Sorsdöntő választást tartanak ma a Trump által kiszemelt szigeten

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Miközben a grönlandiak március 11-én az urnákhoz járulnak, Múte B. Egede, a 2021 óta hivatalban lévő miniszterelnök és inuit Ataqatigiit pártja a Dániától való függetlenséget támogatja. Ezen cél növekvő helyi támogatottságát azonban az életszínvonal miatti aggodalmak mérséklik. Grönland évente Dániától mintegy 623 millió dolláros költségvetési transzfert kap, ami nagyjából egy főre vetítve 11 ezer dollárt jelent, miután becslések szerint Grönlandon 56 ezren élnek. A Dánia által nyújtott egyéb kormányzati szolgáltatásokkal együtt a támogatás teljes összege valószínűleg megközelíti az évi 1 milliárd dollárt.

Donald Trump amerikai elnök azt mondja, hogy „meg akarja vásárolni” Grönlandot, de egy friss felmérés szerint a grönlandiak 85%-a elutasítja ezt a lehetőséget. Ahogyan az Inuit Sarkköri Tanács egy korábbi elnöke nemrégiben fogalmazott:

Az, ahogyan az őslakos népekkel gyakran bánnak Amerikában, ahol nyelvüket és kultúrájukat marginalizálták, aligha jól eladható érv arra az elképzelésre, hogy Grönland az Egyesült Államok része legyen.

Trump 2019 óta mutat érdeklődést Grönland megszerzése iránt, és nemrégiben nem volt hajlandó kizárni azt, hogy puccs révén szerezze meg a szigetet.

Miközben egyre nehezebb megjósolni, hogy az USA mit fog tenni, a helyi vezetőknek biztosítaniuk kell azt, hogy Grönland fenntartja a minden lakos számára teljes körű gazdasági és politikai jogokat biztosító inkluzív intézményeket, amelyek nélkül nem lehet közös jólét. Az ásványi nyersanyagokhoz fűződő jogok kollektív tulajdonban vannak, és ha az ebből a szektorból származó bevételek növekednek, akkor abból a grönlandiak minden bizonnyal teljes mértékben részesedni akarnak majd. Más fontos döntések, köztük a környezetvédelemmel kapcsolatosak, jelenleg is megfelelő módon a helyiek kezében vannak.

Hogyan kellene tehát Grönland következő kormányának kijátszania a lapjait?

Először is a nagy képet kell megvizsgálnia. Az Egyesült Államokból olyan hangokat hallani, mintha 1897 lenne. A birodalmi terjeszkedés – Panamán, Grönlandon, Kanadában, Gázában – nyilvánvalóan inspirálja Trumpot és a technológiai szektor befolyásos részeit. A 150 évvel ezelőtt az amerikaiak által „manifest destiny”-nek (testet öltött végzetnek) nevezett elképzelés (ez a gondolat a XIX. századi Amerikai Egyesült Államokban azt a hitet képviselte, hogy az amerikai telepeseknek az a rendeltetésük, hogy Észak-Amerika nyugati irányába terjeszkedjenek – a szerk.) őrült verziója egyre nagyobb teret nyer, amit a világ valaha ismert legerősebb hadserege adhat támogatást. E nézet szerint Amerikát úgy lehet újra naggyá tenni, ha a közvetlenül az USA ellenőrzése alatt álló területeket növelik, és közben minden más országra magas vámokat vetnek ki. Az autarkia – vagyis a zárt határok, elmék és piacok koncepciója – állítólag távol tartja majd a kínai fenyegetést.

A Grönland feletti amerikai ellenőrzés egyes hívei azzal érvelnek, hogy az USA nemzetbiztonsága függ ettől. Az USA-nak azonban már most is van egy bázisa Grönlandon, állítólag több száz fős személyzettel. A grönlandi hatóságok jelezték, hogy ésszerű feltételek mellett támogatják további bázisok létesítését. A 2010-es évek során voltak egyeztetések Kínával, beleértve néhány javasolt infrastrukturális beruházást is, de ezt amerikai ösztönzésre és dán pénzügyi támogatással visszautasították.

Az Egyesült Királyság, Izland és Grönland közötti tenger stratégiai értékkel bír.

Éppen ezért vannak az USA-nak tengeralattjárói, illetve fontos légibázisa Izlandon és egyéb katonai eszközei a térségben. Továbbá az összes skandináv állam már a NATO tagja, amelyek az orosz tengeri tevékenységek monitorozása terén magas fokú készültségben vannak. Az északi jégtakaró visszahúzódása egy új tengeri útvonalat teremt az orosz olaj Kínába történő szállításához, de Grönland amerikai ellenőrzése nem releváns abból a szempontból, hogy ez a kereskedelem stratégiai értékkel bír-e majd. Az orosz olajbevételek csökkentése érdekében a politikai döntéshozóknak a tankerforgalmat érintő szankciókra és egyéb korlátozásokra kellene összpontosítaniuk.

Grönland értékes ritkaföldfém-ásványokkal rendelkezik, többek között ittriummal, szkandiummal, neodímiummal és diszpróziummal.

Bár nem lenne bölcs dolog hagyni, hogy Kína tovább erősítse szerepét ezen ásványok globális piacán, Grönland ellenőrzése erre nem megoldás. Grönlandon a világ ritkaföldfémkészletének mindössze 1%-a található, és a helyi vezetők nem ellenzik a felelősségteljes bányászatot, amely tiszteletben tartja a helyi körülményeket, különösen azt, hogy sok közösség a halászattól függ. Az MIT Priority Technologies Group (amelynek társelnöke vagyok) által készített globális elemzés szerint az Egyesült Államok számos más módon is biztosíthatja (illetve kellene biztosítania) a hozzáférést a technológiai ágazatban szükséges kritikus ásványi anyagok szélesebb köréhez, többek között azáltal, hogy jelentősen növeli a beruházásokat a különböző elektronikai termékek újrahasznosítása terén.

Grönland nem eladó, de bárki is vezeti március 11. után a szigetet, feltehetően erős pozícióban lesz ahhoz, hogy több költségvetési forrást alkudjon ki Dániától, többek között a grönlandi néppel szemben a múltban tanúsított nem megfelelő bánásmód, különösen az inuit gyermekek generációival szembeni visszaélésekből eredő követelések rendezése miatt. A Dániától való függőségen túlmutató, ésszerű és környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő hosszú távú fejlesztési stratégia a turizmus terén az európai és amerikai befektetők vonzására összpontosíthatna.

Ami az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat illeti, a legjobb megközelítés az, ha Grönland következetesen barátságos, és hajlandó együttműködni biztonsági kérdésekben (beleértve egy esetleges társulási megállapodást is), ugyanakkor ellenáll minden olyan kísérletnek, amely az erőforrások, például az urán kedvezőtlen pénzügyi és környezetvédelmi feltételek mellett történő kitermelésére irányul. A helyi vezetésnek azt is világossá kell tennie, hogy ha Grönlandot erőszakkal elvenné az USA, akkor az Egyesült Államokon belüli teljes jogú állam státusza fogadható el, amelyhez az amerikai kongresszusban egy képviselőházi és két szenátori hely társul.

A grönlandi hatóságoknak a kongresszussal is egyeztetniük kellene arról, hogy a grönlandiak miként adhatnák le voksaikat, ha hirtelen amerikai állampolgárokká válnának. Grönland lakosai jelenleg minden szinten ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást élveznek. A sziget vezetőinek ragaszkodniuk kellene ahhoz, hogy ez amerikai fennhatóság esetén is így maradjon, és hangsúlyozniuk kellene, hogy milyen költségekkel jár egy olyan gazdaság működtetése, amelyben sok szétszórt halászfalu található, nincsenek összekötő közutak, és egy adott évben az időjárás miatt korlátozott az az időszak, amikor az infrastruktúra fenntartásához szükséges beruházásokat végre lehet hajtani.

A technológiai szektorban egy olyan javaslat kering, amely szerint minden grönlandinak 100 ezer dollárt adnának az USA-hoz való csatlakozáskor. Ez egyszerűen hangzik, de vajon Trump tényleg rá tudja venni majd a kongresszust, hogy 5,6 milliárd dollárt költsön e célra, amikor Grönland már most is ennyire együttműködő az USA-val?

Ha a Fehér Ház olyan alkut ajánl, amely a folyamatos költségvetési transzferek szempontjából megfelelő, akkor Grönlandon mindenkinek fel kell tennie magának azt a kérdést:

meg lehet-e bízni Amerikában? Mennyi idő telne el addig, amíg Elon Musk (vagy valaki más) hirtelen megszünteti a források folyósítását a kongresszus jóváhagyása és bírósági felülvizsgálat nélkül?

Bárhogy is lesz, a grönlandiak maguk döntenek majd a jövőjükről. Elvégre csak Trump képzeletében írunk most 1897-et.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Simon Johnson
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2007-2008 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza volt. Kutatásai a gazdasági fejlődés, a politikai gazdaságtan és a vállalati pénzügyek kérdéseit ölelik fel. A Nobel-díjat 2024-ben kapta meg.

Címlapkép forrása: Shutterstock