Most kerülhet nagy bajba Európa, ha nem tér le a hibás útról

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Viharos időket élünk. Oroszország agresszív háborút folytat Ukrajnában, az Egyesült Államok és Kína egyre súlyosbodó kereskedelmi vitába keveredik, az európai ipar pedig lemaradt a technológiai versenyben. Donald Trump visszatérése a Fehér Házba kisiklathatja

• a klímavédelmi intézkedéseket (az USA párizsi klímamegállapodásból való kilépésére és az olaj- és gázfúrások fokozására vonatkozó rendeleteivel),
• eszkalálhatja az izraeli-palesztin konfliktust (Gáza „megtisztítására” vonatkozó javaslatával),
• valamint bátoríthatja Oroszország és az európai szélsőjobboldalt.

Mindezek ellenére az új Európai Parlament tavalyi megválasztása és az új Európai Bizottság szintén 2024-ben történt kinevezése, illetve ezen intézmények tisztaipar-megállapodásra és az Európai Versenyképességi Alapra vonatkozói tervei optimizmusra adtak okot (az előbbinél már nyilvános a tervezet). Január 29-én a Bizottság megtette az első lépést ezen ambiciózus célok megvalósítása felé, amikor bemutatta „versenyképességi iránytűjét”, a következő négy évre vonatkozó konkrét javaslatait.

A régi idők képi világára való hagyatkozás sokatmondónak tekinthető. Az iránytű – az egyik olyan eszköz, amely Kolumbusz Kristóf 1492-es atlanti-óceáni útját segítette – a műholdas navigáció korában aligha tűnik hasznosnak. Sőt, a jelenlegi geopolitikai viharban való navigálás leghatékonyabb eszköze vitathatatlanul a józan ész – és ebből úgy tűnik, kevés van.

A versenyképességi iránytű megerősíti az Európai Versenyképességi Alap létrehozására vonatkozó célt, igaz, azt a következő uniós költségvetés keretében valósítaná meg.

Ez az EU-t érő kihívások mélységes félreértését mutatja.

Az EU következő költségvetése 2028 eleje előtt nem lép életbe, ami további három évvel halasztja el a sokat halogatott reformokat. Addigra lehet, hogy már túl késő lesz az európai versenyképesség olyan mértékű megerősítéséhez, amely az Egyesült Államok és Kína utoléréséhez szükséges, különösen az autóiparban.

Ráadásul az Európai Versenyképességi Alap uniós költségvetésből történő finanszírozása azt jelenti, hogy ennek a területnek majd más szakpolitikai célokkal kell versenyeznie.

Az európai politikai döntéshozók természetesen megkísérelhetnék az uniós költségvetés növelését. A tagállamok azonban nem valószínű, hogy ezt jóváhagynák az államháztartásuk kifeszített helyzete és a kontinensen egyre erősebbé váló elitellenes politika miatt. Ez azt jelenti, hogy vagy más prioritások – legyen szó a kohézióról, a mezőgazdaságról vagy a jövő biztonságáról – kevesebb forrást kapnak, vagy az iparpolitikára jut nem elegendő forrás.

A közvetlen finanszírozás kérdésén kívül a versenyképességi iránytű az állami garanciák fokozott felhasználására szólít fel a tiszta technológiával foglalkozó európai cégekbe történő magánberuházások ösztönzése érdekében. Nem a tőkehiány azonban az EU lemaradásának oka. Az, hogy az EU nem képes olyan tiszta technológiákat – például elektromos járművek akkumulátorait vagy fotovoltaikus paneleket – előállítani, amelyek árban versenyezhetnek a kínai termékekkel, annak köszönhető, hogy a kínai cégek hatalmas mennyiségben gyártanak, és nagyon alacsony árréssel működnek.

Az egyetlen ésszerű válasz az lenne, ha az EU létrehozna egy közös adósságkibocsátással finanszírozott alapot az európai feldolgozóipar közvetlen támogatására.

Ugyanezt a kötvénykibocsátási sémát alkalmazták a Covid-válság idején is. Ez utóbbi alap (NextGenerationEU) 2026-ban jár le, ezt követően léphetne működésbe az új eszköz.

Ez a támogatás csak addig tartana, amíg az európai tiszta technológiai ipar nem éri el a kellő érettséget, és az EU gyártói nem szereznek megfelelő piaci részesedést. Az Egyesült Államok korábbi elnöke, Joe Biden megértette, hogy milyen hatása lehet egy ilyen mechanizmusnak, ezért elfogadtatta az inflációcsökkentő törvényt (Trump pedig a maga részéről igyekszik befagyasztani ezt a finanszírozást). Bár a kínai kormány nem hozza nyilvánosságra a hivatalos adatokat, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ők is ugyanezt az elvet követik.

Az EU új iparpolitikájának nemcsak a feldolgozóipari bázisát, hanem a széles középosztályon nyugvó szociális modelljének védelmét is célul kell kitűznie. A versenyképességi iránytű felveti azt a kérdést, hogy az európai támogatási rendszer egyes tagállamok kezében történő hagyása garantálja-e az EU kohézióját. Számos közelmúltbeli példa arra utal, hogy erre nem a válasz. Például a nettó zéró kibocsátású iparágakra vonatkozó jogszabály azon eleme, amely az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás lazítását célozza – ami alapvetően Európa-ellenes megoldás – megkönnyítette az energetikai átállást Németországban és Franciaországban, viszont a kevésbé gazdag tagállamokban, például Olaszországban és Lengyelországban nem okozott ilyen hatást.

Az Omnibus-csomagban bejelentett széleskörű dereguláció szintén bizonytalanságot okoz. Egy olyan szabályozás visszavonása, amelyet még csak végre sem hajtottak, nem a legmegnyugtatóbb jel egy olyan vállalkozás számára, amelyik mondjuk a következő évtizedre tervezi beruházásait.

Az európai zöld megállapodást annak 2019-es bejelentésekor az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen Európa "ember a Holdon" pillanatának nevezte. Sajnos az iránytű önmagában aligha lesz alkalmas arra, hogy irányítsa azt a holdraszállást, amelyet az EU-nak meg kell valósítania ahhoz, hogy visszanyerje versenyképességét. Az EU-nak modern, kifinomult eszközökre van szüksége, hogy versenyképes legyen a mai összetett világban. Gazdaságainknak egy transzformatív hatású Versenyképességi Alapra van szükségük.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Marcin Korolec
Több miniszteri posztot is betöltött a lengyel kormányban. Kereskedelmi miniszter 2005-2011 között, környezetvédelmi miniszter 2011-2013 között, klímavédelmi miniszter pedig 2014-2015 között volt. A varsói székhelyű Green Economy Institute igazgatója 2020 óta, valamint a szintén varsói Foundation for the Promotion of Electric Vehicles elnöke 2016 óta. 2021 óta az Európai Beruházási Bank környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó tanácsadói bizottságának tagja.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images