Váratlan események sorozata tarkítja az Egyesült Államok közelgő elnökválasztását, évtizedek óta nem volt ennyire kiszámíthatatlan az, hogy ki vezeti majd a szuperhatalmat. Joe Biden demokrata elnökjelölt televíziós leszereplése után Donald Trump, republikánus politikus vált egyértelműen a Fehér Ház elsőszámú várományosává. Az azóta eltelt időben a korábbi elnököt megpróbálták megmerényelni, míg a riválisa – engedve pártja nyomásának – visszalépett a jelöltségtől. Utódjáról egyelőre még csak találgatni lehet, a legesélyesebbnek most Kamala Harrist, Biden alelnökét tartják. Bár egyáltalán nem lehet lefutottnak tekinteni a novemberi szavazást, a világ politikai szereplőinek fel kell készülniük arra a lehetőségre, hogy Donald Trump vissza fog térni Amerika élére. A politikus több alkalommal is tett már igencsak sarkos kijelentéseket, amelyek szembe mennek az eddigiekkel, ezekkel pedig a mostani kampányában sem maradt adós. 2024-ben nem úszta meg Tajvan sem, ráadásul a republikánus elnökjelölt kifejezetten határozott véleményt fogalmazott meg a szigettel kapcsolatban:
Nagyon jól ismerem ezeket az embereket, nagyon tisztelem őket. Elvették a chipüzletágunk mintegy 100 százalékát. Úgy gondolom, Tajvannak fizetnie kellene nekünk a védelemért.
Mindez azt jelentheti Tajpej számára, hogy az eddigi stabil támogatás Washington felől némileg megváltozhat, amennyiben Trump nyer. A korábbi elnök szavai miatt egy bizonytalanabb helyzetre kell forgatókönyveket készíteni, amelyben a saját védelmüket is meg kell erősíteni. Tajvan vezetője, Laj Csing-tö elnök májusban lépett hivatalba, az egyik legfontosabb célja pedig az, hogy folytassa elődje politikáját és továbbra is nagyon szoros viszonyban legyen az Egyesült Államokkal. Ez viszont egyáltalán nem bizonyul egyszerű feladatnak a politikus számára, mivel két nagy nehézséggel is szembe kell néznie:
- Belpolitikai problémák: a tajvani társadalom kettészakadt, amely aztán a politikai életen is rajta hagyta a lenyomatát. A legnagyobb pártok közül alig emelkedett ki a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) a Kínával jobb kapcsolatra törekvő Kuomintang (KMT) mellől. Emellett egy másik mozgalom is kifejezetten eredményesen szerepelt, a Tajvani Néppárt szintén közeledne Pekinghez. A két, a keleti nagyhatalom felé húzó formáció együttesen képes a parlamentben többséget alkotni és akadályozni Laj törekvéseit. A megosztottságot jól jellemzi, hogy a 2024-ben már több alkalommal súlyos verekedésig fajult a vita a tajpeji parlamentben.
And here are the full results of the Taiwanese Presidential and Legislative elections courtesy of : @taiwanplusnews
— Taiwan (Policy) January 13, 2024 - A külpolitikai színtér is izgalmasan alakul, mivel Trump kijelentései nem ígérnek semmi jót a szigetre nézve. Különösen az a kérdés, hogy a sziget jólétét biztosító chipszektort meg szeretné-e szorongatni. A legutóbbi kijelentése alapján akár erre is számíthatnak a tajvani politikusok. Az sem elhanyagolható emellett, hogy pontosan mit hoz a jövő a fegyverkereskedelem szempontjából.
Donald Trumptól egyáltalán nem szokatlan, hogy „kritikával” illeti az Egyesült Államok hagyományos szövetségeseit, ezzel némileg kikezdve az erős partnereket is.
A kijelentés egyben arra is utalhat, hogy a politikus nem fog élesen elválni a korábbi irányvonaltól, továbbra is a tranzakció alapú kétoldalú kapcsolatrendszerben gondolkodik. Ez azonban még önmagában nem egyáltalán nem jelenti azt, hogy Trump hatalomra kerülése esetén azonnal hátat fordít Tajvannak, és ezt követően a sziget már nem számíthat semmiféle fegyverszállítmányra.
Stratégiai sziget
Trump számára a vélhetően jövőben sem lesz elhanyagolható szempont Tajvan helyzete, mivel abban nagyjából egyetértés van az Egyesült Államokban pártállástól függetlenül, hogy az elmúlt években megkérdőjelezhetetlenül Kína vált a legnagyobb riválissá. A következő elnöknek nem is marad sok más esélye, csak az, hogy valahogy megpróbálja visszatartani Peking növekvő befolyását. Ehhez viszont az olyan kulcsfontosságú helyekre is szüksége lesz, mint a Dél-kínai-tenger északi részén fekvő sziget. Ráadásul
a hivatalos védelmi paktum hiánya ellenére az USA-t törvény kötelezi arra, hogy Tajvan számára biztosítsa az önvédelemhez szükséges eszközöket.
Laj elnök számára is ez marad az elsőszámú terv: fenntartsa a szoros kapcsolatot Washingtonnal, bárki is lesz az amerikai elnök. A kényszerhelyzet abból is fakad, hogy nincs még egy hatalom jelenleg a Távol-Keleten, amely képes lenne felvenni a versenyt Kínával, világszinten kizárólag az Egyesült Államok képes erre. Ennélfogva, mivel Tajpejnek alapvetően a kvázi szuverén működését kellene megvédenie egy sokkal erősebb riválissal szemben, ezért meg kell győznie arról Trumpot – amennyiben ő lesz a következő amerikai elnök – hogy a gazdasági megközelítés helyett sokkal inkább védelmi-biztonsági szempontból álljon hozzá a szigethez. Ezen felül viszont Cso Jung-taj miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy hajlandóak nagyobb részt vállalni a Tajvani-szoros és az indo-csendes-óceáni térség védelmében.
Update: The Taiwan Air Force (calling itself the Republic of China Air Force) has 141 F-16 fighter jets, with an additional 66 fighter jets, F-16V class, on order from the US. General Dynamics is rushing these jets to Taiwan in preparation for war with China!! China may invade pic.twitter.com/W6xxiyHveK
— US (Civil) May 24, 2024
Washington Tajvan legnagyobb fegyverkereskedelmi partnere, ráadásul már évtizedek óta folyamatosak az amerikai fegyvereladások a szigetre. Az 1990-es évektől kezdve egyre nagyobb üzleteket kötöttek a felek, ezek közül néhány:
- 1992-ben George H. W. Bush amerikai elnök mintegy 6 milliárd dollár értékben kötött megállapodást Tajpejjel 150 darab F-16-os vadászgépek legyártására.
- Egy évvel később 10 milliárd dollár értékben Patriot rakétákról állapodtak meg.
- Bill Clinton ciklusában igen aktívan mentek az amerikai fegyverek Tajvanra, érkeztek ekkor – többek között – E-2T Hawkeye légtérellenőrző gépek, radarok, hadihajók, M60A3 harckocsik, légvédelmi rakétaelhárító rendszerek, torpedók, AH-1W Super Cobra és Chinook helikopterek, és M109-A5 önjáró tarackok is.
- A tendencia később sem állt le, a Bush-kormányzat szinte azonnal 18 milliárd dolláros szerződést írt alá Tajpejjel, ebben tengeralattjárókról, rakétákról és számos más fejlesztésről született dokumentum, ám ezt később át kellett dolgozni. Ennek ellenére a republikánus amerikai vezetés nem szakította meg a hagyományossá váló jó viszonyt.
- A 2010-es években egyre modernebb fegyverek mehettek a szigetre, bár az elköltött pénzösszeg valamelyest visszaesett.
- 2017-től a Trump-kormány a korábbinál lelkesebben üzletelt Tajvannal, jelentős megállapodásokat kötöttek egymással, így például 66 darab F-16-os vadászgép széleskörű modernizálásáról döntöttek, valamint Abrams tankok is érkezhetnek a szigetre egy döntés következtében.
- A sormintán nem változtatott Joe Biden sem, továbbra is számos fegyver mehetett a szigetre.
Donald Trump 2017 és 2021 eleje között egyszer már volt az Egyesült Államok elnöke, akkor jelentős figyelmet szentelt a távol-keleti régiónak, bár elsősorban Észak-Koreával és Kínával foglalkozott. Mivel sem Peking, sem pedig Phenjan nem jelent kisebb fenyegetést azóta, ezért feltételezhető, hogy annak ellenére is egy újabb vámháborúra lenne kilátás a két nagyhatalom között, hogy a republikánus politikus alapvetően kedves szavakat használt Hszi Csin-pingre. Retorikai szempontból az, hogy Trump a „barátjának” nevezte a kínai elnököt, az éles váltást jelent Joe Biden mondataitól, aki több alkalommal is „diktátornak” nevezte a pekingi államfőt. Tajvannal korábban szívélyes kapcsolatot ápolt a republikánus politikus, kisebb botrányt is okozott azzal, hogy fogadta Caj Jing-ven, akkori elnök telefonhívását. Ez volt ugyanis a legmagasabb szintű kommunikáció a sziget és a nagyhatalom között azóta, hogy az 1970-es évek végén Washington hivatalosan szakított Tajpejjel.
Trump visszatérése esetén a totális elfordulás nem fenyegeti a szigetet, mivel az Egyesült Államok hadiiparának fontos érdeke, hogy továbbra is számos üzletet kössenek a távol-keleti szigettel.
Ennek ellenére a tajpeji vezető DPP számára teljesen újra kell értékelnie a katonai doktrínáját, mivel előfordulhat, hogy sokkal kisebb figyelmet kap majd Washingtonból, mint amekkorát remél. Ezt több úton is el tudja érni:
- A saját hadiiparra támaszkodás: kifejezetten sok veszéllyel kecsegtet a világ – elsősorban nyugati – hadiipari szereplői számára, ha Tajvanra adnak el fegyvereket, ezért csak kevesen akarnak katonai megállapodást kötni a szigettel. Az európai hatalmak adott esetben akár képesek lehetnek helyettesíteni az Egyesült Államokat, ám az EU álláspontja Kínával kapcsolatban nem stabil és egyértelmű. Ennélfogva a legstabilabb megoldást az jelenheti a szigeten, ha más hatásoktól teljesen függetlenül, a saját erejéből építsen fel egy jól futó üzletágat. Ennek veszélye abban rejlik, hogy
Pekinggel ez nem fogja tudni felvenni a versenyt, vélhetően sem technológiai, sem pedig mennyiségi értelemben.
- Más hatalmakra támaszkodik, esetleg a térségi országokra: Kínával nézeteltérése van jó pár országnak a Távol-Keleten, amely kapóra jöhet Tajpejnek. A Peking táplált feszült viszony esetleg az ő oldalára billentheti a kormányok szimpátiáját, ezért érdemes lehet abban gondolkodnia, hogy egy védelmi szövetségi rendszerben gondolkozzon a régióban. Ezzel azonban több probléma is van: egyrészt Kína túlereje, másrészt a hezitáló középhatalmak. Az „ázsiai NATO” gondolata nem teljesen új, ám ennek is a vezetői szerepét az Egyesült Államok vállalta magára. Amennyiben Donald Trump hatalomra jut és ezektől elfordul, úgy
kétségessé válnak azok az ígéretes kezdeti eredmények, amelyek lassan egy új védelmi szövetség létrejöttéhez vezethettek volna.
Fontos megemlíteni, hogy amikor Donald Trump azt állítja, hogy „semmit nem kapnak Tajvantól a chipüzletben”: a sziget vezető félvezetőgyártó vállalata, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Co (TSMC) ugyanis mintegy 65 milliárd dolláros értékben ruházott be az Egyesült Államokban, ennek keretében három üzemet húztak fel.
Taiwanese TSMC employees experienced serious culture shock in Arizona. Everything is so big in America, said one engineer. His wifes impression of the US: Great mountains, great rivers, and great boredom. #longreads
— Rest (of) July 21, 2024
Mindazonáltal szinte bizonyos, hogy a republikánus elnök megválasztása esetén valamilyen változás fog beállni a politikájában a Távol-Keleten, mivel olyan személycserék zajlottak a stábjában, amelyek jelzik a fordulatot. Nincs már ott Mike Pompeo egykori külügyminiszter és Matt Pottinger korábbi nemzetbiztonsági szakértő sem, akik jelentős szerepet játszottak az egykori elnök politikájában. A Nikkei Asia szerint ezúttal
az alelnökök lehetnek majd kulcsszerepben.
Laj helyettese Hsziao Pi-kim, aki korábban „kvázi” nagyköveti pozíciót töltött be az Egyesült Államokban, valamint az édesanyja is amerikai. Trump helyettese J.D. Vance lehet, akitől a legtöbben azt várják, hogy akár az ukrajnai támogatások kárára is, de meg akarja fékezni Peking felemelkedését. Ez elsőre még ígéretesen is hangzott, ám a Nemzeti Konvención a jelölését követően azonnal kijelentette, hogy
többé nincs ingyen utazás a szövetségesek számára.
Ezzel arra gondolt, hogy a republikánus politikusok egy jelentős része szerint Washington kihasználják a baráti országok, mivel nem hajlandóak a haderőre költeni, miközben elvárják a „nagy testvér” óvását.
Tajvan úgy véli, hogy Kijev amerikai támogatásának leállítása vagy csak a szállítmányok mennyiségének csökkenése is problémás lenne a saját ügyük szempontjából.
Szerinte ugyanis egy ilyen lépés azt erősítené Washington riválisaiban, hogy érdemes támadó hadműveletet kezdeni, mivel a nyugati nagyhatalom többé nem képes mindenre kiterjedő védelmet biztosítani a szövetségeseinek.
Az már most látszódik, hogy a belpolitikai feszültségekkel nagyon nehezen tud majd megbirkózni a DPP elnöke Tajvanon. A védelmi kiadások növeléséhez a parlamenti többséget élvező ellenzékieken kellene átverni a tervezetet, amit nem nagyon akarnak elfogadni. Az is beszédes, hogy a tajpeji parlamentben legtöbb képviselővel rendelkező KMT már azt hangoztatja, hogy a szigetük sorsa csak egy alku tárgya lesz a Peking-Washington közötti megbeszélésen.
Címlapkép forrása: Annabelle Chih/Getty Images
