Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A kereskedelmi kapcsolatok áttekintése
2021-ben Észak-Amerika belső kereskedelme 1,4 billió dollárt tett ki
- ez az USA teljes kereskedelmének a 24%-át, Mexikóénak a 66%-át, Kanadáénak pedig a 60%-át jelentette. 2022-ben az Egyesült Államok 314 milliárd dollár értékű árut exportált Mexikóba, Mexikó USA-ba irányuló exportja pedig 370 milliárd dollárt tett ki. Ugyanebben az évben az USA Kanadába irányuló exportja 313 milliárd, az onnan származó importja pedig 411 milliárd dollár volt.
Az USA 36 államának Kanada, 6 államának pedig Mexikó az első számú exportpiaca. Hasonló a helyzet a behozatal esetében is: Kanada 23, Mexikó pedig 10 amerikai állam első számú importpartnere. Kanada Mexikóba 6,64 milliárd dollár értékű árut exportált, Mexikó pedig Kanadába 21 milliárd dollárnyit.
Az USA államai elsőszámú exportpiacuk szerint:
Összehasonlításképpen 2023-ban az Európai Unió tagállamai közötti export értéke 4,1 billió euró (4,3 billió dollár) volt. Az egyes tagállamokban az EU-n belüli kereskedelem összes árukereskedelemhez viszonyított aránya meglehetősen széles szórást mutatott: 22%-tól (Ciprus) egészen 81%-ig (Csehország) terjedt.
Humán erőforrások
Észak-Amerika és az Európai Unió lakosságszáma közel azonos,
ám míg az előbbi népessége növekszik, az utóbbié egyre fogy.
Ennek oka, hogy az uniós országok termékenységi rátája alacsony: 1,5 alatti átlagos értékével jóval elmarad a társadalmak reprodukcióját biztosító 2,1-es szinttől. Mindkét régióban megfigyelhető azonban a társadalom elöregedése. Ezt az időskori eltartottsági ráta növekedése mutatja meg, vagyis az, hogy 100 munkaképes korú, 15 és 64 év közötti személyre hány 65 év feletti eltartott jut. Észak-Amerikában ez az arányszám 54% körül mozog, és az előrejelzések szerint az évszázad végére eléri a 75%-ot.
A jelenlegi európai mutató ugyanakkora, mint az észak-amerikai, ám 2100-ra már 80% fölé emelkedhet. A két régió mediánéletkorai közötti különbség szintén azt mutatja, hogy az elöregedés Európában sürgetőbb problémát jelent. Eszerint ha Észak-Amerika lakosait életkor szerint sorba rendeznénk, akkor 35,7 évnél lehetne két egyenlő részre osztani őket (az USA-ban a határ 38 év, Kanadában 40,3 év, Mexikóban pedig 28,9 év). Európában viszont a vonalat 42,2 évnél lehetne meghúzni. A népességszám csökkenéséből és a társadalom elöregedéséből fakadó munkaerőhiány tehát nemcsak Európát, hanem az Egyesült Államokat és Kanadát is érinti, ám Mexikó munkaereje egyelőre biztosítja a térség számára a természetes utánpótlást.
Energiaforrások
Észak-Amerika három országa naponta összesen 18,2 millió hordó kőolajat termel, és 24,2 milliót fogyaszt, így
ezen a téren 75%-ban önellátó.
Bár Kanada 4,5 millió hordó/napos termelése 2,5 milliós hordó/napos fogyasztásának közel kétszerese, termelési többlete nem elég a régió kieső fogyasztásának a fedezésére. Az Egyesült Államok a világ első számú kőolajtermelője (12 millió hordó/nap) és egyben az egyik legnagyobb fogyasztója (19,7 millió hordó/nap) is, ezért kieső helyi keresletét kanadai, mexikói és szaúd-arábiai importból pótolja. Mexikó 1,7 millió hordós napi termelésével a világ 12. legnagyobb termelője. Korlátozott és elavult finomítói kapacitásai miatt viszont fogyasztását (2,05 millió hordó/nap) csak úgy tudja fedezni, ha finomított olajat hoz be, elsősorban az Egyesült Államokból.
Az Európai Unió kőolajtermelése 327 ezer hordó/nap körül mozog,
fogyasztása azonban ennek több mint harmincszorosa, napi 10,5 millió hordó
- az EU ezért jelentős mértékben függ az Oroszországból, az Egyesült Államokból, a Norvégiából és a Szaúd-Arábiából behozott kőolajtól.
Észak-Amerika évente több mint 1,5 billió köbméter földgázt termel, miközben csak 1,16 billiót fogyaszt, azaz ezen a téren teljesen önellátó. Kanada a világ 5. legnagyobb földgáztermelőjeként évente 179 milliárd köbmétert termel, fogyasztása pedig csupán 145 milliárd köbméter. 1,2 billiós termelésével jelenleg az Egyesült Államok a világ legnagyobb földgáztermelője, ám 937 milliárd köbméteres fogyasztásával szintén világelső. Mexikó 133 milliárd köbméter földgázt termel, és csupán 83 milliárdot fogyaszt.
Ezzel szemben az Európai Unió mindössze 34 milliárd köbméter földgázt termel évente,
így 324 milliárd köbméteres fogyasztásának alig egytizedét képes saját forrásból fedezni
- ezért a téren is jelentős importra szorul, fő partnerei pedig Norvégia, az Egyesült Államok és Oroszország.
Észak-Amerika urántermelése körülbelül 40%-ban elégíti ki a régió három országának szükségletét. 2023-ban Kanada – a világ 2. legnagyobb urántermelője – 7351 tonna uránércet bányászott ki, és mivel saját uránfogyasztása csekély, ennek jelentős részét az Egyesült Államokba és az Európai Unióba exportálta. Az USA viszont ezen a téren szinte teljes mértékben importra támaszkodik: évi 18 ezer tonnás uránfogyasztásának 27%-át Kanadából, 25%-át Kazahsztánból, 12%-át Oroszországból, 11%-át Üzbegisztánból és 9%-át Ausztráliából szerzi be. Mexikóban nincs uránkitermelés, ám az ország csupán egyetlen atomerőművel rendelkezik, ezért fogyasztása sem számottevő.
Az Európai Unió évente körülbelül 44 tonna uránt termel ki, ez viszont messze nem elég a tagállamokban működő 106 nukleáris reaktor működtetéséhez. Az EU ezért az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kazahsztántól, Kanadától, Ausztráliától és Oroszországtól szerzi be az energiahordozót.
Ipari nyersanyagok
Észak-Amerika éves acéltermelése 109,8 millió tonna körül mozog, míg fogyasztása 132 millió tonna, azaz acélfelhasználásának 83%-át tudja saját maga fedezni. Kanada 2023-ban 12 millió tonna acélt termelt, és 13 millió tonnát fogyasztott, így ezen a téren közel önellátó. Ugyanebben az évben 81 millió tonnás termelésével az Egyesült Államok a világ 4. legnagyobb acélgyártója volt, 90,5 millió tonnás fogyasztása azonban így is meghaladta az általa előállított acél mennyiségét. Hozzá hasonlóan Mexikó is nettó importőr: 2023-ban a termelése 16 millió tonna, a fogyasztása viszont 28,5 millió tonna volt.
Ezen a téren viszont az Európai Unió teljesen önellátó: éves acéltermelése 136 millió, fogyasztása viszont csupán 128 millió tonna.
Alumíniumból Észak-Amerika körülbelül 4,5 millió tonnát termel egy évben, ám ez az USA fogyasztását sem fedezné, ezért ezen a téren a régió nettó importőr. 2022-ben 3 millió tonnás termelésével Kanada volt a világ 4. legnagyobb alumíniumtermelője. Az USA éves alumíniumtermelése 0,9 millió tonna; már említett fogyasztása azonban ezt a szintet jóval meghaladja. Legfőbb beszállítója Kanada, ez adja alumíniumimportja 41%-át (2 millió tonna), Mexikó pedig a 7%-át (341 ezer tonna). Az utóbbi ország éves termelése csupán 645 ezer tonna.
2 millió tonnás termelésével
az Európai Unió sem tudja kielégíteni saját alumíniumkeresletét, ezért a kieső részt Norvégiából, Izraelből és az Egyesült Arab Emírségekből importálja.
Az észak-amerikai réztermelés szintén nem tudja fedezni a helyi keresletet, ezért a régió nettó importőr. Kanada éves réztermelése 0,5 millió tonna, és ennek döntő részét exportálja. Az Egyesült Államok évi 1,1 millió tonnával a világ 5. legnagyobb réztermelője, fogyasztását azonban csak importból tudja fedezni. Mexikó éves termelése 0,8 millió tonna.
Az Európai Unió 1,78 millió tonna rezet termel évente, de ebből a fémből is nettó importőr: 2023-ban 11 billió euró értékben exportált belőle, importja pedig megközelítette a 20 billió eurót.
Az USA 120 millió tonnás éves cementfogyasztása akkora, hogy azt még Kanada és Mexikó többlettermeléséből sem lehet fedezni,
ezért ebből az anyagból Észak-Amerika csupán 88%-ban önellátó.
Kanada 14 millió tonna cementet állít elő évente, és ebből 4,4 millió tonnát exportál, teljes egészében az USA-ba. Az Egyesült Államok cementtermelése 91 millió tonna, s ezzel ő a világ 4. legnagyobb termelője. Mexikó termelése és fogyasztása viszont közel egyenlő (az előbbi 50, az utóbbi 46 millió tonna), ezért az ország önellátónak tekinthető.
Ugyanez áll az Európai Unióra is, hiszen annak tagállamai évente 182,5 millió tonna cementet állítanak elő, éves fogyasztásuk viszont csupán 167,5 millió tonna, tehát a közösség termelése teljes mértékben ki tudja elégíteni a helyi keresletet.
Észak-Amerikában évente 526 millió köbméter hengeresfát termelnek ki, és 519 millió köbmétert használnak fel.
A világ legnagyobb fakitermelője, az Egyesült Államok a kitermelt mennyiség több mint felét adja
- Kanada szintén jelentős fapiaci szereplő: a világrangsorban a 4. helyet foglalja el. Mexikóban viszont nem jelentős a fakitermelés.
Az Európai Unió éves szinten 510 millió köbmétert termel ki ebből a nyersanyagból, és átlagosan 12,5 millió köbméterrel többet exportál belőle, mint importál. Fából tehát mindkét régió teljesen önellátó.
Jelenleg sem Kanada, sem Mexikó nem folytat számottevő ritkaföldfém- és kritikusnyersanyag-kitermelést. Az USA is csupán egyetlen jelentős ritkaföldfémbányával rendelkezik: a kaliforniai Mountain Pass adja a világ ritkaföldfém-termelésének mintegy 15%-át. Ez azonban közel sem fedezi az Egyesült Államok szükségleteit,
ezért az USA-ban felhasznált ritkaföldfémek körülbelül 80%-át Kínából importálják.
Az Európai Unió ritkaföldfém-termelése szintén nem jelentős, ezért fogyasztásának 98%-át kínai importból fedezi.
Mezőgazdasági termékek
Kanada és az Egyesült Államok termelésének köszönhetően Észak-Amerika közel kétszer annyi búzát termel, mint amennyit felhasznál. Kanada 2024-ben 35 millió tonnát termelt, és ezzel a világ 7. legnagyobb búzatermelője volt, fogyasztása viszont csupán 9,6 millió tonnát tett ki. Az Egyesült Államok termelése ugyanebben az évben 54 millió tonna volt, és ezzel a világ 4. legnagyobb termelőjének számított, fogyasztása pedig 31 millió tonnára rúgott.
A világrangsorban 2. helyezett Európai Unió még náluk is többet, évi 121 millió tonnát termel. Ez a mennyiség némileg meghaladja 109 millió tonnás fogyasztását.
Búzából tehát mindkét régió teljesen önellátó, de Kanada és az USA a saját termeléséből sokkal nagyobb mértékben tud exportálni.
Ezzel szemben Észak-Amerika kukoricatermelése csupán 5%-kal haladja meg a fogyasztását. Kanada 2023-ban 15,1 millió tonnát termelt ebből a kultúrnövényből, és 16 millió tonnát fogyasztott, vagyis közel önellátó volt. Az Egyesült Államok a világ első számú termelőjeként 390 millió tonna kukoricát termelt, fogyasztása viszont ennél alacsonyabb, 316,5 millió tonna volt. Mexikó ezzel szemben mindössze 24 millió tonnát termelt belőle, miközben fogyasztása ennek több mint háromszorosát, 77,5 millió tonnát tett ki, ezért a kieső keresletet részben az USA-ból származó exportból elégítette ki.
Az Európai Unió termelése ezen a téren még jobban elmarad a fogyasztásától: évente körülbelül 60 millió tonna kukoricát termel, és 306 milliót fogyaszt el. A hiányzó négyötöd rész beszerzése érdekében jelentős mértékben a brazil és az ukrán kukoricaimportra hagyatkozik.
Sertéshúsból Észak-Amerika ugyancsak teljesen önellátó. Kanada évente 2 millió tonna sertéshúst termel, fogyasztása azonban az 1 millió tonnát sem éri el. Hasonló képet mutat az Egyesült Államok: éves termelése 12,5 millió, fogyasztása viszont csak 9,8 millió tonna. A térségből egyedül Mexikó szorul importra, 1,6 millió tonnás termelése ugyanis nem fedezi közel 3 millió tonnás fogyasztását.
Az Európai Unió évi 22,85 millió tonnás termelése jelentős, 17,5 millió tonnás fogyasztását 31%-kal haladja meg.
A sertéshússal szemben marhahúsfogyasztását Észak-Amerika körülbelül csak 70%-ban képes saját forrásból fedezni. Kanada évente 1,6 millió tonna marhahúst termel, és kevesebb mint 1 millió tonnát fogyaszt el. Az Egyesült Államok ezzel szemben 12 millió tonnát termel, ám 14 millió tonnás fogyasztását csak kanadai, ausztrál és új-zélandi importból tudja fedezni. Mexikó éves termelése mindössze 2 millió tonna, ezért 9 millió tonnás keresletének kielégítéséhez amerikai és kanadai importra szorul. Észak-Amerikával ellentétben az Európai Unió ezen a téren nemcsak önellátó, hanem nettó exportőr is: évente 6,4 millió tonna marhahúst termel, míg fogyasztása csupán 4,6 millió tonna.
Gyógyszeripar
2023-ban a globális gyógyszerpiac 51%-át az Egyesült Államok uralta, míg az EU piaci részesedése csupán 19% volt.
Az USA gyógyszeriparból származó bevételei a 670 milliárd dollárt is meghaladták; az európai bevétel ennek töredéke, 250 milliárd dollár volt. Az USA 1564 dolláros egy főre jutó éves gyógyszeripari kiadásaival világelső. Kanada 995 dollárral a 4. helyen áll, míg Mexikó 294 dollárral a 31.-en. Az Európai Unióban az egy főre jutó kiadás átlagosan 650 dollár. Mindezek alapján az Egyesült Államok teljes éves gyógyszeripari kiadása 524 milliárd, Kanadáé 40 milliárd, Mexikóé pedig 38 milliárd dollár. Észak-Amerika 602 milliárd dolláros gyógyszeripari kiadásait tehát önmagában az USA bevételei fedezni tudnák, így pusztán a bevételek és költések alapján Észak-Amerika ezen a területen is önellátó.
Ezzel szemben az Európai Unió éves gyógyszeripari összkiadása 292,5 milliárd dollár, és ezáltal 17%-kal meghaladja az iparágból származó 250 milliárd dolláros bevételét.
Oktatás, kutatás és fejlesztés, innováció
A világ 50 legjobb egyeteme közül az Egyesült Államokban 22, az Európai Unióban viszont csak 6 van.
Az észak-amerikai fölény a felsőoktatás mellett a technológia és az innováció területén is jelentős, itt is elsősorban az USA-nak köszönhetően. Az országok innovációs teljesítményét a számos tényezőt (pl. kutatás-fejlesztés, humántőke, üzleti infrastruktúra, tudományos és technológiai eredmények, kreatív outputok) figyelembe vevő globális innovációs index (GII) mutatja meg. Az ennek alapján felállított 2023-as rangsorban az Egyesült Államok – Svájc és Svédország után – a 3., Kanada a 14., Mexikó pedig az 56. helyen állt; a három ország átlagos GII-értéke 48,57 volt.
Ezzel szemben az Európai Unió tagállamainak átlagos innovációs indexe ennél két és fél ponttal alacsonyabb, 46,02 volt.
Szintén Észak-Amerika innovációs hegemóniáját mutatja, hogy 2023-ban a Szellemi Tulajdon Világszervezetéhez (WIPO) az Egyesült Államokból nyújtották be a 2. legtöbb, 519 ezer nemzetközi szabadalmi kérvényt, ami az összes kérelem 15%-át jelentette. Kanadából 24 ezer, Mexikóból pedig 1774 kérvényt nyújtottak be. Így az említett évben Észak-Amerikából – és 95%-ban az USA-ból – származott az összes kérvény 16%-a. Ezzel szemben az Európai Unióból csupán a nemzetközi szabadalmi kérvények csupán 10%-a származott.
A high-tech exportot tekintve ugyanakkor az Európai Unió teljesít jobban: az EU-tagállamok high-tech exportjának értéke 2023-ban 498 milliárd dollár volt, ezzel szemben Észak-Amerika három országának csupán 325 milliárd dollár. A világon a legnagyobb értékben Kína, az EU és az Egyesült Államok exportál ilyen technológiákat. Az USA évente 637 milliárd dollárt költ fejlett technológiájú termékek importálására, míg az EU mindössze 506 milliárdot. Észak-Amerika az exportált high-tech termékek értékének többszörösét fordítja azok behozatalára, míg az Európai Unió esetében az import és export hozzávetőlegesen egyensúlyban van.
Részvénypiacok
Az USA-ban 3700, Kanadában 474, Mexikóban pedig 31 tőzsdére bejegyzett vállalat van, míg az Európai Unióban 1761.
Világszinten az összes bejegyzett cég több mint 40%-a észak-amerikai, míg az európai vállalatok aránya 17%.
Az Egyesült Államok részvénypiacának értéke 63 billió, Kanadáé 3 billió, Mexikóé pedig 483 milliárd dollár. Észak-Amerika részvénypiacainak összesített értéke 98 billió dollár, azaz ezek uralják a globális részvénypiacok 83,5%-át.
Ezzel szemben az Európai Unió részvénypiacainak összértéke 13,2 billió dollár; ez mindössze a globális piac 11%-a. Észak-Amerika fölényét elsősorban az Egyesült Államok biztosítja: a világ 30 legnagyobb bejegyzett vállalata közül 24 amerikai. A globális ranglistán az európai vállalatok közül a 26. helyezett francia LVMH az első.
Mi következhet mindebből?
Észak-Amerika és az Európai Unió önellátási képességeinek összehasonlítása újabb bizonyítékul szolgál Európa függetlenségének hiányára.
Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen birtokolt erőforrások kielégítik a három ország szükségleteit, Grönland kritikus nyersanyagaival kiegészülve pedig Észak-Amerika lényegében semmilyen importra nem szorulna. Ezzel szemben az Európai Unió csupán a mezőgazdasági termékek és bizonyos nyersanyagok terén önellátó. Észak-Amerika a vizsgált termékek közül leginkább a marhahús importjától függ (69%-os önellátási képesség), míg az EU-nál a legnagyobb kitettség a legfontosabb energiaforrások, a kőolaj (3%-os önellátási képesség) és a földgáz (11%-os önellátási képesség) esetében figyelhető meg.
Észak-Amerika és az Európai Unió önellátási képessége meghatározott termékkategóriákban:
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
