Nikol Pasinján örmény miniszterelnök múlt szerdán a parlamentben bejelentette, hazája hamarosan ki fog lépni a Moszkva vezette katonai szövetségből, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéből.
Kiderült, hogy a szövetség tagjai nem teljesítik szerződéses kötelezettségeiket, hanem Azerbajdzsánnal együtt háborút terveznek ellenünk
– mondta.
Később az is kiderült, a hat államból – Oroszország, Belarusz (Fehéroroszország), Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán – álló szervezetből Belarusz volt az, amely 2018 és 2022 között fegyvereket adott el Azerbajdzsánnak, amely ezeket fel is használta Örményország, illetve az egykori szakadár örmény állam, a Hegyi-Karabahi Köztársaság ellen a 2020-as háborúban, majd a 2022-es összecsapásokban, végül Hegyi-Karabah 2023-as azeri elfoglalásakor.
Varsói Szerződés-utánérzésből ellen-NATO
A Kollektív Biztonsági Szerződést (KBSZSZ, orosz rövidítéssel ODKB, angollal CSTO) az üzbegisztáni Taskentben 1992-ben írta alá hat, az 1991-ben megszűnt Szovjetunióból kiszakadt volt tagköztársaság: Oroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. A szerződés 1994-ben lépett életbe, ekkor csatlakozott hozzá Fehéroroszország, Azerbajdzsán és Grúzia is. A katonai szerződés a szocialista blokk katonai szövetsége, az 1955 és 1991 között működött Varsói Szerződés egyfajta örökségeként jött létre, de távolról sem volt olyan szoros katonai szövetségnek tekinthető, mint elődje, vagy éppen az egykori fő ellenfél, a NATO.
1999-ben a szerződést otthagyta Azerbajdzsán, Grúzia és Üzbegisztán, a maradék hat tagállam azonban
SZOROSABBRA VONTA AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST 2002-BEN, EZZEL JÖTT LÉTRE A MA ISMERT KOLLEKTÍV BIZTONSÁGI SZERZŐDÉS SZERVEZETE.
Üzbegisztán 2006-ban újra csatlakozott, majd 2012-ben újra kivált. A KBSZSZ már egy teljeskörű katonai szövetségnek igyekezett mutatni magát, egyfajta ellen-NATO-nak, ami jelezte, hogy a 2000 óta az elnöki székben ülő Vlagyimir Putyinnak a szövetségépítéssel kapcsolatban nagyobb szabású ambíciói vannak.
Oroszországé mellett azonban a másik öt tagállam hozzájárulása elenyészőnek mondható.
Már a számokból is egyértelműen látszik, hogy
Oroszország nem saját védelmét várja a többi tagországtól, hanem kelet-európai és közép-ázsiai érdekszféráját jelöli ki vele.
A szövetség ugyanis lehetővé teszi számára, hogy katonai bázisokat tartson fenn a tagországokban, és vétójogot ad neki, hogy más hatalom ne hozhasson létre ott bázisokat. A kisebb tagországok cserébe közös hadgyakorlatokon vehetnek részt a klasszisokkal jobban felszerelt orosz hadsereggel, illetve nyomott áron vásárolhatnak védelmi eszközöket Oroszországtól. Emellett – a NATO-hoz hasonlóan – hivatalosan a kollektív védelem elve is működik a tagok között.
A KBSZSZ, illetve elődszervezete három évtizeden keresztül nem igazán vétette észre magát a nemzetközi színtéren, tevékenysége lényegében csúcstalálkozókban és közös hadgyakorlatokban merült ki. Ebben 2022 januárja hozott változást, amikor Kazahsztánban felkelés tört ki, és a katonai szövetség – élén természetesen Oroszországgal – beavatkozásról és a felkelés leveréséről döntött. Bár külső hatalmak ármánykodása nagyítóval sem volt felfedezhető a zavargások mögött, Putyin igyekezett a Nyugat által gerjesztett „színes forradalomnak” beállítani a történéseket, ezzel igazolva a lázadás leverését, hiszen önmagában egy belföldi történés miatt nem kellene alkalmazni a kollektív védelem elvét.
A kazahsztáni beavatkozás azonban egyszeri kalandnak bizonyult, Ukrajna orosz invázióját követően ugyanis egyre nyilvánvalóbbá váltak a repedések a KBSZSZ-en belül. A lényegében orosz gyarmattá vált Belaruszt leszámítva egyik tagállam sem támogatta Moszkva ukrajnai háborúját, nem ismerték el az ukrán megyék elcsatolását sem, sőt Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök egy nyilvános fórumon szemtől szembe ki is jelentette Putyinnak, hogy nem is fogják. A KBSZSZ-tagok közül Kazahsztánban él messze a legtöbb orosz nemzetiségű, ráadásul nagyrészt egy tömbben, így Asztana attól tart, hogy a döntően oroszajkú ukrán megyék elcsatolása precedenst teremtene Kazahsztán egy részének elfoglalására is.
Az ukrajnai háború kitörését és különösen az annak kezdetekor elszenvedett jelentős orosz vereségeket követően Kazahsztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán Kína, Örményország pedig a Nyugat felé kezdett el közeledni. Oroszország befolyása az általa „közel-külföldnek” nevezett területre, vagyis a posztszovjet térségre azóta folyamatosan gyengülőben van, és különösen látványos ez Örményország esetében.
Távolodás Oroszországtól, közeledés a Nyugat felé
Örményország a Szovjetunió szétesése óta biztonságának garantálását egyértelműen Oroszországtól várta, és ez nagyon jelentős függőséget alakított ki a „nagy testvértől”. Örményország energiaellátása nagyrészt Oroszországtól függ, az örmény export 40 százaléka Oroszországba irányul, az örmény államvasutak 100 százalékban az orosz államvasutak tulajdonában áll. Jereván az Európai Unióval folytatott tárgyalásokat is feladta, hogy csatlakozzon a Moszkva vezette Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. Emellett az örményországi Gjumriban jelentős orosz katonai bázis működik, orosz katonák pedig továbbra is szolgálatot teljesítenek az iráni, illetve a török határon. (Az azeri határról, illetve a Zvartnoc nemzetközi repülőtérről időközben kivonultak az orosz fegyveresek.)
A 2020-as, 2022-es és 2023-as konfliktusok azonban megmutatták, hogy Örményország a gyakorlatban nem nagyon számíthat Oroszországra, a KBSZSZ-re pedig végképp nem.
Pasinján többször szemére vetette Moszkvának, illetve a katonai szövetségnek, hogy nem segítettek hazájának Azerbajdzsán „agressziójával” szemben, egy alkalommal még a szervezet csúcstalálkozójának zárónyilatkozatát sem tudták véglegesíteni az örmény tiltakozás miatt.
Az örmény kormányfő végül idén február 22-én jelentette be, hogy befagyasztják tagságukat a KBSZSZ-ben, ami azt jelenti, hogy Örményországnak nincs állandó képviselője a szervezetnél, illetve nem vesznek részt annak találkozóin. Oroszország válasza erre az volt, hogy ilyen opció nincs, nem lehet egyszerre kint és bent is lenni, Jerevánnak ettől még minden kötelezettségét teljesítenie kell a szövetség irányába. Innentől már csak idő kérdése, hogy Örményország végleg elhagyja a posztszovjet „ellen-NATO”-t.
A The Moscow Times-nak egy jelenlegi és egy nyugalmazott orosz diplomata megerősítette, kicsi az esélye annak, hogy Oroszország meg tudja akadályozni Örményország kilépését a katonai szövetségből. Egy az orosz hadsereghez közel álló forrás azt mondta,
a távozás katonailag problémát jelentene Moszkva és a KBSZSZ számára, Oroszországnak ugyanis nincs más szövetségese a Dél-Kaukázusban.
Örményország Moszkva számára való stratégiai jelentőségét erősíti, hogy határos a NATO-tag Törökországgal, amellyel bár az utóbbi időben jó az oroszok viszonya, de a történelmi tapasztalatok alapján ez gyorsan megváltozhat. Oroszország eközben igyekszik kisebbíteni Örményország várható távozásának jelentőségét: Andrej Kartapalov, az orosz Állami Duma védelmi bizottságának elnöke szerint a kilépés a KBSZSZ-nek nem, csak Örményországnak ártana.
Az Oroszországtól való távolodással egy időben Örményország egyre látványosabban közeledik a Nyugat felé. Ararat Mirzoján örmény külügyminiszter március 8-án kijelentette, gondolkoznak azon, hogy kérvényezik az európai uniós tagságot. Pár nappal később az Európai Parlament olyan indítványt fogadott el, amely az EU nyitottságát hangsúlyozta ezzel kapcsolatban.
Örményország és az EU között már most is van együttműködés: egy uniós civil misszió teljesít szolgálatot az országban, amelynek feladata az azeri határon zajló események megfigyelése és jelentése. Örményország tavaly szeptemberben – éppen Hegyi-Karabah azeri elfoglalását megelőzően – közös hadgyakorlatot tartott az Egyesült Államokkal. A nyugati országok közül különösen Franciaországgal jó Örményország viszonya – ahol egyébként jelentős örmény diaszpóra él –, Párizs fegyvereket is ad el Jerevánnak.
Lukasenka árulása
Nikol Pasinján a KBSZSZ-ből való kilépés belengetése után még egy erős kijelentést tett: azt mondta,
sem ő, sem más örmény tisztviselő nem lép be addig Belarusz területére, amíg Aljakszandr Lukasenka van ott hatalmon.
Nem sokkal később Örményország konzultációra hazahívta minszki nagykövetét, majd így tett Belarusz is jereváni nagykövetével. Pasinján kijelentése azt sugallta, hogy Fehéroroszország az a KBSZSZ-tag, amely titokban támogatta Azerbajdzsánt az örményekkel vívott fegyveres konfliktusokban. Az örmény miniszterelnök később azzal finomította kijelentését, hogy amennyiben Belarusz hajlandó bocsánatot kérni az örmény néptől, úgy nem lépnek ki a KBSZSZ-ből, amennyiben viszont nem hajlandó, úgy csak akkor maradnak, ha Fehéroroszország távozik.
A Politico által látott és bemutatott dokumentumok egyértelműen alátámasztják, hogy
Belarusz fegyverekkel támogatta Azerbajdzsánt.
Több mint egy tucat levél, diplomáciai jegyzék, számla és exportútlevél alapján
BELARUSZ 2018 ÉS 2022 KETTŐ KÖZÖTT KORSZERŰ FEGYVEREKET SZÁLLÍTOTT AZERBAJDZSÁNNAK,
ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy Örményország és Hegyi-Karabah alulmaradt a Bakuval vívott harcokban.
A felajánlott szolgáltatások között szerepelt a régebbi tüzérségi felszerelések modernizálása, valamint az elektronikus hadviseléshez használt új felszerelések és drónrendszerek biztosítása. A dokumentumok között fellelhetők a fehérorosz állami fegyverexport-ügynökség saját hadiipari vállalatainak küldött levelei, amelyek korszerű tüzérségi célzóberendezések Azerbajdzsán számára történő megrendeléséről szólnak, valamint a két állam közötti levelezés, amelyben a két állam Groza-Sz drónok elleni mobil harcászati állomások beszerzéséről állapodott meg Azerbajdzsán fegyveres erői számára. Az egyik diplomáciai közlemény szerint a fehérorosz vállalatok aktív szerepet játszanak Azerbajdzsán megszállt területeinek helyreállításában, valamint a fehérorosz áruk és szolgáltatások exportjában az országba.
Eduard Arakelján örmény katonai elemző megerősítette, hogy a kiszivárgott dokumentumok az Azerbajdzsán által a közelmúltban Hegyi-Karabahban és Örményország ellen folytatott háborúkban használt eszközökre vonatkoznak. Az elemző szerint
A KBSZSZ TÁMOGATÓBB VOLT A NEM TAG AZERBAJDZSÁN, MINT A TAG ÖRMÉNYORSZÁG FELÉ.
Lukasenka Ilham Alijev azeri elnökről korábban a „mi emberükként” beszélt, és helytelennek tartotta, hogy bármilyen módon fellépjenek ellene. Ilham Alijev azeri elnök pedig 2022-ben azt mondta, nekik több barátjuk van a KBSZSZ-ben, mint Örményországban. Igaz, Örményország pedig a fehérorosz diktátor szempontjából árulásnak tekinthető diplomáciai lépéseket tett: Pasinján és külügyminisztere a tavaly októberi spanyolországi uniós csúcson beszélt Lukasenka 2020-as elnökválasztási ellenfelével, a jelenleg száműzetésben lévő Szvjatlana Cihaunovszkajával. Alen Szimonián örmény házelnök pedig idén márciusban találkozott a fehérorosz ellenzéki vezetővel.
Szakértők szerint
A MOSZKVÁHOZ NAGYON KÖZEL ÁLLÓ BELARUSZ NEM TÁMOGATHATTA VOLT AZERBAJDZSÁNT, HA EHHEZ NEM KAP JÓVÁHAGYÁST A KREMLTŐL.
Mint ismert, Aljakszandr Lukasenka elcsalta a 2020-as elnökválasztást, ennek nyomán hatalmas tömegtüntetések törtek ki az országban, amelyeket csak orosz beavatkozással sikerült leverni. Belarusz Oroszország legszorosabb támogatója az Ukrajna elleni háborúban, területe egy részét is átengedte az agresszornak a Kijev elleni 2022-es támadás során.
Pasinjánnak mindeközben egy hazai problémával is szembe kell néznie. Az Azerbajdzsánnal való békekötés érdekében ugyanis – a helyiek tiltakozása ellenére – Jereván átadott négy falut a szomszéd országnak. A négy település hivatalosan Azerbajdzsán része, és enklávét képeznek Örményország területén belül, de a Szovjetunió felbomlása óta örmény megszállás alatt álltak.
A helyi tiltakozások élére állt az érintett régió, Tavus érseke, Bagrat Galsztanján, aki egy menet élén Jerevánba vonult, és azóta ott követeli a miniszterelnök távozását. A hetek óta tartó tiltakozások során már több nagyobb összecsapás is volt a tüntetők és a rendőrök között. Pasinjánnak tehát úgy kell lavíroznia az ellenséges nemzetközi környezetben, hogy közben saját hajójáról is tüzelnek rá.
Címlapkép: Nikol Pasinján, Aljakszandr Lukasenka és Vlagyimir Putyin az Eurázsiai Gazdasági Unió találkozóján 2018-ban. Forrás: Mikhail Svetlov/Getty Images
