A thai tigris esete a magyar pumával
Bangkok nem lett szebb az elmúlt évtizedekben. Hiába a függővasút-, felhőkarcoló- és plázafejlesztések, a dugók, a légszennyezés és a hatalmas tömeg nem könnyíti meg a látogatók dolgát. Gyönyörű állapotban van viszont a királyi palota és az a néhány wat (buddhista templomegyüttes), amelyek a látnivalók listáján szerepelnek.
A fővárosban turistáskodni nem, talán rövid üzleti úton lenni csudajó – ha elkalauzolnak minket egy menő tetőbárba, privát hajókázásra hívnak naplementekor, vagy ebédre Ázsia első számú szállodájába, a Mandarin Orientálba. Nekünk, átlag turistának marad az elgagyisított, túlhájpolt, grillezett rovarokat és nyárson egyben sült krokodilt kínáló úszó ételpiac, a Khao San road olcsó giccsboltjai és a zöldes neonfényben unottan mobiljukat piszkáló go-go girlökkel teli bárok.
A valóság az, hogy az ázsiai kistigris csodája már jó pár éve kipukkadt.
Az megvan, hogy ez a Red Bull szülőhazája – amely mégis osztrák márkaként lett világhírű? A 2004-es cunami, a 2007-es ázsiai pénzügyi válság, majd a 2019-es Covid sokat tett azért, hogy gazdasági és politikai bizonytalanságban tartsa az országot. Ennek ellenére Thaiföld az elmúlt három-négy évtizedben az egy főre jutó GDP-növekedésben és a szegénység elleni küzdelemben is éltanulónak számított.
Habár Délkelet-Ázsia – Indonézia után abszolút értelemben második legerősebb – alapvetően exportra és turizmusra épülő gazdaságáról beszélünk, kevés olyan ország van a világon, ahol az elmúlt időszakban évről-évre ennyire hullámzó volt az aktuális GDP-növekedés. 2025-re most épp 2,5% körüli értéket várnak – ami nem túl acélos, ugye.
A thaiok híresen vendégszerető emberek, akik joggal lehetnek büszkék magukra. Ajutthajában, a régi sziámi királyság fővárosának romjait fotózva értjük meg igazán, hogy ez a kedves, udvarias, békés nemzet egyúttal karakán is, hiszen sikeresen ellenállt mindenféle hódításnak. Ugyan a khmer csapatok porrá égették az akkori királyi székhelyet, a nem sokkal távolabb költöztetett központot, Bangkokot már nem tudták bevenni. Sikertelenek voltak a burmai, maláj, majd később francia, és angol leigázási kísérletek is – a thaiok egy történelmi kontinuitásban is értelmezhető egyedi államot és kultúrát hoztak létre.
Thaiföld Délkelet-Ázsia egyetlen olyan országa, amelyet sosem gyarmatosítottak. Nemhiába van a királynak mai napig komoly kultusza.
Az először a múlt század hetvenes éveiben ide vetődött hátizsákos hippik, naturisták, majd felnőttként a demokráciaexportért rajongó idealisták anno többet is beleképzeltek az ország modernizálásába. A pőre valóság az, hogy habár a szomszédos mianmari juntánál, az indonéz megalomán diktátoroknál és a kambodzsai korrupciónál Thaiföld jobban teljesít, a politikai instabilitás továbbra is probléma.
- Ottjártamkor épp próbaidejét töltötte az újonnan megválasztott női miniszterelnök – aki saját dinasztiájában immár a harmadik az ország élén.
- Egy üzletemberből lett kormányfőt váltott, akit a szenátus menesztett 10 hónap után, etikai (sic!) problémákra hivatkozva.
- Előtte pedig egy többéves börtönre ítélt, és katonai puccsal eltávolított miniszterelnök regnált – aki a végén fegyház helyett luxus kórházba vonult be fiatalító plasztikai műtétekre.
- Mindeközben az előrehozott választásokon nyertes pártot betiltotta a parlament, mert monarchiaellenességük nem tetszett a befolyásos családoknak és tábornokoknak.
„De a király sem a régi – panaszkodik nekem egy helyi menő szálloda igazgatója –, immár a harmadik feleségét fürdeti a luxusban. És még az üzleti élet legalsó szintjein is komoly probléma a bürokrácia, korrupció, valamint szükség lenne egy demográfiai fordulatra is. Ismerős Önnek esetleg ez a helyzet?” – érdeklődik kedvesen. Még jó, hogy nem teszi hozzá: te magyar puma…
Hol van Chiang Mai? Úgy tűnik Kínában
Az első sokk Bangkokban, a repülőtéren ért. Na nem érkezéskor. Az Air Asia belső járatára szállunk épp be, északra tartunk, Chiang Mai-ba. Ez a dzsungel, az elefántok, tigrisek, őslakos törzsek és a mianmari-laoszi határnál lévő arany-, drog- és fegyvercsempészet régiójának kapuja. Az első nyelv, amin ismertetik a repülési tervet, biztonsági előírásokat nem thai. Még csak nem is angol – hanem kínai. Pedig a légitársaság sem az.
Thaiföldre, a Covid előtti évben rekord számú, 40 millió(!) turista látogatott, ezzel a desztinációk globális rangsorában a top10-ben volt, Mexikóval kb. egy szinten.
Olyan országokat előzött meg, mint Anglia, Németország, Ausztria, aztán jött a járvány. A GDP mintegy 20%-át is kitevő idegenforgalmi szektor óriási csapást szenvedett el. De lehet, hogy egy dologban jól jött – vélekedtek akkor egyesek –, megállítja a kínai inváziót. Tévedtek.
2018-ban láttam, hogy működik az ázsiai nagy testvér típusú soft-power. A DiCaprio és James Bond filmekből ismert Phi-Phi-szigeten nyaraltunk egy felsőkategóriás, divatos öko resortban. A szomszédban a kínai befektető megvett egy hatalmas szállodát, ahova százas csoportokban jöttek a honfitársai. De ő szemet vetett erre a gyöngyszemre is, amit a francia-olasz befektetőknek eszük ágában sem volt eladni. Erre a kedves szomszéd – a törvényeket sajátosan értelmezve, miszerint a tengerparti sáv mindenkié – az érkező kínai turista hadakat hajóval kezdte szállítani a szállodájába. De pont úgy, hogy a hajók, valamint az emberek, poggyászok továbbszállítására képes, pöfögő traktorral húzott cirkuszkocsik az öko resort tengerpartján várakozzanak és vágjanak keresztül – égtelen zajt és koromszennyezést okozva, elrettentve az ott pihenőket. A menedzser tehetetlen volt. Idén már nem találtam meg a szállodát a Bookingon.
A fehér lótusz nyomában
Észak-Thaiföldön egyes becslések szerint 25-30% a kínai turisták aránya – ennél nagyobb már csak a szomszédos, szegénysége és történelme miatt jobban kiszolgáltatott Laoszban van.
Önmagában nem probléma, de ez a szolgáltatásokat is átalakítja. A kínai látogatók inkább a csoportos programok, nagyobb szállodák, à la carte helyett büfémenük iránt érdeklődnek – nehéz így ezeket megúszni.
Ha pedig az a pech ér bennünket, hogy január végén, a kínai újév idején utazunk, úgy nem csak még nagyobb számban találkozhatunk velük, de minden hotelben, főtéren egy héten keresztül nézegethetjük az újév tiszteletére rendezett állatjelmezes felvonulásokat és tűzijátékot. De nem jobb a helyzet délen sem. Phuket környékét, Krabi partjait és a Phang Nga öblöt orosz turistacsapatok lepték el, és vásárolták fel. Tetoválószalonok, vodkabárok és all-you-can-eat szállodák nőnek gombamódra a lábnyomukban.
Már nem is annyira olcsó?
Apropó, turisztikai szolgáltatások. Thaiföld továbbra is a világ egyik, és Ázsia biztosan legkönnyebben “utazható” országa. Jó az infrastruktúra, a közbiztonság, remek a helyi konyha, a szolgáltatások árazása viszonylag transzparens, szívesen beszélnek angolul. Egyre több a tiszta WC, a tájékoztató felirat, magasabb a szervezettség, jobban figyelnek a tisztaságra és fenntarthatóságra. A rezervátumokban, állatfarmokon az elefántlovaglást már majdnem mindenhol felváltotta azok etetése és fürdetése – mintegy lightosabb turistacsalogató program.
Na meg o’csó – szokták mondani. Azért inkább csak annak tűnik, mert a thai baht mostanában meglepően ellenálló valuta, a dollárhoz kötődik, így annak erősödésével Thaiföld jelentősen drágult például más ázsiai desztinációkhoz, akár Japánhoz képest.
Nekünk magyaroknak pedig egy év alatt közel 20%-kal került többe.
Óvatosan higgyünk hát a némi promócióért cserébe az utazási irodák pénzén utazó hírességek, trash celebek, áfa-csalók és kiadatást elkerülni vágyó honfitársaink beszámolóinak, miszerint ott töltik az egész telet – ez csak álca, kifogás.
Fél évezreddel - de ki előtt?
Kissé ambivalens, ahogy a thaiok haladnak a korral.
- Ez továbbra is az az ország, ahol a prostitúció és egyben a kiskorúval létesített üzletszerű szexuális kapcsolat nem tiltott, sőt.
- Itt végzik a világon a legtöbb nemátalakító műtétet – amiből egyébként egy nagyon erős plasztikai sebészeti, fiatalító üzletág is kinőtt mára.
- Ez Ázsia harmadik országa, ahol hivatalosan is engedélyezték a melegházasságot.
- És 2022 óta az addig tabunak számító, számtalan sikerkönyvet és -filmet ihlető, a kábítószer minimális birtoklását is halálbüntetéssel sújtó törvénykezésen is enyhítettek. Mit enyhítettek, az utcán minden harmadik üzlet (a kisbolt és a masszázsszalon mellett) egy cannabist árusító egység!
Mindeközben az alkoholt, különösen a bort 60%-ot is meghaladó extra adóval büntetik, mi több, árusítását is megtiltották bizonyos napszakokban. És az uralkodót továbbra sem szabad szapulni. Épp ezért ne lépjünk rá az utcán eldobott papírpénzre sem, rajta van a király arcképe, még a végén egy fogdában találjuk magunkat.
Mentségükre legyen mondva, ők állítólag több mint fél évszázaddal előttünk járnak. Ugyanis még mindig hivatalos a buddhista naptár, amelynek 0. éve nálunk időszámítás előtt 543-nak felel meg…
Mindezek ellenére, vagy pont, hogy ezzel együtt:
thaiföld csodálatos, változatos turisztikai célpont két hétre, csak jól válasszuk meg mikor és hova utazunk.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images