Az elmúlt években egyértelműen Kína lett a Távol-Kelet vezető hatalma, az ország már a globális világ vezetőjeként számon tartott Egyesült Államok pozícióját fenyegeti, Peking befolyása pedig a jövőben is rohamosan fog bővülni az előrejelzések szerint. A keleti nagyhatalom árnyékában azonban Dél-Korea is egyre nagyobb erővé válik, annak ellenére, hogy a pozíciója nem éppen ideális ahhoz, hogy komoly regionális tényezővé váljon. A kedvezőtlen körülmények ellenére viszont Szöul egyértelműen jelentős szereplője lett a világgazdaságnak, amit most egy, az eddigieknél is nagyobb tervvel erősítenének meg.
A koreai Selyemút
Dél-Korea elnöke, Jun Szogjol meghirdette, hogy Szöul szeretne a jövőben jóval szorosabb kapcsolatot kialakítani a közép-ázsiai országokkal. A bejelentés aztán rögtön hangzatos elnevezést is kapott, elterjedt, hogy
a távol-keleti ország már egyenesen a saját Selyemútját, vagyis a Korea – Közép-Ázsia Selyemutat tervezi tető alá hozni.
Az első csúcstalálkozó 2025-ben lesz a dél-koreai fővárosban, ahol az öt közép-ázsiai volt szocialista tagköztársaság vezetője fog találkozni majd a dél-koreai államfővel. Jun Szogjol a jövő évi csúcsot azzal készítette elő, hogy tett egy körtúrát a térség három országában: Türkmenisztánban, Kazahsztánban és Üzbegisztánban is járt távol-keleti ország vezetője. Az államfő elmondta, hogy szeretné, ha a jövőben egy olyan kölcsönösen hasznos együttműködés jönne létre a felek között, amelyből mindenki profitálhat. Kim Taehajo, a szöuli nemzetbiztonsági igazgató első helyettese úgy fogalmazott, hogy:
A kezdeményezésen keresztül arra törekszünk, hogy elősegítsük a szabad, békés és virágzó Koreát és Közép-Ázsiát közösen.
Korea announced a Central Asia Strategy pic.twitter.com/YkpVnG5XFh
— Nurgali_Arystan (@Nurgali56587493) June 7, 2024
A „K-Selyemút” néven ismertté vált tervnek megnevezték a legfontosabb pilléreit is, négy fő területre fognak koncentrálni:
- Erőforrások,
- hivatalos fejlesztési támogatások,
- kulturális kapcsolatok és társadalmi cserék, valamint
- a kormányzati együttműködések elmélyítése.
Az is kiemelt figyelmet kap, hogy a közép-ázsiai térség ne egy nagy monolit tömbként legyen kezelve, hanem Szöul mérje fel minden egyes ország karakterét, egyedi megállapodásokat kössenek. Néhány dolog már körvonalazódni is látszik az együttműködés keretében, Kazahsztánnal például az energetikai és infrastrukturális befektetésekre koncentrálnak majd, Kirgizisztánnal a turisztikai és vízügyi beruházások felé fordítják a figyelmüket, míg Türkmenisztánban az energetikai projektek kapnak nagyobb figyelmet.
A fejlemény egy különleges geopolitikai helyzetet teremthet meg, mivel Szöul egy olyan térségbe igyekszik benyomulni, amely hagyományosan az orosz befolyási övezetbe tartozik, de az elmúlt években Kína szerepe vált meghatározóvá. Dél-Korea felbukkanása viszont egy izgalmas új fejezetet nyithat a térség történelmében, mivel ezzel egy olyan hatalom jelent meg, amelyikkel kapcsolatban jóval kevesebb aggálya lehet a helyi vezetéseknek.
A közép-ázsiai országok számára ugyanis alapvető kihívás, hogy védelmi-biztonsági szempontból egyértelműen Moszkvától, míg gazdasági szempontból egyre inkább Kínától függenek.
A kitettség viszont tulajdonképpen csapdahelyzetbe terelte a teljes régiót, mivel kevésbé volt lehetőségük a saját érdekeiket érvényesíteni. A kényszerhelyzet megoldása éppen abban mutatkozhat meg Közép-Ázsia számára, ha megpróbálnak kitörni a két nagyhatalom szorításából, ezzel pedig a diverzifikálni a kapcsolatokat.
Adja magát persze a kérdés, hogy Dél-Korea mekkora szereplővé tud válni a volt szovjet tagköztársaságok között. A legnagyobb problémát maga a földrajzi helyzet okozza. A térség rendkívül elzárt, északról Oroszország, kelet felől Kína határolja, míg dél felől a nehezen áthatolható Afganisztán és Irán övezi a területet. A beszorított helyzetből a legnagyobb kilépési lehetőséget éppen a kínai Övezet és Út adja meg Közép-Ázsia számára: a keleti nagyhatalomból nyugat felé induló szárazföldi útvonal a Kaszpi-tengeren és a Kaukázuson keresztül épít összeköttetést Kis-Ázsia és a Távol-Kelet között.
This map of 's helps explain Washington's (failing) interventions in Russia, Ukraine, Chinese Xinjiang, , Afghanistan, Iran, Iraq, Syria And Yemen. #China
— tim (anderson) January 14, 2022
Hasonlóan a volt szovjet tagköztársaságokhoz, Dél-Korea is igyekszik kilépni a szomszédjai árnyékából, ebben viszont egyáltalán nincs könnyű helyzetben. Délnyugat felől Kína, kelet felől Japán határolja, északon pedig Észak-Korea és Oroszország fekszik, mindegyik hatalom többé-kevésbé riválisa Szöulnak. A keleti hatalom azonban igyekszik előnyt kovácsolni a helyzetéből, az Egyesült Államokkal erősítik meg az együttműködésüket, valamint a Washingtonnal szoros kapcsolatot fenntartó Tokióval is közelednek az álláspontok. Olyannyira működik a kapcsolatépítés a szigetországgal, hogy 2023 augusztusában Amerikában arról állapodtak meg, hogy egy amolyan „távol-keleti NATO-t” fognak megszervezni.
A térségi együttműködésen túl Szöul távolabbra is tekint, igyekszik a hagyományosan hozzá nem közel álló régiókban is partneri megállapodásokat kötni. 2023-ban a keleti hatalom a csendes-óceáni országokkal közösen tartott konferenciát, míg 2024 elején pedig az afrikai államokkal tárgyaltak. Utóbbi lépésekkel Jun Szogjol elnök egyben egy belpolitikai veszélyt is elhárít, mivel az államfőt a dél-koreai ellenzék folyamatosan azzal támadja, hogy a nyugati kapcsolatok miatt Kínával végletesen megromolhat Szöul kapcsolata.
Az rögtön világossá válik, hogy Szöul nem tudja ugyanazt a formulát követni, amelyet Kína 2013 után kezdett el megvalósítani, tehát nem egy, a Koreai-félsziget déli részét a világgal a szárazföldön összekötő infrastrukturális beruházásrendszerről van szó, mivel erre fizikailag nem is lenne képes az ország. Az előzetes – konkrétumokat még egyáltalán nem tartalmazó – elmondások alapján viszont a K-Selyemút hasonló lesz a BRI-hez több szempontból is. Egyrészt
jelentős hangsúlyt fognak kapni a helyi erőforrások minél hatékonyabb kiaknázására irányuló fejlesztések, másrészt pedig Szöul vélhetően jelentős tőkét fog kihelyezni a világban.
Dél-Korea stratégiája
Felmerül a kérdés, hogy a távol-keleti hatalomnak miért éri meg távoli, kisebb gazdasági erővel bíró országokkal növelni az összeköttetését. Az okok pedig kézenfekvőek:
- kitörni a már említett földrajzi elszigeteltségből,
- új piacok megteremtésével növelni a gazdaságot,
- és hozzáférni a nyersanyagokhoz.
Koreának különösen az utolsó pont számít, mivel az ország híján van a modern ipari tevékenységhez nélkülözhetetlen alapanyagoknak, ezért igyekszik minél több helyről biztosítani azokat. Ebben pedig Közép-Ázsiával kölcsönösen összeérnek az érdekek. Ameddig a volt posztszovjet országok geopolitikai szerepe egyre inkább felértékelődik, úgy lesz számukra egyre több politikai és gazdasági lehetőség a két térségi hatalom fojtogató szorításából kitörni. A célok megvalósításához nagyban hozzájárul, hogy a térség több ásványkincsben is kifejezetten gazdag: van itt urán, lítium és volfrám is nagy mennyiségben. Ezek a nyersanyagok elengedhetetlenek a modern technológiai eszközök gyártásához, amelyben Dél-Korea jelentős szerepet játszik.
A természeti adottságokon túl kiemelhető, hogy a társadalmi struktúra is fiatalos a régióban, az átlagéletkor alacsony, így ez is nagyban meghatározhatja a K-Selyemút közép-ázsiai szerepét.
Szöul ugyanis egyre mélyebb demográfiai válságba kerül, évről évre kevesebb gyermek születik, ez pedig megállíthatatlanul a népesedési katasztrófa felé tereli a keleti hatalmat. A politikai vezetés régóta igyekszik valamiféle választ megfogalmazni az elkerülhetetlennek tűnő társadalmi krízis elkerülésére, ehhez pedig szinte bizonyosan szüksége lesz a külföldi vendégmunkások tömegeire. Mivel kérdéses, hogy a közép-ázsiai országokban a gazdaság növekedése képes lesz-e a társadalmi bővülést lekövetni, ezért a dél-koreai döntéshozók számára az ottani emberek is potenciális erőforrásként tűnhet fel a jövőben.
In 2020 South Korea broke the world record for lowest recorded fertility rate for any country ever (at 0.837 children per female), here is the population pyramid. These babies will be a tiny cohort of workers in 25 years... Source: https://t.co/xv5MrJMBKP
— Simon (Kuestenmacher) January 7, 2022
A K-Selyemút elképzelés legnagyobb korlátja azonban az állandóan visszatérő földrajzi bezártság, amely mindkét térséget egyaránt jellemzi. A kereskedelem ugyanis kizárólag légi úton lehetséges közvetlenül Közép-Ázsia és Dél-Korea között, ennek a szállítási formának pedig komoly kapacitásbeli határai vannak. A jövőben a nyugati kijárat azonban hatalmas potenciállal kecsegtet a felek számára. Erre ugyanis némi kerülővel bár, de a legnagyobb térségi vetélytársak megkerülésével
létrejöhet egy olyan útvonal, amelyet ki tudnak használni az itteni államok.
Természetesen a kínai útvonal is nyitott Dél-Korea felé, ám mivel Szöulnak éppen Peking növekvő hatalmával van problémája, ezért stratégiai szempontból megkérdőjelezhető döntés lenne, ha a keleti nagyhatalmon keresztül kereskednének a posztszovjet térséggel.
Veszélyként jelenik meg a keleti hatalom számára, hogy egy olyan területre akar betörni, ahol már nagyjából világos a hatalmi leosztás, azonban Dél-Korea mérete éppen ideális lehet számukra.
Mivel az ország a felemelkedés ellenére sem jelent valódi veszélyt sem Kína, sem pedig Oroszország térségi befolyására, ezért elnézhetik Szöulnak, hogy lassan növeli a lábnyomát Közép-Ázsiában.
Címlapkép forrása: Oleg Nikishin/Getty Images
