Az orosz nagy hatótávolságú légvédelem gerincét mindezidáig az SZ-300-as és SZ-400-as rendszerek jelentették, mostanra azonban úgy tűnik, hogy Moszkva is belátta: egyik fegyver sem nyújt olyan jó teljesítményt, mint amit a reklámszövegekben hangoztattak.
A legnagyobb számban rendelkezésre álló SZ-300-asokat számos kritika érte már amiatt, hogy sem merevszárnyas repülőgépek, sem kisebb drónok ellen nem túl hatékonyak (a szíriai és iráni haderő alkalmazásában is elég gyenge teljesítményt nyújtottak az izraeli vadászbombázók ellen), az SZ-400-asról pedig a fegyverrendszer beszerzése érdekében az amerikaiakkal is összevesző (ezáltal az F-35-ös programból kieső) Törökország fogalmazott meg negatív kritikákat. Ankara tesztjei szerint az orosz exportfegyverek ékkövének számító rakétarendszer a közepes és nagy magasságban haladó vadászgépek ellen valóban hatékony,
az alacsonyan repülő drónokkal már meggyűlik a baja.
Moszkva a Prométheusz alkalmazásával saját bevallása szerint egy csapásra orvosolta az orosz légvédelem minden problémáját. A fegyverrendszer hivatalos hatótávolsága a ballisztikus rakéták elfogására tervezett 77N6 és 77N6-N1 rakétákkal 600 kilométer, a konvencionális repülőgépek lelövésére használt 40N6M rakétákkal pedig 500 kilométer körül mozog.
A Kreml ráadásul állítja, hogy a fegyverrendszer lényegében minden repülő célpontot képes lelőni, a drónoktól kezdve a hiperszonikus „cirkálórakétákon” át
az alacsony föld körüli pályán keringő műholdakig, amit érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen a fegyver az oroszok szerint maximum 200 kilométer magasra tud ellőni (ami az alacsony föld körüli pálya alsó határa.
Az SZ-500 reakcióideje a célpont észlelésétől az első rakéta kilövéséig papírforma szerint kevesebb mint négy másodperc (az SZ-400-asnál ez a reakcióidő 10 másodperc), a lokátorrendszer pedig egyidejűleg tíz célpont azonos időben történő követésére alkalmas.
Ilyen képességekhez meglehetősen nagy „csomagra” is van szükség, egy Prométheusz nem kevesebb mint hét komponensből áll:
- A legfontosabb értelemszerűen a vertikális rakétaindító (TEL), ami jelen esetben egy BAZ-69096-os 10x10-es páncélozott teherautóra szerelt 77P6-ost jelent.
- Két kisebb BAZ teherautó hordozza a fegyverrendszer „agyát”, a 55K6MA és a 85Zh6-2 parancsnoki központot.
- Négy másik BAZ-re pedig a rendszer által használt különféle lokátorokat szerelik fel.
Bár hivatalos információ erről még nincs, de biztosra lehet mondani, hogy a lokátorok és a parancsnoki központok egy időben több TEL rendszer irányítására is alkalmasak, egy orosz légvédelmi üteg általában 4-5 ilyen fegyverrel van felszerelve.
Az SZ-500-as pontos képességei egyelőre teljesen ismeretlenek, mivel a légvédelmi rendszer mindezidáig nem vett részt éles bevetésen.
Mint minden más, tesztpályáról frissen kigurult fegyver esetében, itt is jó esély van rá, hogy az első példányok valós harctéri körülmények között a valószínűleg erősen megkozmetikázott orosz statisztikánál rosszabb teljesítményt fognak nyújtani.
I' S-500 Prometheus russo è migliore dei Patriot USA. E' in grado di intercettare anche missili ipersonici, AWACS e missili balistici intercontinentali a testata multipla, operando fino a 600 km di distanza e 200 km di altitudine. S-600 e S-700 sono in fase di progettazione . pic.twitter.com/eRB52LAv8b
— Diego.Cheli (@GiulioC07388672) June 18, 2024
Az ukrán hírszerzés szerint egyelőre csak a Kijev által gyakran támadott Krím félszigeten állomásoznak Prométheuszok, melyek feladata a már kétszer megrongált Kercsi híd védelme. A fegyverek teljesítményét valószínűleg nem csak a Nyugat és Oroszország fogja árgus szemekkel követni: az orosz fegyveripartól nagyban függő India is érdeklődik az SZ-500-asok iránt.
Bár az orosz légvédelem párhuzamosan majd egy tucat, különböző hatótávolságú légvédelmi fegyvert tart szolgálatban, az ukrajnai háború tapasztalatai egyelőre azt mutatják, hogy a kisebb drónok és a modern nyugati ballisztikus rakéták ellen a hatékonyságuk finoman szólva is korlátozott. Moszkvának meglehetősen nagy szüksége van a modernebb légvédelmi eszközökre, így várható az, hogy az SZ-500-asok az orosz gyártókapacitás lehetőségei szerint maximális szerepet fognak vállalni a konfliktus további részében.
A címlapkép illusztráció, forrása: Getty Images
