Vlagyimir Putyin orosz elnök kisebb meglepetést okozott azzal, hogy 2024 júniusában ellátogatott Vietnamba, közvetlenül az észak-koreai tárgyalásait követően. Hanoi és Moszkva történelmi kapcsolatait vizsgálva viszont ebben nincsen semmi meglepő: a moszkvai államfő csak a 2000-es hatalomba lépése óta ötödik alkalommal utazott most az országba (hivatali ideje alatt egyszer Dmitrij Medvegyev – aki 2008 és 2012 között vezette Oroszországot – is a vietnami fővárosba érkezett az ASEAN csúcstalálkozójára), ami jelzi, hogy kiemelt figyelmet kap az orosz diplomáciában a dél-ázsiai ország. Vietnam szempontjából ennél is fontosabb, hogy
nem Putyin az egyetlen megkerülhetetlen politikus, aki igyekszik előnyös helyzetbe kerülni a délkelet-ázsiai ország vezetőinél, hanem ebben versenytársa Kína és az Egyesült Államok is.
Joe Biden amerikai elnök 2023 szeptemberében, míg Hszi Csin-ping kínai vezető 2023 decemberében látogatott Hanoiba.
WATCH: Russian President Vladimir Putin said he wanted to build a 'reliable security architecture' in the Asia-Pacific region during a state visit to Vietnam, part of a trip to Asia seen as a show of defiance to the West https://t.co/lk7DdrAvEt
— Reuters (Asia) June 20, 2024
A stratégiai fontosság
Ritka, hogy egy ország olyan kivételes figyelmet kapjon a világ legfontosabb politikusaitól, mint Vietnam: egy éven belül látogatott el három nagyhatalom első embere is Hanoiba.
A kitüntetett érdeklődés hátterében nagyon is kézzelfogható okok húzódnak meg.
Vietnamot földrajzi helyzete kifejezetten előnyös pozícióba juttatja. Az ország alakja számos szempontból nem a legideálisabb, Norvégiához vagy éppen Chiléhez hasonlóan hosszan nyúlik el a tengerpart mentén, miközben a szárazföld igen keskeny területet ölel fel, ott is gyakran nehezen járható hegységek emelkednek. A kimagasló geopolitikai helyzetét azonban éppen az adja, hogy az országnak hihetetlen könnyű hozzáférése van a tengerekhez. Ennél is jelentősebb a tágabb értelemben vett regionális fekvése, mivel éppen a világ egyik legforgalmasabb tengeri útvonalától, a Dél-kínai-tengertől nyugatra helyezkedik el, ezzel nagymértékben rálátva az ott elhaladó járművekre, gyakorlatilag egy ugrásra tőlük.
A földrajzi fekvéséből adódó előnyök mellett a délkelet-ázsiai ország más szempontból is kifejezetten impozáns mutatókat tud felmutatni:
- Az ország lakossága rohamosan növekszik, az ENSZ szerint 2024-ben már átlépték a 100 milliós lélekszámot, és ez a jövőben várhatóan tovább fog emelkedni. Ez különösen fontos szempont a Távol-Keleten, mivel a legtöbb ország népessége immár csökkenni kezdett, ami munkaerőpiaci zavarokhoz vezethet. Hanoinak egyelőre nem kell aggódnia attól, hogy átbillen a népesedési trend, az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re körülbelül 110 millió fő élhet majd az országban, ezt követően indul meg a lassú csökkenés.
- A gazdaság gyakorlatilag szárnyal az elmúlt évtizedekben. 1990-ben Vietnam még a világ egyik legszegényebb országa volt, az éves egy főre jutó jövedelem mindössze 121 dollár volt az IMF adatai alapján. A mélypontot követően eleinte lassú, majd gyorsuló felfutás következett, mára elérték 4620 dollár GDP/fő jövedelmet. Ezzel még mindig nem került a világ élmezőnyébe, de kitört a szegénységből és a jövő is biztatónak ígérkezik.
- A társadalmi fejlődést a HDI (Human Development Index – humán fejlettségi mutató) szám emelkedése mutatja. Az 1990-es 0,492-es értékről 2022-re elérték a 0,726-ot, amellyel még mindig nem vált globális bajnokká, de az imponáló növekedés jelzi az átalakulást és a fejlődést.
- A délkelet-ázsiai országba áramlik a külföldi tőke, 2022-ben 22,4 milliárd dollárt értek el, egy évvel később pedig új rekordot jegyezhettek 23,18 milliárd dollárral. A befektetők bizalma egyben azt is jelzi, hogy az országot (és perspektíváit) megbízhatónak ítélik meg. A nemzetközi hitelminősítők legtöbbször a stabil kilátások mellett a BB vagy a BB+ kategóriába sorolják (Moody’s esetében Ba2), ami azt jelenti, hogy spekulatív az ország helyzete.
A fenti adatok alapján egyértelmű, hogy megéri üzletelni a kommunista vezetésű országgal, mégis meglepő, hogy ennyire nagy figyelmet kapjon a legfontosabb hatalmaktól.
Nagyhatalmi versenyfutás
A Kína tőszomszédságában elhelyezkedő országot kiemeli pozíciója, illetve a remény, hogy a semleges, billegő politikáját valamikor a jövőben feladja. Ez a két tényező emeli ki ugyanis Vietnamot jelenleg a globális térképen, amelyet Hanoi igyekszik ki is használni: törekszik arra, hogy mindegyik hatalommal jóban legyen, ezzel kedvező helyzetet teremtsen maga számára, de mindenáron el akarja kerülni az elkötelezettség látszatát. A nemzetközi kapcsolatok terén mutatott rugalmas politikát a gyors növekedés és a hajlékonyság szimbólumaként számontartott növény után nevezték el „bambuszdiplomáciának”. Ennek jegyében a délkelet-ázsiai ország a kényes egyensúly megteremtését akarja elérni, ehhez pedig jól jön a fokozott érdeklődés. Ezt pedig nem is szalasztják el kihasználni, még akkor sem, ha nem mindenben értenek egyet:
- Kína: érdekes kettősség jellemzi a Vietnam kapcsolatát Pekinggel. Az egyik oldalról a hosszú közös, és gyakran sérelmekkel teli történelemmel és komoly érdekellentétekkel terhelt a viszony, a másik szempontból viszont Kína egyértelműen az egyik legfontosabb partner. Megegyezik, hogy mindkét országban évtizedek óta a kommunista párt van hatalmon, ezzel adná magát, hogy nagyon jó kapcsolatokat tartsanak fenn. A viszony azonban nem teljesen felhőtlen, mivel a Dél-kínai-tenger egy része felett mindketten felügyeletet követelnek maguknak.
A geopolitikai érdekellentétet viszont félre tudták tenni,
és a két ország szoros kereskedelmi kapcsolatot ápol egymással, Vietnam a BRI (Belt and Road Initiative – Övezet és Út kezdeményezés) egyik kiemelkedő tagja, számos beruházás valósult meg az elmúlt években kínai segítséggel. - Egyesült Államok: Washingtonnal kifejezetten terhelt a múlt miatt Hanoi kapcsolata. Emlékezetes, hogy a két ország véres háborút vívott egymással az 1960-as és 70-es években. A harcok a nyugati nagyhatalom kivonulásával értek véget, de közben milliós nagyságrendben követelt áldozatokat a katonai beavatkozás. A konfliktus lezárulásával hosszú ideig amerikai kereskedelmi embargó volt életben Vietnam ellen, ez csak az 1990-es évektől kezdve változott meg. Innentől dinamikusan emelkedő pályára állt a nyugati nagyhatalom szerepe a délkelet-ázsiai országban. Mára Amerika lett Vietnam második legnagyobb kereskedelmi partnere és Hanoit potenciális szövetségesként tartják számon a nemzetközi kapcsolatokban.
- Oroszország: Moszkva motivációja megváltozott a 2022-es ukrajnai invázió óta, a Kreml igyekszik minden olyan országgal szorosabbra fűzni a kapcsolatot, amelyik hajlandó vele üzletelni. Vietnam a kivételes helyzete miatt megteheti, hogy különösebb következmények nélkül fogadja Putyint, mivel az oroszok kereskedelmi szempontból nem számítanak kiemelkedőnek. A felek sokkal inkább a korábbi szoros katonai szövetség miatt maradtak jóban, Oroszország még a 2000-es években is a vietnami katonai beszerzések közel 80 százalékát szállította.
- India: nem szabad elfelejteni a világ legnépesebb országát sem, amely szintén egyre nagyobb játékossá válik a globális sakktáblán. Újdelhi igyekszik minden lehetőséget megragadni ahhoz, hogy valamelyest ellenálljon a kínai terjeszkedésnek. Ehhez pont kapóra jön számára a bambuszdiplomácia, ezért a dél-ázsiai felemelkedő hatalom is igyekszik szorosra fűzni a kapcsolatait Hanoival. A felsorolásban India némileg kakukktojásnak számít, mivel Narendra Modi, az ország miniszterelnöke utoljára 2016-ban utazott Vietnamba, viszont egyáltalán nem lenne meglepő, ha a közeljövőben újra sor kerülne személyes kétoldalú megbeszélésekre a felek között.
Figyelemreméltó Vietnam billegése a katonai kapcsolatok terén, amit talán a stratégiai fontosságú Cam Rahn-öböl esete mutat a legjobban. Az ország délkeleti partvidékén elhelyezkedő katonai támaszpontról gyakorlatilag zavartalanul lehet követni a Dél-kínai-tengeren áthaladó hajóforgalmat. Fontosságát mutatja, hogy a vietnami háború során az amerikaiak, majd azt követően egészen 2002-ig a Szovjetunió, illetve Oroszország üzemeltetett itt haditengerészeti bázist. Ekkor Hanoi megtiltotta a külföldi katonák állomásozását az országban, ami a bambuszdiplomácia alapjának tekinthető. Ennek ellenére rendszeresen kötnek ki külföldi hadihajók időszakosan a Cam Rahn-öbölben, ezzel jelezve a nyitottságot a védelmi-biztonsági együttműködésre.
Vietnam óvatos azzal kapcsolatban, hogy kiket enged be a támaszpontra, a billegést jelzi, hogy amerikai, kínai, japán és ausztrál hadihajó is jelent már meg a bázison.
Vietnam számára egyértelműen az az előnyös, hogy ameddig csak tudja, addig fenntartja a semlegességét. A kapcsolatok elmélyítése közben a hanoi döntéshozóknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy mindig megtalálják a kiegyensúlyozó lépést. Jól példázta ezt a 2023-as eset, amikor előbb az amerikai, majd pár hónap múlva a kínai elnökkel tárgyaltak. Amikor félő volt, hogy az Egyesült Államokhoz esetleg túl közel kerülnének és felmerülne, hogy a globális versenyfutásban valamelyik hatalom felé kezdenének húzni, akkor rögtön jött a korrigálás, amely visszabillentette a pozícióját.
A délkelet-ázsiai ország ugyanezt a politikát játssza katonai szempontból is: hol az egyik, hol a másik hatalom számára kedvez.
Itt viszont valamelyest problémásabb a helyzet. Vietnam ugyanabban a helyzetben van, mint a Dél-kínai-tenger partvidékének többi országa, területek ellenőrzése miatt nézeteltérése van Pekinggel. A viták jelenleg nem szolgáltatnak állandó témát az újságoknak (ellentétben a Spratly-szigetek egy része feletti, súlyosodó incidensekig fajuló ellentéttel, amelyben Kína a Fülöp-szigetekkel viaskodik), de ez közel sem jelenti azt, hogy a probléma nem létezik. A felszín alatt szunnyadó feszültségeket jól példázza az a 2023-as, az egész világ figyelmét felkeltő eset, amikor Hanoi betiltotta a Barbie című filmet. A lépést az váltotta ki, hogy a hollywoodi szuperprodukcióban szerepelt egy jelenet, amikor feltűnt a Dél-kínai-tenger térképe, ráadásul azon a kínaiaknak kedvező határvonalak szerepeltek.
A feszültségeket egyelőre elnyomja a gazdasági érdek: Vietnam számára jelenleg jobban megéri „elfogadhatónak” tekinteni a határvitáit Kínával, cserébe a gazdasági előnyökért.
Az elmúlt években azonban egyre több aggodalomra okot adó hír érkezett Pekingből, amelyek szerint a dinamikusan növekvő gazdaság néhol köhintett egyet. Ez önmagában még egyáltalán nem jelenti a kínai felívelés végét, vagy a globális ambíciók feladását, viszont figyelmeztet arra, hogy Kína felemelkedése sem tart örökké, ez pedig a pénzcsapok elzáródását is jelentheti. Bár ez még nagyon távolinak tűnik, főleg az tűnik elképzelhetetlennek, hogy a keleti nagyhatalom közvetlen szomszédjai kezét elengedné. Ezzel együtt is eljöhet az a pont, amikor már nem lehet a gazdasági előnyökkel ellensúlyozni a geopolitikai és a szuverenitási szempontokat. Ha ez megtörténik, akkor nagyon jól fog jönni Vietnamnak, hogy gyakorlatilag minden fontos hatalommal barátkozott, ugyanis akkor lesz kire támaszkodnia. Addig marad az, hogy csendben, de árgus szemekkel figyelik a Dél-kínai-tengeren zajló eseményeket és közben élvezik a gazdasági növekedést Hanoiban.
Címlapkép forrása: Contributor/Getty Images
