A jakutföldi Északkeleti Szövetségi Egyetem kutatói még vizsgálják az ősi ragadozó testét, hogy többet tudjanak meg az állatról, és a pleisztocén korszakról, amelyben élt. A kelet-oroszországi fagyos körülmények segítettek abban, hogy az utolsó jégkorszak idején elpusztult farkas teteme tökéletes állapotban maradjon fent: fogai, bundája és egyes szervei még mindig épek.
A farkas méretét tekintve nagyobb lehetett, mint a ma élő egyedek, és valószínűleg sík, hideg vidékeken vadászott mamutokra, gyapjas orrszarvúkra és más nagytestű állatokra.
A kutatók szerint rengeteget tanulhatnak majd a leletekből, többek között az állat genetikájáról, életmódjáról és étrendjéről.
A legérdekesebb azonban, hogy akár az őskor baktériumait és vírusait is megismerhetik az állat testét tanulmányozva.
Az élő baktériumok évezredekig is képesek fennmaradni, ezáltal egyfajta tanúi lehetnek az ősi időknek
- mondta Artyemij Goncsarov, a Kísérleti Orvostudományi Intézet kutatója.
A kutatók akár olyan, eddig ismeretlen mikroorganizmusokat is találhatnak az állat testében, amelyek segítséget nyújthatnak a jövőben új gyógyszerek kifejlesztésében.
A globális felmelegedés miatt a Föld északi régióiban található örökké fagyott permafroszt talaj gyakran felolvad az év bizonyos időszakaiban, így manapság egyre gyakrabban kerülnek elő a farkashoz hasonló ősi élőlények.
A kutatók attól tartanak, hogy az olvadásnak köszönhetően akár új kórokozók is megjelenhetnek a területeken.
Címlapkép forrása: Portfolio
