Peking a 21. században hatalmas infrastrukturális fejlődésen ment keresztül, számtalan vasútvonal és autópálya létesült az országban, hogy csak a legnagyobb projektekről ejtsünk szót (emellett természetesen még hosszan lehetne sorolni a különböző fejlesztéseket, de ez most nem tartozik a cikk témájához). Kiemelkedő volt ezen belül a vasúti, különösen a gyorsvasúti fejlődés, ennek világszinten is az élvonalában járt Kína. Ezt érzékelték a vezetők is, akik elkezdték a megszerzett tudást és technológiát exportálni a BRI-on keresztül.
Ezzel együtt megszületett a „nagysebességű vasút” diplomácia, amely egy újabb befolyásnövelési eszköz lett a ping-pong, a panda, vagy akár az energiát követően a kínai vezetés kezében.
Ennek az okai világosak voltak: a kötöttpályás közlekedés felhasználásával javítani lehet az összeköttetést az országok között, valamint gyorsítani az áruszállítást is elősegíti. Az útvonalak sokasága egy hálózattá épül össze, így a variációs lehetőségek is növekednek. Peking azt is szem előtt tartotta, hogy igyekezett a már meglévő hálózatokba integrálódni, valamint a helyi terveket támogatni. Ezzel egyrészt megkönnyítette a saját dolgát, hiszen gyorsabban tudja elfogadtatni az elképzeléseit, valamint a saját befolyását is képes növelni.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
