Az idei amerikai elnökválasztási kampány több okból is a szokásostól eltérően alakul. Gondolhatnánk itt kapásból arra, hogy sosem indultak még ilyen idős elnökaspiránsok (akik épp saját rekordjait döntik meg e téren), vagy arra, hogy az amerikaiak negyede egyikőjükből sem kér. Felmerülhetne az is, hogy a várható republikánus jelöltet május végén bűnösnek mondta ki egy bíróság, de foglalkozzunk most egy másik aspektussal: gyakorlatilag mindkét pártban kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy ki lesz a végső befutó. Mivel pedig az elnökjelölt kiléte körül nem volt kérdés,
a megszokottnál hamarabb elindulhatott az alelnökjelölti casting is, már ami a republikánusokat illeti.
Jól példázza ezt, hogy korábbi hírek szerint Trump egy május eleji, tehetős támogatók részvételével tartott adománygyűjtő vacsorán valóságshowszerűen "hallgatta meg" a jelentkezőket, a múlt hónapban pedig esélyesek sora zarándokolt el a nyilatkozattételi tilalom alatt álló exelnök tárgyalására, hogy annak helyében csepülje Trump perét, egyúttal melegebb éghajlatra küldje el a New York-i bíróságot és ügyészséget.
Június elején a CBS News írta meg, hogy
a következő nyolc személy már megkapta az alelnökjelölti átvilágításhoz szükséges dokumentumokat. lássuk is, kik lehetnek a főbb esélyesek.
A kissé szürke, de kockázatmentes Doug Burgum
Nemcsak Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban is nagyrészt ismeretlenül csenghet Észak-Dakota állam kormányzójának a neve. Doug Burgum 2016 óta tölti be a gyéren lakott préri állam vezetői pozícióját, azelőtt pedig techvállalkozóként tevékenykedett. A '80-as években lett az állam legnagyobb városában, Fargóban a Great Plains szoftvercég első embere, amelyet több mint 1 milliárd dollárért adott el a Microsoftnak 2001-ben.
Burgum tavaly szintén ringbe szállt a republikánus elnökjelöltségért, ám decemberben felfüggesztette a kampányát, miután nem sikerült kitűnnie a mezőnyből, a támogatottsága pedig 1 százalék körül mozgott. Ezután beállt Trump mögé, és azóta is a volt elnök megbízható társává (vagy helyettesévé) vált a kampánykörútjain, persze anélkül, hogy túlragyogná őt. A beszámolók szerint
a páros személyesen is kiváló kapcsolatot ápol, az üzleti hátterük miatt könnyedén megtalálták a közös hangot.
Ráadásul az észak-dakotai kormányzó vagyona is vonzónak bizonyulhat Trump számára (a sikertelen kampányára is több millió dollárt költött saját zsebből), főleg, hogy így könnyebben nyithatja ki a tehetős adományozók pénztárcáit is. Trump emellett az energia- és gazdaságpolitikai kérdésekben való jártasságát kedvelheti, illetve egyesek szerint ő néz ki leginkább "alelnökiesen."
Ami azonban Burgum ellen szól, az az alacsony országos ismertsége, és hogy nem szorul rá az exelnök a republikánus bástyának számító Észak-Dakota meghódításában. Bár országosan a mérsékeltebb szavazók körében esetleg hozhat Trumpnak a stabil, de kevésbé izgalmas választásnak tűnő volt techvállalkozó. Még nagyobb hátrány viszont, hogy a 67 éves Burgum életkorban, nemben és rasszban sem lenne képes kiegyensúlyozni Trumpot, márpedig hagyományosan ez az egyik elsőszámú szempont az alelnökjelöltek kiválasztásánál – kérdés, hogy Trump számára is az-e.
J. D. Vance, a MAGA feltörekvő hercege
Az idén 40-et töltő J. D. Vance (címlapképünkön) sem politikusként szerzett először hírnevet magának: 2016-ban jelent meg az önéletrajzi ihletésű regénye, a Vidéki ballada az amerikai álomról (Hillbilly Elegy), amely a lecsúszott, fehér munkásosztálybeli családja megélhetési és drogproblémáit mutatja be. A kötet filmadaptációját 2020-ban mutatták be, ami még szélesebb körnek nyújtott betekintést a Trump által négy évvel korábban besöpört középnyugati rozsdaövezet társadalmi-gazdasági dinamikáiba. Vance tengerészgyalogosként szolgált, a Yale-en végzett jogot, majd kockázatitőke-befektetőként dolgozott. 2022-ben választották Ohio állam szenátorává.
A nacionalista-populista nézeteket valló Vance-t gyakran aposztrofálják Trump "Make America Great Again" (MAGA) mozgalmának jövőjeként (sőt trónörököseként), bár a képviselőházi radikális trumpistákhoz képest Vance a szenátusban jóval nyitottabbnak tűnik a demokraták balszélével való együttműködésre. A dinamikus és gyors észjárásúként leírt politikus legutóbb az ukrajnai segély heves ellenzésével hívta fel magára a figyelmet, ám a legnagyobb buktatója a relatív politikai tapasztalatlansága lehet, valamint az, hogy csak életkorban ellensúlyozza Trumpot.
haBár a választási győzelem érdekében kulcsfontosságú rozsdaövezeti államokban minden bizonnyal arany érhet a beágyazottsága.
Might be Americas HitlerFox News host Bret Baier confronted J.D. Vance over his prior criticisms of Donald Trump. pic.twitter.com/oFnAfYGNLV
— Republicans (against) June 19, 2024
Ám árnyalja a képet, hogy ha végül rá esne Trump választása, a demokratáknak nem kéne sokat keresgélniük a Vance elleni lehetséges támadásokat, ugyanis pár évvel ezelőtt még Trump egyik legnagyobb kritikusa volt: többek közt Amerika Hitlerjének, idiótának, ártalmasnak és megvetendőnek nevezte. Amikor ezzel szembesítették, Vance úgy reagált, hogy
tévedtem Donald Trumppal kapcsolatban. Nem hittem, hogy jó elnök lesz belőle. Nagyszerű elnök volt, és ez az egyik oka annak, hogy olyan keményen dolgozom azért, hogy legyen egy második ciklusa is.
Marco Rubio, a hispán ütőkártya
Talán az 53 éves floridai szenátor lenne az egyik legizgalmasabb alelnökjelölt. A tapasztalt Marco Rubio 2011 óta képviseli a "napfényes államot" a törvényhozás felsőházában, nézeteit tekintve pedig inkább a republikánusok régi motoros, a populisták által olykor elitistának titulált szárnyához tartozik. Ez nem feltétlen hátrány, hiszen az olykor Trumpnál is trumpibbnak hallatszó Vance-szel szemben Rubio nyithatna a párt mérsékeltebb szavazói felé is, akik az előválasztáson esetleg Nikki Haley mellett tették le a voksukat.
Ami viszont igazán Trump előnyére válhat Rubio esetén, az a kubai-amerikai származása és a folyékony spanyol nyelvtudása, aminek hála
könnyedén betonbiztossá teheti az eddigi népszerűségnövekedését a latino szavazók körében.
Eddig sem áll rosszul, a felmérések szerint ugyanis Trump a hispánok több mint 40 százalékának a voksát is megszerezheti, ami rekordmagas arányt jelentene.
A külpolitikai jártassága miatt dicsért Rubio alelnökjelöltsége azonban felelevenítené a 2016-os előválasztási kampány alatt elmérgesedett viszályukat, amikor Rubio arról beszélt, hogy a "szélhámos" Trumpnak kis kezei vannak, a volt ingatlanmogul pedig válaszul "Little Marcónak" csúfolta a szenátort. Nyolc év alatt sok víz lefolyt a Dunán, Rubio pedig azóta rendszeresen kiállt az exelnök mellett, sőt, közös kampányeseményeket is tartottak Trumppal.
Kisebb akadályt jelentene Rubio floridai lakhelye, ugyanis az amerikai alkotmány megtiltja, hogy az elektori kollégium tagjai ugyanabban az államban élő elnökre és alelnökre adják le a voksukat. De ezt annyival meg lehetne oldani, hogy Rubio vagy Trump átjelenti magát máshová (a pletykák szerint inkább előbbi lenne erre hajlandó).
Rubio választása mellett tehát számos érv szólhat, hiszen életkor és etnikum szempontjából is változatosságot hozna, bár tény, hogy Rubio politikai ideológiája nincs teljes átfedésben a trumpizmussal, és ahogy másoknál, egyesek itt is identitásalapú játszmákkal vádolhatják. Ha hitelt adunk nekik, a híresztelések szerint Joe Biden kampánya Rubiótól félhet a legjobban, bár arról is szólt a fáma, hogy az alelnökjelölti vitán elsősorban J. D. Vance izzaszthatja meg Kamala Harrist.
Tim Scott, az úttörő konzervatív
Scottot 2013-ban épp az a Nikki Haley nevezte ki dél-karolinai kormányzóként szenátorrá, aki idén Trump legfőbb és egyetlen talpon maradó riválisa volt. Ők ketten 2016-ban még Marco Rubio elnökjelölti kampányát tolták, sokan pedig a Republikánus Párt jövőjét látták megtestesülni a három kisebbségi származású politikusban.
Annak ellenére, hogy Scott idén szintén elindult az évek óta egyeduralkodó Trumppal szemben az elnökjelöltségért, tavaly novemberben, még az első megmérettetés előtt kiszállt a versenyből. A dél-karolinai szenátor azonban,
aki az első korábbi konföderációs államot képviselő afro-amerikai volt a törvényhozás felsőházában,
nem sok vizet zavart az előválasztási kampányban az optimista, reményteli üzeneteivel. A keresztény hitére gyakran hivatkozó Scott kitartott amellett, hogy nincs rendszerszintű rasszizmus az országban, és hogy az ő személyes felemelkedése példázza leginkább az amerikai álom nyújtotta lehetőségeket.
A milliárdos adományozókkal jó kapcsolatot ápoló Scott mellett szólhat ezen kívül az is, hogy miután januárban beállt Trump mögé, azóta az egyik legfőbb szövetségese lett.
Sokkal jobb jelölt vagy az én kampányom számára, mint a sajátodénak
- írta le a kettejük közti dinamikát a republikánus zászlóvivő.
A tapasztalt dél-karolinai törvényhozó, aki a szenátus egyetlen fekete republikánus tagja jelenleg, emellett nagy eséllyel új szintre emelhetné Trump afro-amerikai szavazókat célzó műveletét, még ha a republikánus elnökjelölt a felmérések szerint eddig is jelentős sikereket könyvelhetett el a fekete bázisának bővítésében.
Ezen túl egyesek Mike Pence, Trump első alelnökének szerepével hozzák párhuzamba Scott vallásos konzervatívokhoz való kötődését, de az evangéliumi keresztények alkotta szavazóbázis valószínűleg Scott nélkül is letette már a garast Trump mellett, jóllehet 2016-ban még szükségük volt Pence-re mint "biztosíték."
Rubióhoz hasonlóan viszont Scott is inkább a hagyományos, "héjább" republikánusok oldalát erősíti a trumpisták elszigetelődéspártibb külpolitikai szemléletével szemben, ami a jövőben okozhatna összezördüléseket. Ráadásul az abortusz ügyében szándékosan mismásoló Trumppal szemben Scott egy 15. héttől érvényes országos abortusztilalom mellett szállt síkra korábban, miközben a volt elnök továbbra is azt hangoztatja, hogy az államok maguk döntsenek erről. A terhességmegszakításhoz való hozzáférést zászlajukra tűző demokratáknak ez értékes muníció lehet Scott alelnökjelöltsége esetén, az pedig kétség kívül történelmi lenne, ha ezt egy másik részben afro-amerikai származású alelnökjelölt, Harris vágná a republikánus politikus fejéhez.
Futtotak még kategória
A négy fő versenyző mellett további négy komolyabb alelnökjelöltet emleget az amerikai média, akiket elkezdett átvilágítani a Trump-kampány.
- Az egyetlen érdemi női esélyesnek Elise Stefanik tűnik, a képviselőházi republikánusok negyedik számú vezetője. A 39 éves New York állami képviselő szintén fokozatosan alakult át mérsékeltből Trump egyik fő szószólójává, 2016-ban még sértőnek nevezte az exelnök viselkedését a nőkre nézve. Stefanik legutóbb egy antiszemitizmussal összefüggő kongresszusi meghallgatáson hívta fel magára a figyelmet az elitegyetemek rektorainak éles számonkérésével. A mellette szóló fő érv, hogy fiatalabb nőként jól ellensúlyozhatná Trumpot, ami jól jöhet például az abortuszról zajló vitában.
- Tom Cotton arkansas-i szenátor kevésbé ismert országosan, illetve alapvetően a Rubio- és Scott-féle vonulatot képviseli a pártban, így korábban támogatta Ukrajna segélyezését is. Cotton iraki és afganisztáni veteránként katonai és külpolitikai tapasztalattal szolgálna, őt Trump állítólag korábban lehetséges CIA-igazgatóként is fontolóra vette. A 47 éves szenátor legutóbb egy ellentmondásos véleménycikk miatt került rivaldafénybe, amelyben amellett érvelt, hogy Trumpnak erélyesebben kellett volna fellépnie a George Floyd meggyilkolását követő tüntetések elfojtása érdekében. Ellene szól továbbá, hogy csupán korban tenné változatosabbá a szavazólapot, bár a párt nem trumpista bázisát talán be tudná húzni.
- Ben Carson kitüntetett idegsebész szintén felkerült a listára, aki Trump lakásügyi és városfejlesztési minisztereként szolgált korábban, és ki is tartott mellette az egész ciklusa alatt. A 72 éves volt elnökjelölt-aspiráns ezelőtt az orvoslástól visszavonulva mérettette meg magát a 2016-os előválasztáson, mindhiába. Carson Burgumhöz hasonlítható karakter, hiszen visszafogottabb és biztosan nem nyomná el Trumpot, miközben életkorban is közelebb van a várható elnökjelölthöz, mint távolabb. Viszont élvonalbeli afro-amerikai konzervatívként segíthetne Trumpnak a vallásos és fekete szavazók megszólításában.
- Utóbbi ugyanígy elmondható Byron Donalds, feltörekvő floridai képviselőre, aki ezen kívül a fiatalokat is bevonzaná, hiszen Carsonnal ellenben csak a 46. életévét tapossa. Bár Donalds országos ismertsége még várat magára, kezdetektől fogva hűséges a MAGA-mozgalomhoz és annak élharcosához. Rubióhoz hasonlóan ő is lakcímváltoztatásra szorulna, ha a volt ingatlanmogul őt nézné ki magának. Ami talán kockázatos alelnökjelöltté tenné Donaldsot (a vezetéknevének Trump keresztnevével való összecsengésén kívül), az a relatív tapasztalatlansága, és az, hogy fiatalkorában letartóztatták marihuánaterjesztésért és vesztegetésért.
Happy Birthday .Together we will fire Joe Biden and Make America Great Again. @realDonaldTrump
— Byron (Donalds) June 14, 2024
Akik talán már le is mondtak a Fehér Házról
A legtöbbet tehát ennek a nyolc politikusnak lehet hallani a nevét az esélylatolgatások során, bár rajtuk kívül még mások is kézhez kaphatják az átvilágításhoz szükséges dokumentumokat.
A híresztelések szerint Trump különböző okokból több női jelöltet is elvetett.
Igyekezett elhatárolódni a MAGA-bázis körében igen népszerű, keményvonalas arizonai "helytartójától", Kari Lake szenátorjelölttől, attól félve, hogy Lake 2022 után idén is veszíthet. Kristi Noem dél-dakotai kormányzó, akiről Trump korábban azt állította, hogy stabil jelöltnek számít, azzal ásta el magát, hogy bevallotta, saját kezűleg lőtte le családja idomíthatatlannak tűnő kiskutyáját. Az exelnök emellett cáfolta azt a májusi értesülést is, miszerint legkitartóbb riválisa, Nikki Haley-t is fontolóra vette alelnökjelöltként, bár azt elejtette, hogy valószínűleg "valamilyen formában a csapatunkban lesz."
Ezen túl Trump kizárta korábbi előválasztási versenytársa, egyben hű támogatója, Vivek Ramaswamy vállalkozó alelnökjelöltségét is, ő szintén más kabinetpozíciót kaphat. Ron DeSantis floridai kormányzóval durván elmérgesedett Trump kapcsolata az idei kampány során, amit bár igyekeztek rendbe hozni, esélyes, hogy DeSantis inkább a 2028-as elnökválasztásra készül.
Rajtuk kívül két kormányzó neve is felmerült itt-ott mint alelnökjelölt: egyrészt Sarah Huckabee Sandersé, aki az exelnök fehér házi szóvivője volt, és jelenleg Arkansas-t vezeti; illetve Glenn Youngkin virginiai kormányzóé, akinek a szavazólapokon való szereplése újabb darab lehet Trump kirakósában, hogy 2004 óta először ismét republikánus zsebelje be az állam 13 elektori szavazatát. De szóltak kissé hajmeresztő pletykák a 2016-os demokrata elnökjelölt-aspiráns, a pártot azóta elhagyó volt képviselőnő, Tulsi Gabbardről is.
Mint láthattuk, Trump sokféle jelentkező közül válogathat,
a végső kérdés pedig, hogy mi vezérli a döntésében.
- A választási esélyeinek maximalizálása új választói csoportok megszólításával?
- Esetleg az, hogy ki tudná továbbvinni az örökségét 2028-tól (vagy ne adj' isten, annál hamarabb)?
- Az, hogy ki tudná legmeggyőzőbben képviselni őt a médiában?
- Hogy kivel van a legjobb személyes kapcsolata?
- Vagy az, hogy ki lenne a leghűségesebb hozzá?
Sajtóhírek szerint az utolsó lehet a leginkább befolyásoló tényező, különösképp a Trumpot saját állítása szerint eláruló Mike Pence után, aki alelnökként hitelesítette az "elcsalt" 2020-as választást. A várható republikánus elnökjelölt mindenesetre már januárban azt sugallta, hogy tudja, ki lesz az a bizonyos személy, nemrég pedig megismételte, hogy a választottját valószínűleg a kevesebb mint egy hónap múlva, július 15-én kezdődő republikánus nemzeti konvenció körül fogja bejelenteni.
A New York Times forrásai szerint Trump még zárt ajtók mögött is csak szűkszavúan nyilatkozik arról, hogy ki felé hajlik leginkább, bár az NBC News tegnap arról írt, hogy
Vance, Burgum és Rubio számítanak a legnagyobb esélyeseknek.
Ennek ellenére Brian Hughes, Trump egyik vezető tanácsadója június elején kifejezetten találóan úgy fogalmazott, hogy
bárki, aki azt állítja, hogy tudja, kit vagy mikor fog Trump elnök alelnökként választani, az hazudik, kivéve, ha az illetőt Donald J. Trumpnak hívják.
Címlapkép: J.D. Vance akkori republikánus szenátorjelölt és Donald Trump volt elnök beszél egy kampányrendezvényen 2022. szeptember 17-én az ohiói Youngstownban. Címlapkép forrása: Jeff Swensen/Getty Images
