Megjöttek a várva várt számok - Erre számíthatnak a nyugdíjasok Magyarországon

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A nyugdíjszámítás során meghatározó jelentőségű valorizácós (értékkövetési) szorzószámok minden évben a kedvezmények nélkül számított országos nettó átlagbér előző évi nominális növekedését tükrözik, az erről szóló idei kormányrendelet tervezetét 2025. március 19-én küldték társadalmi egyeztetésre.

A tervezet szerint a valorizációs szorzók idén 13,3%-kal emelkednek.

Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is. Ezt a méltánytalanságot sem az inflációs nyugdíjemelés, sem a 13. havi nyugdíj nem képes megnyugtatóan kezelni, megoldást csak a nyugdíjemelési eljárás olyan módosítása hozhatna, amelynek révén a nyugdíj megállapításának évétől függő valorizációs korrekció is megjelenne az emelés mértékét meghatározó tényezők között.

Miért fontos a valorizáció?

Az öregségi nyugdíj összege két tényezőtől függ:

• az elismert szolgálati idő teljes években meghatározott tartamától függő, nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértékétől, és
• a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből  számítanak ki.

A nyugdíj összege tehát egyrészt a szolgálati idő hosszától, másrészt a nettó életpálya átlagkereset összegétől függ. A nettó életpálya átlagkereset összegét pedig jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt.

A valorizáció lényege, hogy az életpálya során az 1988 óta figyelembe vehető korábbi években szerzett, nettósított éves kereseteket az adott évre vonatkozó valorizációs szorzóval meg kell szorozni, így kell azokat a nyugdíjba vonulás évét megelőző év átlagkereseti szintjéhez igazítani. A valorizációs szorzók az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését tükrözik.

2025-ben történő nyugdíjmegállapítás esetén a valorizálás a 2023-ban és előtte elért keresetekre vonatkozik, amelyeket a 2024-es országos nettó átlagkereseti szinthez kell igazítani.

Ennek során a 2023-as és korábbi naptári évekre (minden évre külön-külön) meghatározott idei valorizációs szorzóval meg kell szorozni az adott naptári év bérezett napjaira számított nettósított keresetet, így igazítva a különböző naptári évek számított nettó kereseteit a 2024-es év országos nettó átlagkereseti szintjéhez. Erre az értékkövetésre a magyar nyugdíjszámítási eljárás során feltétlenül szükség van, hiszen ennek hiányában a sok évvel ezelőtti keresetek természetes inflációs elértéktelenődését nem korrigálná a számítás.

A valorizácós szorzószámok minden évben a nettó országos átlagbér előző évi nominális növekedését tükrözik. Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani a korábbi évek kereseteit, az utóbbi néhány évben különösen fölerősödött az a jelenség, hogy a nyugdíjba vonulás évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is.

Ez nem csak a korbetöltött öregségi nyugdíjra, hanem a nők kedvezményes nyugdíjára is vonatkozik, hiszen a kedvezményes nyugdíj összegét ugyanolyan szabályok szerint számítják, mint a "rendes" öregségi nyugdíj összegét.

A nyugdíjtörvény szerint a nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ.

Azt nem említi a törvény, hogy a nyugdíj összege drámai mértékben függ attól is, hogy valaki melyik évben igényli a nyugdíját. Pedig Magyarországon hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is a nyugdíjigénylés évétől függően döbbenetes mértékben eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg.

A világ modern nyugdíjrendszereiben jellemzően egyáltalán nincs hangsúlyos szerepe annak, hogy melyik évben igényli a jogosult nyugdíját, hiszen teljes mértékben igazságtalan, ha a nyugdíjba vonulás időpontja a nyugdíj összegét leginkább meghatározó tényezők egyikévé válik.

Két személynek nagyon hasonló életpályával (azonos hosszúságú szolgálati idővel, azonos összegben figyelembe vehető átlagkeresettel) közel azonos értékű nyugdíjat kellene megállapítani, Magyarországon azonban mellbevágó mértékben különböző nyugdíjakat kaphatnak az érintettek attól függően, hogy melyikük melyik évben ment nyugdíjba.

A 2010-es évek derekától minél későbbi évben igényli valaki a nyugdíját, annál nagyobb összegű nyugdíjat kaphat. Természetesen a korábban megállapított nyugdíjak összege a megállapítás évét követően  a kötelező és rendkívüli emelésekkel nőtt, de a valorizáció miatti elmaradást a nyugdíjnövelés nem képes ellensúlyozni.

Ennek tehát az az oka, hogy a nyugdíjszámítás során a korábbi évek kereseteit a nyugdíjbavonulás évét megelőző év országos nettó átlagkereseti szintjéhez kell igazítani, s miután az utóbbi években nagyon meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, a valorizációs, értékkövetési mértékek is megugrottak.

A helyzet megítélését az inflációs nyugdíjemelés mellett árnyalja a 13.havi nyugdíj, ami először 2021-ben egynegyed havi összegben, de 2022-től már teljes összegben, egy havi plusz juttatásként megilleti a jogosultakat - ez a plusz juttatás azonban nem képes megoldani a különböző években megállapított nyugdíjak közötti méltánytalan eltéréseket, hiszen a magasabb összegű újabb nyugdíjak mellé ugyanúgy jár a 13. havi nyugdíj, mint a régebben megállapított  kisebb összegű nyugdíjak mellé, és ez a plusz ellátás minden esetben az érintett nyugdíjas saját ellátásának az összegével egyezik meg. Kis nyugdíjhoz kicsi plusz, nagyobb nyugdíjhoz nagyobb plusz jár.

Mi lesz idén magasabb 13,3%-kal?

A valorizációs szorzók idén 13,3%-kal emelkednek, az erről szóló kormányrendelet tervezete társadalmi egyeztetés alatt áll (nem mintha az egyeztetésnek ebben az esetben bármi értelme lenne, hiszen a valorizációs szorzószámok képzését egyértelműen meghatározzák a jogszabályi rendelkezések).

A folyamatban lévő formai egyeztetést követően váthatóan március végéig megjelenik a 2025. január 1-je és december 31-e közötti időponttól megállapítandó nyugdíjak alapjául szolgáló nettó havi életpálya átlagkereset kiszámítása során alkalmazandó valorizációs szorzószámokról szóló rendelet.

Ez egyébként az idén nyugdíjba vonuló várhatóan 95 ezer ember számára nagy jelentőségű esemény, különösen azok várják már a rendeletet, akik 2025 első két hónapjában nyújtották be a nyugdíjigénylésüket, mert az ő nyugdíjuk végleges összegének megállapítására vonatkozó törvényi határidő csak a valorizációs rendelet közzétételét követő 15. napon jár le, addig legfeljebb nyugdíjelőleget kapnak.

Idén az vonulhat nyugdíjba,

• aki 2025-ben tölti be a 65 éves nyugdíjkorhatárát,
• aki a nők kedvezményes nyugdíjának feltételeit idén teljesíti, illetve
• aki már tavaly vagy korábban betöltötte a korhatárát, vagy teljesítette a nők kedvezményes nyugdíjának feltételeit, de a nyugdíjigénylést idénre halasztja. 

A 13,3%-os növekedés eredményeként a nyugdíj alapját képező átlagkereset összege nő.

Miért fontos mindez?

A nyugdíjtörvény szerint nem csak a nyugdíj számítása, hanem a nyugdíjmegállapítás határidejének alakulása miatt is fontos a valorizációs szorzók közzététele.

Ha valaki a nyugdíját 2025. január 1. és december 31. közé eső kezdőnappal kéri megállapítani, akkor a  nyugdíja alapját képező nettó életpálya átlagkeresetét a 2025-ben alkalmazandó valorizációs szorzókkal kell kiszámítani.

Ezekről a szorzókról azonban várhatóan csak 2025. március végén jelenik meg az említett kormányrendelet, így a korábban benyújtott nyugdíjigények alapján, 2025. januárra vagy februárra  eső megállapítási kezdőnappal igényelt nyugdíjak végleges összegét jellemzően nem lehet a nyugdíjmegállapításra rendelkezésre álló 60 napos általános ügyintézési határidőn belül kiszámítani.

Ilyen esetben az ügyintézési határidő a korábbi szabályozás szerint 2025. április 15-én telt volna le, de az új szabályozás ennél rugalmasabbá vált, így az ügyintézési határidő a 2025-ben alkalmazandó valorizációs szorzószámok hatálybalépését követő tizenötödik napon jár le.

A módosított törvényi rendelkezés szerint az ügyintézési határidő a tárgyévi nyugdíjmegállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését követő tizenötödik napon jár le, ha

• az öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, vagy
• a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíjmegállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, és a hozzátartozói nyugellátás megállapításához a valorizációs szorzószámokat alkalmazni kell,
• és az általános ügyintézési határidő a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését követő tizenötödik napot megelőzően telik le.

Ha a nyugdíjra való jogosultság fennáll, de a nyugdíj összege a 2025. évi nyugdíjmegállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hiánya, adathiány vagy egyéb ok miatt az eljárás megindulásától számított harminc napon belül nem határozható meg, a nyugdíjmegállapító hatóság (kormányhivatal) nyugdíjelőleget állapít meg.

Ennek a rendelkezésnek az az oka, hogy ne maradjon ellátás nélkül a nyugdíjra egyébként kétséget kizáróan jogosult nyugdíjigénylő. Nyugdíjelőleget leggyakrabban

• a valorizációs szorzók hatályba lépésére várva, az év elején beadott nyugdíjigények esetén, illetve
• nemzetközi nyugdíjigénylés esetén a külföldi hatóságok által igazolandó adatok megérkezésére várva állapítanak meg.

A nyugdíjelőlegre vonatkozó szabályozás eljárási szempontból annyiban változott, hogy nem határozattal, hanem végzéssel kell hivatalból megállapítani az összegét a rendelkezésre álló adatok, a hatályos valorizációs szorzószámok és a nyugellátás megállapítására vonatkozó rendelkezések alapján. (A hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás egyéb döntéseit pedig végzésben hozza meg.)

Ha a nyugellátás iránti igényt az eljárás megindulását követő négy hónapon belül nem bírálják el, az igénylő az időközben beszerzett adatokra (például az új valorizációs szorzók megjelenésére) hivatkozva kérheti a nyugdíjelőleg összegének módosítását.

A kérelemről a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv végzéssel dönt, amellyel szemben önálló jogorvoslatnak van helye. A jogorvoslatot érintő rendelkezés, hogy a nyugellátás megállapításakor a nyugdíjmegállapító hatóságot a nyugdíjelőleget megállapító végzésben foglaltak nem kötik, kivéve, ha a végzést a bíróság már elbírálta. Ha új tény, adat vagy bizonyíték jut a nyugdíjmegállapító hatóság tudomására, ezzel összefüggő kérdésben a bíróság határozatában foglaltaktól eltérhet.

Egyszerű példa révén érthetővé válhat, milyen hatást gyakorol a nyugdíjigénylés éve a nyugdíj alapját képező átlagkereset összegére:

• ha valaki éves nettósított keresete 1988-ban például 100 ezer forint volt,
• és a nyugdíját 2015-ben kérte megállapítani, akkor az 1988-as nettó keresete 22,119 x 100.000 = 2.211.900 forinttal számított be a 2015-ben megállapított életpálya átlagkeresetébe, ezzel szemben
• ha a nyugdíját 2025-ben kéri megállapítani, akkor ugyanez a kereset már 63,115 x 100.000 = 6.311.500 forintot ér az átlagkereset idei számítása során.

Minden évre ugyanígy kell eljárni, az adott évre vonatkozó valorizációs szorzóval föl kell szorozni az adott évre számított nettó keresetet. Ennek összesített eredményeként egy hasonló életpályát befutott ember 2015-ben megállapított nyugdíja induló értékénél az idei nyugdíj 185%-kal lehet magasabb (vagyis a 2015-ös nyugdíj több mint 2,8-szerese lehet), pedig csak az igénylés éve változott.

Természetesen a 2016-2024 közötti években végrehajtott nyugdíjemelések és a 2021-ben részlegesen, 2022-től teljes értékben visszaépített 13. havi nyugdíj enyhíti ezt a drámai méltánytalanságot, de megnyugtatóan orvosolni nem képes.

Ezért kell(ene) a nyugdíjemelésnek az infláció mellett ellensúlyoznia a nyugdíjmegállapítás módszeréből fakadó anomáliákat is.

Miután a mindenkori nyugdíjmegállapítás előtti év nemzetgazdasági átlagkereseti szintje a referenciaérték, 2015 óta minden évben sokkal jobban járt az a nyugdíjba menő, aki egy későbbi évben kérte a nyugdíja megállapítását.

Megoldás lehet a valorizációs nyugdíjemelési korrekció bevezetése

Ennek a valorizációs eljárásnak az eredményeként a friss nyugdíjasok nyugdíjának összege a megállapítás évében kielégítően igazodik a nemzetgazdasági átlagkeresethez, de már a nyugdíjazás második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése. Ennek oka a jelenlegi nyugdíjemelési módszer, amely szerint a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, így minden olyan évben, amikor a nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, a nyugdíjasok lejjebb csúsztak a viszonylagos elszegényedés csúszdáján.

Nem véletlen, hogy egyre erőteljesebbé vált az elmúlt években a vegyes indexálás visszahozatalára irányuló követelés. Ha például a svájci indexálást (50%-ban az infláció, 50%-ban a nettó bérszínvonal alakulás figyelembe vétele) alkalmazták volna a nyugdíjemelés során 2015 óta, akkor az átlagnyugdíj összege 2025-ben meghaladhatná a 300 ezer forintot (jelenleg 242 ezer forint).

A nyugdíjemelésnek azonban nem csak a relatív lecsúszást kell lassítania (ezt részben megteszi a 13. havi nyugdíj viszavezetése), hanem a korábban megállapított - és emiatt fokozottan zsugorodó értékű - nyugdíjjal rendelkezőkkel szembeni méltánytalanságot is orvosolnia szükséges. Ezért a nyugdíjemelés rendszerébe a béreket és az inflációt előre meghatározott százalékos mértékben követő vegyes indexálás mellett mielőbb célszerű beépíteni a korábbi évek elszegényedési csúszdáján egyre mélyebbre süllyedt nyugdíjak kompenzációs növelését biztosító, azaz a valorizációs szorzók mindenkori értékéhez igazodó korrekciós indexálást is.

A nyugdíjemelés rendszerének ráadásul nem csak a nemzetgazdasági nettó átlagkeresettől való folyamatos leszakadást kell kezelnie, hanem a nyugdíjas társadalom szétszakadását is.

A szétszakadást csak a nyugdíjemelés differenciált mértéke lassíthatja, amikor a kisebb nyugdíjas nagyobb arányú vagy nagyobb összegű nyugdíjemelésben részesül. A minden nyugdíjast a saját mindenkori februári nyugdíja összegével egyező összegben megillető 13. havi nyugdíj ezt a szétszakító hatást turbófokozatba löki, miután a 13. havi nyugdíjnak nincs felső küszöbértéke. Azokban az európai nyugdíjrendszerekben, amelyekben a 13. havi ellátáshoz hasonló plusz juttatás működik, a kifizethető összeget korlátozzák vagy mindenkire azonos összegben határozzák meg.

A nyugdíjemelés vegyes indexálásra építő átalakítása szükséges, de nem elégséges, mellette a nyugdíjmegállapítás éve szerinti valorizációs és szolidaritási korrekciót is be kell építeni az emelés majdani új eljárásrendjébe - ha a mindenkori kormányzat valóban segíteni akar a nyugdíjasoknak. Példaként szolgálhatnak a szomszédos országokban az elmúlt években végrehajtott nyugdíjreformok eredményeként bevezetett új nyugdíjemelési eljárások is.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images