Venezuela az elmúlt években az egyre súlyosabb válság miatt került többnyire a hírekbe. A gazdasági helyzet egyre kilátástalanabbá vált, miközben emberek milliói hagyták el az országot, ezzel Dél-Amerika legsúlyosabb menekültválságát előidézve. Egyes becslések szerint közel 8 millió venezuelai él a régió más országaiban, a legtöbben Kolumbiában, itt összesen 3 millió fő. Ez a teljes népesség egyötöde. A legfontosabb kérdés a tehát az lesz, hogy ki lehet képes véget vetni ennek az általánossá váló krízisnek.
Sorsfordító választás
Az egyik legesélyesebb indulónak az ellenzéki Egységes Platform elnökjelöltjét, Edmundo González Urrutiát tartják. A több párt összeállásából létrejött koalíció vezetőjeként jelentős támogatottsága van a korábbi diplomatának. Egyes felmérések szerint nagy előnnyel vezet Maduro előtt, ezért
könnyen meglehet, hogy 2013 után más elnök lesz Caracasban, bár az elmúlt időszakban némileg közelebb kerültek egymáshoz a jelöltek.
El candidato opositor al régimen de Nicolás Maduro, Edmundo González, lidera las preferencias electorales en Venezuela con ventaja de 3 a 1 sobre el actual Presidente, según la más reciente encuesta de la Consultora Poder y Estrategia. Las elecciones en Venezuela se llevarán a pic.twitter.com/99NsK4OAdp
— PollsMX (@PollsMX_) July 24, 2024
A kormány rajtuk kívül további nyolc jelölt indulását hagyta jóvá, ám az ő együttes támogatottságuk nem éri el a 10 százalékot. A Council on Foreign Relations elemzése szerint a fő kérdések a következőek lehetnek:
- Demokrácia: Nicolás Maduro vezetése alatt Venezuela egyre jobban autokrata országgá vált. Urrutia ezzel szemben kampányában elkötelezett volt a független intézmények (bíróságok, törvényhozás, kormányzati szervek) visszaállítása mellett. Szeretné, ha újra szólásszabadság lenne az országban, valamint a politikai foglyok szabadon bocsátását is el akarja érni. Egyes szakértők szerint amennyiben
a regnáló elnök egy harmadik ciklusra is maradhat az ország élén, akkor az gyakorlatilag az ellenzék teljes megsemmisülését is jelentheti.
- A hosszú évek óta tartó pénzügyi kilátástalanság jelenti jelenleg a legfontosabb kérdést az országban. Venezuela teljes gazdasága az elmúlt évtizedben gyakorlatilag megfeleződött a több évtizedes rossz politika és a korrupció következtében. A következmény az lett, hogy milliók szegényedtek el, az alapellátás szörnyű helyzetben van. Ugyan az Egyesült Államok fél évre enyhítette a szankciókat, ezzel sikerült némileg növelni az állami bevételeket, de ez sem volt elég ahhoz, hogy sikerüljön kilábalni a krízisből. Az Egységes Platform szerint az állami kézben lévő olajipari vállalatokat privatizálni kellene, valamint fokozatosan a megújuló energiaforrásokra kellene átállni. Ezen felül külföldi kölcsönöket szeretnének felvenni a hatalmasra duzzadt államadósság törlesztéséhez.
- Maduro esetleges győzelme azzal fenyeget, hogy további milliók fognak csatlakozni a már most is külföldön élő venezuelaiak tömegéhez. Ellenkező esetben rengetegen – egyes felmérések szerint akár az itt élők 40 százaléka – hagyhatja el az országot. Ez nemcsak itt okozna súlyos hatásokat, hanem
az egész régióban a mostaninál is drámaibb válságot idézne elő.
Sokan viszont már nem a térséget választanák úticélul, hanem a tágabb régióba – például az Egyesült Államokba – mennének. 2019 óta az amerikai határőrség összesen 800 ezer menedékkérőt regisztrált Venezuelából.
A mostani választások abból a szempontból is különlegesnek számítanak, hogy az ellenzék újra visszatér. 2015 óta ugyanis az volt a jellemző, hogy a nem kormánypártok gyakorlatilag kivonultak a politikai palettáról, mivel Maduro a komolyan vehető jelölteket nem engedte elindulni. A helyzet 2023 őszén változott meg, amikor az elnök megállapodott az ellenzéki pártokkal arról, hogy valódi verseny lesz, ahol képviseltethetik magukat a kihívók is. Caracas viszont ezt a döntést csak kényszerből hozta meg, mivel ez is hozzájárult ahhoz, hogy Washington a gazdasági szankciók átmeneti lazítása mellett határozzon. A Fehér Ház kikötötte, hogy amennyiben Caracas nem tartja be az ígéreteit, úgy visszatérnek a korábbi állapothoz.
Az ellenzék María Corina Machado elnökjelölt mögött egyesült, ám őt 2024 januárjában csalásokra és jogsértésekre hivatkozva a legfelsőbb bíróság eltiltotta az indulástól.
Az Egységes Platform erre még nem döntött a totális visszalépés mellett, hanem egy másik jelölt, Urrutia mellé sorakozott fel. Maduro viszont már így is megütheti a bokáját: az Egyesült Államok szerint nem tartotta be az ígéretét, így búcsút inthet az átmeneti gazdasági fellendülésnek.
Caracas, como toda Venezuela, así de lista para GANAR este domingo 28 de julio con . @EdmundoGU
— María (Corina) July 26, 2024
A vasárnapi választások azért is számítanak különösen kényesnek Venezuelában, mivel hatalmas a feszültség az országban. A több millió kivándorló is jelzi már, hogy mekkora a csalódottság, de még mindig emberek millió maradtak, akik nem értenek egyet a caracasi kormány politikájával. Félő, hogy egy látványos választási csalás hatására elszabadulnak az indulatok, véres összecsapásokba torkollnak az események. Maduro számára kritikusan fontos, hogy a manipulált voksolás látszata nélkül tartsa meg az elnöki székét. Utoljára 2013-ban kellett izgulnia az eredmények miatt, akkor szűken győzte le Henrique Caprilest, azóta gyakorlatilag előre lefutott volt minden választás(nak látszó esemény) végkimenetele.
A helyzet most merőben más, mint akkor, mivel az összeálló ellenzék valódi fenyegetést jelent a hatalmára nézve.
Vasárnap viszont van miért aggódni a választások végkimenetele miatt:
- Venezuelában könnyen eljöhet egy hasonló helyzet, mint Iránban, ahol a szavazásra jogosultak tömegei távolmaradással fejezik ki elégedetlenségüket a rendszerrel szemben.
- Ahhoz, hogy valaki leadhassa a voksát, regisztrálnia kell, viszont itt már rögtön a kormánypárt felé lejtett a pálya: a külföldiek számára szinte lehetetlen volt megoldani a regisztrációt.
- A független felügyelet hiánya szintén azzal fenyeget, hogy manipulált eredményeket fognak közzétenni majd a voksolás lefutását követően.
- Maduro az elmúlt időszakban fokozta a kormánykritikus hangok elleni fellépést, több embert letartóztattak. Emberi jogi szervezetek szerint csak az idei év elején legalább négyszáz alkalommal történt atrocitás valamilyen ügyben aktivisták ellen.
- A sajtószabadság egyre kevésbé létezik az országban, a vezetés folyamatosan nyomást gyakorol a média munkatársaira, hogy hallgassanak el bizonyos információkat, míg más szempontokat erősítsenek fel. Egyértelmű, hogy az elnök újraválasztásához szükséges narratívák kapnak nagyobb figyelmet.
Az viszont nem feltétlenül jó előjel a jelenlegi vezetés számára, hogy nagyon
sokan hatalmas várakozással tekintenek a vasárnapi voksolásra, sőt, egyenesen a második „függetlenség napja”-ként hivatkoznak rá.
Az is világos, hogy az ellenzék vezére továbbra is az eltiltott Machado, aki gyakorlatilag a háttérből irányítja az eseményeket, megállíthatatlanul járja az országot, szónokol a változás mellett. Az, hogy az 56 éves politikust nem börtönözték be, azt jelzi, hogy a kormányerők tartanak a népszerűségétől és félnek, hogy egy drasztikus lépés hatására fellázadnának a venezuelaiak.
Instabil jövőkép
Az amerikai Center for Strategic & International Sudies agytröszt elemzésben szedte össze a vasárnapot követő lehetséges jövőképeket Venezuelában, amennyiben az elnök hatalmon akar maradni. Vannak arra utaló jelek, hogy egy esetleges választási vereség esetén Nicolás Maduro foggal-körömmel ragaszkodni fog a székéhez. Néhány valószínű forgatókönyv:
- Elhalasztás vagy törlés: messze ez lenne a legkockázatosabb a rezsim számára. Az elmúlt közel egy évben végig azon dolgoztak, hogy fenntartsák a valódi demokrácia álarcát. Kulcsfontosságú lenne a kormány számára, hogy olyan győzelmet arasson, amelyet a nemzetközi közösség is elfogad, mivel így a szankciók is csökkennének és gyakorlatilag betonbiztos helye lenne Madurónak. Az elmúlt alkalmak nem éppen azt támasztották alá, hogy erre reális lehetőség van. 2018-ban viharos események zajlottak le az országban, amikor az ellenzéki Juan Guaidó ideiglenesen átvette a hatalmat.
Egy esetleges halasztás vagy törlés csak további feszültséget gerjesztene a lakosságban, miközben az Egyesült Államok is várhatóan keményebb politikai irányvonalat venne az országgal szemben.
A CSIS szerint viszont van erre is terv, méghozzá különböző összeesküvéselméletek terjesztésével vagy nemzeti válság kreálásával. Ez utóbbiban a szomszédos guyanai Essequibo területével kapcsolatos vita jöhet kapóra. - Zűrzavarkeltés: Maduro számára kulcsfontosságú, hogy elvegye azoknak a kedvét a szavazástól, akik az ellenzéki erőket támogatják. Erre jó példa az, hogyan teszik nehézzé a világosan kormányellenesek számára a részvételt (elmenekült venezuelaiak). Belföldön a közigazgatási szervek azzal gördítenek akadályokat a választani akarók elé, hogy jelentősen csökkentik a szavazóhelyiségek számát, ezzel növelve az elérhetőséget és a várakozási időt. Része ennek a forgatókönyvnek még az is, hogy esetleg váratlan letartóztatásokkal egyszerűen leveszik a legfontosabb ellenzékieket a játékból. Ez rendkívül kockázatos lépés lenne, illetve ennyire közel a választáshoz már várhatóan nem is tudnák meglépni.
- Csalás: az elnök ekkor hihetetlen győzelmet jelentene be, mindenféle bizonyíték vagy alátámasztás nélkül. Az szinte bizonyos, hogy kisebb mértékű csalások lesznek az országban, ennek a gyakorlata immár évtizedek óta bevett helyben. Ételosztással, és más ajándékokkal próbálják megvenni a szavazatokat, manipulálják a helyszíneket az utolsó pillanatban, zaklató emberek kiküldése az ismert ellenzéki központokba – ezek olyan módszerek, amilyeneket korábban láttunk. Az is előfordulhat, hogy a Maduro fő bázisának számító vidéki számlálás késedelmeire hivatkozva elhalasztják az eredményhirdetést, majd később választási csalással és szabotázzsal vádolják meg az ellenzéket. Egy ilyen forgatókönyv járna a legkisebb kockázattal a rezsim számára, viszont
számolnia kellene még így is a nemzetközi közösség határozott elutasítására, és remélnie, hogy a szövetségesei – Oroszország, Kína, Irán – segíteni tudnak átvészelni a helyzetet.
Volt már arra is példa, hogy mások ezzel próbálkoztak Dél-Amerikában, de végül nem sikerült a terv (például Evo Morales, 2019, Bolívia). - Az ellenzék győz: ha a fent felvázolt kisebb „stiklik” nem járnak sikerrel, és ennek ellenére sem tud a kormány nyerni, arra is ki kell dolgozni terveket. Az elmúlt hónapok várakozásai alapján már csak viszonylag szabad választások esetén is súlyos vereséggel nézhet szembe Maduro. Ebben az esetben vélhetően tárgyalóasztalhoz akar majd ülni, hogy saját maga és más vezetők számára biztosítsa a szabadságot. El akarja érni, hogy ne vonják felelősségre és más országoknak sem adják ki. Urrutia részéről van is hajlandóság egy amnesztiára, amellyel egy esetleges polgárháborút előznének meg, amelyet a kormányt támogatók robbantanának ki az új hatalom ellen. Maduro számára
utolsó szalmaszálként megmarad, hogy bíróságokon harcoljon az eredmények ellen, ugyanis csak 2025 elején kellene a veresége esetén átadnia az elnöki széket.
More than seven million people have fled their homes since 2015 due to the worsening socio-economic and security crisis in , according to the latest reports from the UN Refugee Agency (UNHCR) and the International Organization for Migration (IOM). #Venezuela
— Statista (@StatistaCharts) October 21, 2022
Venezuela tehát fordulóponthoz érkezett, és gyakorlatilag minden egyes forgatókönyv nagyon turbulens változásokat ígér az országnak. Könnyen meglehet, hogy minden marad a régiben, ekkor viszont Maduróra a szomszédos országok kezdhetnének el jóval nagyobb nyomást gyakorolni, mivel egyes helyeken már nem tudnának kezelni egy újabb menekültáradatot. Az elnökre nagyon nehéz időszak vár minden szempontból a vasárnapi szavazást követően, hiszen vagy a székét kell átadnia, vagy pedig súlyos elégedetlenkedéssel és nemzetközi kitaszítottsággal kell szembenéznie. Egyik sem túl kecsegtető jövőkép számára.
Címlapkép forrása: Jeampier Arguinzones/picture alliance via Getty Images
