Németország 1000 milliárd eurós ígéretét csodaszámba veszik, de csalfa remény lehet

Megszavazta a Bundestag az adósságfék eltörlését, ami alapvető fordulatot jelent Európa legnagyobb gazdaságának fiskális politikájában, egy közel két évtizedes tabut döntöttek meg Németországban. Az eddigi, szigorú költségvetési fegyelem feloldásával a hamarosan megalakuló berlini kormány új érát nyit a gazdasági növekedés és a nemzetbiztonsági beruházások finanszírozása terén. Noha a Bundesratnak, a Szövetségi Tanácsnak, amely a 16 szövetségi állam (Länder) megjelenítésére hivatott még el kell fogadnia a módosítást, de ez borítékolható az előzetes bejelentések alapján.

A döntés egyik kulcseleme az 1000 milliárd eurós hitelfelvételi program, amely elsősorban infrastrukturális és védelmi kiadásokat finanszíroz majd.

Bár nagyjából minden páratlan évben felmerült 2017 óta, hogy az adósságfék-szabályt el kellene törölni, mindeddig a német közvélemény, így a pártok többsége is ellenezte a lépést attól tartva, hogy az államadósság elszabadulása egy növekedési csapdába löki majd Németországot. 

Eközben viszont a globális piacok sokkal toleránsabbak lettek a lazább fiskális politikával szemben: az Egyesült Államok, Kína, Japán, vagy éppen Franciaország is egyre nagyobb adóssághegyen ül, hogy a GDP-növekedést fokozza.

Hogy a világ jó irányba tart-e ezzel, régen megosztó kérdés a közgazdászok között – az IMF, az Európai Központi Bank, vagy éppen az OECD rendre figyelmeztetnek, hogy baj lesz a túlzott eladósodásból –, de valójában az a jelenlegi realitás, hogy minden országnál nő a kötelezettségállomány, és Németország olyan gazdasági bajba került, hogy muszáj elkezdeni a költségvetési lazítást.

Főként hogy Donald Trump amerikai elnök elfordulása az Európai Uniótól és a NATO-tól nem is nagyon hagyott más lehetőséget:

Németországnak egyik legnagyobb kereskedelmi partnerének, valamint biztonsági garanciáinak elvesztésére kell készülnie.

Az elmúlt évek gazdasági és politikai fejleményei, különösen az ukrajnai háború és az energiaválság, rávilágítottak arra, hogy a korábbi költségvetési szigor korlátozta Németország növekedési lehetőségeit. Az ország gazdasága az elmúlt két évben stagnált, az ipari termelés csökkent, és a vállalatok beruházási hajlandósága visszaesett, miközben az ország alapvető infrastruktúráját pedig elhanyagolták.

Az elemzők egyre inkább arra figyelmeztettek, hogy a fiskális merevség akadályozza a gazdasági kilábalást – ami önmagában leegyszerűsítő, mert a cégek is alig fektettek a versenyképességük megőrzésébe.

Friedrich Merz megválasztott kormánya és jövendőbeli stábja felismerte, hogy a változó geopolitikai és gazdasági környezetben a költségvetési szigor már nem tartható fenn a jelenlegi formájában. A kormány ezért bejelentette az adósságfék eltörlését, és ezzel együtt egy 1000 milliárd eurós kötvénykibocsátási programot indított el, amelynek célja a gazdaság újraindítása és az ország védelmi képességeinek megerősítése.

Hogyan zajlik az új kötvénykibocsátási stratégia?

A német pénzügyminisztérium tervei szerint a kötvénykibocsátás 10 éves időtávban valósul meg, évente 80-100 milliárd euró értékben. Az első évben várhatóan 300 milliárd euró kerül kibocsátásra, majd az ezt követő években a piac befogadóképességének megfelelően fokozatosan növelik a volument. A kibocsátás eltérő lejárati struktúrával valósul meg, hogy biztosítsa az államadósság fenntarthatóságát és a pénzpiacok stabilitását.

A rövid lejáratú kötvények (2-5 éves) főként a likviditás biztosítására és az azonnali beruházások fedezetére szolgálnak majd.

Viszont ami biztonságos, sőt konzervatív eladósodási pályát vetít előre, hogy a közepes lejáratú kötvények (10-15 éves) jelentik a fő finanszírozási forrást, amelyből az infrastruktúra és a védelmi kiadások többségét fedezik. 

A hosszú lejáratú, akár 30 éves kötvényeket pedig az energetikai projektek és a digitális infrastruktúra fejlesztésére szánják, hiszen ezek a beruházások évtizedes időtávban térülnek meg.

A pénzpiacok azonnal reagáltak már a márciusi bejelentésre is: a 10 éves német államkötvény hozama 3 százalék közelébe ugrott, ami tükrözi a befektetők növekvő kockázatérzékenységét. A szavazás előtt pedig újra 2,8 százalék fölé ment a szint.

A Bund eddig az egyik legbiztonságosabb befektetési eszköznek számított, de az új eladósodási pálya miatt a piacok szigorúbban fogják figyelni a költségvetési fegyelmet és az adósságkezelési stratégiát – legalábbis rövid távon.

Valójában az 1000 milliárd eurós, teljes, 10-12 éves eladósodási terv nagyon szerény: alig évi 80-100 milliárdos plusz költségvetési forrást jelent.

Ha a növekedési remények – ezekről később – beteljesülnek, akkor nem jelent majd valódi terhet az adósságszolgálat fizetése, ami várhatóan a piacok hozaméhségét is elmulasztja majd. A nagyon pesszimista becslések szerint a német GDP-arányos adósságállomány 2030-ra akár 90 százalék is lehet a Kiel Intézet szerint. Ha a bővülés beindul, a hozamok pedig az alacsonyabb inflációs környezetben lejjebb mennek, akár 75 százaléknál megállhat a német adósságállomány növekedése.

Hosszú távú következmények és kockázatok

A következő évek kulcsfontosságúak lesznek Németország számára. Ha a beruházások gyorsan és hatékonyan valósulnak meg, akkor a GDP növekedése képes lehet fedezni az adósságköltségeket. 

A DIW és az IfW gazdasági kutatóintézetek elemzése szerint az állami kiadások évente akár 1,5-2 százalékponttal növelhetik a GDP-t, amennyiben a pénzt jól irányított programokba fektetik.

Azonban a növekedési potenciál mellett számos kockázat is felmerül. A megnövekedett állami kereslet miatt az inflációs nyomás tovább erősödhet, ami az Európai Központi Bankot kamatemelésre késztetheti. A magasabb kamatok pedig drágább finanszírozást jelentenek a német kormány számára, ami hosszú távon veszélyeztetheti az adósságkezelési stratégiát. Emellett a politikai ellenállás is növekedhet: az új, a szavazás után két héttel megalakuló Bundestag pártjai, különösen az AfD és a Zöldek, kritikusan viszonyulnak az új költségvetési politikához, és jogi akadályokat is emelhetnek az adósságkibocsátások előtt a jövőben.

Bár látszólag a zöldeket lekenyerezte Merz és jövendőbeli kormánya egy 100 milliárd eurós dedikált alapot ígért az éghajlatvédelemmel kapcsolatos beruházásokra.

A fiskális politika átalakítása nem csupán német belpolitikai kérdés, hanem európai szinten is hatással lesz a költségvetési szabályozásra. Ha Berlin jelentősen lazítja a fiskális politikát, más EU-tagállamok is követhetik a példáját, ami a Stabilitási és Növekedési Paktum reformját is kikényszerítheti. Ezzel párhuzamosan a globális befektetők is szoros figyelemmel követik a fejleményeket, mivel a német állampapírok hozamemelkedése dominószerű hatást válthat ki a nemzetközi kötvénypiacokon.

A német kormány most hatalmas kockázatot vállalt: vagy sikerül beindítania a gazdasági növekedést és modernizálnia az országot, vagy az adósságnövekedés hosszú távon destabilizálhatja a fiskális helyzetet. Az előttünk álló évek fogják eldönteni, hogy ez a merész lépés valóban az ország gazdasági megerősödését szolgálja-e, vagy csak egy újabb adósságspirál kezdete lesz.

Magyar szempontból sem érdektelen, hogy mennyire lesz ösztönző hatása az új alapoknak: a hazai kormány nagy várakozásokkal tekint a német lazításra, mert az átgyűrűző hatás akár a magyar növekedésre is pozitívan hathat.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images