Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Mielőtt Donald Trump amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója az Ovális Irodában kudarcba fulladt, úgy tűnt, hogy Zelenszkij azért volt ott, hogy aláírjon egy megállapodást, amely szerint Ukrajna a nyersanyagbányászatból származó jövőbeni nyereségének 50%-át egy, az Egyesült Államok által közösen kezelt alapba kell befizetnie. Ehelyett Zelenszkij ismételt kérése, hogy legalább valamennyi biztonsági garanciákat kapjon, Trump és J.D. Vance amerikai alelnök verbális letámadásában csúcsosodott ki, és Zelenszkij üres kézzel távozott.
Az, hogy Ukrajna mit nyert volna ebből az üzletből, sosem volt teljesen világos. De bármire is terjedjenek ki a megállapodás részletei,
Ukrajna értéke nem redukálható az ásványi anyagokra vonatkozó ügyletre. Az ország sorsának alakulása átformálhatja a geopolitikai rendet, és potenciálisan évtizedekre megváltoztathatja az erőviszonyokat Európában és azon túl.
Trump és Vance szűkszavú leírása ellenére Ukrajna sokkal többet jelent egy kis, ásványkincsekben gazdag országnál, amely egy sokkal nagyobb agresszorral küzd. Ukrajna a II. világháború és a hidegháború időszakában a szovjet katonai hatalom egyik pillére volt, és továbbra is a mezőgazdasági termékek, a szakképzett munkaerő és a technológiai innováció jelentős forrásának számít.
Vlagyimir Putyin orosz elnök tisztában van Ukrajna stratégiai értékével, és azt kulcsfontosságúnak tartja a neoimperialista projektje szempontjából.
A II. világháború előtt és után Ukrajna a Szovjetunió hadiipari komplexumának egyik kiemelt központja volt, ahol repülőgépeket, hajókat és tankokat gyártottak, valamint az ezek gyártásához szükséges alumíniumot és acélt. Az ikonikus T-34-es harckocsit, a szovjet hadsereg egyik fő erősségét a II. világháború alatt Harkivban gyártották, míg a mikolajivi hajógyárakban készültek a szovjet haditengerészet legfélelmetesebb cirkálói és tengeralattjárói.
Ukrajna óriási mértékben járult hozzá a világháborús erőfeszítésekhez. Hétmillió ukrán katona – a Vörös Hadsereg több mint egyötöde – harcolt a náci Németország ellen. Sokan közülük magas posztokat töltöttek be, beleértve Szemjon Timosenko marsallt, aki kulcsszerepet játszott a szovjet győzelemben.
Ukrajna stratégiai jelentősége a hidegháború alatt egyre nőtt. Az ukrán fizikusok a nukleáris tudomány élvonalához tartoztak, ők végezték a Szovjetunió első sikeres maghasadási kísérleteit, terveztek életképes nukleáris robbanóanyagokat, és megalapozták a szovjet nukleáris fegyverprogramot.
A kutatáson túlmenően Ukrajna a nukleáris rakéták egyik fő gyártója volt, amely a Szovjetunió legerősebb interkontinentális ballisztikus rakétáit (ICBM) gyártotta, köztük a NATO által "SS-18 Sátánnak" nevezett R-36-ost. Ukrajna még a 2010-es években is szerves része maradt Oroszország nukleáris arzenáljának, mivel az ICBM-ek 15%-át gyártotta.
Sőt, a Szovjetunió első ICBM-eit egy ukrán mérnök, Szergej Koroljov tervezte, miközben politikai fogoly volt. Szabadulása után ő lett a Szovjetunió fő rakétatervezője, és ő vezette azt a csapatot, amely felbocsátotta a Szputnyik-1-et, a világ első műholdját, valamint az első szondákat a Holdra, és küldte az első embert az űrbe.
Annak ellenére, hogy Oroszország azt állítja magáról, hogy a Szovjetunió egyedüli örököse, Ukrajna a Szovjetunió katonai képességeinek jelentős részét megörökölte.
- Amikor 1991-ben kikiáltotta függetlenségét, 1,5 millió katonával és jelentős haditengerészeti flottával rendelkezett.
- Emellett a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenálját is birtokolta, de nemzetközi nyomásra Ukrajna beleegyezett, hogy az USA-tól, az Egyesült Királyságtól és – ironikus módon – magától Oroszországtól kapott biztonsági garanciákért cserébe átadja robbanófejeit Oroszországnak.
- Ukrajna belement a fekete-tengeri flotta felosztásába is, átadva vagy eladva a legtöbb hajóját Oroszországnak.
Még azután is, hogy önként feladta katonai erejének nagy részét, Ukrajna stratégiailag létfontosságú maradt, köszönhetően hatalmas mezőgazdasági, természeti és ipari erőforrásainak. Ráadásul az orosz zsarnoksággal szembeni ellenállása Európa legképzettebb és legharcedzettebb katonai erejét hozta létre.
Oroszország azonban eltökélt abban, hogy aláássa Ukrajna erejét azáltal, hogy elszívja erőforrásait, és több tízezer embert – különösen az etnikai kisebbségeket – erőszakkal besorozza az általa megszállt ukrajnai területekről. A Krímről több mint 43 ezer embert, Kelet-Ukrajnából pedig 48 ezer embert küldtek a seregbe Oroszországért harcolni. Eközben Ukrajna természeti kincseit is kifosztják, Oroszország a megszállt régiókban található ritkaföldfém-lelőhelyek feletti ellenőrzést is megszerezte.
Ha Ukrajna orosz ellenőrzés alá kerülne, az jelentősen megerősítené Oroszország katonai-ipari bázisát.
Ukrajna vezető szerepet tölt be az FPV-drónok technológiája terén, légi drónokkal mér csapást orosz lőszerraktárakra, tengeri drónokkal pedig Oroszország fekete-tengeri flottájára. A hadviselésen túl Ukrajna dinamikus technológiai ágazattal rendelkezik, amit a modern digitális kormányzati platformja, a Diia is bizonyít, amelyet nemrégiben a digitálisan igen fejlett Észtország is átvett.
Ukrajna magára hagyása – ahogyan azt úgy tűnik, az USA tervezi – messzemenő globális következményekkel járna. Az „Európa kenyérkosaraként” ismert Ukrajna a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági exportőre. Az ország leigázásával a világszerte forgalmazott kalóriák 12%-a kerülne Oroszország ellenőrzése alá, beleértve a búza esetében a globális export egyharmadát, a napraforgóolaj esetében a felét, az árpánál az egynegyedét, míg a kukoricánál az egyötödét. Továbbá Putyin Ukrajna szén- és földgázkészletei fölött is ellenőrzést kapna.
Ukrajna hatalmas ipari és humán erőforrásai elősegítették azt, hogy a Szovjetunió világhatalommá váljon.
Most egy kedvezőtlen tűzszüneti megállapodás azt a veszélyt hordozza, hogy Ukrajna Oroszország befolyási övezetébe kerül, és Putyin megvalósíthatja neocárista álmát.
Ukrajna katonai erejéhez, ipari kapacitásához, valamint természeti, emberi és technológiai erőforrásaihoz való hozzáféréssel Oroszország egy legyengült, Texas GDP-jéhez képest is kisebb gazdasággal rendelkező országból sokkal veszélyesebb ellenféllé válhat, amely Ukrajnán kívül számos más országot is képes lehet fenyegetni. Mivel az Egyesült Államok egyre inkább Oroszország érdekeit szolgálja, Ukrajna támogatása nem csupán erkölcsi kötelesség Európa számára, hanem egy egzisztenciális szükségszerűség is.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Anastassia Fedyk
A University of California (Berkeley) adjunktusa. Kutatásai főként a viselkedési közgazdaságtan/pénzügyek témájára, illetve annak az innovációval, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos területeire irányulnak. Akadémiai karrierje előtt a Goldman Sachs Asset Management kutatójaként és portfoliómenedzsereként dolgozott.
Emilia Marshall
Az Economists for Ukraine globális program kutatója.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
