Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Trump amerikai elnök hiperaktív, elszigetelődő politikája aligha az egyetlen kihívás a kontinens számára.
- Európában vérszegény a növekedés, amelynek mértéke alig haladja meg az egy főre jutó 1%-ot – már régen elmúlt az 1960-as évek 4,5%-os növekedésének korszaka, amikor a gazdaság mindössze 16 év alatt kétszeresére nőtt. Most ez több mint fél évszázadot vesz igénybe.
- Európa is öregszik, és egyre nagyobbak az egészségügyi és nyugdíjkiadások.
- Az oktatás terén komoly gondok vannak, különösen a tanulás terén a Covid miatti lezárások okozta visszaesések után.
- A bevándorlás mind a költségvetéseket, mind az európai országok közötti kohéziót kihívás elé állítja, és nem növelte a növekedést.
- Az innováció majdnem megállt, mivel Európához képest Kína, az USA többet költ kutatásra, sőt a globális átlagmutatót sem éri el az európai.
Hogyan fogja Európa visszanyerni a vonzerejét? Hogyan talál forrásokat ahhoz, hogy újrafegyverkezzen, újra növekedjen és visszatérjen az innováció útjára?
A kívánt úrra való visszatérés költségei jelentősek.
- Az újrafegyverkezéshez a GDP 1,8%-át kitevő védelmi kiadások legalább megduplázására vagy akár megtriplázására lesz szükség. Ez évente legalább 325 milliárd eurót jelent.
- Az innovációs kiadások tekintetében az EU maga 170 milliárd eurót tűzött ki célul, amit 25 éve nem sikerült megtennie. Pedig az innováció növelése évente 800 milliárd eurónyi további növekedést eredményezhetne az elkövetkező évtizedekben.
Szakértők a jóléti kiadások csökkentésétől, adóemeléstől a hitelfelvételig és a gazdagabbá válásig terjedő megoldásokat kínálnak. A jóléti kiadások az EU GDP-jének 30%-ára rúgnak, amely évente mintegy 3 ezer milliárd eurót tesz ki a szociális védelem és 1,5 ezer milliárdot a nyugdíjak terén. Mind a kiadáscsökkentés, mind az adóemelés óriási kihívást jelent. A hitelfelvétel csábító, de veszélyes megoldás, tekintettel a meglévő adóssághegyekre. A gazdagabbá válás nyilvánvalóan sok problémát megoldana, de több innovációs beruházást és kevesebb növekedési féket igényel.
Van azonban egy olyan nyilvánvaló reform, amely ösztönözhetné a növekedést, és hatalmas forrásokat szabadíthatna fel: ez pedig a klímapolitika átalakítása.
Az EU a teljes költségvetésének egyharmadát fordítja klímapolitikára.
Csak tavaly 367 milliárd eurót költött napelemek, szélturbinák, távvezetékek, elektromos autók és töltők vásárlására. Ez az összeg önmagában fedezhetné Európa védelmi kiadásait.
Az EU rendkívül magas energiaárai a kontinens növekedési ütemét is visszafogják, így minden más célra kevesebb pénz marad. E téren a kiadások már most is meghaladják a GDP 1%-át, 2050-re pedig ez a GDP 10,5%-ára, azaz évente mintegy 3,3 ezer milliárd euróra emelkednek majd.
Természetesen a klímavédelem mellett kampányolók azt fogják mondani, hogy Európa az, amely jelenleg felveszi a harcot a teljes klímakatasztrófával szemben. Ez humbug. Bár a klímaváltozás ember okozta probléma, a legtöbb kihíváshoz képest, amellyel Európa jelenleg szembesül, elhalványul.
A média által keltett hisztériával szemben a tudomány egyértelműen azt mutatja, hogy Európát nem érik egyre súlyosabb klímakárok.
Valójában, ha figyelembe vesszük a magasabb jövedelmeket, a katasztrófakárok 1995 óta a felére csökkentek Európában. Az árvizek egyre kevesebb embert ölnek meg, és az elmúlt évtizedekben a Nature szerint „jelentősen csökkentek az éves pénzügyi veszteségek”. Ugyanez igaz a szélviharokra is.
Ráadásul az EU már eddig is nagyban csökkentette az emisszióját. A további csökkentéseknek az elkövetkező évtizedekben nulla hatása lesz a hőmérsékletre. Még akkor is, ha 2050-ig több százezer milliárd eurót költenek a nettó zéró kibocsátási cél elérésére, a hatások nem lesznek kimutathatók. Ha az ENSZ klímamodelljét úgy futtatjuk le, hogy az EU kibocsátása zéró szintre csökken, akkor a globális hőmérséklet változása ma nulla, az évszázad közepén pedig nem érzékelhető szintű, 0,017 Celsius fok lesz.
A világ nem fogja megköszönni az EU-nak az önfeláldozó nettó zéró kibocsátási megközelítését. Az európai kontinenst veszélyes példaként fogja felhozni arra, hogy mit kell elkerülni. Senki sem fogja követni az EU-t az önsorsrontó, önmagát büntető, értelmetlen politikába való menetelésében.
Az EU sokkal kisebb költségek mellett sokkal okosabb klímapolitikát is folytathatna.
A klímaközgazdászok már régóta tudják, hogy a klímaváltozásra nem az önfeláldozás, hanem az innováció a megoldás: a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásokkal csökkenteni kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia jövőbeli árát, hogy az végül olcsóbb legyen a fosszilis energiaforrásokhoz képest, és akkor mindenki átáll majd – nemcsak a gazdag, jó szándékú európaiak, hanem a kínaiak, indiaiak és afrikaiak is.
Ez a megközelítés a jelenleg rosszul elköltött forrásoknak mindössze egyhuszadába kerülne.
Európa válaszúthoz érkezett. Továbbra is megtarthatja a nettó zéró kibocsátási politikát, mint központi pillérét – ami káros erényfitogtatással ér fel, miközben a világ többi része elmegy mellette, magára és védtelenné hagyva. Európa azt is választhatja, hogy véget vet ennek a rögeszmének, és okos klímapolitikát folytat, 27 milliárd eurót fordítva zöld innovációra, és így 300 milliárd eurónál jóval többet is megtakarítva, amit más területen jobban el lehet költeni.
Ezzel nemcsak a klímaváltozás megoldására lenne sokkal nagyobb esély, hanem értékes európai forrásokat szabadítana fel az innováció ösztönzésére, a védelem erősítésére és – a jóval alacsonyabb energiaárak révén – egy olyan, nagy növekedési potenciállal rendelkező kontinens fellendítésére, amely ismét képes kezelni a jövő kihívásait.
Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
