A közvélemény-kutatás, amelyet január végén és június elején ugyanannak a közel 16 ezer brit választópolgárnak a megkérdezésével készítettek, azt találta, hogy
az eredetileg a konzervatívokra voksolni tervezők 32 százaléka meggondolta magát az év eleje óta.
A januári tory szavazók többsége két párt felé menekült:
- 8 százalékuk vándorolt át a Nigel Farage által gründolt Reform UK-hez,
- 6 százalékuk pedig a Munkáspártra váltott.
- Emellett 7 százalékuk azt mondta, hogy bizonytalanná vált,
- 9 százalékuk pedig azt nyilatkozta, kevésbé valószínű, hogy el fog menni szavazni.
A veszteségek ellenére azonban szinte változatlanul maradt a toryk szavazataránya számos bizonytalan választó meghódításának hála.
A mozgások ellenére a végkifejlet nem sokat változott: a teljes népesség körében (tehát nem a biztos szavazók között) a toryk szavazataránya 14-ről 13 százalékra csökkent, a Munkáspárt aránya pedig 26-ról 27 százalékra nőtt a vizsgált időszakban. A bizonytalan vagy nem biztos szavazók aránya a felnőttkorú lakosság 35,5 százalékára rúgott június elején.
A július 4-e után nagy eséllyel hatalomra kerülő Munkáspárt szintén nagymértékű fluktuációt tapasztalt, korábbi szavazóinak negyede ugyanis kicserélődött. Januári támogatóik 12 százaléka bizonytalanodott el, vagy mondta, hogy lehet nem megy el ikszelni, míg Keir Starmer szavazóinak 4 százaléka a liberáldemokratákhoz ment át inkább.
Egy részük valószínűleg taktikai okokból váltott, hogy a konzervatívokat legnagyobb eséllyel legyőző jelöltre adja le voksát.
Ezt támasztja alá az is, hogy a Munkáspárthoz a libdemektől is bőven érkeztek voksok. Erősen árnyalja viszont a képet, hogy
a karakteresebb baloldali programmal előálló zöldek a mérséklődő, centrumba húzódó Starmeréktől szerezték a jelenlegi szavazóik közel negyedét.
A Munkáspártról libdemekre átszavazók közel fele jelezte egyébként azt, hogy azért döntött így, hogy egy másik pártot távol tartson a hatalomtól. Különösen Dél- és Délnyugat-Angliában találhatunk olyan egyéni körzeteket, amelyeket történelmileg a toryk és a liberáldemokraták közötti párharc jellemez.
A Reform volt az egyetlen párt, amely jelentősen, 3,5-ről közel 7 százalékra növelte a szavazatarányát a felmérés ideje alatt, ami nem kis részben köszönhető annak, hogy Nigel Farage június 3-án, a május 29. és június 5. közötti második adatfelvételi időszak végéhez közeledve tért vissza a párt élére.
Viszont ez azt is jelenti, hogy a "Farage-hatás" még nem teljesen mutatkozhatott meg.
A konzervatívokról a Reformra váltó választók bőven 80 százaléka állította azt, hogy elégedetlen Rishi Sunak miniszterelnöki teljesítményével, míg mintegy háromnegyedük azt, hogy a menedékkérőkkel kapcsolatos politika befolyásolta őket.
Az egyes parlamenti választások között pártváltó britek aránya drasztikus növekedést mutat: ez kutatások szerint az 1960-ban becsült 13 százalékos hányadról közel 60 százalékra emelkedett napjainkra.
Címlapkép: Rishi Sunak brit miniszterelnök egy csésze teát iszik 2024. február 8-án, Newquayben, Cornwallban, Angliában. Címlapkép forrása: Getty Images
