Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A hatalmas emberveszteséget látva rögtön felmerül a kérdés, hogy ilyen körülmények között megéri-e bármilyen magas rangú Hamász-vezető kiiktatása. Még ha kiderül, hogy Deif életét vesztette, nem egyértelmű, hogy annak van-e akkora tényleges haszna, hogy egy háború körülményei között politikailag, morálisan, vagy stratégiailag legitimáljon egy ennyi civil áldozattal járó beavatkozást.
Terrorista vagy népi hős?
Mohamed Deif minden kétséget kizárólag az október óta tartó háború legmagasabb rangban lévő áldozata lenne a Hamász részéről.
A Gázai-övezetben található khan júniszi menekülttáborban Mohamed Diab al-Maszri néven született Deif már az 1980-as években, az első palesztin intifáda (felkelés) során csatlakozott a Hamászhoz. Később a szervezet katonai szárnyának, a Kasszám Brigádoknak volt alapítója, majd a 2002-től vezetője.
Ebben a pozícióban majdnem két évtizedig koordinálta a Hamász katonai tevékenységét, beleértve a különböző merényletek szervezését. Deif volt az, aki tavaly október 7-én bejelentette az „al-Aksza árvíznek” nevezett katonai akciót, amelyben 1200 ember halt meg, és amely során a Hamász és szövetségesei több mint 240 túszt fogtak el. Nem véletlen tehát, hogy az izraeli hadsereg számára Deif az egyik legfontosabb célponttá vált a kilenc hónapja tartó háború során.
Fontos ugyanakkor látnunk, hogy sok palesztin számára Deif nem terrorista, sokkal inkább egy legendás népi hős. A menekülttáborból a Gázát 2006 óta uraló szervezet felsővezetéséig jutott, Izrael 1989-ben 16 hónapig fogságban tartotta, később pedig számos akciót szervezett ellene – sikertelenül. Felvett neve is erre utal: a „deif” arabul vendéget jelent, mutatva, hogy Deif folyamatosan úton van, és bujkál az izraeli hadsereg elől.
Politikai és szimbolikus győzelem
Mindebből kifolyólag érthető, hogy izraeli szempontból miért tartják fontosnak a katonai vezető kiiktatását. Deif halálának szimbolikus értékét hasonlíthatjuk az al-Káida volt vezetőjének és a szeptember 11-ei támadások egyik kitervelőjének tartott Oszama bin Láden halálához, vagy akár Abu Bakr al-Bagdádiéhoz, az Iszlám Állam „kalifájához”. Persze a Hamász máshogy működik, mint a két globális dzsihádista szervezet, ezért Deif tényleges szerepe más volt, mint a két dzsihádista vezetőjéé, ettől függetlenül helyénvaló lehet a párhuzam.
Az, hogy a gyakorlatban a Hamász működésére milyen hatással lenne a Kasszám Brigádok első emberének halála, egyelőre nem egyértelmű. A fegyveres csoportok vezetőinek kiiktatását, bármennyire is tűnik fontos győzelemnek, nem szabad túlértékelnünk. A Hamász sok más radikális közel-keleti csoporthoz képest is jól szervezett, ezért működése kisebb mértékben függ egy-egy személyiségtől. Természetesen az utódlás kérdése, egy-egy vezető karizmájának és kapcsolati hálójának elvesztése problémákat szülhet, ezek azonban egy jól működő szervezet esetén kezelhetőek. Sőt, még arra is látunk példát, hogy egy vezetőváltás megerősít egy fegyveres csoportot, hiszen erősíti az intézményi mechanizmusokat és szokásokat.
Ettől függetlenül persze Izrael szempontjából politikailag két fontos előnye mindenképp lehet Deif kiiktatásának.
- Egyrészt Benjamin Netanjahu kormányának nagy szüksége van győzelmet felmutatni az elhúzódó gázai háború viszontagságai között. Függetlenül attól, hogy a kormányfő már bejelentette a hadművelet intenzív szakaszának végét, a Gázai-övezet nem látszódik stabilizálódni. A Hamász egyelőre túlélte az ellene indított háborút, és Deif kiiktatása előtt nem sikerült a nagy nevek közül senkit kiiktatni – az egyetlen kivétel talán Száleh al-Arúri meggyilkolása volt az év elején Bejrútban. Deif kiiktatása elméletileg növelheti az izraeli kormány mozgásterét egy Hamásszal való kiegyezésre is. Ha sikerül egy fegyverszüneti megállapodást elérni, azt Netanjahunak győzelemként kell eladnia, erre pedig az október 7-i támadás mögött álló vezetők likvidálása nélkül kevés esélye van. Persze a gyakorlatban ez nem jelenti azt, hogy a tárgyalások egyik napról a másikra sikeresek lehetnek: jelenleg a Hamász ugyan kompromisszumkészebbnek látszik, azonban most épp úgy tűnik, mintha Netanjahu húzni akarja az időt.
- Másrészt, ezzel párhuzamosan Deif likvidálása a Netanjahu-kormány belpolitikai pozícióját is erősíti. Ugyan a kormánypártok támogatottsága bezuhant október 7-ét követően, a népszerűségi számok lassan, de biztosan növekednek. A háború során Netanjahu a keménykezű és könyörtelen vezető imázsát vette fel, amelyet erősíteni tud a Deif elleni fellépés, vagy a pár héttel korábbi túszszabadítási akció.
Humanitárius katasztrófa
A politikai és szimbolikus haszon ellenére ugyanakkor rengeteg ellenérv hozható fel Deif kiiktatásának hatékonyságával kapcsolatban. Ezek közül a legfontosabb a beavatkozás humanitárius ára. Az izraeli kormány ugyan elvileg igyekezett minimalizálni a civil áldozatok számát, ez így is körülbelül száz ember halálát és több száz ember sérülését okozta. Láthatóan a katonai és politikai vezetés mindent meg akart tenni, hogy Deif ne jusson ki élve a területről, akár több száz ember életét feláldozva, ráadásul egy olyan területen, amely a háború kezdete óta biztonsági zónának jelöltek meg, ahol a civilek biztonságban lehetnek.
Ráadásul, mindezek miatt, az akció tovább gyengítheti Izrael nemzetközi pozícióját. Deifet ugyan az Egyesült Államok is terroristaként ismeri el, ez nem jelenti azt, hogy az amerikai vezetés egységesen támogatta az akciót.
Az amerikai-izraeli kapcsolatokban lévő feszültségeket így a fellépés csak tovább erősítheti, ami különösen kellemetlen lehet a héten Washingtonba látogató Netanjahunak.
Ebből a szempontból a Deiffel szembeni akció pontosan szimbolizálja a gázai hadműveletek ellentmondásosságát.
- Egyik oldalról nehéz nem megérteni az igényt Izrael részéről, hogy kiiktassák az ország történetének legnagyobb terrortámadásának egyik kitervelőjét.
- Másik oldalról viszont egy ember likvidálása több száz civil halálával járt, akik nem tekinthetőek legitim katonai célpontnak.
Az ellentmondás nem csak morális, de stratégiai természetű is: még ha sikerült is Deifet kiiktatni, nagy kérdés, hogy az növelni fogja-e Izrael vagy az izraeliek biztonságát, vagy épp csak újratermeli a milliók életét megkeserítő konfliktust.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
