A magyar gazdaság teljesítménye az előző negyedévit 0,5 százalékkal, az egy évvel korábbit (szezonálisan és naptár-hatással igazítva) 0,1 százalékkal haladta meg 2024 utolsó negyedévében. Az éves adat egyébként az előzetes közléskor még 0,2% volt, tehát minimálisan lefelé módosult.
Az előzetes adatközléskor a Központi Statisztikai Hivatal még csak annyit jelzett, hogy az előző év azonos időszakához viszonyított növekedéséhez a szolgáltatások együttes teljesítménye járult hozzá, a növekedést a mezőgazdaság, az ipar és az építőipar teljesítményének csökkenése fékezte. A mai részletes adatközlésből már jobban láthatjuk, hogy mitől jött ki Magyarország a recesszióból.
A termelési oldalról nézve azt láthatjuk, hogy a feldolgozóiparnak jelentős lehúzó hatása volt: negyedéves alapon közel 2%-kal zsugorodott a hozzáadott értéke. A szektor az ötödik egymást követő negyedévben produkál visszaesést. Jobb negyedévet zárt az építőipar, és ami örvendetes, hogy a szolgáltató szektor szinte összes ágazata kisebb-nagyobb mértékben növekedni tudott, csak az ingatlanügyletek húzta tovább egy éve tartó recesszióját. A növekedéshez leginkább a kereskedelem, a szállítás és a kommunikáció járult hozzá.
Az éves növekedéshez (ami kiigazítatlanul 0,4%-os volt, kiigazítva 0,1%) továbbra is csak a szolgáltatások járultak hozzá, a többi nagy szektor teljesítménye lehúzó hatású volt.
A felhasználási oldalról vizsgálva a növekedés szerkezetét az elmúlt negyedév mintáit láthatjuk. A beruházások szabadesése óriási lehúzó erővel rendelkezik, amit a háztartások fogyasztása és a készletezési tevékenység éppen hogy tud kompenzálni. A beruházások szomorú hazai alakulásának okairól többször írtunk, de érdemes készletezési tevékenység magas szintjére is figyelni. Kedvező esetben a készletezést utólag a KSH más típusú felhasználási formához (fogyasztás vagy beruházás) sorolja át. Ám ha nem ezért ilyen magas ez az aktivitás, akkor leginkább arra kell gondolnunk, hogy az exportszektor a gyenge külső kereslet mellett egyelőre a raktárakba termel. Ez rövid távon kockázatot jelent, hiszen ha a külső konjunktúra nem javul, a termelés még inkább alkalmazkodáson mehet keresztül.
Bár a magyar gazdaság kijött a recesszióból, kirobbanó lendület továbbra sem jellemzi. Az elmúlt tíz negyedévből hatban visszaesett a GDP, és az erős élénkülést további kockázatok terhelik. Egyelőre sem az ipar, sem az építőipar nem támogatja a gazdasági bővülést, vagyis a növekedés kevés lábon áll. Pedig a gyorsulásra nagy szükség lenne. Ahogy az alábbi ábrán látszik, a pénzügyi válság után újra lecsúsztunk a fejlődési pályánkról, ami akár azt is jelentheti, hogy tartóssá válik a felzárkózásunk lelassulása.
Tavaly éves átlagban 0,6 százalékkal nőtt a GDP, 2023 és 2024 együttes GDP-növekedését vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 21. században csupán három olyan alkalom volt, amikor egy kétéves periódus ennél gyengébb teljesítményt hozott. A növekedési pályáról való rendszeres lecsúszások azt eredményezik, hogy - hiába nőtt jobb években 4% körül a gazdaság - az uniós csatlakozásunk óta az átlagos éves bővülés 2%.
Az idei növekedési kilátások igen vegyesek. Egyrészt lehet számítani, hogy a háztartások fogyasztási kiadása a reáljövedelmek emelkedésének következtében továbbra is dinamikusan bővül (tavaly éves átlagban 5%-os javulást regisztrált a KSH). Ennél is nagyobb relatív javulást jelentene, ha a beruházások 2024-es (hozzáadottérték-alapon számolva közel 12%-os) zuhanása megállna. Ebben elsősorban az átadás közelében járó nagyberuházások (CATL, BYD, BMW) miatt lehet bízni, a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint ezen kapacitások aktiválása, majd év végi termelésbeindítása 0,6%-kal emelheti az idei GDP-t.
Ugyanakkor az is látszik, hogy a kedvezőtlen külső környezet az exportkilátásokat rontja, az Egyesült Államok kereskedelempolitikája pedig további kockázatot jelent a kiviteli kilátásokat illetően.
Ahhoz, hogy a magyar gazdaság a hivatalos kormányzati előrejelzésnek megfelelő 3,4%-kal növekedjen 2025-ben, negyedévről negyedévre 1,3-1,4 százalékkal kell növekednie az év folyamán. A 3%-os éves átlagos növekedést 1,2%-os negyedéves dinamikákkal lehet elérni, a 2%-os éves átlagos GDP-bővüléshez pedig 0,8%-os negyedéves növekedési indexek szükségesek az év során.
A KSH többféle negyedéves GDP-mutatót közöl a jelentésében. A legfontosabbnak az előző negyedévhez viszonyított változást, az úgynevezett negyedéves (qoq) GDP-indexet tartjuk. Európában a legtöbb országban ez számít a fő számnak, és a Portfolio is igyekszik ezt a számot kiemelten kezelni kedvező tulajdonságai miatt. Az egyes negyedévek eltérő gazdaságszerkezete (időjárásfüggő aktivitás, ünnepek, munkanapok stb.) miatt ez a mutató szezonálisan és naptárhatással igazított. Bár ez a mutató rendelkezik a végponti gyengeség nevű kellemetlen tulajdonsággal, vagyis hogy a szezonális igazítás jellegéből fakadóan a számok utólag többször változnak, rövid bázisú konjunktúra-jelzőszámként így is nagyon hasznos.
Az előző év azonos negyedévéhez viszonyított (éves, yoy) indexből három is létezik: a nyers, a naptári-hatással igazított (wda), illetve a szezonálisan és naptári-hatással egyaránt igazított (swda). Ezek közül a Portfolio 2016-tól következetesen a szezonális és naptár-hatással igazított indexet (swda) figyeli kiemelten (headline). Ennek oka, hogy a munkanapok száma (különösen ha a tárgy vagy a bázis időszakban szökőnap is van) érdemben befolyásolja a teljesítményt, amivel mindenképpen érdemes korrigálni. Ezen felül a szezonális igazításnak éves mutatóknál akkor van értelme, ha az éven belüli szezonalitás jellege változik. Mivel az Eurostat minden ország esetében az swda számot hivatkozza, ezért a nemzetközi összehasonlítást megkönnyíti, ha mi is ezt tekintjük fő adatnak.
A kiigazítatlan éves indexet azért érdemes figyelni, mert az elemzői előrejelzések erre a számra vonatkoznak, ezért a friss adatban lévő meglepetésfaktort (a qoq adat mellett) ezen lehet lemérni.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
