Az első fordulóba az iráni Őrök Tanácsa még hat jelöltet engedett át, végül két konzervatív a visszalépés mellett döntött, ezért csak négy jelöltre lehetett szavazni az elnökválasztáson. Mivel a legtöbb szavazatot elérő jelölt egyike sem érte el az ötven százalékos eredményt, ezért következhetett a második kör, ahová már csak a két legjobb eredménnyel záró elnökaspiráns jutott. A választók úgy döntöttek, hogy a reformista politikát folytató Peszeskján és az ultrakonzervatív irányvonalat követő Dzsalili mérettetheti meg magát a július 5-én. A legnagyobb kérdés emellett az volt, hogy sikerül-e Teheránnak a választásokat bojkottálók tömegeit meggyőzni arról, hogy adják le a szavazatukat. Az első forduló ugyanis rekordalacsony kedvet eredményezett, a választásra jogosultak kevesebb, mint kétötöde ment el szavazni. A reformer jelölt szerint ennek oka az, hogy
a lakosság elutasítja a jelenlegi elitet.
Az eredmények
Komoly fegyvertény lehet Teherán számára, hogy egy hét alatt 10 százalékkal sikerül emelni a szavazási kedvet az országban. Az első körben nem sikerült az összes választásra jogosult 40 százalékát sem szavazásra bírni, addig a második körben már majdnem sikerül elérni az 50 százalékot. Az eredmény egyben az jelentheti Teheránnak, hogy a reformista irányvonallal sikerült újra életet lehelni a lefagyottnak tűnő iráni belpolitikai életbe. Ez már magasabb arány, mint a 2021-es választáson résztvevők százaléka, akkor választásra jogosultak 48,48 százaléka jelent meg, és szavazott elsöprő mértékben a keményvonalasokat képviselő Raiszira. Fontos megjegyezni, hogy ezek a számok már jelentősen elmaradnak a korábbiaktól (2009-ben például több mint 85 százalékos volt a részvétel), ez pedig azt jelenti, hogy még mindig jelentős a visszaesés.
Peszeskján feladata az lesz, hogy igyekezzen lassan a bojkottálókat is meggyőzni az iráni politika váltásáról, valamint arról, hogy újra aktívak legyenek. A második körben már sikerült ezzel kapcsolatban a személyével eredményeket elérni, mivel Dzsalili politikája azzal fenyegetett, hogy Irán halad tovább a szigorú társadalmi szabályozások megerősítése felé. A legnagyobb ellenállást éppen ez a téma, különösen a hidzsáb (ez egy olyan ruhadarab, amellyel a nőknek a hajukat kell eltakarniuk a nyilvános helyeken) viselésének kérdése okozza jelenleg az országban. Mivel a két, egymásnak radikálisan ellentmondó személy nézett farkasszemet egymással a második fordulóban, ez az tény az addigi távolmaradók egy részét is meggyőzte a szavazásról:
egyszerűen nem akarták, hogy tovább romoljon a helyzet, sőt, talán a reformer politikussal előrelépést is reméltek.
Peszeskján a szavazatok 54,8 százalékát szerezte meg, összesen 16,38 millióan tették le mellette a voksukat. Az eredmény jelentős felhatalmazást ad számára, mivel megközelítette Raiszi három évvel ezelőtti eredményét, akkor ő az első fordulóban 18 milliós eredménnyel nyert. A mostani szám komoly jogosultságokat ad a munkájához, viszont nem oszlatta el teljesen a kételyeket az országban. Még mindig tömegek gondolhatják úgy, hogy teljesen mindegy, kinek a neve mellé húzzák be az x-et, a lényeg nem fog változni Iránban.
Here's the provincial map of Iran's runoff election results, showing the winners by province. Pezeshkian mostly won in the northern and western provinces, while Jalili took the central and eastern provinces. pic.twitter.com/SwfmeSxDA0
— Peyman (Asadzade) July 7, 2024
Reformista hogyantovább
Egy nagy megpróbáltatás előtt állunk, nehézségek és kihívások próbája előtt, egyszerűen azért, hogy népünknek virágzó életet biztosítsunk
– mondta el a győztes az egykori ajatollah, Ruholláh Homeini mauzóleumában tartott beszédében. A helyszín szimbolikus, amely egyben azt is jelzi, hogy a reformista gondolatok ellenére a rendszer alapjai egyáltalán nem fognak megváltozni. Peszeskján üdvözölte, hogy a második körben már jóval magasabb volt a megjelentek aránya, mint korábban, valamint ígéretet tett arra, hogy „meghallgatja az iráni nép hangját és teljesíteni fogja az ígéreteit”. Beszédében több alkalommal is megemlítette az ajatollahot, ám végig méltató szavakkal szólt róla, amely arra utal, hogy nem kíván elszakadni a politikai rendszertől az új vezető. Kijelentette emellett azt is, hogy ő „minden iráni elnöke”, amivel a társadalmi széthúzás mértékét csökkentené.
A mintegy 13,5 millió iráni támogatását elnyerő Dzsalili a végeredmények nyilvánosságra hozatalát követően elismerte a vereségét és gratulált az ellenfelének. Az eredmények kihirdetését követően a „forradalmi erők” vereséget szenvedő jelöltje személyes látogatást tett ellenfele irodájánál, ahol ismét átadta jókívánságait, majd felvázolta a nézeteit az országot érintő legnagyobb problémákról és azok lehetséges megoldásairól. A jövőbeni államfő azzal válaszolt a felvetésekre, hogy:
A sikerhez nem csak a terv megléte szükséges, hanem az is, hogy hozzáértő, képzett és elkötelezett embereket alkalmazzunk, ami elengedhetetlen a tervek hatékony végrehajtásához.
A kijelentés azt feltételezi, hogy a reformer politikus ténylegesen szeretné magát tartani a korábbi kampányígéreteihez. Korábban Raiszi elnök esetében gyakran merült fel az a kritika, hogy a szakmai tudást figyelmen kívül hagyta egyes pozíciók kiosztásakor, ezzel pedig a konzervatív pártembereket az ideológiai megfontolásuk alapján tette döntéshozó helyzetbe. Peszeskján már korábban is a meritokrácia (vagyis a származás és ideológia helyett a tudás, a szorgalom és a tehetség előnyben részesítése a társadalmi ranglétra esetén) mellett foglalt állást.
Chinese President Xi Jinping on Saturday sent a message to Masoud Pezeshkian, congratulating him on election as president of Iran.In his message, Xi said and enjoy a long history of friendly exchanges, and bilateral relations have maintained sound and steady #China
— People's (Daily,) July 8, 2024
Az egyik első gratuláló külföldi vezetők között Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök volt, ami arra utalhat, hogy Moszkva és Peking továbbra is szeretné fenntartani a szoros kapcsolatot a síita hatalommal. A két országgal felépített kapcsolat kulcsfontosságú lehet a jövőben Teherán számára. Dzsalili korábban a kampányában egyértelműen állást foglalt a Kína és Oroszország mellett, vele egyértelműen fennmaradt volna a jelenlegi status quo, azaz Irán a nyugati világ kirekesztésével kellett volna, hogy szembenézzen. Ezzel szemben a reformista győztes azt ígérte, hogy megnyitja az országot a világ felé. Peszeskjánnak viszont óvatosan kell eljárnia az ügyben, csak óvatosan kell nyitnia a nyugati politikai szereplők felé, amelynek több oka is van:
- A keleti világ erős kapcsolatai: Teherán az elmúlt években fokozatosan fonta egyre szorosabbra a társadalmi-gazdasági-politikai és védelmi-biztonsági összeköttetéseit Moszkvával és Pekinggel. A két hatalommal kialakított függő viszonyt nem tudja az új elnök sem leépíteni, inkább arra kell figyelnie, hogy csak olyan döntéseket hozzon, amellyel senkinek sem sérti az érdekeit.
- Az országon belüli viszonyok egyáltalán nem rendezettek. Dzsalili eredménye azt jelenti, hogy a konzervatív keményvonalas politikának is bőven vannak támogatói Iránban, amely óvatosságra inti a reformereket. Ha el szeretnék kerülni a társadalmi feszültségeket, akkor a lassú építkezés mellett szánják el magukat, amely még így is számos kihívással terhelt lehet.
- A nyugati világnak egyértelműen a legnagyobb problémája Teheránnal az atomprogram (természetesen van még bőven ezeken kívül is kritikájuk az országgal), ám ez éppen a síita hatalom egyik legfontosabb érdekét jelenti. Az új vezetésnek valahogy úgy kell elérnie a riválisai jóindulatát, hogy közben nem tesz túl nagy engedményeket a nukleáris fejlesztéseket illetően. A kulcs ebben a kérdésben egyértelműen Izrael lehet, mivel sok függ attól, hogy miképpen alakul az EU és az Egyesült Államok politikája Gázával kapcsolatban és ez mennyire rontja Jeruzsálem pozícióit.
- A legfontosabb szempont még mindig megkerülhetetlenül ugyanaz a visszatérő téma: kérdéses, hogy az ajatollah mekkora szabadságot enged meg az új elnöknek akár a kül-, akár a belpolitikai irányvonalat illetően.
Peszeskján 30 napon belül veheti át a hivatalát, ám előtte még távoznia kell a tabrizi parlamentből, egy testület fog dönteni a távozásáról. Következő lépésként Hámenei ceremoniálisan jóváhagyja a győzelmét, végül a parlamentben is esküt tesz az új államfő.
Az ajatollah erőteljes jelzést küldött Raiszi utódjának: azt javasolta számára, hogy a korábbi elnök nyomdokaiba lépjen majd a reformokat hirdető politikus.
Vélhetően ez annak is szól, hogy a győztes jelölt korábban több alkalommal is kritizálta az előző államfő egyes intézkedéseit. A legfőbb vezető vélhetően a síita hatalomban nagyon mélyen gyökeredző mártírkultuszt szeretné megerősíteni a közel két hónappal ezelőtt elhunyt Raiszi személyét illetően, annak nyilvánvaló gazdaság- és társadalompolitikai hibái ellenére.
Az új elnöknek ráadásul a teheráni parlamentben sem lesz egyszerű dolga, mivel ott a keményvonalasok vannak többségben, ezért vélhetően minden egyes döntést nagyon alaposan meg fognak vizsgálni, különös tekintettel azokra, amelyek nem felelnek meg a konzervatívok igényeinek. Ugyanez vonatkozik a legfontosabb pozíciókra is. Az előzmények nem túl kecsegtetőek Peszeskján számára, korábban a Dzsalili féle radikális szárny a konzervatív Raiszit is képes volt több pozícióval ellátni.
Az iráni elnökválasztás végeredményével kapcsolatban a legfontosabb szempont, hogy az államfő személye nem az ország legfontosabb vezetőjét jelöli.
Felette áll ugyanis a teokrácia legfontosabb vallási alakja, az ajatollah, valamint annak szűk köre. A 85 éves Ali Hámenei a hírek szerint egyre rosszabb egészségügyi állapotban van, ezért egyre sürgetőbbé válik számára az utódlás kérdése. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy erre a pozícióra a legalkalmasabbnak éppen a helikopterszerencsétlenségben elhunyt Raiszit tartották, így az elnöki pozíció betöltésével csak átmenetileg orvosolták a politikai gondokat az országban, mivel lassan a legfontosabb vezető személyéről is határoznia kell a politikai elitnek. Erről ugyanis
már nem a szavazók döntenek, hanem csak egy szűk kör, amely újra a mélybe taszíthatja az iráni választópolgárok bizalmát a rendszerrel kapcsolatban.
Az iráni választásokat követően a külvilág számára egyértelműen az a kérdés, hogy Iránt mennyit engedik közeledni a Nyugathoz a vallási vezetők. Az új elnök személye jelzi a szándékot az álláspontok közelítéséhez egymáshoz (amellyel egyszerre a belpolitikai feszültségekben és bizalmatlanságban is áttörést szeretnének elérni). Az új elnök nem ígért radikális változásokat, de épp eleget ahhoz, hogy érezhető, de lassú átalakulás induljon meg Teheránban. Ehhez viszont a régi elit asszisztálására is szükség lesz.
Címlapkép forrása: Majid Saeedi/Getty Images
