Bremmer: Az USA vámjai nem Trump tárgyalási taktikájáról, hanem jóval súlyosabb dologról szólnak

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A fal első tégláit március 4-én rakták le, amikor Trump 25%-os vámot vetett ki a Kanadából és Mexikóból származó importra, és megduplázta a kínai árukra kivetett 10%-os vámot, így a Kínából érkező importra érvényes kumulatív vámok mértéke 30% fölé nőtt. Kanada és Mexikó azonnal megtorló intézkedéseket jelentett be, amelyek politikailag érzékeny amerikai iparágakat és kongresszusi körzeteket céloztak meg. Két nap dühödt lobbizás és piaci felfordulás után (amiért Trump a „globalistákat” hibáztatta) az USA egy hónapos haladékot adott a Mexikóból és Kanadából származó autókra, valamint az USA-Mexikó-Kanada megállapodásnak (USMCA) megfelelő termékekre.

Ezeket az ideiglenes mentességeket azonban nem szabad annak jeleként értelmezni, hogy Trump meghátrál az Amerika legszorosabb kereskedelmi partnereivel szembeni vámok kivetésétől. Trump megígérte, hogy március 12-re 25%-os vámot vet ki az acél- és alumíniumimportra, ami különösen keményen fogja sújtani Kanadát. A globális autóimportra vonatkozó vám a tervek szerint április 2-án lép hatályba, amely nemcsak Japánban, Dél-Koreában és Németországban okoz majd károkat, hanem Mexikóban és Kanadában is, ahol az amerikai autógyártók bonyolult, határokon átnyúló ellátási láncokat építettek ki.

Az amerikai kormányzat április elején tervezi a világméretű „kölcsönös” vámok bemutatását is, amelyek célja, hogy azokkal az USA igazodjon a más országok által Amerikára kivetett vámokhoz. Az amerikai tisztviselők minden olyan nem vámjellegű gyakorlatot (adók, támogatások, valutamanipuláció, szabályozás) vizsgálni fognak, amelyet a washingtoni kormányzat „tisztességtelennek” tart. Olyan országokat, mint India, Argentína, Dél-Korea és Brazília érinthetnek a legsúlyosabb intézkedések.

A vámok jelenlegi azonnali, agresszív használata és Trump első elnöki ciklusa alatt tapasztaltak közötti eltérés nem csak fokozatok kérdése. Elmúltak azok az idők, amikor a vámokat elsősorban az alkuk megkötéséhez szükséges nyomásgyakorlásként használták a tárgyalásokon. Ehelyett az amerikai kormányzat 2025-ös kereskedelempolitikai programja

a vámokat az ellátási láncok áthelyezésének, az amerikai gyártási bázis újjáélesztésének és az adóbevételek pótlásának kritikus eszközeiként határozza meg.

A cél nem a kétoldalú kereskedelmi deficitek kezelése vagy a tisztességtelen gyakorlatok büntetése, hanem Amerika „lelkének” megvédése, valamint az, hogy az amerikai piacra jutásért kellően magas díjakkal kérjenek el. A vámok eltörlés ezen alapvető politikai célkitűzések feláldozását jelentené.

Ez a váltás Trump meggyőződését tükrözi, miszerint a II. világháború utáni liberális gazdasági rend nem tekinthető az amerikai jólét alapjának, hanem inkább a vesztének. Trump szerint az USA a II. világháború után feladta gazdasági szuverenitását a vámok csökkentésével és a korlátlan tőkekiáramlás engedélyezésével.

Trump már az első elnöksége alatt elkezdte megkérdőjelezni a piaci liberalizációt és a globális integrációt támogató kétpárti konszenzust, de most már erőlteti is ezt a kérdést. Trump elképzelése szerint Amerika gazdasági, katonai és technológiai dominanciájának kihasználásával a globális kereskedelmet az USA javára kell átalakítani, és korrigálni kell az évtizedek óta folytatott elhibázott politikát.

Ez a „kölcsönös” vámok célja: nem tárgyalási előnyt kíván ezzel teremteni, hanem a globális kereskedelmi kapcsolatokat akarja átstrukturálni.

Alapjában véve azonban a vámfal-stratégia leginkább egy célpontra irányul, mégpedig Kínára. Amennyire közömbös volt Trump a Kanadával és Mexikóval való tárgyalások iránt, még kevésbé mutatott érdeklődést a kínai kormánnyal való kapcsolatfelvétel iránt. A 10%-os vám kétkörös bevezetését nem előzték meg konkrét követelések, és nem is követték alkukötésre vonatkozó kísérletek sem. Bár Kína megtorló intézkedései eddig mérsékeltek voltak, a kínai importra kivetett átlagos amerikai vám mértéke gyorsan közelít ahhoz a veszélyes szinthez, ahol Kína vezetői hamarosan úgy fogják érezni, hogy keményebben kell visszavágniuk, különben odahaza gyengének tűnnek fel.

Még ha a Trump-kormányzat egyes tagjai látnak is teret a Kínával való kompromisszumra, a többség a megfékezést – vagy akár a konfrontációt – preferálja. Ahogy az USA megkezdi a vámfal építését, a szövetségeseit kemény választásra kényszeríti: vagy eltávolítják a kínai komponenseket és tőkét az ellátási láncukból – legalábbis a nemzetbiztonság szempontjából kritikusnak ítélt ágazatok (például félvezetők, kritikus ásványi anyagok, acél és alumínium) növekvő számában –, vagy teljesen bezárulnak előttük az amerikai piacok.

Az új hidegháború kockázata valós, és az eszkaláció lehetősége nagy. Az amerikai-kínai kapcsolatok megromlása katasztrofális következményekkel járna a világgazdaság és annak két legnagyobb szereplője számára. Trump kereskedelmi stratégiájának a globális gazdasági struktúrára gyakorolt valószínűsíthető hosszú távú hatása azonban még ennél is súlyosabb. Mivel Kínával vagy bármely más állammal szemben nem látszanak az alkukötés jelei,

a szabályokon alapuló, irányított gazdasági integráció rendszeréből a kikényszerített leválasztódás (decoupling), a kaotikus széttöredezettség és a gazdasági önellátás rendszerébe való átmenetnek lehetünk tanúi.

Trump valószínűleg még a súlyos gazdasági zavarok ellenére is tartani fogja ezt az irányt. A washingtoni kormányzat természetesen abban reménykedik, hogy az amerikai fogyasztók és vállalkozások inkább előbb, mint utóbb megérzik ennek a stratégiának az előnyeit. Trump azonban már elfogadta, hogy a vámok „egy kis zavart” okozhatnak az USA számára. „Lesz-e némi fájdalom?” – kérdezte februárban. „Talán (és talán nem)! De újra naggyá fogjuk tenni Amerikát, és mindez megéri majd azt az árat, amit ezért meg kell fizetni.”

Trump politikai támogatottsága a republikánus szavazók körében elég tartós ahhoz, hogy ellenálljon a gazdasági zavaroknak, legalábbis egy ideig. Az első elnöki ciklusával ellentétben, most nem kell visszatartó erőkkel szembenéznie a kabinetjén belül vagy a kongresszusban. A nagyrészt a maga után hagyott örökségért aggódó, béna kacsa jellegű elnökként a problémák eltűrésére való képessége is jóval nagyobb, mint az előző elnöksége alatt volt mind politikailag, mind a piaci hatások tekintetében.

Ez azt jelenti, hogy a vámfal valószínűleg tartósan fennmarad.

A világ nem azért lép a fokozott gazdasági bizonytalanság időszakába, mert a vámok némi inflációt és ellátásilánc-zavarokat fognak okozni, hanem azért, mert az USA aktívan lebontja az általa létrehozott gazdasági rendet.

Akár sikeres lesz, akár nem Trumpnak az amerikai hegemónia visszaállítására irányuló törekvése, az a legjelentősebb kihívást jelenti a globális kereskedelmi rendszerrel szemben annak megalakulása óta.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Ian Bremmer
Politológus, az Eurasia Group geopolitikai kockázatelemző és tanácsadó cég, illetve a nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkozó GZERO Media médiacég alapítója és elnöke. Az ENSZ mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű tanácsadó testületének végrehajtó bizottságának tagja. Jelenleg a Columbia Egyetemen oktat, korábban a New York University professzora volt.

Címlapkép forrása: EU