Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A gazdasági tevékenység, az infrastruktúra és az anyagi megélhetés mind a nyersanyagellátáson múlik, amely táplálja a gazdaságot, és a támogatja a társadalmi jólétet. A nyersanyagokat a természetből kitermelik, kereskednek azokkal, és átalakítják árukká vagy szolgáltatások nyújtására használják fel, végül hulladékként vagy kibocsátásként kerülnek ártalmatlanításra. Környezeti hatások az ellátási lánc minden szakaszában jelentkeznek, és ezek arányosan fokozódnak a nyersanyagok iránti globális kereslet növekedésével.
A nyersanyag-felhasználás iránti globális kereslet tartósan növekedett az elmúlt öt évtizedben. Az éves globális nyersanyag-kitermelés mértéke 1970-ben érte el 30,9 milliárd tonnát, majd annak szintje 2020-ra 95,1 milliárd tonnára nőtt. Becslések alapján 2024-re a kitermelés 106,6 milliárd tonnát tett ki az éves 2,3%-os átlagos növekedési ütemet követően.
Homok, a kulcsfontosságú nyersanyag
A nemfémes ásványok közé tartozik az építési és ipari célokra használt homok, a kavics és az agyag. Ezek jelentik a nyersanyag-felhasználás legnagyobb összetevőjét. A nyersanyagok kitermelésén belül ezek tették ki a legnagyobb, átlagosan évi 3,2%-os növekedést, és a legnagyobb mértékű kitermelést, amely esetükben az 1970-es 9,6 milliárd tonnáról 45,3 milliárd tonnára nőtt 2020-ra. Ez az ötszörös növekedés az infrastruktúra masszív kiépítésével függött össze a világ számos részén.
A nemfémes ásványok növekvő részesedése 31%-ról csaknem 50%-ra emelkedett a teljes globális nyersanyag-kitermelésben, amelynek jelentős eltolódását tükrözi a biomasszáról az ásványinyersanyag-alapú természeti erőforrások felé.
A víz után a homok talán a világ legértékesebb természeti erőforrása, az összes ásványkinyerés 85%-át teszi ki.
A homok a modern élet alapvető építőköve – kulcsfontosságú összetevője a betonnak, aszfaltnak, üvegnek és sok más mindennapi használati tárgynak.
Növekvő kereslet, apadó készletek
Tekintettel az építőiparban betöltött jelentőségére, a homok létfontosságú a gazdasági növekedéshez, különösen a világ feltörekvő gazdaságaiban, amelyek gyorsan urbanizálódnak.
Évről évre drámaian növekszik a homok iránti kereslet. A kitermelés üteme világszerte egyre inkább fenntarthatatlan.
Építkezési szempontból legjobb homokot a tengerparton, folyómedrekben, illetve homokbányák mélyén találhatjuk. Mennyiségük nem olyan határtalan, mint ahogy gondolnánk, és az, hogy a jövőben mennyire lenne még szükség, szinte felmérhetetlen. „Teljes mértékben igaz, hogy az építésre alkalmas homok világszerte fogyatkozóban van. De ennél kiterjedtebb a probléma, hiszen az egész globális építőipar nyersanyaghiánnyal küzd. A betongyártáshoz szükséges, 2 milliméternél nagyobb szemcséjű kavicsokból is hatalmas hiány alakult ki” – állapítja meg Török Ákos egyetemi tanár egy évekkel ezelőtt, az MTA oldalán megjelent cikkben. A szilárd kőzetekben viszonylag szegény Hollandia és Belgium például már Norvégiából importál zúzott követ betonadalék-anyagnak.
Van különbség homok és homok között
Sokféle homok van, attól függően, hogy víz, vagy szél szállította aprózódáson estek-e át. A szél által szállított (eolikus) homokszemcsék a sok ütközés, becsapódás következtében lekerekítettebbek, koptatottabbak a vízi szállításúaknál. Szállító közegtől függetlenül a leghosszabb utat a legkeményebb ásványok egyike, a kvarc (szilícium-dioxid) teszi meg. Fénye matt, míg a vízi szállítású kvarchomok-szemcsék többnyire üvegszerűen átlátszóak.
A betonkészítés szempontjából elsőrendű fontosságú a homok felületi érdessége és szemcsemérete. A sivatagi homok ehhez túl apró szemű, sima felületű, és sok esetben nemkívánatos ásványi szennyeződéseket tartalmaz. Emellett az agyagtartalmú homokok ugyancsak alkalmatlanok a betongyártásra, mert a szemcsék felületén lévő agyag rontja a cementkötés minőségét.
A legnagyobb kitermelő ipar
A homokbányászat a világ legnagyobb kitermelő ipara, mivel a homok a beton fő összetevője, és a globális építőipar évtizedek óta szárnyal. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) szerint
a világ évente akár 50 milliárd tonna homokot is felhasznál.
Az Amszterdami Egyetem kutatóinak 2022-es tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a folyami homokot olyan ütemben kotorjuk, amely messze meghaladja a természet helyettesítő képességét, olyannyira, hogy
a világ 2050-re kifogyhat az építőipari minőségű homokból.
Nemcsak az igény és kínálat közötti különbség ollója fog nyílni egyre jobban, hanem a homok ára is drasztikusan emelkedni fog.
Az UNEP jelentése megerősíti, hogy a homokbányászat a jelenlegi ütemben fenntarthatatlan. Emellett egyre nagyobb méreteket ölt az illegális kitermelés. Bár a folyó- és tómedrekben, valamint partvonalakban lévő homok a legjobb az építkezéshez, a szűkösség azonban megnyitja a piacot a kevésbé megfelelő homok számára a strandokról és dűnékről, amelyek nagy részét illegálisan és olcsón kaparják le. Egy oknyomozó szakcikkben leírtak szerint például a marokkói strandokról és dűnékről származó homokot az országon belül értékesítik, és külföldre is szállítják a szervezett bűnözés kiterjedt hálózatának felhasználásával. A marokkói homok több mint felét illegálisan bányásszák.
Környezeti károk
A homokbányászat globálisan súlyos környezeti károkat okoz. Egyes helyeken a helyiek lapátokkal ássák ki a folyópartokat, és kisteherautókkal vagy szamarakkal szállítják el; máshol a multinacionális vállalatok nagy teljesítményű munkagépekkel kotorják fel, és hordják el. Amellett, hogy mennyisége fogy, maga a folyamat mindenütt egyre erősebben degradálódó módon hat a környezetre.
Ahogy a szárazföldi kőbányák és folyómedrek kimerülnek, a homokbányászok a tengerek felé fordulnak.
A tengeri homok az építőipar egyik alapanyaga, de a világ készletei soha nem látott ütemben fogynak.
Az UNEP becslése szerint évente 4-8 milliárd tonna tengeri homokot termelnek ki. Ez napi 1 millió teherautónyi mennyiségnek felel meg.
Nagy-Britannia például homokjának akár egynegyedét is a tengerfenékről nyeri ki. Akár évi 10 millió tonnát is kikotorhat, amelynek nagy részét Kelet-Anglia partjainál, az Északi-tengeren található homokpadokról meríti ki.
Világszerte évente több ezer hajó több millió tonna homokot „porszívóz” fel a tengerfenékről, élőhelyeket szakítva fel, és a sáros homokcsóvás felzavart vizek az eredeti helyszíntől távol is káros hatással lehetnek a vízi élővilágra, súlyos környezeti és társadalmi-gazdasági következményeket okozva.
Míg a kormányok világszerte megkísérelték szabályozni és ellenőrizni a homokbányászatot, ez továbbra is hihetetlenül nagy kihívást jelent. Az illegális kitermelés burjánzó és széles körben elterjedt,
a homok globális feketepiaca évente 300 milliárd dollár értékűre becsülhető.
Sok országban a folyókból és a partközeli környezetből származó homok nagymértékű kitermelése a következő problémákat okozza:
- a partok és strandok fokozott eróziója,
- az infrastruktúra károsodása,
- a vízminőség, a termőföld és a biológiai sokféleség károsodása,
- fokozott árvízveszély.
A homokellátás gyakran nem elégséges a jövőbeli igények kielégítésére, ami áringadozásokat és készletezést okoz, mutat rá a Brit Geológiai Szolgálat.
A fogyasztó kevesbé vagy egyáltalán nem veszi figyelembe, honnan származik ez az alapvető építőanyag, nincs átláthatóság az ellátási láncban, valamint nincs kapcsolat a várostervezés és a homokkészletek kezeléséért felelős személyek között. A homoktermelés nem egy „nagy tudomány”, a legalapvetőbb szinten hajókra és szivattyúkra, lapátokra, teherautókra és homokszórókra van szükség. A felelős homokkitermelés legfőbb korlátja nem technikai jellegű, ez tudatossági és szabályozási kérdés.
Egész egyszerűen le kell számolni azzal a tévképzettel, hogy korlátlanul rendelkezésre állnak a homokforrások, ezért a homok is korlátos természeti erőforrásnak tekintendő.
A fenntarthatóbb forrásokból származó kitermelés ellenőrzésének és a kínálat növelésének kezdeti lépései a következők:
- jobban megismerni, hogy mennyi homok van,
- megérteni, hogy mennyi homok keletkezik,
- tudni, honnan származik a homok,
- sokkal pontosabban tudni, hogy hol használjuk a homokot.
Hagyományosan kulcsfontosságú adatforrást jelentenek a szabályozó hatóságok homokiparra vonatkozó felmérései. A drága, időigényes és szigorú szabályozási rendszert igénylő felmérés helyett a Brit Geológiai Szolgálat (BGS) homokkal foglalkozó csapata a távérzékelést alkalmazza, amely egy elérhetőbb, alternatív módszer a homokipar tevékenységének megfigyelésére és ellenőrzésére.
Mindamellett, hogy egyre nagyobb mértékű a kitermelés, nem igazán tudni, hogy pontosan mekkora, de azt különösen nem, hogy azon felül az illegális, vagy legalábbis szürke gazdaságból mennyi homok származik. A kellő minőségű adatok hiányára az ENSZ környezetvédelmi intézménye, a UNEP már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet.
A UNEP jelentése elismeri, hogy olyan látszólag egyszerűnek tűnő kérdést, mint az értékláncok felderítése, még nem sikerült megoldani. Az egyik legfontosabb akadály a kitermelési-kereskedési ellátási láncok átláthatósága. Nem ismert a homokértékláncok szerkezete, mennyire formálisak, informálisak, továbbá azt is homály fedi, hogy milyen finanszírozási struktúrák határozzák meg a homok iránti keresletet és kínálatot.
Gyártott és újrahasznosított homok
Az építési és bontási hulladék hasznosítása a természetes homok életképes alternatívája lehet, csakúgy, mint más termékek, például a zúzott üveg újrahasznosítása. A moduláris építőanyagok újrafelhasználása szintén csökkentheti a természetes homok iránti keresletet.
A természetes homok egyik fő alternatívája a „gyártott homok”, amelyet kemény kőzetek aprításából állítanak elő. Ez lehet a bányából származó elsődleges termék vagy melléktermék (néha érces homok) és kőbánya hulladéka. Az előállított homok fizikai és kémiai tulajdonságai hasonlóak a természetes homokhoz. Könnyebb kezelni a kőbányák környezeti hatásait is, amelyek gyakran távol helyezkednek el az érzékeny környezettől, ahol folyami és tengerparti homok található. Persze, nemcsak a környezetterhelés, hanem költség szempontjából is figyelembe kell venni a megnövekedett energiaigényt, amely gyakran szükséges a gyártott homok előállításához.
Egyre több tanulmány foglalkozik az újrahasznosított homok előállításával, és azok felhasználhatóságával. Ezek feltárják az újrahasznosított finom adalékanyag homokként történő felhasználásának technológiai lehetőségeit cementhabarcsokban. Persze ezek még nagyon kis arányban előállított termékek a természetes úton bányászott mennyiségekhez képest, bár ez lehetne a jövő egyik útja, mert a Földnek sok ezer évre van szüksége ahhoz, hogy feltöltse a jelenleg túlhasznált üledékkészleteket.
Monitorozzák a homok kotrását
Az UNEP által 2023 szeptemberében elindított Marine Sand Watch program a világ első nyilvános adatplatformjaként követi nyomon a homok és más üledékek kotrását. „A homokkotrás súlyos hatással lehet a biológiai sokféleségre és a halászatra” - mondja Pascal Peduzzi, az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által működtetett genfi GRID környezetvédelmi információs központ igazgatója. „Egészen a közelmúltig a kotróhajók az árnyékban tevékenykedtek. Platformunkkal láthatóvá tesszük a láthatatlant.” A Peduzzi által „aggasztónak” nevezett tendenciák közé tartozik, hogy az elmúlt évtizedben a kotrás mintegy 16%-a a sérülékeny növények és állatok védelmére létrehozott tengeri rezervátumokban történt.
A tengerihomok-figyelő rendszer egyfajta rövid hatótávolságú rádiójelet használ a nagyobb hajók fedélzetén, hogy feltérképezze azok mozgását. A fejlett algoritmusok és a mesterséges intelligencia ezután elemzi ezeket a mozgásokat, keresve a kotrás árulkodó jeleit. Ezek közé tartozhatnak a rövid ide-oda mozgások. Működésének első néhány hónapja alatt a Marine Sand Watch világszerte észlelte a rossz kotrási gyakorlatokat. Európa, Észak-Amerika, Nyugat-Ázsia és Kelet-Ázsia partjainál is találtak kotrási gócpontokat.
- A kutatók szerint több helyen a homokot strandok, kikötők partfalainak megerősítésére és mesterséges szigetek építésére használták.
- Egy kevéssé ismert tény, hogy a 828 méter magas dubaji Burdzs Kalifa felhőkarcoló építéséhez használt betonhoz a több mint 150 millió tonna homokot Ausztráliából importálták.
- A 2020-as dubaji expo tovább növelte az építkezések volumenét.
- A többi Arab-öböl menti állam – például a 2022-es futball világbajnokságnak helyet adó Katar – szintén homokimportra támaszkodott.
- A megaprojektek, köztük felhőkarcolók fő építőanyaga a vasbeton, amelynek kétharmada homok.
- Mintegy 450 millió tonna homok kellett Dubai Arab-öböl partvidékén található mesterséges szigeteinek, például a The Palm Jumeirah, a The Palm Jebel Ali és a pálma- vagy világtérkép alakú „The World” építéséhez.
Uniós szabályok
Az EU-ban bármely ásvány bányászatára számos környezetvédelmi szabályozás és hatásvizsgálat vonatkozik, beleértve a természetre, az ipari kibocsátásra, a hulladékra és a vízre vonatkozó irányelveket. Az EU-n kívül a tengerparti és tengeri környezetet legalább 15 regionális egyezmény, valamint egyéb kezdeményezés és jogszabály védi. Az EU-n kívül azonban az illegális bányászat és kereskedelem számos tengerparti társadalomban a korrupció melegágyát teremtheti meg, ami erőszakos társadalmi csoportok („homokmaffia”) létrejöttéhez vezethet, amelyek a tevékenység illegalitását védik – állítják a kutatók.
Tekintettel a homokbányászat szabályozásának nehézségeire, az elemzők kiemelik, hogy égető szükség lenne valódi hatást kifejtő globális szakpolitikára, amely direkt módon csökkenti a homokbányászatot és annak a part menti területekre gyakorolt káros következményeit. A homokügy rendkívül összetett, súlyos, sürgős és ezidáig kezelhetetlen problémát jelent, amelynek környezeti és társadalmi hatásai később sokkal nagyobbak lehetnek, mint amit az első pillanatban gondolnánk.
Címlapkép forrása: © Michael Hall
