hqcmerD1Pb

— ryan (@ryanlong03) July 3, 2024

• Nem mehetünk el szó nélkül a közösségi médiában generált Harris-jelenség mellett sem.

  Az egyesek által korábban kínosnak vagy szerencsétlennek tartott szófordulataiból rengeteg mém született, melyek közül kiemelkedik az

  Azt gondolod, hogy most estél ki a kókuszfából?

  kezdetű. Az alelnök ezt a költői kérdést egy 2023 májusi beszédében tette fel, amikor a mai fiatalokat kritizáló édesanyja szavajárását idézte. Az anekdotából mostanra számos mém és zenei feldolgozás készült, míg egyesek a kókusz és pálmafa emojikkal fejezték ki szimpátiájukat Harris felé. Amióta pedig a legfiatalabb szavazók körében népszerű Charli XCX brit popelőadó is posztolt a demokrata politikusról, az énekesnő dalait (és a legújabb Brat című albumjának neonzöld dizájnját) is felhasználják az alelnök népszerűsítésére, a hivatalos csatornáit beleértve. Harris vírusként terjedő közösségi médiás jelenléte szintén erős kontrasztot mutat Bidennel összehasonlítva.

Biden HQ rebranded as Kamala HQ. The Brat banner image is gonna get the most attention but honestly it's the pic.twitter.com/yZWhazdOsf

— Alyssa (Franke) July 22, 2024

Mindez tehát valóban optimizmusra adhat okot a Demokrata Párt berkein belül, de ha részletesen a számok mögé nézünk,

enyhén szólva mérföldekre állunk attól, hogy hirtelen Harris váljon a novemberi elnökválasztás favoritjává.

Továbbra is Trump viszi a pálmát

Az eddig nyilvánosságra hozott országos közvélemény-kutatások átlaga alapján

továbbra is a republikánusok újrázni kívánó elnöke áll az élen 2 százalékponttal.

A felmérések közül kettő hozta ki a demokrata alelnököt nyertesként, míg hét Trump győzelmét prognosztizálta gyakorlatilag Harris versenybe szállásával egy időben. Ha viszont az összesítésből eltávolítjuk a republikánusok felé való elhajlással vádolt Rasmussen adatait, még egyértelműbb statisztikai döntetlent kapunk: ekkor 46,3%-47,8% lesz az állás, ami mindössze 1,5 pontos előnyt jelent Trump számára. Ezt azonban nem feltétlen érdemes megtennünk, ugyanis 2020-ban a RealClearPolling átlaga mintegy 2,5 százalékponttal felülbecsülte a demokraták előnyét. Kérdés, hogy ez idén is így lesz-e, vagy esetleg megfordulhat-e ez a trend.

Ami például a Wall Street Journal adatait illeti, az újság által megbízott kutató "elképesztőnek" nevezte azt a változást, miszerint

július elején a Biden-szavazók csupán 37%-a lelkesedett érte, most pedig a Harrisre voksolók 81%-a lelkes a [választott jelöltje] miatt.

A WSJ szerint kétfős versenyben a volt elnök 2 százalékpontos előnyt tudhat magáénak, ám ha figyelembe vesszük a független Robert F. Kennedy Jr-t és a további jelölteket, a különbség 1 pontra csökken Trump javára. A New York Times számai alapján pedig a párharc többszereplőssé bővítése azzal jár, hogy Harris 44%-43%-ra átveszi a vezetést.

Mindenesetre a még körvonalazódó Trump–Harris-szembenállás rövid élete miatt érdemes többszörösen aláhúzni azt, amit minden közvélemény-kutatásnál, hogy ezek a számok a verseny mostani állását, jelen esetben kiindulópontját mutatják, és

a hátralévő kevesebb mint 100 napban bőven változhatnak még negatív és pozitív irányba is mindkét jelölt esetén.

Mielőtt búslakodásba kezdenének Kamala Harris rajongói, számos pozitív jelre bukkanhatunk a felmérésekben. Kiemelhetjük például, hogy

Harris népszerűségi rátája meredek emelkedésnek indult a Biden visszalépésébe torkolló vitát követően,

YouGov adatai alapján az alelnök 12 pontot javított a nettó megítélésén július elejéhez képest, a hónap legvégére pedig meg is előzte a republikánus elnökjelöltet (azaz, ha kivonjuk a róla a pozitívan vélekedők arányából a kedvezőtlen véleményt megfogalmazókét).

Erre viszont a Trump-pártiak helyesen azzal vágnának vissza, hogy az ábrán szintén világosan látható, hogy az exelnök megítélése 2023 ősze óta konzekvensen jobb volt, mint Bidené vagy Harrisé. Érdekesség, hogy visszalépése óta a hivatalban lévő demokrata is visszaszerzett egy jókora részt a vita után bezuhanó népszerűségéből.

Az Ipsos néhány napja publikált adatai alátámasztják ezt, de egy másik, igazán fontos fordulatról is beszámolnak. Eszerint a július 13-i merényletkísérlet és az azt követő héten megrendezett republikánus jelölőgyűlés okozta publicitás megtette a hatását, és rég látott szintre emelte Donald Trump kedvező megítélését. Ám a múlt hét Kamala Harrisről és az őt körülvevő demokrata lelkesedésről szólt az amerikai médiában, így az alelnök megítélése egy hét leforgása alatt szó szerint kilőtt:

a róla pozitívan vélekedők aránya 8 százalékponttal nőtt, míg a Harrist elutasítók hányada 4 ponttal visszaesett,

ami azt jelenti, hogy a hivatalba lépését követő "mézeshetek" után, évek óta először ismét – még ha 1 százalékponttal is, de – többen vannak róla jó, mint rossz véleménnyel. (A Morning Consult ezzel a trenddel egybevágóan már +4%-os nettó megítélést mért legutóbb Harrisnek). Ezzel párhuzamosan Trump veszített a momentumából, és a róla alkotott kép romlásnak indult.

Már az a tény önmagában földindulással járna a választás kimenetelét illetően, ha az eddig szinte ugyanannyira népszerűtlen jelöltek után az egyikőjük huzamosabb ideig sokkal kecsegtetőbb megítéléssel rendelkezne a másiknál. A Pew Research Center idén júniusban még arról számolt be, hogy rekordmennyiségű amerikai, minden negyedik állampolgár volt lesújtó véleménnyel mindkét párt akkori zászlóvivőjéről, amit főként Biden népszerűségvesztésének lehetett felróni.

Mindez persze csak egy darab felmérés egyetlen eredménye, viszont feltétlenül érdemes lesz követni, hogy Harris pozitív és Trump negatív népszerűségi tendenciája folytatódik-e. Az pedig egyáltalán nem Trump malmára hajtja a vizet, hogy az augusztus minden bizonnyal a demokratákról fog szólni, hiszen

Harris a hónap elején fogja bejelenteni alelnökjelöltjét,

majd 19. és 22. között rendezik Chicagóban a párt "politikai showműsorát", a jelölőgyűlést, ami extra médiafigyelemmel – és valószínűsíthetően népszerűségnövekedéssel – fog járni.

Megérte visszaléptetni Bident?

Az elnök döntésében valószínűleg főszerepet játszottak a demokraták súlyos vereségét előrejelző közvélemény-kutatási adatok, így adódik a millió dolláros kérdés, hogy megérte-e végül elállnia Bidennek az újrázástól. Noha végleges választ később fogunk kapni a későbbi felmérések (no meg persze a novemberi választás eredménye) alapján, egyelőre úgy tűnik, Harris igenis jobb esélyekkel indul harcba Bidenhez képest.

Az alelnök bevetése ugyanis gyakorlatilag meg nem történtté tette az elnök fiaskóját.

A RealClearPolling összesítése alapján Trump országos előnye a vitát követően meghaladta a 3 százalékpontot, melyet Harris egy hét alatt annak kétharmadára vágott vissza, ahogy azt fentebb bemutattuk.

Az első felmérések szerint a korábbi kaliforniai főügyész emellett az elnökválasztási győzelmet kiosztó csatatérállamokban is jócskán dolgozott a demokraták hátrányán. Az Emerson arról adott számot, hogy noha még mindig Trump nevezhető a favoritnak négy billegő államban (Nevadára és Észak-Karolinára nem terjedt ki a kutatásuk),

Biden két héttel ezelőtt mért 5 pontos hátrányát behozva Harris jelenleg döntetlenre hozná ki a versenyt Wisconsinban.

Az alelnök továbbá Georgiában 4, Pennsylvaniában pedig 3 százalékpontot javított, Arizonában és Michiganben pedig 2-t.

A Fox News szintén azt találta, hogy zárult az olló a rozsdaövezetben, sőt, Harris szerintük döntetlenre áll Michiganben és Pennsylvaniában, míg Trump Wisconsinban 1 pontos előnyre tett szert. A Fox legutóbb április közepén mérte a billegő államokat, akkor ugyanúgy döntetlent találtak Trump és Biden között, kivéve Michiganben, ahol akkor 3 ponttal vezetett Trump.

Ez alapján valóban megállja a helyét az a feltételezés, hogy Harrisszel egyáltalán nem veszítettek a demokraták, hanem a tavaszi állapotába hozták vissza a versenyfutást, legalábbis egyelőre.

Ami szintén Harris jelöltségének pozitívumát jelzi, az az, hogy

Biden korábbi Fehér Házba vezető elektori útját számottevően kiszélesíti.

Ahogy az elnök korábbi, egyben Harris jelenlegi kampányfőnöke is elismerte, Biden csupán a rozsdaövezeten keresztül arathatott volna diadalt, Pennsylvania, Michigan és Wisconsin elnyerésével. Ez a három billegő állam (Nebraska egyik kongresszusi körzetének egy darab elektori szavazatával kiegészítve) azonban pontosan 270 elektori szavazattal ért volna fel, ami pont a győzelemhez szükséges minimumot jelenti. Nehéz lett volna ennél kockázatosabb tervben bízni. Emlékeztetőül, Biden 2020-ban még 306 elektori voksot gyűjtött be.

Ám alelnöke

hatványozottan nagyobb eséllyel építheti újra az elnök négy évvel ezelőtti választói koalícióját.

Mint hónapokkal ezelőtt megírtuk, Biden 2020-hoz képest jelentős visszaesést könyvelhetett el demokrata bázisnak tartott színesbőrű és fiatal szavazók körében, ami hatással volt a faji és etnikai szempontból sokszínűbb lakossággal bíró napfényövezeti államokban mért népszerűségére is. A 2020-as választási eredményhez képest például több mint 7 százalékponttal zuhant be a szavazataránya Nevadában, Arizonában és Georgiában is.

Ezen az 59 éves Harris könnyebben javíthat a 81 éves "főnökéhez" képest, így államok sokkal többféle kombinációjával szerezheti meg a győzelemhez szükséges 270 elektori voksot. A Financial Times azt találta, hogy az eddigi kutatások átlaga alapján Harris lendülete nem annak köszönhető, hogy a már elkötelezett szavazók váltottak volna pártot, hanem annak tudható be, hogy

az alelnök meggyőzött rengeteg, ezelőtt bizonytalan vagy harmadik jelöltet támogató választót, elsősorban a fiatalok, a feketék és latinók közül.

Az elemzésük szerint Harris az idősek kivételével minden társadalmi csoportban egy csapásra javított a saját Trumppal szembeni számain, ami az afroamerikaiak és a 34 év alattiak körében elérte a 10 pontos változást is.

Ezt alátámasztja a New York Times felmérése, miszerint

Harris a demokrata elnök vita után összeomlott támogatottságát azonnal elkezdte toldozni-foldozni, és helyre is állította

– bár a bármilyen végzettségű fehérek, az afroamerikaiak, a 65 éven felüliek és a főiskolai végzettségűek körében nem történt számottevő elmozdulás a Times adatainak tükrében. A poll szerint július elején Trump országos szinten 43%-49%-re vezetett a demokrata jelölttel szemben, amit Harris 47%-48%-ra hozott be.

Az alelnök Biden vita utáni számaihoz képest a legkiterjedtebb visszarendeződést a fehéren, feketén és latinón kívül más rasszhoz vagy etnikumhoz tartozók (+28), a latinók (+23) és a 30 év alattiak (+18) körében érte el, akiket az elnök a legnagyobb arányban bizonytalanított el a csörtén nyújtott teljesítményével. Jelentős lehet emellett az is, hogy a függetlenek között korábban küszködő Bidentől eltérően átvette a vezetést ebben a csoportban.

Elsőre különösnek tűnhet, hogy Biden az utolsó számai alapján jobban teljesített Harrisnél a fekete szavazók körében (Biden +65, Harris +53), ez azonban valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vita után több befolyásos fekete politikus határozottan beállt az elnök mögé, aki mellett szintén kitartott az afroamerikai szavazóbázis. Mindazonáltal az elnök közvetlenül a vitát megelőzően csak 65%-on állt Trump 26%-ával szemben a biztos szavazó feketék körében a Times alapján (Biden +39). Biden vita előtti (!) teljesítményéhez képest Harris mostani előnye tehát 14 ponttal magasabb.

Ezen túl a Wall Street Journal kutatása kiemelte, hogy miközben a 2020-ban Bidenre voksolók mindössze 82%-a nyilatkozott úgy, hogy idén is az elnökre tervez szavazni, Harrist 92%-a támogatja azoknak, akik négy évvel ezelőtt Biden mellé tették az ikszet.

Új forgatókönyvek íródnak

Harris színre lépésével tehát új kampány kezdődött, és úgy tűnik, a demokrata alelnök mérföldekkel sikeresebben képes aktivizálni a pártja gerincének számító szavazói csoportokat. Ami pedig az összességében pozitívra forduló megítéléséhez kapcsolódik,

Harris nem kevés voksot hozhat a "double haterként" elhíresült, Bident és Trumpot egyaránt elutasítók tömegéből is.

(Ebben a csoportban Michiganben például Bidenhez képest 23 pontot javított a demokraták számain). Ezt tükrözheti, hogy a protestjelöltként is felfogható, független Robert F. Kennedy Jr. támogatottsága is látszólag lejtmenetbe kezdett, ahogy erre a CNN riportere rávilágított.

Remember all the talk of RFK Jr. being a big player in 2024? His support is collapsing. From 15% last year to 10% a month ago to 5% now with Harris replacing Biden. With most folks satisfied with either Harris or Trump, his support likely falls even lower. pic.twitter.com/tQmlB0TMHq

— Harry (Enten) July 31, 2024

Harris sikeréhez ezen kívül az is hozzájárulhat, hogy a korábbi kaliforniai szenátor hatékonyabban napirenden tudja tartani a demokraták egyik erősségét, az abortuszjog kérdését, mely kapcsán Biden hívő katolikus férfiként kevésbé bizonyult effektív kommunikátornak.

A YouGov is arra jutott, jóval több amerikai bízná Harrisre a terhességmegszakítás kezelését, mint Bidenre, ahogy az oktatás ügyét is. Miközben a többi demokrata hazai pályának tartott témakörben nincs óriási különbség az elnök és az alelnök között, addig a mínusz értékeket mutató, azaz azon kérdések terén, melyekben a választók inkább a Trump-féle politikát preferálják, szembetűnő pár érdekes adat.

A külpolitika kivételével mindegyikben jobban áll Harris a Trumppal való összevetésben, mint Biden,

az idei választás egyik legfőbb témáinak számító infláció és bevándorlás kezelésében pedig 4, illetve 5 pontot ver Bidenre. Ez kiváló hír lehet a Harris-kampány számára, hiszen ez a két témakör egyértelműen a republikánusok terepének számít. A BluePrint kutatása egyébként megerősíti, hogy a szavazók kevésbé hibáztatják Harrist a gazdaság állapotáért, mint Bident – bár egyelőre nemcsak az elnök kudarcait, a sikereit sem igazán kötik össze az alelnökkel.

A Wall Street Journal szintén azt találta, hogy Harrist leginkább az abortuszhoz való hozzáférés kezelésére tartják alkalmasnak az amerikaiak, de Trumphoz képest nincs óriási lemaradásban a külpolitika és a bűnüldözés terén sem – utóbbiban előnyt jelenthet az ügyészi múltja. A gazdaság és a bevándorlás terén viszont több mint 10 százalékponttal többen tartják kompetensnek a republikánus zászlóvivőt.

Trump ezt ki is használja, hogy ekézze a 2020-as demokrata előválasztási verseny során progresszív platformmal kampányoló Harrist. A volt elnök újonnan "veszélyes" és "hibbant" San Franciscó-i liberálisként, valamint az ország valaha volt legbaloldalibb alelnökeként festette le Harrist. Egyes ellenfelei emellett a gyakori nevetgélése miatt támadták, illetve inkompetensként, komolytalanként hivatkoztak rá. 

A republikánusok igyekeznek a volt kaliforniai szenátort Biden vélt gyengeségeivel lejáratni:

vádjaik szerint kudarcot vallott "határcárként", hozzájárult a bevándorlási válsághoz és kiterjesztené az állami egészségbiztosítást az országba illegálisan érkező bevándorlókra; az infrastruktúrafejlesztési csomag támogatásával tovább gerjesztette az inflációt; és korábban nem ítélte el a Black Lives Matter-tüntetésekkel összefüggő fosztogatásokat és támogatta a rendőrség finanszírozását megreformálni célzó defund the police-mozgalmat. Emellett gyakran visszatérő elem az is, hogy Harris részt vett Biden "valós egészségügyi állapotának eltussolásában."

Az utóbbi napokban a Harris-kampány az eredetileg a riválisai által az alelnökre aggatott "furcsa" jelzővel csepülte Trumpot és alelnökjelöltjét, J. D. Vance-t a különböző nyilatkozataik és javaslataik miatt. Vance például három éve úgy fogalmazott, hogy az olyan "gyerektelen macskás nők", mint Harris tönkretették az amerikai értékeket. (Az alelnöknek két nevelt gyermeke van ügyvédként dolgozó férje előző házasságából.) Trump harcostársa pár napja azzal védte meg magát, hogy ő a Demokrata Párt szerinte család- és gyerekellenes politikájára utalt.

Egyes republikánus kommentátorok azonban kontraproduktívnak nevezték Vance megszólalását,

ami elidegenítheti a női szavazókat. Miután pedig a párt néhány politikusa azzal vádolta Harrist, hogy csak a származása miatt jutott pozícióhoz, Mike Johnson republikánus házelnök kihangsúlyozta,

ez a választás a szakpolitikai kérdésekről fog szólni, nem a személyiségről.

Johnson hozzátette: "Az etnikai hovatartozásának, a nemének semmi köze ehhez."

Harris ezzel szemben az őt bűnösnek találó bírósági ítéletekkel támadta Trumpot. Múlt héten úgy állította magát a volt elnökkel szembe egy kampánygyűlésen, hogy ügyészként

mindenféle elkövetővel szemben felvettem a harcot: hitelezőkkel, akik nőket bántalmaztak, svindlerekkel, akik fogyasztókat vertek át, csalókkal, akik a saját hasznuk érdekében megszegték a szabályokat.

Majd kiemelte, "hallgassanak rám, amikor azt mondom, hogy ismerem Donald Trump típusát." Első reklámfilmjében Harris a szabadságra helyezte a hangsúlyt, amit többek közt a gazdasági előrejutáshoz, a saját testről való döntéshez és a megfizethető egészségügyhöz való hozzáférés lehetőségeként határozott meg. Trumpot pedig azzal gyanúsította, hogy káoszt és félelmet szítana az országban, és magát a jog uralma fölé helyezné.

Kérdés viszont, hogy mindezzel sikerül-e Harrisnek – a republikánusok nyerő ügyeinek számító – gazdaság- és bevándorláspolitikai támadásokat visszavernie, és volt ügyészként a bűnüldözés terén is meggyőzőbbnek bizonyulnia. A szavazók többsége által is liberálisként leírt alelnök ezért minden bizonnyal egy mérsékeltebbnek tartott, fehér férfi alelnökjelölttel igyekezhet "kiegyensúlyozni a szavazólapot", aki Roy Cooper kiszállásával valószínűleg Josh Shapiro pennsylvaniai vagy Tim Walz minnesotai kormányzó lehet (bár emlegetik Pete Buttigieg közlekedési minisztert és Andy Beshear kentuckyi kormányzót is). A népszerű, billegő állambeli Shapiro nagy eséllyel gyúrhatna Harris rozsdaövezeti támogatottságán, míg a szintén esélyes Mark Kelly arizonai szenátor – határmenti származásából adódóan – a migrációról szóló kommunikációt vehetné nyakába.

Összességében tehát

Harris csatasorba állításával javultak a demokraták esélyei novemberben,

ami a gyengélkedő Biden által veszélybe sodort kongresszusi választási eredményeiken is meglátszódhat. Ám a demokratáknak nem érdemes elbízni magukat csak azért, mert az alelnök a sprintet meggyőzően indította, hiszen a maraton még hátra van. Továbbá azt sem felejthetjük, hogy a közvélemény-kutatások szerint továbbra is Trump áll nyerésre szinte az összes billegő államban.

Így harrisnek egyáltalán nem elegendő Biden alacsony lécnek minősülő számait a tavaszi szintre visszahozni, hiszen már azokkal is vesztésre álltak.

Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Biden négy éve a kampány ezen szakaszában országosan több mint 8 százalékponttal vezetett a republikánus exelnökkel szemben, míg a demokraták újdonsült jelöltje épp 2 pontos lemaradással küzd. Egyszóval meglátjuk, ki fog-e tartani Harris lendülete egészen a november 5-i választásokig, vagy Trumpnak sikerül-e megállítani azt, hogy 2016 után ismét ő érjen révbe.

Címlapkép: Kamala Harris amerikai alelnök egy kampányrendezvényen a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban 2024. július 23-án. Címlapkép forrása: Daniel Steinle/Bloomberg via Getty Images