Afganisztán és Kína egy nagyon rövid, nehezen járható közös határszakasszal rendelkezik, amelyet aztán a vékony földnyelv, a kelet-nyugati fekvésű Wakhan-folyosó köt össze Kabul felé. A legkeskenyebb pontján kevesebb mint 20 kilométer szélességű terület később kiszélesedik, a két határ közötti távolság eléri a 65 kilométert is. A hosszúsága körülbelül 350 kilométer, összesen ekkora az út légvonalban a keleti végpontot jelentő hegyvidék a folyosó bejáratában fekvő Iszkashim településtől. A földnyelv természetellenesnek tűnő megléte egyáltalán nem a véletlen szüleménye, komoly történelme van a folyosónak.
Egy történelmi völgy
A történelmi időkben a térségben több kereskedelmi útvonal is húzódott a területen, melyek Közép-Ázsiát, Dél-Ázsiát és Kelet-Ázsiát kötötték össze egymással. A legfontosabb éppen a Wakhan-folyosó alapját jelentő hegyszoros mentén szaladt keresztül. A múltban a zord körülmények ellenére is utazók sokasága halad végig az útvonalon, egyes feljegyzések szerint még a híres itáliai utazó, Marco Polo is megjárhatta a térséget. A Wakhan-folyosó a korlátozott kereskedelmi potenciálja mellett a 19. században a nagyhatalmi versengés miatt került a figyelem középpontjába.
Ázsia középső régiói adták a színterét a Brit Birodalom és a cári Oroszország közötti versenyfutásnak, azaz a Nagy Játéknak.
Ennek lényege nagyjából az volt, hogy Moszkva észak felől igyekezett kijutni a déli, állandóan járható melegtengeri kikötőkhöz, ezzel teljesíteni a régi álmát. London számára viszont alapvető cél volt, hogy ezt megakadályozza, mivel a saját nagyhatalmi terveit húzta volna keresztbe. A rivalizálás nem vezetett a térségben nyílt katonai összecsapásokig, inkább diplomáciai úton próbálták meg a felek rendezni a kérdést. Először 1873-ban született megállapodás, majd húsz évvel később létrejött a Durand-vonal. Ennek legfontosabb célja az volt, hogy amolyan ütközőzónát jelentsen az észak felől nyomuló cári Oroszország turkesztáni része (ez ma Tádzsikisztán) és a déli Brit Raj északi része (a mai Pakisztán) között. A helyzetet bonyolította, hogy a régióban jelen volt Kína is, az akkori vezető Csing-dinasztia is területeket követelt magának a hegyvidéki részen.
Felmerül a kérdés, hogy miért kapott ekkora figyelmet ez a zord régió, mivel a földrajza alapján szinte élhetetlennek tűnik. A vékony folyóvölgy tengerszint feletti magassága is folyamatosan emelkedik, ameddig a nyugati bejárat körülbelül 3000 méter magasan fekszik, addig a keleti, kínai határvonalat jelentő Wakhjir-hágónál megközelíti az 5000 métert. Az afgán-kínai közös határszakasz problémáit jól jellemzi az a tény, hogy a kijelölt vonal szinte végig 5000 méter feletti hegygerincen fut végig, emiatt áthatolhatatlan falként megjelenve.
A geostratégiai helyzete viszont kiemelkedő, mivel Ázsia központi területének több magashegysége is itt fut össze.
A Pamírban találkozik a Himalája, a Karakorum, a Hindukus, a Kunlun, valamint a Tien-san is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyakran csak a „világ tetejeként” emlegetett régió (ezt egyébként a szomszédos Tibetre is használja a köznyelv) egyrészt egy kvázi csomópontot jelent. A hatalmas, gyakran 7000 méter fölé emelkedő hegycsúcsok vidékén minden egyes járható útvonal értéke felemelkedik.
A másik – a 21. században egyre nagyobb figyelmet kapó – szempont a térséggel kapcsolatban, hogy hatalmas édesvízkészletek raktározódnak a területen. Több, az alföldeket aztán bőséges vízzel ellátó folyó is innen ered. Az elmúlt évtizedekben tapasztalható klímaváltozás itt is érezteti a hatását, látványosan elkezdtek olvadni a gleccserek, amelyek azzal fenyegetnek, hogy jelentősen esik a vízhozam az egyre népesebb részeken. A helyzet ennél fogva kényes: egyre kevesebb vízzel kellene egyre több ember számára ellátást biztosítani. Nem véletlen, hogy emiatt megindult egy versenyfutás a térségben az erőforrásért, amely határvitákat eredményez. Ez a konkrét indok egyelőre nem merült fel direkten a Wakhan-folyosóval kapcsolatban, de egyáltalán nem kizárható, hogy a jövőben emiatt az Afganisztánnal szomszédos hatalmak elkezdik majd megkérdőjelezni a vékony földsáv létjogosultságát.
A Nagy Játszma új köntösben
A Wakhan-folyosó a kiemelkedő stratégiai elhelyezkedése ellenére még a világ egyik legszegényebb országának számító Afganisztánban is az egyik legelmaradottabb térséget jelenti. Aszfaltozott út a közelmúltig egyáltalán nem volt itt, elzártságát jellemzi, hogy a modern telekommunikációs eszközök elterjedését megelőzően az itteni lakosság gyakran nem is értesült az országukban zajló jelentősebb eseményekről. A földrajzi viszonyok nem túl kedvezőek, amely ideális helyzetet termet a militáns csoportok számára, mivel a terepet jól ismerők számára rengeteg búvóhely van, ahová a hatóságok nem tudják követni a fegyvereseket. A Wakhan-folyosó egyébként nem túl sűrűn lakott, az utolsó, 2022-es adatok szerint körülbelül 13 ezer fő volt a helyiek száma.
Azzal viszont az iszlamisták is tisztában voltak, hogy az érdektelennek tűnő földnyelv jelentőségét nem szabad figyelmen kívül hagyni, ezért ma Kabul politikájának egy fontos részét jelenti.
A tálibok a 2001-es amerikai inváziót megelőzően még nem tudtak ellenőrzést gyakorolni a térség felett. A húsz évvel később erre már kiemelkedő figyelmet fordítottak, ma már az egyik legfontosabb sarokpontját jelenti a kabuli stratégiai gondolkodásnak a Wakhan-folyosó.
A völgyrendszer jelentősége már a köztes időszakban is egyre nagyobb figyelmet kapott, Afganisztán több alkalommal is arra kérte Kínát, hogy legyen a segítségére a terület fellendítésében. Peking ugyanis úgy döntött még korábban, hogy a Wakhjir-hágó kínai oldalán folytatódó völgyet lezárja a biztonsági okokra hivatkozva. A lépés egyáltalán nem megmagyarázhatatlan, mivel azzal a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területtel határos, ahol jelentős a muszlimok létszáma. Peking éppen azért attól tart, hogy a rövid, de nehezen járható szakaszon észrevétlenül szivároghatnak be a szélsőséges iszlamizmust hirdető radikálisok Kínába, hogy ott a helyi lakosság körében terjesszék a tanaikat. A kínai politikusok egyben azt is szeretnék elérni, hogy politikával elégedetlenek esetleg Afganisztán felé meneküljenek el.
Kína az elmúlt években több alkalommal is határozottan fellépett az északnyugati tartományában a szélsőségesek ellen, bár Peking gyakran a terrorizmus elleni küzdelem jegyében követ el valójában politikai letartóztatásokat.
Hiába volt az Egyesült Államok is Kabul segítségére a nyomásgyakorlásban 2009-ben (ekkor még a partneri gondolkodás dominált Washingtonban Pekinggel kapcsolatban), ennek ellenére sem akart változtatni a hozzáállásán a keleti nagyhatalom. A fordulatot a 2021-es tálib hatalomátvétel hozhatta volna meg, Kína az egyik legfontosabb partnere lett a nemzetközi színtéren teljesen elszigeteltté váló iszlamista kormánynak. Különböző kezdeményezések indultak el a két ország között, így például a cserediák programokkal igyekeznek biztosítani a politikai elit közötti kapcsolatokat, élénkült a kereskedelem is.
2023-tól kezdve tárgyalások folynak Kabul és Peking között arról, hogy a keleti nagyhatalom szakítson a korábbi politikájával, és nyissa meg a kínai oldalon lezárt völgyet. Amír Khan Muttaki afgán, és Vang Ji kínai külügyminiszter találkozott Tibetben, a harmadik Transz-Himalájai Nemzetközi Együttműködési Fórumon, hogy megvitassák a kereskedelmi kapcsolatok javításának lehetőségeit. A tálib vezetés közben 50 kilométernyi aszfaltozott utat épített a nehezen járható területen, hogy ezzel is jelezzék keleti szomszédjuk felé, hogy komolyan veszik az elmaradott térség fejlesztését. A megbeszélések ellenére egyelőre még nincs meg a szükséges áttörés, ennek hátterében pedig a térségi nagypolitikai szempontok mutatkoznak.
The pathway works are progressing smoothly under the defense ministry, and they will be finished soon. Insha Allah #Wakhan
— W.A. (Mubariz) April 29, 2024
A Wakhan-folyosó ameddig egyes geopolitikai érdekek kiszolgálójaként jelenik meg, addig más szempontból pedig éppen az útjában áll egyes kezdeményezéseknek. A hosszan elnyúló országrész ugyanis elvágja egymástól a tádzsik Gorno-Badakhshan autonóm régióját a (Pakisztán és India között régóta vitákat tárgyát jelentő) Kasmírhoz tartozó Gilgit-Baltisztán régiótól.
Iszlámábád 2021 júliusában felajánlotta, hogy a földnyelv átvágásával, Afganisztánon keresztül elérné Tádzsikisztánt, ezzel megteremtve a közvetlen szárazföldi gyors összeköttetést a két ország között.
A bejelentés még közvetlenül az iszlamisták hatalomátvételét megelőzően érkezett, aztán ezt követően a tálibok lettek az ország vezetői, a Wakhan-folyosó is ellenőrzésük alá került.
Pakisztán terve az, hogy Tádzsikisztánt is csatlakoztassák a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosóhoz (CPEC). A gondolat nem számít újnak, az iszlámábádi döntéshozók már korábban is szorgalmazták, hogy Kabul engedjen közlekedési útvonalat építeni a két ország között. A tálibok azonban attól tartanak, hogy ezzel elvesztik a stratégiai előnyüket, a térségben, mivel Dusanbe és Iszlámábád Kabul engedélye nélkül tudna áthaladni a vékony földsávon, így ez teljesen szembe menne Afganisztán érdekeivel. Ez a lépés ráadásul azzal is fenyegetett volna, hogy a kelet-nyugati kereskedelmi útvonal terve véglegesen a kútba esik, hiszen az érintettek képesek lesznek egy kis vargabetűvel megkerülni a térséget.
Érdekesség, hogy a tálibok Indiában találtak partnerre a tádzsik-pakisztáni közvetlen közlekedési kapcsolatok kialakításában, mivel fenyegetésnek tartják Peking és Iszlámábád befolyásának erősödését a térségben. Újdelhi ugyanis szeretne erős szereplő lenni Közép-Ázsiában, amelyhez Afganisztánra tekintenek az egyik kulcsként. Ehhez a szomszédos Pakisztán kihagyásával kidolgoztak egy félig tengeri, félig szárazföldi folyosót. Ennek lényege, hogy India nyugati partszakaszát az Arab-tengeren hajókkal összekötik iráni kikötőkkel, ezt követően pedig az útvonal észak felé fordul és a szárazföldön éri el előbb Afganisztán, majd onnan a közép-ázsiai térséget.
The trade route from India to Iran to Afghanistan that completely bypasses Pakistan. India and Iran are American and Israeli allies. Therefore it is American policy to dismantle Pakistan والله أعلم and the Taliban are conveniently placed idiots to achieve this. /1 pic.twitter.com/uvuopzmqhX
— Jezzah (️) July 3, 2024
A kiújuló geopolitikai játszma kulcspozícióba helyezi a tálibokat, mivel az ő hozzáállásukon állhat vagy bukhat az egész térségi hatalomszerzés.
Kabul vélhetően igyekszik majd a lehető legjobb ajánlatot tévő hatalomnak kedvezni, ezzel viszont elérhetik, hogy a nemzetközi politika színterén is tulajdonképpen ismertséget szereznek, ráadásul éppen a legnagyobb hatalmaktól. Ebben viszont egyelőre senki sem akar igazán belemenni, ennek oka pedig egyértelműen a terrorizmus réme. A tálibok a kegyetlen módszereikről és a radikális iszlamista gondolkodásukról híresültek el a világban, ráadásul nem tudnak (vagy nem akarnak) kellő befolyást gyakorolni az Afganisztánban tevékenykedő szélsőséges szervezetek felett. A biztonsági problémák pedig kényes kérdésnek számítanak, amellyel jelenleg Kína, India és Pakisztán is küzd.
A Wakhan-folyosót egyszerűen átszelő útvonal gondolata viszont olyan nem várt hatásokkal is járhat, amelyet egyelőre sem Tádzsikisztánban, sem pedig Pakisztánban nem vesznek kellően figyelembe, ez pedig az, hogy a megnyíló átjáró lehetőséget teremt a terrorizmus terjedésének. Ráadásul a 2024 márciusi moszkvai merénylet már jelezte, hogy érdemes óvatosan kezelni a közép-ázsiai régió muszlim radikálisait is.
A Wakhan-folyosó több mint 130 évvel a létrehozását követően is a geopolitikai színtér egy nagyon jelentős pontja (bár már más szereplőkkel, mint akkor), ahol a globális szerepre törő hatalmak érdekei feszülnek egymásnak. A játszmának egyelőre senki sem a győztese, még a területet birtokló tálibok sem, bár igyekeznek előnyükre fordítani a helyzetet.
A hosszan elnyúló korridor könnyen a nemzetközi terrorizmus egyik gócpontjává válhat, de az sem teljesen kizárt, hogy a növekvő potenciál miatt valamelyik térségi hatalom meg fogja kérdőjelezni az afganisztáni terület hovatartozását.
Egyelőre inkább a kivárás dominál a döntéshozatalban, mert bár egyszerre több hatalom is érdekelt a helyzet rendezése érdekében, egyelőre nem látszik egy olyan egyezményes megoldás, amely nem sérti valakinek az akaratát.
Címlapkép forrása: Eric Lafforgue/Art in All of Us/Corbis via Getty Images
