Az ukrán fegyverszállítások újraindulásával úgy tűnik Oroszország szép lassan ismét megtorpant a frontvonalakon: a májusban indított orosz offenzíva Harkiv térségében mostanra kifulladt, a keleti, donbaszi régióban zajló előretörés pedig jelentősen lelassult.
Az amerikai portál szerint a kérdés jelenleg inkább az, Oroszország meddig képes fenntartani a jelenlegi műveleti tempót. Habár az élőerő tekintetében biztosított az utánpótlás, illetve az ukrán infrastruktúrát támadó rakéták gyártása is egyre inkább fellendül, a páncélozott járművek gyártása terén már nem ilyen egyszerű a helyzet.
Az első két év során Oroszország még a fényképes bizonyítékok szerint
is legalább 3000 harckocsit és 5000 egyéb páncélozott járművet veszített.
És bár a hidegháborús időkből származó készletek hatalmasak, korántsem kimeríthetetlenek.
A jelenleg a frontra vezényelt "új" harckocsik nagy része valójában régi, felújított modell, és az éves gyártási kapacitás rendkívül alacsony. Az International Institute for Strategic Studies (IISS) amerikai agytröszt elemzése szerint az Ukrajnába, utánpótlásként érkező harckocsik 85%-a raktárkészletről, és nem friss gyártásból érkezik.
Az invázió óta valójában csak mintegy 175, viszonylag modern T-90M harckocsit küldtek a frontvonalra. Az IISS becslései szerint az éves termelés idén közelítheti meg a 90-et, de még ezek között is rengeteg T-90A modernizáció látható. Michael Gjerstad (IISS) és a washingtoni székhelyű Centre for European Policy Analysis elemzője, Pavel Luzin is egyetért abban, hogy évente mindössze 30 darab orosz harckocsi készül "nulláról".
Az új harcjárművek gyártását és a régiek felújítását jelentősen hátráltatja az alkatrészhiány. A szankciók miatt a korábban Európából importált kulcsfontosságú alkatrészek beszerzése lehetetlenné vált, a kínai alternatívák pedig gyakran nem felelnek meg a minőségi elvárásoknak.
További fontos problémát jelent, hogy bár Oroszország elegendő tüzérségi lövedékkel rendelkezik - köszönhetően többek között Észak-Koreának - a vontatott és önjáró lövegekhez tartozó lövegcsövek kopása kevésbé megoldható probléma. A hatalmas igénybevétel miatt ugyanis gyorsan elhasználódnak, azonban
Moszkva gyártási kapacitásai két gyárra, egyenként éves szinten 100 darab előállításra korlátozódnak.
Richard Vereker elemző szerint 2024 elejéig mintegy 4800 lövegcsőt cseréltek ki a raktáron lévő készletek kannibalizálásával. Ennek következében "már" csak 7 ezer darabnyi, esetlegesen felhasználható tüzérségi eszköz maradt raktáron.
Ennél is nagyobb problémát jelent a harckocsik és a gyalogsági harcjárművek pótlása, amelyek az állóháborúban is nélkülözhetetlenek az offenzív szárazföldi műveletekhez. Bár az IISS becslése szerint idén februárban Oroszországban még körülbelül további 3200 harckocsi állt a raktárakban, ezek 70%-a "a háború kezdete óta egy centimétert sem mozdult". Az elemzők hozzátették: a megmaradt T-72-esek nagy részét az 1990-es évek eleje óta fedetlenül tárolták, és valószínűleg nagyon rossz állapotban lehetnek.
Ennek megfelelően, mindkét megkérdezett amerikai szakértő azt jósolta, hogy a jelenlegi fogyás mellett
2025 második felére az orosz haderő eléri a "kimerülés kritikus pontját".
Ez arra kényszerítheti Oroszországot, hogy még az idei év vége előtt sokkal védekezőbb álláspontra helyezkedjen. Nem kizárt az sem, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök hamarosan nyitottabbá válik egy ideiglenes tűzszünet gondolatára - vélik az elemzők.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
