Sikeres visszalépési hullám a Nemzeti Tömörüléssel szemben
A nemzetgyűlési választásokon összesen 577 mandátumot osztanak ki egyéni választókörzeti rendszerben. Az első fordulóban azok a jelöltek szerezhetnek mandátumot, akik az összes szavazó 50 százalékának, illetve a regisztrált szavazók 25 százalékának a voksát elnyerték – a június 30-i első fordulóban 76 ilyen szavazókörzet volt (vagyis most vasárnap 501 mandátum sorsa dől majd el). A második fordulóba azok a jelöltek juthatnak be, akik a regisztrált szavazók voksainak 12,5 százalékát (egynyolcadát) megszerzik.
A második fordulókban általában 2–4 közötti jelölt szokott bekerülni, de például az előző, 2022-es nemzetgyűlési választásokon többnyire két jelölt küzdött meg a mandátumért. Most azonban rekordszámú választókörzetben jutott be három szereplő a második körbe: összesen 306 ilyen körzet volt, továbbá volt 5 körzet, ahol négy jelölt is elérte a 12,5 százalékot.
Azonban a visszalépések – amelyeket kedd estig lehetett megtenni – jelentősen módosítottak a vasárnap létrejött helyzeten.
A második helyen végzett baloldali szövetség, az Új Népfront jellemzően harmadik helyre befutott jelöltjei 134 helyen léptek vissza általában az Emmanuel Macron mögött álló, Együtt nevű választási formáció javára. Az Együttből eközben 82-en léptek vissza, zömmel baloldali jelöltek javára. A cél: „republikánus frontot” képezni a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörüléssel szemben, és megakadályozni, hogy megszerezzék az abszolút többséget.
Azt kimondhatjuk, hogy ismét létrejött a szélsőjobbal szembeni „republikánus front”, a visszalépési hullám pedig sikeresnek tekinthető,
ugyanis a Le Monde adatai szerint az eredetileg 306 hármas versenyből kedd estére 89 lett, az 5 négyes versenyből pedig 2. Ezzel párhuzamosan a kettős versenyek (párbajok) száma 190-ről 409-re, azaz több mint duplájára nőtt.
A pártjelöltek versenye a következőképpen néz majd ki vasárnap: 154 körzetben az Új Népfront, 135-ben az Együtt, 50-ben a Köztársaságiak párt jelöltje párbajozik a Nemzeti Tömörülés jelöltjével. 32 körzetben centrista jelölt néz szembe baloldali jelölttel, míg 5 körzetben köztársasági jelölt baloldali jelölttel. 70 körzetben lesz hármas küzdelem a három legnagyobb erő, a Nemzeti Tömörülés, az Új Népfront és az Együtt között, 11 körzetben pedig a Nemzeti Tömörülés, az Új Népfront és a Köztársaságiak között. Négyes küzdelem két körzetben várható.
France, snap national parliament election, runoff configurations: Duels:NFP-LEFT|G/EFA|S&D vs. RN-ID: 154Ensemble-RE vs. RN-ID: 135RN-ID vs. LR-EPP: 50Ensemble-RE vs. NFP-LEFT|G/EFA|S&D: 32NFP-LEFT|G/EFA|S&D vs. LR-EPP: 5 Three-way runoffs:Ensemble-RE vs. pic.twitter.com/nct9ZaSyFG
— Europe (Elects) July 4, 2024
A Toluna Harris szerdán napvilágot látott közvélemény-kutatása szerint a Nemzeti Tömörülés 190-220, az Új Népfront 159-183, a Macron-tábor 110-135, a Köztársaságiak párt pedig 30-50 mandátumra számíthat a következő Nemzetgyűlésben.
France, Toluna Harris poll:RN and allies-ID: 190-220 (-75)NFP-LEFT|G/EFA|S&D: 159-183 (-4)Ensemble-RE: 110-135 (+27.5)LR-EPP: 30-50Divers: 17-31 (+9)+/- 30 June 2024Fieldwork: 2-3 July 2024Sample size: 3,383 https://t.co/oL97q6lO3I
— Europe (Elects) July 3, 2024
Ez alapján Le Penék nagyon messze vannak attól, hogy elérjék a 289 mandátumot jelentő abszolút többséget.
A párt elnöke és miniszterelnök-jelöltje, Jordan Bardella egyértelműen kizárta, hogy kormányra lépnének abszolút többség nélkül. Le Pen ezt azzal pontosította, hogy relatív többségük esetén megpróbálnának képviselőket megnyerni elsősorban a köztársasági táborból. Azonban a Harris-felmérés alapján még akkor sem lenne meg Le Penék abszolút többsége, ha a legnagyobb szélsőértéket érnék el a választáson, és az összes köztársasági képviselő támogatna egy Bardella-kormányt (a felmérés szerint maximum csak 270 képviselőjük lenne együtt). Ráadásul a jobbközép párt jelöltjeinek egy része már a Nemzeti Tömörülés mögé állt az első forduló előtt, Éric Ciotti pártelnök ugyanis lepaktált Le Pennel – igaz, a jelöltek nagyobb része nem követte őt ebben. (A Ciotti-féle köztársaságiakat a mandátumbecslésekben a Nemzeti Tömörüléshez számítják.)
Megosztott centrista blokk
Az Új Népfront jelöltjei nagyrészt katonásan teljesítették a választási szövetségben közreműködő pártok vezetőinek egyértelmű utasításait a visszalépésekre vonatkozóan. Jean-Luc Mélenchon, a baloldali összefogás legnagyobb erejét adó és legtöbb potenciális képviselőjét jelölő Engedetlen Franciaország elnöke már vasárnap este kijelentette, pártja összes, harmadik helyen végzett jelöltje visszalép a Nemzeti Tömörülés jelöltjével szemben esélyesebb jelölt javára. Hasonló nyilatkozatot tett a másik nagyobb baloldali erő, a Szocialista Párt vezetője, Raphaël Glucksmann is. Végül a baloldali jelöltek legtöbb esetben ott is visszaléptek, ahol második helyre futottak be egy nem szélsőjobboldali jelölt mögött.
A visszaléptetésekkel szemben jóval nagyobb volt az ellenérzés a Macron-féle centrista táborban. A háttérből Macron állítólag azt az utasítást adta, hogy harmadik helyen végzett jelöltjeik minden esetben lépjenek vissza a baloldali jelölt javára, akkor is, ha az az Engedetlen Franciaország jelöltje. Mindezt úgy, hogy az első forduló kampányában az államfő egyenrangú veszélynek állította be a Le Pen-, illetve a Mélenchon-féle pártot. Gabriel Attal miniszterelnök szintén visszalépésre szólított fel a Nemzeti Tömörüléssel szemben esélyesebb jelölt javára.
Volt azonban több jelentős centrista politikus is, aki kiénekelt a kánonból, és kijelentette, nem hajlandó az Engedetlen Franciaország jelöltjére szavazni. Így tett többek között az Együtt egyik tagpártja, az Horizons vezetője, egyben volt miniszterelnök, Édouard Philippe, Bruno La Maire pénzügyminiszter, illetve Gérald Darmanin belügyminiszter is. Megjegyzendő azonban, mindhárom politikus a jobbközép Köztársaságiak párt tagja volt, mielőtt a Macron-féle centrista táborba igazolt volna át, így a radikális baloldallal szembeni ellenszenvük nem meglepő. Egy a Reuters által idézett felmérés ugyanakkor azt mutatja, még a kispárttá zsugorodott Köztársaságiak szavazóinak szűk többsége is hajlandó leszavazni akár az Engedetlen Franciaország jelöltjére is a Nemzeti Tömörülés megállítása érdekében.
De miért is mumus egyes centrista politikusok számára Jean-Luc Mélenchon és pártja? Mélenchon régóta a radikális baloldal egyik meghatározó alakja, a 2017-es elnökválasztáson a negyedik, a 2022-esen pedig már a harmadik helyen végzett. A jelenlegi baloldal vezető erejeként az Engedetlen Franciaország ideológiája erőteljesen rányomta bélyegét az Új Népfront gazdasági terveire: a szociális kiadások jelentős növelése, amelyet ugyancsak jelentős adóemelések fedeznének, a Macron által megszüntetett vagyonadó visszaállítása, az ugyancsak Macron által 64 évre emelt nyugdíjkorhatár 60 évre csökkentése, minimálbér-emelés.
A baloldal radikális ihletésű gazdaság- és társadalompolitikája tehát nehezen összeegyeztethető az elnök politikájával – nem véletlen, hogy források szerint Macron kizárta, hogy pártja kormányra lépjen az Engedetlen Franciaországgal.
Mélenchont palesztinpártisága és Izrael-ellenessége miatt is sok bírálat éri. Nem volt például hajlandó terrorszervezetnek minősíteni a Hamászt, és több, sokak szerint antiszemita kijelentést is tett. Pártja nagygyűlésein rendre feltűnnek a palesztin zászlók. Nem véletlen, hogy a franciaországi zsidó lakosság komoly dilemma elé néz, hogy kit támogasson a választáson, amennyiben a Nemzeti Tömörülés és az Engedetlen Franciaország jelöltje közül kell választani. A Nemzeti Front néven indult párt alapítója, Jean-Marine Le Pen, Marine Le Pen apja ugyanis a náci kollaboráns Vichy-kormányt éltette, és számos, durván antiszemita kijelentéssel vétette észre magát. Marine Le Pen ugyanakkor már régóta igyekszik pártjáról lemosni az antiszemita bélyeget: egyértelműen Izraelt támogatja a palesztinokkal szemben, sőt saját apját is kizárta a pártból.
Mi várható a választások után?
A legújabb becslések szerint a legvalószínűbb, hogy egyik erőnek sem lesz meg az abszolút többsége, így egy alapvetően négypárti Nemzetgyűlés várható egy erős Nemzeti Tömörüléssel, egy nagyszámú, de több tekintetben megosztott baloldallal, egy, elsősorban a 2027 utáni túlélésért küzdő elnöki táborral, illetve a teljes szétesés szélére jutó Köztársaságiakkal.
Azonban nem lehet kizárni teljesen, hogy a Nemzeti Tömörülés – legalábbis jobbközép képviselőket megnyerve – abszolút többséget szerez, így alapvetően három eshetőséggel lehet számolni.
- Abszolút többséget szerez a Nemzeti Tömörülés. Ez a Macron számára legkevésbé kívánatos kimenetel, hiszen társbérletre (cohabitation) kényszerül Le Penékkel, ami folyamatos konfliktusokat vetít előre az elnök és a kormány között. Macron elvileg továbbra is a kül- és biztonságpolitika egyértelmű irányítója marad, de mivel a költségvetést a kormány írja, túl ambiciózus terveket (például francia katonák Ukrajnába küldése vagy nagy hatótávolságú fegyverek Ukrajnának adása) nem fog tudni keresztülvinni.
- Senki nem szerez abszolút többséget, de szakértői jellegű kormány jöhet létre, amely alkalmi koalíciókkal teremti meg maga mögött a többséget. Ez a legjobb kimenetel, hiszen így nem bénul meg az ország a következő egy évben, amíg újabb nemzetgyűlési választásokat nem lehet tartani. Gabriel Attal miniszterelnök jelezte, amennyiben senkinek nincs többsége, nem valószínű, hogy egyfajta pártokon átívelő szivárványkoalíció jönne létre, hanem egyes ügyekben alakulhat többség a mérsékelt erők között. Ehhez az kellene, hogy az elnöki tábor, a mérsékelt baloldal (szocialisták, zöldek), illetve a köztársaságiak együtt abszolút többségben legyenek.
- Senki sem szerez abszolút többséget, és még az alkalmi koalíciók is esélytelenek. Ez a helyzet leginkább akkor állhatna be, ha a Nemzeti Tömörülés és az Engedetlen Franciaország képviselői együtt abszolút többséget szereznének. Ha valami biztosan kizárt, az e két párt együttműködése, viszont ilyen esetben a mérsékelt erőknek nem lenne meg a többsége, az ország kormányozhatatlanná válna. Ez azt jelentené, hogy az Európai Unió második legnagyobb gazdaságában és egyetlen atomhatalmában legalább egy évig kaotikus politikai állapotok uralkodnának. Ez pedig egész Európára nézve komoly negatív következményekkel járna.
Bár a három opció korántsem egyformán rossz, valódi stabilitást egyik lehetőség sem jelent. Így az szinte bizonyos, hogy mind Emmanuel Macron, mind Franciaország, mind az Európai Unió számára nehéz hónapok vagy akár évek következnek.
Címlapkép: A Nemzeti Tömörülés elleni tüntetés az első forduló éjszakáján. Forrás: Adnan Farzat/NurPhoto via Getty Images
