Harmadik út a semmibe
Albánia a Nyugat-Balkán egyik legérdekesebb állama: a hányattatott sorsú terület a XX. század során igazi harmadik utasként sem a nyugathoz közeledő görög, sem a Szovjetunióval „se veled se nélküled” kapcsolatot ápoló Jugoszlávia példáját nem követte, illetve mivel a tengelyhatalmak megszállása alól teljesen önerőből szabadult fel, így Moszkva befolyását is "sikerrel" elkerülte.
Ugyanakkor az ország az „önfelszabadítással” egy olyan csapdába esett, melynek negatív hatásai napjainkig érezhetőek: Enver Hodzsa, a tanárból lett partizánvezér sztálini mintára személyközpontú diktatúrát hozott létre, a negyvenes évek végére azonban egyfajta paranoia uralkodott el rajta: megszakította a kapcsolatot a világháború alatt kulcsfontosságú partner Jugoszláviával, a „nagy tanítómestert”, Joszif Sztálint pedig egyhangúlag kikiáltotta a kommunista eszmék ellenségévé.
Albánia az ötvenes évekre teljesen elszigetelődött a világ többi részétől, így nemhogy nyugat-európai fejlettségi szintet nem sikerült elérnie, de még a Balkán más kommunista államaihoz viszonyítva is évtizedes elmaradottsággal várta a kontinens keleti felén végigsöprő, 90-es évek eleji rendszerváltás-hullámot.
A cikkünk a következő érdekes információkat tartalmazza:
- Mi vezetett ahhoz, hogy Albánia Európa egyik legszegényebb országa legyen?
- Hogyan viszonyul Tirana a kínai befektetésekhez?
- Miért fontos Európának az albán integráció?
- Milyen geopolitikai sajátosságok vezettek ahhoz, hogy napjainkra Albánia váljon az Egyesült Államok egyik legfontosabb balkáni szövetségesévé?
- Milyen jelentősége volt Novák Katalin albániai látogatásának?
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja az éves előfizetés esetén most 33%-os kedvezménnyel 19 990 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
