Három átok sújtja Magyarországot, vége a régi szép világnak

Az Oxford Economics friss elemzése szerint a közép- és kelet-európai (CEE) gazdaságokat három külső tényező egyszerre sújtja:

• a német ipar elhúzódó gyengélkedése,
• az Egyesült Államok kiszámíthatatlan, protekcionista kereskedelmi politikája,
• valamint a kínai ipari túlkínálat dominánssá válása.

Ezek a tényezők együtt erőteljesen rontják a térség gazdasági kilátásait. Az elemzők emiatt csökkentették a régió GDP-növekedésére vonatkozó előrejelzéseiket, főleg a 2025–2026-os időszakra,

amelyben átlagosan 0,7 százalékponttal alacsonyabb növekedést várnak, mint hat hónappal korábban.

Azt pedig külön aggasztó, hogy az előre jelzett visszaesés egy része tartósnak tekinthető.

Hosszú távú károkat nyöghetünk

A CEE régió országai az uniós csatlakozásukat követő két évtizedben szorosan integrálódtak az európai ipari ellátási láncokba, kiváltképp a német gazdaságba. A régió gyártóiparának csaknem 25 százaléka a német iparhoz kapcsolódik, főként köztes termékek révén. Európa legnagyobb gazdaságának válsága már 2017 körül megkezdődött, amikor az ipari termelés elérte a csúcsát, de a valódi visszaesés csak a járványi utáni időszakban vált érezhetővé.

A jelenlegi helyzetet részben a ciklikus tényezők okozzák (például a magas kamatok miatti beruházás-visszaesés), de strukturális problémák is súlyosbítják. Így a magas energiaárak, a munkaerőhiány, a szabályozási terhek, valamint a kínai versenytársak térnyerése. Mindez jelentős negatív hatással van a térségre.

Különösen erősen érintett Csehország, amely a legszorosabb kapcsolatban áll a német iparral, főleg az autóipari szektorban. Magyarország, Szlovákia és Románia szintén erősen kitett, bár némileg kisebb mértékben. Lengyelország diverzifikáltabb iparszerkezete miatt kevésbé függ Németországtól, ami hozzájárult ahhoz, hogy a régióban relatíve jobban teljesített az elmúlt években.

Így a régi jó világ, az exportcentrikus, a német iparra támaszkodó gazdasági modell egyre inkább életképtelenné válik.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti esetleges kereskedelmi háború újabb kockázatot jelent. Az Oxford Economics alapforgatókönyve 2025 második negyedévétől 10 százalékos általános vámot feltételez az EU és az USA között. Bár jelenleg 20-25 százalékos vámokról beszél a Trump-adminisztráció, gyorsan változtat az elnök a korábbi intézkedésein, és a 10 százalékos szint azért tűnik valós lehetőségnek, mert ez még nem okozna drasztikus sokkot az EU-s beszállítókra támaszkodó amerikai ellátási láncoknak.

Az előrejelzések szerint a 10 százalékos vám is kifejezetten súlyosan érintené a CEE országokat,

a térség államainak GDP-je és exportja mintegy kétszer akkora visszaesést szenvedhet el, mint az eurózóna átlaga.

A hatás Magyarország esetében is jelentős lehet, mivel az ország exportorientált gazdasággal és magas ipari részaránnyal rendelkezik – emelik ki a jelentésben. Az Oxford Economics a Trump megválasztása előtt 2025-re még 3,2 százalékos magyar bővülésre számított, majd ezt a vámok veszélye miatt 1,5 százalékra vágták vissza.

Lengyelország itt is kivételt képez: alacsonyabb az USA-val szembeni kereskedelmi kitettsége, ami enyhíti a várható negatív hatást: a 3,9 százalékos növekedési előrejelzést csak 3,2 százalékra húzták le.

Kelet-közép-Európa pedig amiatt is aggódhat, hogy 2029 végéig, vagyis hosszabb távon is lassíthatja a gazdasági teljesítményt.

Magyarország lenne az egyik legnagyobb vesztes, amelynek exportkibocsátása 2, növekedése pedig közel 1 százalékkal csökkenne.

Az elemzés kiemeli, hogy a vámok közvetlen kereskedelmi hatásán túl a kereskedelempolitikai bizonytalanság is visszafogja a gazdasági aktivitást. A bizonytalanság miatt a GDP a következő 12 hónapban 0,4 százalékkal lehet alacsonyabb a vártnál a CEE régióban – ez kétszerese az EU-s átlagnak. A visszaesést elsősorban a beruházások és a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet csökkenése okozza.

A kínai túlkínálat – amelyet részben állami támogatás is ösztönöz – szintén egyre nagyobb versenyt támaszt az európai, de főként a közép- és kelet-európai ipar számára.

Kína leginkább az új iparágakban (akkumulátorok, elektromos járművek, napelemek) támogatja agresszíven a kapacitásbővítést, de a hagyományos szektorokban is jelen van, például az acél- és fémgyártásban. Az olcsó kínai exporttermékekkel az európai gyártók nehezen tudják felvenni a versenyt, még a belső piacon – így például Magyarországon – jelenlévő kínai gyártók is.

Különösen ha az ázsiai ország elveszíti az amerikai piac egy részét, és új célországok után néz – köztük Európa felé fordul.

Az Oxford Economics szerint az elmúlt két évtizedben jelentősen nőtt azon termékkategóriák száma, amelyekben Kína komparatív előnnyel bír, miközben az EU-ban ez stagnált. A CEE országok – például Lengyelország és Csehország – esetében az átfedés a kínai versennyel nőtt, bár Lengyelországban ezzel párhuzamosan bővült azon termékek köre is, amelyekben versenyképes maradt, míg Csehország pozíciója romlott.

A CEE országok előtt gyakran emlegetett stratégiai válasz az lenne, hogy az ipari értéklánc magasabb szintjei felé mozduljanak el, azaz a köztes termékek helyett nagyobb hozzáadott értékű végtermékeket állítsanak elő. Ez csökkentené a függőséget Németországtól, és Kínával szemben is versenyképesebb szegmensekbe vezetne. Emellett a magasabb hozzáadott értékű termelés magasabb béreket, ezáltal élénkebb belföldi keresletet generálhatna, csökkentve a külső kereslettől való függést.

Az elemzés szerint a valóságban az elmúlt öt évben épp ellenkező irányú folyamatok voltak megfigyelhetők.

A régióban a gyártási volumen növekedése nem járt együtt a hozzáadott érték arányos emelkedésével, ami arra utal, hogy az ipar lefelé mozdult az értékláncban. Lengyelország például jelentősen növelte az ipari kibocsátást, de az ebből származó bruttó hozzáadott érték mérsékeltebben nőtt. Romániában pedig mind az output, mind a hozzáadott érték csökkent. Ez jól mutatja, hogy a feljebb lépés az értékláncban jelentős állami és magánberuházásokat igényelne oktatásba, K+F-be és infrastruktúrába, amelyet a jelenlegi közpolitikák és intézményi korlátok nem támogatnak kellőképpen.

Az energetikai szektor elavultsága, a szénintenzív termelés, a környezetvédelmi megfelelés költségei, valamint az ezzel összefüggő alacsony ESG-kompatibilitás szintén visszatartják a külföldi közvetlen tőkebefektetéseket. Továbbá a régió országaiban egyre növekvő védelmi kiadási nyomás is tapasztalható a geopolitikai feszültségek nyomán, ami tovább szűkíti a költségvetési mozgásteret.

A tanulmány szerint az egyes országok kilátásai jelentősen eltérnek:

• Lengyelország a legkedvezőbb helyzetben van, mivel diverzifikált gazdasága kevésbé függ a külső sokkoktól, és aktív fiskális politikát folytat.
• Magyarország és Szlovákia esetében a politikai döntéshozatal kiszámíthatatlansága és az intézményi gyengeségek gyengítik a beruházási kedvet és ezáltal a hosszú távú növekedési potenciált.
• Csehország rendelkezik a legnagyobb potenciállal a feljebb lépésre az értékláncban, de ennek megvalósításához mélyreható strukturális reformokra lenne szükség.
• Románia példája pedig arra figyelmeztet, hogy a magas költségvetési hiány önmagában nem elégséges a növekedés fenntartásához.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images