Sorra jönnek a békejavaslatok, mégis tombol a háború Ukrajnában – Mi kell ahhoz, hogy végre vége legyen?

Miért nem tárgyalnak a háború lezárásáról?

Az ukrajnai háború lassan több mint két és fél éve tombol, a konfliktus lezárására pedig továbbra sincs sok esély. Bár első blikkre teljesen logikusnak tűnik az, hogy a háborúzó felek leülnek és megpróbálják békés úton, vérontás nélkül rendezni a nézeteltérésüket, Ukrajna és Oroszország viszonylatában ez közel sem olyan egyszerű.

Ennek az oka alapvetően az, hogy:

• Ukrajna jelenleg nem hajlandó tárgyalni Oroszországgal, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2022 őszén rendeletben tiltotta meg az ország összes tisztviselőjének, hogy amíg Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalmon van, dialógust kezdeményezzenek az agresszor állammal. Hivatalosan a bucsai mészárlás miatt határozott így az ukrán elnök, de a döntés egy olyan időszakban született, amikor éppen hatalmas területeket hódított vissza az ukrán hadsereg az orosz megszállóktól, így jó esély van rá, hogy az ukrán hadvezetés ekkor reménykedett az orosz hadsereg összeomlásában és a gyors katonai győzelemben.
• Oroszország azt kommunikálja a háború kezdete óta, hogy tárgyalni akarnak Kijevvel, de a helyzet közel sem olyan egyszerű. Egyrészt Moszkva világos és egyértelmű álláspontja az, hogy minden elfoglalt területet meg akarnak tartani, másrészt pedig Ukrajna és nyugati partnereik is attól tartanak, hogy bármilyen megállapodás is születik a háború lezárásáról, az oroszok ezt úgysem tartják majd be. Vannak, akik arra is felhívják a figyelmet, hogy ha Oroszország most nemzetközi egyezmények garmadáját megsértve területet szerez, ez újabb területszerző háborúk sokaságát indíthatja majd el világszerte.

Bár az orosz invázió kezdetén voltak tárgyalások Kijev és Moszkva közt, ezek elsősorban a területek kérdése miatt siklottak ki. ha most lenne tárgyalás, szinte biztosan ugyanennek a kérdésnek a rendezése lenne a legnehezebb.

Ukrajna ugyanis visszaköveteli magának az Oroszország által megszállt donbaszi településeket, az Azovi-tenger partszakaszát és a Krímet is. Oroszország viszont erről hallani sem akar, főleg annak fényében, hogy a Krímet 2014 óta Oroszország részének tekintik.

Sorra jönnek a békejavaslatok – Mennyire életképesek?

Június közepén békekonferencia volt Svájcban, az eseményen főleg a Volodimir Zelenszkij által összerakott, 10 pontos béketerv implementációja volt a fő téma. Mivel Oroszországot meg sem hívták, Kína nem ment el és sok semleges ország bojkottálta az eseményt vagy visszavonta a záróhatározat aláírását, a konferencia alapvetően kudarcnak tekinthető. Az esemény nem tudta érdemben előre mozdítani a háború lezárását és nem tudott új támogatókat Ukrajna oldalára állítani.

Részletesen a konferencia eredményeiről itt írtunk:

A konferencia közben és után számos békejavaslat érkezett; van, amelyik nyilvánosan, van, amelyik a sajtón keresztül.

1. Donald Trump béketerve

A legnagyobb sajtóvisszhangot alighanem Donald Trump amerikai elnökjelölt béketervezete kapta, hiszen a republikánus politikus most kifejezetten esélyesnek tűnik arra, hogy megnyerje a novemberi elnökválasztást. Fontos hangsúlyozni: Trump nyilvánosan még nem mutatott be semmilyen béketervet, de hozzá közelálló források nagyjából konzisztensen kommunikálják tovább, mit gondol az elnök a háború lezárásáról.

Trump ötlete az eddig megjelent információk alapján nagyjából a következő:

1. megfenyegetné Ukrajnát azzal, hogy ha nem ülnek le tárgyalni az oroszokkal, felfüggeszti az összes Kijevnek szánt fegyverszállítmányt. Moszkvát pedig azzal kényszerítené tárgyalóasztalhoz, hogy megfenyegeti őket Kijev támogatásának fokozásával, ha nem ülnek asztalhoz.
2. A Donbaszt és a Krímet odaadnák Oroszországnak.
3. A NATO megígérné Moszkvának, hogy nem terjeszkedik tovább a katonai szövetség, vagyis nem veszik be sem Ukrajnát, sem Grúziát / Georgiát, sem bármelyik volt szovjet tagköztársaságot.

Ez a békejavaslat akár még működhet is: ha kizárólag az a cél, hogy a most dúló háborút lezárjuk. A javaslat kritikusai szerint viszont ezzel a „megegyezéssel” kizárólag Oroszország nyer és mindenki más veszít.

Moszkva területeket kap és bebetonozza saját érdekszféráját, gyakorlatilag jutalmazva lesz a háborús agresszió és számos nemzetközi egyezmény megsértése miatt. Ukrajna közben területet veszít és le kell mondania a nyugati orientációról is.

A legnagyobb probléma ezzel a „megoldással” az, hogy sem Oroszországot, sem más országokat nem sikerül elrettenteni a további agressziótól. Moszkva nem csupán (részben) megnyeri a háborút, de gyakorlatilag zöld utat kap arra, hogy „rendet rakjon” Kazahsztánban, Moldovában, Örményországban is és akár további területeket raboljon el volt szövetségeseitől. Hasonlóan felbátorodhatnak olyan országok is a katonai műveletekre, melyeknek területi követeléseik vannak szomszédaikkal szemben (ilyen lehet például Venezuela, Kína, Azerbajdzsán vagy Marokkó).

Mindezektől függetlenül egyébként abszolút nem kizárható, hogy végül a Trump-féle javaslat mentén zárul majd le az ukrajnai háború. Jelenleg nem tűnik úgy, hogy az ukrán hadsereg valaha képes lesz visszafoglalni a Krímet vagy a donbaszi nagyvárosokat és az sem tűnik esélyesnek, hogy Oroszország egyhamar nagyobb városokat tudjon kiragadni Ukrajnából.

2. Orbán Viktor tűzszüneti javaslata

Fontos beszélni Orbán Viktor magyar miniszterelnök kijevi látogatásáról is. A magyar kormányfő személyesen kérte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt arra, hogy fontoljon meg egy Oroszországgal kötött, időlimites tűzszünetet, annak érdekében, hogy előre tudja mozdítani a háború lezárására indítványozott tárgyalásokat.

A tűzszünet, bár humanitárius szempontból mindenképpen üdvözlendő lenne, nem biztos, hogy a konfliktus lezárásának szempontjából pozitív eredményt hozna.

A legtöbb nyugati elemző azt hangsúlyozza: a tűzszünet csupán időt adna az orosz hadseregnek arra, hogy rendezze sorait, pótolják a szárazföldi járműállományban keletkezett hatalmas hézagot, még több rakétát, repülőgépet gyártsanak, katonákat toborozzanak és képezzenek a támadóműveletek folytatásához. Kevés szó esik róla, de a tűzszünettel az ukrán hadsereg is fejleszteni tudja a képességeit: több nyugati eszközt tudnak rendszerbe állítani, gyorsabban tudnak technikát a frontra szállítani, javítani tudják a károsult infrastruktúrát, haditechnikai eszközöket, nemzetközi támogatókat tudnak maguknak szerezni.

Közben ideális esetben tárgyalások zajlanának a háború lezárásáról, de nem látszik az, hogy sikerülne feloldani azokat a problémákat, melyek eddig is gátolták a megegyezést. Ukrajna nem akar területekről lemondani, Oroszország pedig nem akar kivonulni a megszállt országrészekből – ezen a tűzszünet ténye sem változtat.

Ha nem sikerül tárgyalásos úton megegyezni, a konfliktus ugyanúgy folytatódhat korábbi medrében, annyi különbséggel, hogy a területi változások vélhetően még kisebbek lennének. Friss, kipihent katonák esnének egymásnak új fegyverekkel, de haladásukat immáron jól felépített védelmi rendszerek lassítanák le mindkét oldalon.

3. A kínai-brazil béketerv

Közben arról is jönnek hírek, hogy Kína (Brazíliával együtt) saját béketervet készített: ez egy hatpontos tervezet, amely nem fogalmaz meg egzakt ötleteket azzal kapcsolatosan, hogy milyen módon kellene lezárni a háborút, csupán tárgyalásra és az eszkaláció elkerülésére kéri a feleket.

Érdemes megjegyezni: Kína korábban már készített egy 12 pontos béketervet is, melyben a határok sérthetetlenségére vonatkozó ENSZ-egyezmények betartását követelte, vagyis lényegében ellenezték azt, hogy Oroszország területeket tartson meg Ukrajnából. Ez az újabb, hatpontos tervben már nem látható.

Kína vélhetően bármilyen tárgyalási folyamatban elkerülhetetlen fontosságú szereplő lesz, hiszen nagyrészt Peking közbenjárásának köszönhető az, hogy a Nyugat által kirótt extrém súlyosnak ígérkező szankciókat jelentős, hosszú távú károk nélkül átvészelte az orosz gazdaság, lakosság. A nyugati cégeket, termékeket szinte egy az egyben felváltották a kínai szereplők, a hadiiparban is kínai innovációknak köszönhetően tudták pótolni az oroszok a szankciók által ütött réseket.

Alexander Stubb finn elnök nemrég azt mondta: egyetlen telefonba kerülne Hszi Csin-ping elnöknek az, hogy lezárja a háborút. Ez valószínűleg igaz is, hiszen most az orosz gazdaság extrém módon kitett a Kínai Kommunista Párt akaratának.

Peking viszont nincs egyszerű helyzetben, hiszen számos dolgot kell mérlegelniük, ilyen például:

• a határok sérthetetlenségére vonatkozó ENSZ-elvek fontossága. Kína is rendelkezik ugyanis egy kvázi-szakadár régióval: ez Tajvan, amely hivatalosan a Kínai Népköztársaság része, de de facto önálló államként működik. Ha az oroszok el tudják csatolni a Donbaszt és a Krímet, lehet, hogy Tajvan rövid időn belül független országgá válik. Ha viszont kivonulnak az oroszok, ez Ukrajna mellett a rivális Amerika és a Nyugat nagy győzelme lenne.
• Kínának jól jönnek az oroszokra kirótt szankciók olyan szempontból, hogy az orosz gazdaság kitett lesz Peking felé. Hatalmas felvevőpiachoz, olcsó energiahordozókhoz jutnak hozzá. Oroszország nemzetközi mozgástere csökken, Kína diktálja a kereskedelem feltételeit. Az oroszokkal üzletelő kínai cégek ugyanakkor maguk is kockáztatják a nyugati szankciókat, Kína gazdasága pedig sokkal jobban függ a nyugati fogyasztóktól, mint Oroszországé függött a 2022-es invázió előtt. A szankciós bizonytalanság biztos nem tesz jót a kínai vállalatok befektetői kedvének, beruházási kilátásainak.

Kína tehát egyszerre sokat is nyer és sokat is kockáztat a háború elhúzódásával, de az továbbra sem mondható el, hogy Peking érdekében állna, hogy a konfliktus lezárására kényszerítse Oroszországot, hiába lenne meg erre a képessége.

Mi kell ahhoz, hogy vége legyen?

Amíg az amerikai kongresszus tétovázott és az ukrán hadseregnek nyolc hónapon át érdemi lőszerutánpótlás nélkül kellett harcolnia, igencsak úgy nézett ki, hogy idén vége lehet a háborúnak. Tavasszal azonban sikerült átverni az amerikai törvényhozáson az újabb, 61 milliárd dolláros támogatási csomagot és az ukrán haderő készleteit gyorsan elkezdték feltölteni lőszerrel, fegyverekkel. Kaptak ATAMCS típusú harcászati ballisztikus rakétákat és kapni fognak F-16-os vadászbombázókat, valamint Leopard 2-es harckocsik újabb szállítmányát, az év vége felé pedig várhatóan az első KF41 Lynx lövészpáncélosok is szolgálatba állnak az ukrán haderőben.

Eddig úgy tűnik: az orosz haderő offenzíváját sikerült lelassítani, de megállítani nem teljesen. A harkivi offenzíva nem ért el eredményt, de a Donbaszban továbbra is néhány naponta esnek el falvak és nem tudta stabilizálni a védvonalakat az ukrán hadsereg. Nyugati becslések szerint most nagyjából 600-800 ezer orosz katona van Ukrajnában, 3-4-szer annyi, mint amennyi katonával megkezdték a 2022 februári inváziót.

Bár Oroszország és támogatói az invázió eleje óta hangoztatják, hogy az ukrán haderő már az összeomlás szélén van és egyetlen, döntő csata kell ahhoz, hogy végleg megtörjön, egyelőre ennek sincs jele. Ehhez hasonlóan azok a nyugati elemzések sem vehetők komolyan, amelyek a demoralizált és rosszul képzett orosz hadsereg teljes összeomlását és / vagy technikai eszközökből való vizionáljak, hiszen az orosz hadiipar a hidegháború óta nem látott ütemben fejlődik és gyárt, emellett Moszkva Irán és Észak-Korea személyében külföldi beszállítókra is szert tett.

Ahhoz, hogy vége legyen a háborúnak, legalább a következő tényezők egyikének meg kellene megvalósulnia:

• az orosz vagy ukrán haderőre mért stratégiai vereség,
• az orosz vagy ukrán politikai rendszer összeomlása,
• tárgyalásos rendezés, melyben egyik vagy másik fél hajlandó lemondani területekről a másik javára.

Bár vannak valószínűbb és kevésbé valószínű forgatókönyvek, nem tűnik úgy jelenleg, hogy bármelyik eseményre a fentiek közül a közeljövőben sor kerülne. Donald Trump hatalomra kerülése novemberben persze boríthatja az asztalt, hiszen Ukrajna nagyban függ Amerika segítségétől. De ha meg is választják a republikánus politikust, 2025 elején ül csak be az Ovális irodába és még Trump kezét is megkötheti a Kongresszus.

Címlapkép forrása: Andy Soloman via Getty Images