Az egykori Burmában zajló harcok immáron az ország szinte minden területére kiterjedtek, köztük a közvetlen határmenti zónákra is. Ez utóbbi fejlemény az, amely viszont a szomszédos államokat is aggasztja, mivel attól tartanak, hogy esetleg átterjednek a harcok hozzájuk, vagy kár esik a lakosságban, illetve az infrastruktúrában. Eddig még nem vonódott be egyetlen más ország sem a konfliktusba, ám a helyzet folyamatos eszkalációjával már nem egyértelmű, hogy ez a jövőben is ugyanígy marad, különösen Bangladessel fajulhatnak el az események. A világ egyik legnépesebb muszlim országában már évek óta rengeteg mianmari rohingya él, akik a korábbi kormány idején elkövetett atrocitások miatt menekültek el Mianmarból.
Az etnikai kisebbség és egykori lakóhelyük környéke most ismét főszereplőjévé válik a kiterjedt regionális konfliktusok bekövetkezéséről szóló találgatásoknak.
Középpontban egy apró korallsziget
Kitett földrajzi fekvéssel bír a Bangladeshez tartozó St. Martin-sziget (ez nem összekeverendő a karibi térségben fekvő, kettéosztott Szent Márton-szigettel), amely mindössze 8 kilométerre fekszik a mianmari partoktól. A stratégiai szempontból jelentős földrajzi elhelyezkedése miatt kiemelkedő a szerepe, nem véletlen, hogy egy amerikai katonai bázis létrehozása is felmerült a területen. Az apró szárazföld ezen felül egyébként nem különösebben érdekes, mindössze 3 négyzetkilométeres területtel rendelkezik, a lakosság nagy része halászatból él. Az esős évszakban a Banglades egyetlen korallszigetének számító terület meglehetősen veszélyessé válik, a hurrikánok többször is szinte teljesen elpusztították a helyi infrastruktúrát. Ennek ellenére St. Martin-sziget népszerű a turisták körében, főleg a különleges élővilága miatt, ám ez az elmúlt években egyre inkább pusztul. Most azonban nem a környezetvédelmi szempontok miatt került rivaldafénybe az apró szárazföld, hanem a térségben tomboló veszélyes helyzet okán.
A közeli mianmari polgárháborús események közeledése miatt már az apró szárazföldön is folyamatosan lehet hallani a felkelők és a reguláris haderő közötti harcokat.
Ez még önmagában a helyi turizmust gyengítő hatásokon túl nem is lenne ijesztő, viszont St. Martin és Banglades között csak hajóval lehet közlekedni, az egykori Burmában harcoló felek pedig előszeretettel lőnek rá a vízi járművekre is, mivel azt sejtik, hogy az az ellenséges oldalhoz tartozik. Az incidensek pedig egyre csak szaporodnak, egyesek már egy mianmari invázió előkészítéséről beszélnek:
- Június 5-én egy tisztviselőket és felszereléseket szállító hajóra nyitottak tüzet, az esetben senki sem sérült.
- Június 8-án egy, a bangladesi Teknafból ellátmányt a szigetre szállító teherhajót kényszerítettek visszafordulásra a Mianmar felől érkező lövések. A szállítmány kiesése miatt ellátási zavarban szenvednek a sziget lakói.
- Június 11-én ismét egy helyi hajót céloztak ismeretlenek. Ettől kezdve feltűntek a sziget körül a mianmari hadihajók is.
This is not the situation in the conflictbetween Myanmar and Bangladeshover the island of St. Martin.Rather, it is a situation of conflict betweenthe Arakan Army and the Myanmar Armywithin Myanmar. @HawleyMO
— Today (Bangladesh) June 18, 2024
A helyzet addig vezetett, hogy a St. Martin-szigetet gyakorlatilag teljesen elvágták Bangladestől, ez pedig könnyen kritikussá fajulhat, mivel
Dakkának is be kell látnia, hogy kénytelen közbeavatkozni a saját érdekei megvédéséért.
Az eldurvuló események hátterében a 2023 október végén indított 1027-es hadművelet áll, ekkor több lázadó csoport is összefogott a katonai junta ellen, és összehangolt támadásokat indítottak a reguláris erők ellen, méghozzá jelentős sikereket elérve. Erről bővebben ebben a cikkben írtunk:
A Rakhine államban zajló harcok miatt rendszeressé vált, hogy a mianmari hatóságok egységei egyszerűen átmenekülnek Bangladesbe, sőt, arra is volt már példa, hogy a hadsereg katonái választották ezt a megadás helyett. Az ilyenek miatt azonban megesik, hogy a határvonalon átlőnek a felek a szomszédos országba, ez szintén a dakkai döntéshozók számára teremt kényelmetlen helyzetet. Obaidul Quader, az út-, közlekedési és hídügyi miniszter kijelentette, hogy diplomáciai úton keresik a megoldást a problémára.
A St. Martin-sziget ellenőrzése egyébként is egy kényes témát jelent Dakka és Najpjidó között, korábban is több összecsapás volt az apró sziget miatt a két ország között:
- 1998-ban több halász meghalt, miután a mianmari haditengerészet tüzet nyitott rájuk.
- 1999-ben újabb bangladesi áldozatot követelt egy hadihajó.
- 2000-ben négyen vesztették életüket, miután a határőrség a hajójukra lőtt.
- 2011-ben kalózok öltek meg négy halászt.
- 2018-ban Najpjidó a Mianmarról közzétett hivatalos térképen a saját területeként tüntette fel a St. Martin-szigetet. Ezt diplomáciai nyomás hatására végül elvetették, hibának nevezték a lépést, visszaléptek ettől.
A viták addig vezettek, hogy a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság (ITLOS) ítélete 2012-ben megerősítette Banglades szuverenitását a St. Martin-sziget felett.
A legkiszolgáltatottabbak
Egy másik veszélyes helyzetet a Mianmarból távozó lakosság helyzete jelenti a két kormány között. A mianmari haderő arról próbálja meggyőzni a Bangladesbe menekült rohingyákat, hogy vegyenek részt az Arakán Hadsereg elleni harcokban, amely több szempontból is felvet kérdéseket. Egyrészt Najpjidó módszerei nem igazán felelnek meg a toborzás hagyományos szabályainak, a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő iszlám vallású népcsoport tagjait kényszerítéssel veszik rá, hogy harcoljanak a felkelők ellen. Ráadásul az életkort sem veszik figyelembe a beszámolók alapján, mivel akár már a 14 éveseket is visznek a csatatérre. A The Diplomat készített riportot az kényszertoborzás folyamatáról, az elmondások szerint leginkább a menekülttáborokban élő, szegény és rossz helyzetben lévő fiatalokra valóságos bűnbandák telepedtek.
As of late November, Bangladesh is hosting over 950K individuals. More than half of them are children. ️ Close to 200K refugee families live in camps located in and the island of . Here is more info #Rohingya
— Rohingya (Refugee) December 12, 2022
A Mianmarral szomszédos Bangladesben a menekülttáborok többsége a rohingyák fő lakóhelyét jelentő Rakhine állam szomszédságát jelent Cox’s Bazarban található. Ezen belül található a Kutupalong menekülttábor, ahol közel hatszázezren élnek és mindössze pár kilométerre fekszik a mianmari határtól. Ez a tábor a kényszertoborzások fő helyszíne.
Felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy egy semlegesnek számító országban tudnak szinte bármiféle retorzió nélkül toborozni a mianmari seregbe. Ebből több is van:
- Nem közvetlenül a haderő jelenik meg a táborokban, hanem azok megbízottjai, akik erős összeköttetéssel rendelkeznek Najpjidóval. Mivel gyakran ezek az emberek is menekültstátuszt kaptak, ezért szabadon járhatnak-kelhetnek.
- A hatalmasra duzzadt táborokban egyszerűen képtelenség valós rendfenntartást megszervezni.
- A legnagyobb táborok mindössze pár kilométerre vannak a határtól, ezért a hatóságok észrevétele nélkül lehet végrehajtani az akciókat. Az is számít, hogy Banglades délkeleti határvidéke a többitől eltérően sűrű növényzettel benőtt, ahol az alföldet felváltják a dombságok, ezért ennek ellenőrzése nehezebb.
- Bangladesnek egyszerűen nincs sem kapacitása, sem pedig pénze, hogy a közel egymilliós rohingya menekült lakosságot megfelelően ellássa, miközben tisztában vannak azzal, hogy nem tudnak megfelelő állapotokat biztosítani a táborokban. Ezért felmerült, hogy a helyi hatóságok szemet hunynak a jogsértő eljárások felett.
A bandák tevékenysége miatt számos regisztrált menekült úgy döntött, hogy a minimális ellátást legalább biztosító táborból is távozik, és inkább máshol igyekszik boldogulni. Sokan például más, kevésbé elérhető közösségekbe mennek, ahol nem érik el őket annyira. Az is gyakori eljárás, hogy a családtagok afféle őrjáratot tartanak fenn, hogy megvédjék a szeretteiket az elhurcolástól. Akik ennek ellenére sem tudják kikerülni a polgárháborús ország kényszertoborzóit, azokat Rakhine államba viszik, majd ott kiképzést kapnak, hogy a felkelő Arakán Hadsereg ellen harcoljanak. A menekülteket érintő probléma nagyságát jelzi, hogy a Radio Free Asia regionális hírszolgálata szerint több mint 500 rohingyát vittek el eddig a már ismertetett módszerekkel. Azok a férfiaknak is súlyos következményekkel kell szembenézniük, akik ellenállnak a katonai juntának, vagy nem teljesítik a parancsokat. A bandák tagjai súlyos fizikai bántalmazással reagáltak vagy néhány esetben az illető családtagját vitték harcolni helyette.
A rohingya kisebbség tagjait már a polgárháború előtt is nagyon súlyos diszkrimináció érte.
Gyakorlatilag a társadalom szélére lettek állítva, a vezetés megtagadta tőlük az állampolgárságot is. Ez utóbbit most a mianmari kormány igyekszik kihasználni, mivel a muszlim kisebbségből származók számára papírokat ígérnek, amennyiben katonai szolgálatot teljesítenek a helyi felkelők elleni harcban, ám ilyet eddig még egyetlen katonának sem állítottak ki. Az elmondások alapján a társadalom szélére szorult kisebbség megmaradt tagjait Mianmarban is hasonlóan kezelik, Najpjidó ugyanezekkel a megoldásokkal törekszik növelni a saját erői létszámát, miközben a törvényekre hivatkozik.
Merre van az előre?
A nemzetközi szereplők nem veszik jó néven a Mianmarban fokozódó polgárháborút. Daniel Kritenbrink, az Egyesült Államok kelet-ázsiai és csendes-óceáni ügyekért felelős helyettes államtitkára június 21-22-én Hanoiban találkozott Kyaw Lin Zaw-val, a mianmari haditengerészet parancsnokával.
A találkozó önmagában azt jelzi, hogy Washington hajlandó nagyobb erőfeszítéseket tenni a térségi polgárháború lázárulása érdekében.
Ebben viszont Kínával közösek az érdekeik, mivel Pekinget igencsak feszélyezi több dolog is Mianmarral kapcsolatban:
- Najpjidó fontos kereskedelmi partnere a keleti nagyhatalomnak, az elhúzódó polgárháború pedig nem kedvez az áruk szabad áramlásának.
- Ennél is aggasztóbb Peking számára, hogy a Mianmaron keresztül futó kereskedelmi útvonalak jelentős része felett a lázadók vették át az uralmat, vám követelve az áthaladó árucikkek után. Kína számára az ország az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) egyik legfontosabb leágazása, mivel a pekingi döntéshozók az országon keresztül vezetnének keresztül fontos útvonalakat, amellyel a keleti nagyhatalom a Malaka-szoros és Délkelet-Ázsia megkerülése nélkül, a szárazföldön keresztül is el tudná érni a Közel-Kelet felől Dél-Kínát.
- A határ közelében zajló harcok néha kínai területet is érinthetnek. Ezt viszont Kína mindenképpen szeretné elkerülni, ennek jelzésére már több alkalommal is felsorakoztatta a Népi Felszabadító Hadsereget Kína a mianmari határra. Az erődemonstrációval jelezték Najpjidónak, hogy a türelmük véges.
Very interesting and detailed report on the status of investment in since the military coup of 2021. Facts, details and context that match what I see in the energy sector. We need more of this ! #China
— Guillaume (de) August 21, 2023
Az erős érintettsége ellenére Kína mégis türelmesen vette, hogy Washington tárgyal a szövetségesével, ám az okok hátterében éppen az Egyesült Államok térségben elfoglalt pozíciója áll. Washington a polgárháború kirobbanása óta szankciókkal sújtotta a katonai juntát, ám azok nem vezettek eredményre, a puccsista kormány továbbra is hozzáfér a legfontosabb területekhez, kikötőkhöz. Az elmúlt hónapokban az állás némileg a felkelők javára változott, de alapjaiban még ez sem rengette meg a vezetést. A Fehér Házban ezért inkább úgy határozhattak, hogy más taktikát fognak alkalmazni és inkább asztalhoz ültetik a másik felet is.
Ezen a téren pedig éppen egy platformra került a nagy riválissal, Kínával, mivel a keleti nagyhatalomnak is az az érdeke, hogy minél hamarabb elhalkuljanak a puskák az egykori Burmában.
A nemzetközi erőfeszítések ellenére a polgárháború nem csitul, sőt, egyre drasztikusabb fordulatokat vesznek az események, már attól lehet tartani, hogy Banglades is belekeveredik a polgárháborúba. Eddig sem a felkelők, sem pedig a katonai junta nem tett érdemben azért, hogy elkerüljenek egy közvetlen háborút a szomszédos országgal. A korábbi események azt mutatják, hogy már számtalan olyan incidens történt, amely miatt Dakka egy háború mellett határozhatott volna, ám az a legnagyobb kérdés, hogy pontosan meddig tart a világ egyik legnépesebb muszlim országának a türelme.
A bangladesi vezetés eddig nem foglalt határozottan állást egyik fél mellett vagy ellen sem, ám a fokozódó bizonytalanság könnyen arra kényszerítheti, hogy tegyen valamit a saját állampolgárainak megvédése érdekében.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Ahmed Salahuddin/NurPhoto via Getty Images
