Újabb vörös vonal?
Az Amerikai Egyesült Államok kormánya az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete óta azt javasolja állampolgárainak, hogy semmi esetre se utazzanak a megtámadott országba, akkor se, ha dolgozni mennek, akkor se, ha családjukat látogatják meg. Az orosz invázió kezdetén Washington ki is vonta Ukrajnából teljes katonai személyzetét, beleértve az ukránokat képző amerikai katonákat és az őket segítő magánvállalatokat.
Ettől függetlenül 2022 februárja óta amerikai állampolgárok ezrei mentek szervezetlenül Ukrajnába; van, aki üzleti lehetőségeket kutatva, van, aki az ország helyreállításában segédkezik, és természetesen sokan vannak, akik harcolni mentek. Az ukrán hadsereg szolgálatába álló amerikaiakat ma már többnyire csak tanácsadóként foglalkoztatják, de a kezdeti lelkesedés után sokan haza is mentek, illetve rengetegen el is estek a háború frontvonalain. Említésre méltó, hogy 2022 nyara óta egy kb. 10-20 fős amerikai katonai kontingens is dolgozik Ukrajnában, az ukrajnai amerikai nagykövetségről. Ők szintén főleg hírszerzési tanácsadással, illetve az Ukrajnának adott fegyverek ellenőrzésével foglalkoznak.
Joe Biden amerikai elnök most azon gondolkozik, hogy a korábbi de facto tiltást feloldva engedélyezi, hogy amerikai székhelyű „katonai magánvállalatok” települjenek Ukrajnába.
Végleges döntés még nem született, de eddig rengetegszer megfigyelhettük, hogy minden hasonló, sajtóba kiszivárgott mérlegelés után általában pozitív irányba döntött az elnök. Így volt ez a Bradley lövészpáncélosok, az Abrams harckocsik, illetve az ATACMS-rendszerek esetén is.
Így tehát jó esély van rá, hogy pár hónapon belül amerikai katonai magánvállalatokat – és az alkalmazásukban álló amerikai állampolgárokat – láthatunk majd Ukrajnában.
Egyáltalán mi az, hogy katonai magánvállalat?
Egy katonai magánvállalat (angolszász forrásokban „military contractor” vagy „private military company" - rövidítve PMC) egy olyan vállalat, amely gyakran katonai képzettséggel rendelkező, de nem hivatásos hadállományba tartozó, civil alkalmazottakat foglalkoztat, katonai feladatkörökben, nem ritkán konfliktuszónákban.
A katonai magánvállalatoknak rengeteg formája van és igencsak sokféle feladatot látnak el. Az orosz Wagner PMC neve biztos sokaknak ismerősen cseng: Jevgenyij Prigozsin zsoldosai sokáig az ukrajnai háború első vonalában harcoltak, Bahmut elfoglalása is a nevükhöz köthető.
A legtöbb katonai magánvállalat viszont abszolút nem így működik: Európában például az ilyen cégek többnyire objektumvédelmi feladatokat látnak el, például fontos épületeket őriznek vagy pénzszállítókat kísérnek. Az amerikai cégek sokszor állami megbízásokat látnak el olyan konfliktuszónákban, ahol segítségre szorul a reguláris haderő vagy Amerika valamelyik szövetségese. Irakban és Afganisztánban például katonai magánvállalatoknak dolgozó szakemberek ezrei szerelték az amerikai harcjárműveket, illetve a Washingtonnal szövetséges helyi erők katonai repülőgépeit. Utakat és hidakat építettek, katonai infrastruktúrát üzemeltettek. De természetesen sokszor ilyen cégek emberei őrzik a Közel-Keleten és Afrikában a fontos olajfinomítókat, logisztikai központokat, úthálózatokat, sőt, kereskedelmi hajókat is.
A katonai magánvállalatok nagy előnye a reguláris haderőkhöz képest, hogy rugalmasabbak és agilisebbek. Lehet őket alkalmazni sok esetben például parlamenti felhatalmazás nélkül, olyan országokban, ahol hivatalosan nincs is jelen adott ország katonai ereje. Ha pedig netán egy ilyen cég alkalmazottjai tűzharcba kerülnek, esetleg elesnek szolgálat közben, az ebből keletkező politikai ellenlökés ereje is kisebb.
Miért akkora segítség ez Ukrajnának?
A Biden-kormány most kifejezetten azt mérlegeli, hogy járműjavítással foglalkozó magánvállalatokat küldenek Ukrajnába. Ez azért kritikus kérdés, mert a harcokban megsérült amerikai járműveket eddig úgy kellett javítani, hogy először kivonták őket a frontról, majd valamelyik szomszédos NATO-tagállam területére vitték őket és helyi szakemberek segítségével javították őket meg.
Ha az amerikai szakemberek Ukrajnában kezdik el megjavítani az odaküldött Bradleyket, HIMARS-rendszereket, illetve segítenek abban, hogy a hamarosan érkező F-16-os vadászbombázók is röpképesek maradjanak, Ukrajna rengeteg időt, energiát és pénzt spórol meg.
Egy sérült páncélozott jármű javítása eddig kisebb, gyári szervizelést nem igénylő folyamatok esetén is heteket, sőt, akár 1-2 hónapot is igénybe vehetett. Nyilván: ez idő alatt az adott harcjármű a frontszolgálatból is kiesik, az amerikai segítséggel az ukrán katonák heteket nyerhetnek.
Első körben elvileg csak néhány tucat, talán néhány száz amerikai alkalmazott menne Ukrajnába, a hosszabb távú szerepvállalás viszont még nyitott kérdés.
Kinyílhat a Pandora szelencéje?
Az ukrán hadsereg egyik legnagyobb, hosszú távú problémája a személyi állomány kérdése, hiszen az ország lakossága alig több mint negyede Oroszországénak. A háború előrehaladtával egyre nehezebb lesz harcképes katonákat küldeni a frontvonalra, drónokkal és F-16-osokkal pedig nem lehet városokat visszafoglalni és megtartani, tehát rohamlövészekre hosszú távon is szükség lesz.
Ha Joe Biden úgy dönt, hogy amerikai PMC-kkel segíti Ukrajnát, ez olyan szempontból is nagy segítség Kijevnek, hogy nem ukrán emberekkel kell végezniük azokat a munkákat, amelyek szükségesek lennének a harcjárművek üzemeltetéséhez, vagyis több embert tudnak frontszolgálatra vinni, több katonájuk, több lövészük lesz.
Határozottan igaz lesz ez abban az esetben, ha Washington úgy dönt, hogy kiterjeszti az Ukrajnába küldött PMC-k feladatkörét és esetleg más tevékenységeket is átvesznek az ukrán haderőtől. Őrizhetik például a folyamatosan támadás alá kerülő energetikai létesítményeket, fegyverraktárakat, reptereket, de akár az ukrán határt is. Egyes NATO-országok már hónapok óta arról beszélnek, hogy ezeket a feladatköröket elláthatnák akár NATO-haderők reguláris katonái is, egy magánvállalat erre kiváló áthidaló megoldás lehet.
Aztán hosszabb távon nem teljesen kizárható az sem, hogy az amerikai PMC-k egyre közelebb kerülnek majd a frontvonalhoz, hiába nem tűnik ez most egyelőre valószínűnek. Többek közt azért sem szabad teljesen kizárni ezt a lehetőséget, mert a háború elején például elképzelhetetlen lett volna, hogy Amerika taktikai ballisztikus rakétákat és F-16-os vadászbombázókat adjon át Ukrajnának, melyekkel akár Oroszország területére is lehet lőni, ma pedig már ezek a dolgok is a háború realitásává váltak. Látható, hogy a Nyugat a kezdeti óvatoskodás után egyre merészebb eszközökkel támogatja az orosz agresszió ellen küzdő országot.
Joe Biden kormánya jelenleg azt kommunikálja: semmiképpen nem szeretné, ha amerikai emberek, különösen nem amerikai katonák halnának meg Ukrajnában. Várhatóan első körben az oda készülő katonai magánvállalatokat is szigorú biztonsági protokollok előkészítésére és betartására kérik majd. Hosszabb távon azonban, ahogy a háború szinte biztosan tovább mérgesedik majd és lezajlik a novemberi elnökválasztás, sok minden változhat.
Címlapkép forrása: Al Drago/Bloomberg via Getty Images
